A hazai pénzpiac az elmúlt két évben nem élt át különösebb sokkokat, a jegybanki alapkamat többszöri csökkentés után tavaly január 13-a óta 8,8 százalék, a koronát 1993 nyarán értékelték le utoljára, a bankközi kamatok pedig tavaly nyárig egyetlen határidõre sem haladták meg a 9 százalékot. Nyáron viszont kiderült, hogy ugrásszerûen romlik az ország külkereskedelmi mérlege, nõ a kiáramló hitelállomány és a forgalomban lévõ készpénz mennyisége. Erre reagálva a Szlovák Nemzeti Bank a kereskedelmi bankok kötelezõ tartalékainak megháromszorozásával egyszerre 13 milliárd koronát vont ki a piacról. Ez azonban kevésnek bizonyult, az év végi statisztika olyan adatokat tartalmazott, amelyekre az elmúlt évek során még nem volt példa: a külkereskedelmi deficit 55 milliárd, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig 50 milliárd koronát ért el, ami a nemzeti jövedelem (GDP) 8 százalékának felelt meg. Különösen szomorú fejlemény, hogy a külkereskedelmi deficit egyetlen év alatt a GDP 10 százalékának megfelelõ arányban romlott. Ehhez járult még a forgalomban lévõ pénzmennyiség 18 százalékos, a hazai kereslet több mint 20 százalékos és a reálbérek 10 százalékos emelkedése. A jegybank vezetõi ezt azért sem hagyhatták szó nélkül, mert amint arra a Nemzetközi Valutaalap tavaly novemberi jelentése is figyelmeztetett, mindez mögött nem állt szerkezetátalakítás és termelékenység növekedés. A jegybank viszont eddigi hagyományaihoz híven 1997-re is ambiciózus célokat tûzött ki: az infláció nem haladhatja meg az 5,8 százalékot, a korona árfolyama legfeljebb a 7 százalékos fluktuációs zónában mozoghat, a GDP 5,5–6,5 százalékkal emelkedik, a kereskedelmi hiány pedig nem haladhatja meg ennek 5 százalékát. Egyben azt is leszögezte, hogy a forgalomban lévõ pénzmennyiség növekedése nem haladhatja meg a GDP növekedésének mértékét. Ennek érdekében, felrúgva a korábbi automatikus refinanszírozási rendszert, január 7-én bejelentette, hogy a kereskedelmi bankok számára az eddigi repró kamatokat tenderekkel váltja fel. Ez azt jelenti, hogy a bankok ezentúl nem számíthatnak arra, hogy szükség esetén a pénztárjegyeiket visszaváltva automatikusan pénzhez jutnak a jegybanktól. Ennek következtében hamar kiderült, hogy a január 15-i határidõre nem képesek teljesíteni a jegybank által elõírt kötelezõ tartalékokat. Az elõírt 34 milliárd koronából ugyan csak egymilliárd hiányzott, de a bankközi kamatok így is csillagászati magasságokba emelkedtek, mígnem elérték az ilyen esetekre jelenleg érvényes 26,4 százalékos jegybanki büntetõkamat mértékét. A helyzet nyertese a Szlovák Takarékpénztár volt, amely a lakossági megtakarítások által befolyt pénz nagy részét már hagyományosan a többi banknak kölcsönzi. A helyzet azóta annyit változott, hogy a fejlemények láttán beáramló mintegy hatmilliárd koronányi külföldi spekulációs tõke január végére 20 százalék alá nyomta le a kamatokat.
A jegybank stabilizációs intézkedései tovább élezték a kormány és a Szlovák Nemzeti Bank közti viszonyt. Vladimír Masár jegybanki elnök kitart amellett, hogy minél expanzívabban viselkedik az állami szektor, annál szigorúbban lép fel a kereskedelmi bankokkal szemben. Másképp mondva: minél többet használ fel a kormány az idei évre megengedhetõ pénzállományból, annál kevesebb marad a vállalkozói szféra finanszírozására. A kormány étvágya pedig nagy, hiszen a tavalyi 10 milliárd helyett a látványos nagyberuházásokra idén már 25–30 milliárd koronát tervez. Mivel ezzel óhatatlanul összetûzésbe kerül a makroegyensúlyt minden eszközzel vigyázó jegybankkal, néhány napja új frontot nyitott – a parlamentben február elején elfogadtatta az eximbankról szóló törvényt. A 10 milliárd koronás alaptõkével tervezett pénzintézmény, amely összes vezetõjét a kormány nevezi ki, azonban hivatalosan nem minõsül banknak, így ugyanis nem tartozik a jegybank felügyelete alá. Ellenzéki közgazdászok kijelölt tevékenységei közül elsõsorban azt emelik ki, hogy hiteleket nyújthat a kormánynak, illetve finanszírozhatja a költségvetési hiányt, miközben vállalt kötelezettségei teljesítésére jó elõre állami garanciával rendelkezik. Ezt látván az ellenzéken kívül a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap szakértõi is azonnal kételkedni kezdtek a jegybank stabilizációs intézkedéseinek értelmében.
A kormány egyébként eddig elsõsorban a befolyása alatt álló nagybankok forrásait használta a költségvetési deficit fedezésére. Ez a kapcsolat azonban várhatóan lazul, mivel márciusban lejár a bankprivatizációra a tavaly nyári kormányválság idején kialkudott nyolchónapos moratórium. A kérdés napirendre kerülése azonnal ádáz vitákat váltott ki a nyári veszekedés óta újra édes hármasban privatizáló koalíción belül. A 24 milliárd koronás tõkealapokat kezelõ Szlovák Biztosító elnökségébõl nemrég kiebrudalták az SNS embereinek kiszorítására tavaly nyáron végrehajtott puccs szervezõjét, Dušan Hudecot. Õ erre kiteregette, hogy a házon belül maradtak kétes tranzakciókkal gyûjtögetik a tõkét az 1,5 milliárd koronás alaptõkéjû biztosító privatizálásához. Erre egy példa: az Istrokapital Befektetési Társaságot, amelyet korábban 169 millió koronáért vásároltak, decemberben 80 millióért adták el. Az új tulajdonos nem sokáig melengette a részvényeket, azon nyomban túladott rajtuk 320 millióért. Ján ¼upták pedig közzétette, hogy nekik, illetve Slotáéknak felajánlották az IRB 11-11 százalékát. Az ajánlatot minõsíti, hogy idõközben a jegybanki vétót kijátszva Meèiarék legerõsebb gazdasági lobbija, a Kelet-Szlovákiai Vasmû megszerezte a befolyást az IRB felett. A külvilág számára ez azzal vált nyilvánvalóvá, hogy egy rendkívüli részvényes közgyûlés január végén lecserélte szinte a teljes elnökséget, elnök-igazgatóvá pedig kinevezték Vojtech Vranayt, a vasmû alelnökének harmincéves sógorát. A nagybankoktól egyre távolabb kerülõ kis koalíciós pártok szorultságukban már az eddig általuk kivétel nélkül csak szidalmazott nemzetközi pénzintézetekre sem átallnak hivatkozni. Márpedig a Világbank óv attól, hogy a VUB-t a kormányhû nagyvállalatok kezébe adják, ehelyett konszolidációs programot és egy befektetési bank belépését ajánlja. A Szlovák Takarékpénztár privatizációját pedig jelen állapotban nem is javasolja. Arra, hogy az eddigiekkel ellentétben most talán nem mernek maguknak bármit megengedni, utal Gavorník kijelentése: ha rosszul sül el a legnagyobb pénzintézetek privatizációja, akkor a bársonyos forradalom Szlovákiában nem feltétlenül ér bársonyosan véget.
Ivan Mikloš 1997-et Szlovákia számára az igazság évének nevezte, amikor már nem kendõzhetõk tovább az elmaradt gazdasági reform következményei. Véleménye szerint a szerkezetátalakításra képtelen és a külföldi tõke visszacsábításához szükséges politikai változtatásokra kelletlen kormány a deficit egyre fenyegetõbb növekedését az import adminisztratív korlátozásával próbálja majd megállítani. A kívánt hatás elérése miatt azonban könnyen rákényszerülhet a WTO szabályainak megsértésére. Erre azonban rámehet akár a cseh-szlovák vámunió és az EU társulási szerzõdés is.

 Elsõ (V/1) ülését tartotta az MPP Országos Választmánya Ipolynyéken 1996. november 30-án. 38 OV-tag vett részt az ülésen. Azért volt Ipolynyéken, mert nemrég alakult meg a Nagykürtösi járási elnökség Hamerlik Richárd járási elnök vezetésével. 1997. január 1-tõl járási irodát nyitottunk Ipolynyéken. Az MPP OV jóváhagyta a Központi Titkárság Mûködési rendét, az MPP Gazdasági Szabályzatát, elfogadta a párt 1997-es költségvetését, és Berényi József személyében megválasztotta a párt politikai és külügyi titkárát (Berényi József ezzel elveszítette a tagságát az Országos Választmányban, helyére Baranyay Alajos, Zsigárd község polgármestere lépett).

Az MPP Országos Választmánya nagy megrökönyödéssel veszi tudomásul, hogy a kormány Nemzetiségi Tanácsa nem tartja szükségesnek a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény elfogadását. Ez csak tovább bizonyítja azt a tényt, hogy ez a szerv, amely jelenleg az egyetlen intézmény, amelyen keresztül a kisebbségek érvényesíthetik az õket érintõ döntéshozatalban való részvétel jogát, nem mûködik rendeltetésszerûen.
Ennél nyugtalanítóbb, hogy a kormány és a kormánykoalíció sem kívánja ezt az alkotmány által feltételezett törvényt beterjeszteni illetve elfogadni, annak ellenére, hogy ezt számtalanszor megígérték. Eközben január elsejével életbe lép a nyelvtörvény azon paragrafusa, amelynek alapján az állami hatóság megbírságolhatja a nyelvtörvény ellen "vétkezõ" iskolákat, helyi- és regionális TV- és rádiókat, film- és videófilm-forgalmazókat, magánvállalkozókat, cégeket, vállalatokat és más közületeket.
A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya leszögezi:
1. Elengedhetetlennek tartja a kisebbségi nyelvek használatának megfelelõ és a másnyelvû szlovákiai közösségeket kielégítõ rendezést. Ezt a következõ módon képzeljük el:
a) Egy átfogó kisebbségi nyelvtörvénnyel, amely az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájából indul ki, és annak azon rendelkezéseit veszi át, melyek az egyes területeken elérik vagy meghaladják az 1994-es szintet. Ennek a célnak megfelel a Magyar Koalíció által kidolgozott Kisebbségi Nyelvtörvény-tervezet.
b) Több végrehajtó törvénnyel, amelyek az alkotmány 34. cikkelyében tételesen felsorolt kisebbségi jogok érvényesítését rendeznék és ezen belül foglalkoznának az egyes jogokhoz kötõdõ nyelvhasználattal is. Ez a megoldás is összeegyeztethetõ az Európai nyelvi Chartával.
2. Szükségesnek tartjuk, hogy Szlovákia aláírja és ratifikálja az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját. Ez azonban nem pótolhatja az átfogó belsõ törvényi rendezést.
3. Abban az esetben is, ha esetleg elfogadásra kerül egy kisebbségi nyelvtörvény, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az államnyelvtörvény a jelenlegi formájában maradjon hatályban, mert a két törvény egymás melletti létezése jogi káoszhoz vezetne.

1. Az MPP OV javasolja, hogy a Magyar Polgári Párt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés alakítsák ki a Magyar Koalíció tárgyalási álláspontját a Kék Koalícióra vonatkozó szoros együttmûködésrõl. Az OV támogatja az országos és regionális szintû együttmûködés kialakítását a Kék Koalícióval.
2. Az MPP OV megbízza a párt elnökét, hogy a választmány vitájának szellemében dolgozza ki az ellenzéki együttmûködési stratégia konkrét feladatit és azt terjessze az MPP OV Elnökségének legközelebbi ülése elé.
3. Az MPP OV a szlovákiai magyarság érdekeit figyelembe véve a Magyar Koalíció Tanácsára bízza a két magyar parlamenti frakció létét és létrehozásának módját. Amennyiben az a két klub léte mellett dönt, abban az esetben az MPP ragaszkodik a Koalíciós Szerzõdés módosításához oly formában, hogy az biztosítsa a két frakció mûködésének legitimitását, megszüntetve a Koalíciós Szerzõdést jelenleg sértõ állapotot, amely egy parlamenti frakció létébõl indul ki.
4. Az MPP OV kötelezi a párt elnökét és alelnökeit, hogy dolgozzák ki az MPP 1997-es évre vonatkozó cselekvési programját. Határidõ: az MPP OV Elnökségének V/2. ülése.
5.Az MPP OV a párt V. Közgyûlésének határozata alapján megvitatta és elfogadta az MPP programjának az óvodákra, családpolitikára és mezõgazdaságra vonatkozó részeit.
6.Az MPP OV a párt V. Közgyûlésének határozata alapján elfogadta az Alapszabálynak a járási titkárok megválasztásának módját szabályzó pontosítást.
7. Az MPP OV megválasztotta az MPP OV Elnökségét további tagjait. Nevezetesen: Öllõs László, Mészáros Lajos, Hunèík Péter, Barak László, Bödõk Zsigmond, Pirovits László, László Béla, Világi Oszkár, Angyal Béla, Hamerlik Richard.
8. Az MPP OV megválasztotta Berényi Józsefet a párt politikai-ideológiai és külügyi titkárának.
9. Az MPP OV megvitatta és tudomásul vette az MPP Központi Titkárságának mûködési rendjét.
10. Az MPP OV megvitatta és módosításokkal elfogadta az MPP Gazdasági Szabályzatát.
11. Az MPP OV megvitatta és módosításokkal elfogadta a párt 1997-es évre szóló költségvetését.
12. Az MPP OV elfogadta, hogy az Alapszabály 6.cikkelyének II. pontja 2. bekezdésében az "indokolt hiányzás" alatt a következõ értendõ: Az OV tagja az OV ülése elõtt ( rendkívüli esetben az OV ülést követõen) a párt elnökét írásban tájékoztatja a hiányzás okairól. Amennyiben ez nem történik meg, az OV tagjának hiányzása igazolatlannak tekintendõ.
Az MPP OV jóváhagyta a következõ helyi szervezetek megalakulását: Nagykapos - Ve¾ké Kapušany, Budaháza - Budince.

December 5-én délelõtt a holland parlament épületében találkoztunk és tárgyaltunk Tom Graf parlamenti alelnökkel, akit a szlovákiai belpolitikai helyzetrõl tájékoztattunk. Két másik D66-os képviselõvel is találkoztunk. Az egyikük a hollandiai fríz kisebbség nyelvhasználati jogairól és gyakorlatáról a másik képviselõnõ a fríz iskolaügyrõl tájékoztatott.
Délután Maaten W.J. Lak a holland külügyminisztérium Közép-Európa osztályának vezetõjével és egyik munkatársnõjével tárgyaltunk. Tájékoztatást adtunk a legújabb belpolitikai fejleményekrõl Szlovákiában és a kisebbségi jogokról és a gyakorlatról. Megbizonyosodhattunk, hogy az itteni helyzetet pontosan és naprakészen ismerik. Igénylik a folyamatos tájékoztatást és rokonszenvvel figyelik az itteni ellenzék és a magyarok tevékenységét. Készek a jövõben politikailag segíteni.
December 6-án A. Nagy és Petõcz az elnökök találkozóján vett részt. A. Nagy tájékoztatta az értekezletet a szlovákiai belpolitikai helyzetrõl és Gaulieder kizárásáról a parlamentbõl. A tanácskozás a kormányközi tárgyalásról, Szerbiáról, Koszovóról és Szlovákiáról fogadott el elmarasztaló határozatot.
December 6-án délután Petõcz vett részt a tanácsülésen. Felszólalásában a magyar kisebbségek pártjainak pozitív szerepérõl beszélt a romániai, szerbiai és szlovákiai belpolitikában.

A konferencián azt igyekeztek bemutatni, hogy Magyarországon milyen törekvések vannak az önkormányzati munka hatékonyságának javítására. Ott napjainkra már több modellértékû projektet sikerült megvalósítani, általában külföldi alapítványok segítségével. Két példát hallottunk részletesen, Székesfehérvárét és Tatabányáét. Sajnos, mind a kettõ 50 és 100 ezer lakos közti város, így községeink a tapasztalataikat közvetlenül nem nagyon hasznosíthatják. Ezenkívül mintegy félórás ismertetést kaptunk az önkormányzati projektumokat is finanszírozó nagy külföldi alapítványokról: PHARE, Know-how Fund, Soros - ILGPS, US AID. A magyar szakmai szervezetek közül az Önkormányzati Szövetségek Tanácsa és az Önkormányzati Innovációs Központ mutatkozott be. Végezetül a környezõ országokból is hallottunk elõadásokat az ottani önkormányzati viszonyokról. Tõlünk Öllõs Árpád adott elõ.

A konferencia végén Törzsök Erika vezetésével abban egyeztünk meg, hogy a következõ ilyen konferenciára szeptemberben kerül sor Kolumbán Gábor társrendezésében a Székelyföldön. Témája a megyei (nálunk másodfokú) önkormányzatok mûködése lesz.

A Magyar Polgári Párt megdöbbenéssel vette tudomásul az állami szervek precedens nélküli nyomásgyakorlását, melynek során minden jogalapot nélkülözve betiltották az 1921 óta használatos kétnyelvû iskolai bizonyítványokat és pedagógusokat fenyegettek meg ezen jog gyakorlása miatt. Szlovákiában semmilyen törvény nem tiltja a kétnyelvû bizonyítványok kiadását, azonban ez a hatalom immár sokadszor megmutatta, hogy fõ eszköze az erõszak, a kiszolgáltatottak eltiprása és a durva arrogancia. A Magyar Polgári Párt támogatja a Szlovákiai Magyar Szülõk Szövetségének aláírásgyûjtési akcióját a kétnyelvû bizonyítványokért. Az MPP kész jogi és politikai segítséget nyújtani minden igazságtalanul meghurcolt pedagógusnak s kész részt venni az aláírásgyûjtés megszervezésében is. A Magyar Polgári Párt e konkrét ügyben már tájékoztatta külföldi partnereit, a nemzetközi szervezeteket és további hasonló jellegû tárgyalásokra készül.

Fülekpüspökiben tartotta 1997. február 22-én az MPP Országos Választmánya az V/2. ülését. Az OV tanácskozását több rendezvény elõzte meg. Péteken A. Nagy László az MPP elnöke tiszteletbeli keresztapaságot vállalt hat újszülött felett.
Ugyanezen a napon Tóth Károly, az MPP fõtitkára 11 járási titkárnak adta át ünnepélyes keretek között a megbízó levelét, majd A. Nagy László részt vett a Losonci járási közgyûlésen, amelyen Takács János választották újra járási elnökké.
Füleken került sor a Járási Elnökök Tanácsának elsõ ülésére, amelyen a petíciós akciók értékelése, a választásokra való felkészülés, az Illyés Közalapítvány mûködése és a párt gazdasági helyzete volt napirenden.

1. Az MPP OV tudomásul vette Tóth Károly fõtitkár beszámolóját az MPP 1996-os évi gazdálkodásáról.
2. Az MPP OV elfogadta A. Nagy László elnök, Gyurovszky László, Petõcz Kálmán alelnökök és Berényi József politikai titkár beszámolóit a belpolitikai helyzetrõl, a választásokra való felkészülésrõl, a koalíciós tárgyalásokról és az oktatás, kultúra idõszerû kérdéseirõl.
3. Az MPP OV megbízza az MPP vezetését egy rövidtávú (1997 szeptember) cselekvési program kidolgozásával.
4. Az MPP OV megbízza az MPP vezetését a választásokra való felkészülés, illetve a választási tennivalók átfogó cselekvési tervezetének kidolgozásával.
5. Az MPP OV megbízza az OV Elnökségét, hogy tárgyalja meg az ombudsman intézményének bevezetési lehetõségét, illetve annak alapelveit terjessze az MPP OV elé.
6. Az MPP OV elfogadhatatlannak tartja az alternatív oktatást, annak minden formáját s a megvalósításukra történõ valamennyi lépést. Az MPP OV az 1997-es év kiemelt politikai feladatának tekinti a készülõ oktatási törvény elfogadása elleni fellépést, amennyiben az a magyar tanítási nyelvû iskolákban bizonyos tantárgyak szlovák nyelven történõ oktatását írná elõ.
7. Az MPP OV elfogadta Berényi József beszámolóját az oktatásügy idõszerû kérdéseirõl és egyhangúlag jóváhagyta a szlovákiai magyar oktatásügy aktuális problémáinak megoldására vonatkozó hatpontos politikai és szakmai cselekvési tervezetet.
8. Az MPP OV megbízza az MPP Elnökségét a párt kerületi szerveinek kialakítására vonatkozó szabályzat kidolgozásával, amelyben majd feladatul adja az MPP járási és kerületi szerveinek a kerületi önkormányzati választásokra való felkészülést és a választásokon való aktív részvétel érdekében a személyi-képviselõi feltételek bebiztosítását
9. Az MPP OV megerõsíti az MPP OV Elnökségének véleményét a közvetlen elnökválasztásról és NATO-tagságról szóló két népszavazás kiírásával kapcsolatban. Az MPP OV javasolja a két referendum egy napra történõ kiírását, illetve felszólítja a választókat, hogy a kérdések mindegyikére igennel válaszoljanak.
10. Az MPP OV megválasztotta Tuba Lajost az MPP szakmai titkárának.

Csöndes nemtörõdömség fogadja a NATO-val kapcsolatos kérdésfelvetéseket Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Párt elnökének durva kirohanásait leszámítva alig borzolja valami is a kedélyeket. Az SNS elnöke nem rejti véka alá, hogy számára a NATO-hoz való csatlakozás a szovjet csapatok inváziójához hasonlatos lépést jelent - Szlovákia szuverenitásának a feladását.
Érdekes reakciókat váltott ki a kormánypártok által kezdeményezett NATO-népszavazás kiírása is Szlovákiában. Az ellenzéki játékszabályok egyértelmûen azt diktálták volna, hogy az ellenzék a kormánypártok által megszavazott kérdésfelvetésre, amelyben kódolva volt a kormány NATO-hoz fûzõdõ negatív viszonya, egyértelmû igennel válaszoljon.
Nem ez történt. Az ellenzék amolyan szûz leányként teljesen apolitikus magatartással erkölcsi oldaláról elemzi a három kérdést. Azt mondja, az atomfegyverek ellent mondanak a (keresztényi) erkölcsnek, mintha az egyéb rakéták és nehézfegyverek összhangban lennének azzal, mintha a mostani népszavazás arról szólna, hogy az 1997-es népszavazást követõen atomfegyverek egész arzenálja érkezne ebbe a politikailag bizonytalannak számító Szlovákiába. A választópolgárok józan belátására bízzák, hogy hogyan válaszoljanak az atomfegyverek és a NATO-csapatok kérdésére. Csak hát ezzel a választópolgárt rendkívül nehéz helyzetbe hozzák, akkor, amikor a felelõs politikai pártok nem tudnak, vagy nem mernek állást foglalni fontos geopolitikai kérdésekben, alibista módon a választópolgárra hárítják a végsõ döntést. Ha a tisztelt választópolgár venné a fáradságot, és egymás mellé állítaná az egyes ellenzéki pártok álláspontját, olyan káosz keletkezne a fejében, amire eddig még nem volt példa. Jobb ha meg se kísérli ezt, és inkább tényleg a saját józan belátása alapján szavaz majd NATO ügyben. Mert ez, legalábbis a közvélemény-kutatások alapján, sokkal, de sokkal világosabb a politikai pártok belsõ erkölcsi dilemmáinál.
Szlovákia lakosságának közel hatvan százaléka ma egyértelmûen igenli a NATO-hoz való csatlakozást. Vajon miért teszi ezt? Talán ezért, mert nagyobb biztonságot érez egy nemzetközi szervezetben, mint saját kormánya intézkedéseiben? Errõl van szó. S errõl szól a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás is. A NATO és az Európai Unió egyfajta védõhálót jelent, olyan kontrollt, amely elejét veheti a belpolitikai tévelygéseknek. Kiszámítható politikát, egyértelmû orientációt, biztonságos piacot és befektetéseket, munkalehetõségeket, s elsõsorban nyugalmat jelent számára.
Egyetlen párt, a Magyar Polgári Párt vállalta magára Szlovákiában, hogy három egyértelmû IGEN válaszra kérje a választópolgárokat a NATO népszavazás kapcsán (késõbb csatlakozott a Demokrata Párt is). Nem propaganda fogás volt ez. Nem egy párt különvéleménye. Meggyõzõdésünk, hogy egy katonai támaszpont, mint amilyen pl. Taszár Magyarországon, nagyobb biztonságot jelenthet Szlovákia lakossága, s benne a szlovákiai magyarok számára, mint száz emberjogi memorandum, jelentés vagy figyelmeztetés. A nyugati országok számára, amennyiben NATO-tag lennénk, Szlovákia nagyobb biztonságpolitikai kérdésként merülne fel, mint bármikor.
Helsinkiben találkozott Jelcin és Clinton, világossá vált, hogy sem csapatok állomásozásáról, sem pedig atomfegyverek telepítésérõl nem lehet szó a térségben. A kérdés eldõlt. A NATO-val kapcsolatos második és harmadik kérdés teljesen felesleges volt. Tudtuk ezt elõre. De most vált ez teljesen egyértelmûvé.
A köztársasági elnök kiírta a népszavazást a NATO és a közvetlen elnökválasztás ügyében. Négy kérdést tett fel. Hármat a NATO kapcsán, egyet az elnökválasztás kapcsán. Menjünk el szavazni, hívjuk, vigyük a hozzátartozóinkat, barátainkat, ismerõseinket! Válaszoljunk egyértelmû, félreértelmezhetetlen igennel mind a négy kérdésre!

A parlament döntése alapján a köztársasági elnöknek harminc napon belül népszavazást kell kiírnia a NATO-ba való belépés kérdésében. A lakosságnak ugyanakkor választ kell adnia arra is, hogy kívánja-e atomfegyverek és katonai támaszpontok telepítését az ország területén. Ezzel egy idõben folyik a köztársasági elnök közvetlen választását szorgalmazó aláírásgyûjtés is. A Magyar Polgári Párt arra kéri Michal Kováè államfõt, hogy a két népszavazást egy idõben írja ki. Ez lehetõvé tenné, hogy a lakosság döntõ többsége részt vegyen a népszavazáson.
A Magyar Polgári Párt azt javasolja tagjainak és Szlovákia összes demokratikus érzelmû polgárának, hogy valamennyi kérdésre egyértelmû igennel feleljenek. Szlovákiának elemi érdeke, hogy NATO és az Európai Unió tagjaként végleg eltávolodjék a kaotikus Kelet és Balkán világától, miközben biztonságát saját hadserege és a NATO biztonsági rendszere szavatolják.
Nem szabad kétséget hagynunk sem a kormány koalíció, sem pedig leendõ nyugati szövetségeseink elõtt az ország elkötelezettségét illetõen. Be kell bizonyítanunk, hogy Szlovákia, és benne a szlovákiai magyarok az európai integráció, a demokrácia útján haladnak, és a polgárok számára a jólét, az anyagi és személyi biztonság lehetõségét kívánják szavatolni.
Ennek kulcsa napjainkban az egyértelmû kiállás és a négy IGEN.

A közvetlen elnökválasztásról szóló referendum kérdésére egyértelmûen kell felelni, meggátolva így az alkotmányos válságot, és egyben bizonyítva - az eredményes hadjáratnak a végsõ gyõzelem a koronája. A népszavazás kudarcba fulladása az összegyûlt félmillió aláírás után ahhoz a világbajnoksági döntõ labdarúgó mérkõzéshez hasonlítana, ahol a csatár egy tökéletes beadás után két méterrõl elvéti az üres kaput.
Hasonló az ábra a NATO-referendum esetében is. Az ellenzék, beleértve a jobboldalt is nem volt a kérdés megközelítésénél elég elõvigyázatos. Mértéktelen energiát pocsékolt a népszavazás értelmetlenségének bizonygatására, megfeledkezve arról, hogy a kormánykoalíció az elhatározásait rendre meg szokta valósítani. Vajon miképp ráncigálhatjuk az egyébként NATO-párti szavazóinkat az urnákhoz, ha heteken keresztül a referendum szükségtelenségérõl gyõzködtük õket? Vagy nem akarjuk, hogy részt vegyenek a szavazáson?
A helyes megoldás módszere egy közös ellenzéki NATO-kampányban rejlik, amely végezetül három IGEN szavazatot javasol. Csak így ütheti ki az ellenzék a referendum adujátt Meèiar kezébõl, csakis így kerülheti el, hogy ne essen bele ismételten a kormányfõ csapdájába. Meèiar megtévesztõ kérdéseire adott három IGEN nem az atomfegyverek telepítését és NATO alakulatok telepítését jelenti, hanem háromszoros bizonyságtétel a nyugati világ mellett. Alaptalanok a kérdések, hiszen a NATO már többször is leszögezte: nem tervez atomfegyver-telepítést a csatlakozó államokban, de még csak katonai támaszpontokat sem. Miért is tenné ezt, hiszen a szövetség nem tart Oroszországtól vagy a távol-keleti államoktól közvetlen katonai beavatkozástól. A NATO bõvítés napjainkban a demokratikus államiság határainak a kibõvítésé jelenti.
A három IGEN komoly és döntõ felelet: komoly jelzés a nyugati rendszereknek és ez ellenzék határozott NATO csatlakozására utal. Komoly válasz a három IGEN, mert kifricskázza Meèiart és kormánykoalicióját az értelmetlen kérdései miatt.
Amennyiben az ellenzék nem vállalja a három IGEN-t, az annyit jelent hogy:
1. Nem veszi komolyan a NATO-bõvítés küldetését, illetve nem hisz a szövetség õszinte szavainak.
2. Nem hisz saját erejében, abban, hogy képes meggyõzni választóit a három IGEN helyénvalóságáról.
Ha ebben nem hisz, akkor miképp bízhat a választási gyõzelemben?

Február 4-én, kedden kezdõdött a parlament 24. ülésszaka, amelynek egyik legfõbb érdekességét az új házszabály elsõ ízben történõ alkalmazása jelentette.
A törvényhozás azzal kezdte a munkát, hogy meghatározta a tanácskozásának a rendjét. Ez a lépés az új házszabályból következett, miképpen a mûszaki berendezéssel történõ szavazás is. Az új elõírásoknak megfelelõen módosult a mentelmi- és mandátumvizsgáló bizottság összetétele. Tagjainak száma 15-rõl 19-re emelkedett: a Magyar Koalíció frakcióját Bauer Edit, az MKDM frakcióját Farkas Pál képviseli. Csütörtökön a Szlovák Nemzeti Tanács fennállása óta elõször került sor a „kérdések órájára" (természetesen az új házszabálynak megfelelõen), amelyben a miniszterelnök, s a miniszterek kötelesek válaszolni a feltett kérdésekre. Vladimír Meèiarra mindössze 15 perc van elõirányozva, míg a többi miniszter számára 45 perc. A különbség túl elnagyoltnak bizonyult : a kérdések elsõsorban a miniszterelnökre záporoztak.
A pénteki ülésnapon a törvényhozás döntött a rádiótanács megüresedett posztjáról – Miklósi Péter személyében magyar jelölt is volt. Sajnos az sem segített, hogy a KDH és a DU is visszavonta saját jelöltjét: Miklósi mindössze 35 szavazatot kapott, így Pavol Fabian, a baloldal jelöltjét választották meg a képviselõk. Az Alkotmánybíróság megüresedett posztjára az államfõnek Ján Cuper, a HZDS jogi „nagyágyúja" (ahogy a szlovák újságírók jellemzik – a „jogi katedra"), ill. ¼ubomír Dobrík között kell választania.
Február 11.-én, kedden robbant a bomba, amikor az eddig engedelmes "mamelukokként" szavazó kormánypárti képviselõk nem szavazták meg az elnök által visszaadott Btk-módosításokat (köztársaság-védelmi törvényt). A törvény módosítása ellen szavazott Kolník, Poliak, Polák a ZRS-bõl, s tartózkodott, ill. nem szavazott Tarnóczy Árpád, Borovský, Cuper, Derfényi, Glinský, Kraus a HZDS-bõl. A kormánykoalíciónak még három szavazatra lett volna szükség a törvény elfogadására. Ez ingerelte fel annyira Ján Slotát, hogy a Szlovák Televízió híradójában nyíltan megfogalmazta, hogy a törvény a magyarok féken tartására szolgált volna. Mindenesetre az eset azzal a tanulsággal szolgál, hogy nincs minden rendben a kormánykoalíció háza táján. Itt kell megjegyeznünk, hogy Duray Miklós sem volt jelen a szavazásnál, még Slobodník kirohanása alatt kiment a terembõl, s a szavazásra sem tért vissza.
A szavazás elõtt több incidensre került sor a KDH képviselõi, ill. Cuper között. Carnogurský kijelentésében még a jól ismert formulát is emlegette: keï benzín, tak super... Mint kiderült a támadás nem volt hiábavaló: Cuper zavaradottságában elõször felszólítatta a kormánykoalíció híveit, hogy ne szavazzák meg a törvényt, majd a javítás után kijelentette – „szavazzatok, ahogy akartok". Ezt még tetézte azzal, hogy nem vett részt a szavazáson, s így az õ szavazata is hiányzott a koalíciónak a végelszámolásnál.
A kedd esti „ellenzéki gyõzelem" után szerdán tovább folytatódott a kötélhúzás a kormánykoalíció berkein belül. Az ellenzék reménye, hogy a ZRS képviselõinek viselkedése a koalíció szakadásához vezethet: a Lupták vezette képviselõk csak egy esetben szavaztak az ellenzék mellet. A bankok privatizációját 2003-ig befagyasztó Cernák-féle javaslatot a ZRS hathatós támogatásával szavazta meg a parlament.
A Szlovák Nemzeti Tanács ülésén a Magyar Polgári Párt képviselõje, A. Nagy László rendkívül aktív volt. Csütörtökön a kérdések órájában a harmadiknak sorsolták ki az MPP elnökének kérdését a Párkányt Esztergommal összekötõ Mária Terézia híddal kapcsolatban. A. Nagy kiegészítõ kérdésével (melyben rákérdezett, vajon a miniszterelnök ténylegesen a magyar-szlovák kiegyezés híve-e) egyedüliként sikerült Meèiart kihoznia sodrából. A miniszterelnök válaszában kijelentette, nemcsak a híve, de a tervezõje, építésze a szlovák-magyar alapszerzõdésnek (sic).
Ugyanaznap került sor az ún. Matica-törvény elfogadására is. A. Nagy László számos módosító javaslata közül a parlament egyetlen egyet sem fogadott el. A. Nagy kifogásolta, hogy a Matica kezében túl sok hatalom összpontosult, s a törvényjavaslat elfogadása után még több fog. (A. Nagy László cikkét errõl a témáról az Új Szó február 15-i száma hozta.)
A következõ, utolsó ülésnapon a külföldi szlovákokról szóló törvénytervezetet tárgyalta meg a parlament. A. Nagy László ismét módosító javaslatokkal próbált élni, sajnos sikertelenül. Az MPP elnöke rámutatott: a javaslat teljesen kizárja a státus elnyerésébõl a magyar származásúakat, a kitelepített magyar származású csehszlovák állampolgárokat . Megjegyezte, hogy a törvényjavaslat összecseng a hírhedt nürnbergi törvényekkel diszkriminatív jellegénél fogva. A Szlovák Nemzeti Tanács nem vette figyelembe a javaslatait, s a törvényt megszavazta. Az szlovák ellenzék képviselõi rendkívül összevissza szavaztak – többen az ominózus törvények elfogadása mellett tették le voksukat. A zárónapon az utolsó kérdés nem kevésbé volt fontos - a HZDS képviselõjének, Tibor Cabaj javaslatának (a NATO-referendumról) elfogadásáról volt szó. Az MPP véleménye szerint a NATO-referendumot a közvetlen elnök-választásról szóló népszavazással kell összekapcsolni.