11 éves, komoly, nem beszédes kislány. Zárkózott; felesleges kijelentéseket nem tesz. Határozott véleménye van az élet bizonyos dolgairól. Még gyerek. De kaphatott már pofonokat az élettôl. Olyasmit is tapasztalt, amivel ráért volna. Önálló. Hamar dönt, talán nem mindig a leghelyesebben.

Néhány napja halk, határozott szavával igen kellemetlen helyzetet oldott fel. Az ünnepre mindenki fényképet csináltatott. Csak az ô padtársa nem. Neki erre nem futja, de azért ô is jön a többiekkel. Mint a pálya szélére kiszorult, felesleges játszótárs, kívülállóként, meghúzódva figyeli az eseményeket.

"Gyere, állj ide mellém!" — szólal meg hirtelen.

"De ez a kép az édesanyádnak készül" — figyelmezteti a fényképész. Int a fejével, barátnôjét maga elé állítja. Még meg is fésüli, hogy jobban mutasson. Ô a háttérbe húzódik, hisz magasabb. Pár percig tartott az egész ez a kis közjáték. Sokan talán észre sem vették.