Zilahon a középiskolai oktatásnak nagy hagyománya van, a hiteles írott források szerint 352 éve már színvonalas középiskolai oktatás folyt itt. Zilah jelenleg is iskolaváros, ahol csak középiskolából hat van. Ebbôl az 1997–1998-as tanévben háromban mûködött magyar tagozat. Ezen iskolák magyarul tanuló diákjai képezik írásunk tárgyát. Elôször néhány szó errôl a három iskoláról:

1. A Tanítóképzô néhány évtizede mûködô iskola, amelyben az 1990–91-es tanévtôl kezdve (azelôtt könnyûipari szaklíceumként mûködött) képzôs és humán osztályokat indítottak, s azóta már több nemzedék végzett a román és a magyar tagozaton egyaránt. Jelenleg 4 humán (idegen nyelv szakos) és 5 képzôs osztálya van az iskolának. A humán osztályokba ebben a tanévben 91 diák járt, a képzôs osztályokba 158, összesen 249 tanuló, osztályonként tehát 27,6 tanuló. (Ezek csak a magyar tagozat összesített adatai, a IX.–XIII. osztályokra vonatkozóan.)

2. A Református Kollégium az 1991–92-es tanévben indult újra, ma a város egyetlen teljesen magyar iskolája, amely nem az eredeti, 1948-ban államosított épületben mûködik, hanem egy szakközépiskola egyik épülettömbjében, albérlôként. 1995-ben végzett itt az elsô generáció, két osztálynyi diák, és azóta is minden évben végez 2–2 osztály. A Református Kollégiumban nyolc osztály mûködik (négy reál és négy humán), az 1997–98-as tanévben összesen 193 diákkal (osztályonként 24,1 diák).

3. Az Elméleti Líceum az egykori Református Kollégium épületében mûködik, 1948-tól kezdve állami iskolaként. 1948–1960 között magyar tannyelvû iskola volt, 1960-tól vegyes iskola. A nemrég befejezett tanévben magyar tagozaton 8 osztály volt (a közel negyvenbôl). Az Elméleti Líceum nyolc magyar osztályába — 4 matematika-fizika és 4 kémia-biológia — 237 diák járt (az iskola több mint 1100-as diáklétszámából). Ez osztályonként 29,6 diákot jelent.

A három iskolában tehát összesen 679 diák tanult magyar tagozaton (249 + 193 + 237), 25 osztályban. Ez már egy jelentôs szám. Jómagam mindhárom iskolában tanítottam az 1997–1998-as tanévben, az elsô kettôben óraadóként, a harmadikban fôállású tanárként, így volt lehetôségem az adatgyûjtésre. Ezeket az adatokat a 25 osztálynaplóból gyûjtöttem.

A három középiskola tanulóinak nemek közti megoszlása a következô: 479 lány és 200 fiú (százalékban: lányok 70,5%, fiúk 29,5%). Ez a nemek közti aránytalanság részben azzal magyarázható, hogy a három iskola egyikében sem folyik mûszaki jellegû oktatás, így a mûszaki hajlamú vagy a szakoktatás felé vonzódó fiúk inkább román tagozaton folytatják tanulmányaikat. (Ez indokolja az anyanyelvû szakoktatás létjogosultságát! Sajnos, nem rendelkezem olyan adatokkal, amelyekbôl kiderülne, hány magyar nemzetiségû gyerek tanul román tannyelvû szakiskolában, inasiskolában, esetleg szakközépiskolában.)

A lányok számarányának nagysága még azzal is magyarázható, hogy a VIII. osztály elvégzése után sok fiú abbahagyja tanulmányait, fôleg faluhelyen. Lényegében azonos számú fiú- és leánygyermek születik, de a fiúk esetében (tapasztalatom szerint) nagyobb a lemorzsolódás, többen maradnak ki az iskolából. Mivel a fiúk szellemileg késôbb érnek, s a középiskolai felvételi 14–15 éves korban van, emiatt a fiúk egy része kevésbé felkészülten áll a felvételi vizsgára, és nem jut be a középiskolába.

A nemek közti aránytalanság még inkább szembetûnô, ha iskolákra bontjuk az adatokat. (Lásd az alábbi táblázatot.)

A legrosszabb az arány a Tanítóképzôben, ami természetes, hiszen a fiúk számára az "óvó- vagy tanítóbácsi" szerep nem a legvonzóbb, és viszonylag gyérebb a humán tantárgyak iránti vonzódás is a fiúk körében.

Egy másik vizsgálati szempont a tanulók életkora. A legidôsebb diákok 1978-ban születtek (tehát 20 évesek, fôleg a képzôben vannak ilyen korúak), a legfiatalabbak 1983-ban, tehát 15 évesek. (Lásd a mellékelt grafikont.)

A tanulók származási helye (lakhelye) szerinti szempontok figyelembe vételékor kiderül, hogy a három középiskolában gyakorlatilag a megye egész területérôl, de a szomszédos megyékbôl is vannak diákok: 679 tanulóból 660 szilágysági, 19 a szomszédos megyékbôl jött. A diákok összlétszámából 374 zilahi, azaz 55%, ez viszont nem egyformán oszlik meg a három iskolában (az alábbi táblázat szerint):

Amint már említettem, 19 diák származik a megyén kívülrôl, összesen 11 településrôl (négy megyébôl). A többi 286 diák a megye 36 falujából, illetve 3 városából jött: Szilágycsehbôl 30, Szilágysomlyóról 6, Zsibóról 4; 10-nél többen jöttek Sarmaságról (36), Krasznáról (29), Balláról (24), Panitból (20), Sámsonból (18), Perecsenybôl (12), Nagyfaluból (12), Désházáról (11), Varsolcról (11). E számokból kiderül, hogy a falusi környezetben élôk továbbtanulási kedve nem a várostól való távolságtól függ. Például: ne vonjon le senki téves következtetést abból, hogy megyénk második legnagyobb településérôl, Szilágysomlyóról csak 6 tanuló jár Zilahon, hiszen Szilágysomlyón is van három középiskola, amelybe a vonzáskörébe tartozó falvak gyerekei is járnak. A továbbtanulásban nemcsak a távolság, hanem az anyagi szempont is számít, mert a taníttatás a szülôk nem kevés pénzébe kerül. A helybéli diák otthon lakik, otthon étkezik, ezzel szemben az ingázó korábban kel fel és késôbben, fáradtabban ér haza, és a busz- vagy vonatbérlet sem olcsó. Ha valaki nem tud ingázni, akkor még több pénzbe kerül a bentlakás, esetleg az albérlet, az étkezés és a hétvégi hazautazás. Éppen ezért nem tekinthetô kevésnek az a 305 vidéki diák, aki a zilahi középiskolákban vállalja a továbbtanulást, anyanyelvén.

Természetesen e számokból egyéb következtetéseket is levonhatunk, például az adott települések demográfiai (népesedési) állapotáról: ahonnan nagyobb számban vannak tanulók, azok a települések életképesebbek, nagyobb számú magyar lakossággal rendelkeznek, kevésbé vannak elöregedve, és nem utolsó sorban: gazdasági helyzetükre is jellemzô, hogy megengedhetik maguknak gyerekeik továbbtaníttatását. Bár Sarmaságnak, Szilágycsehnek és Krasznának is van helyben középiskolája, ennek ellenére e népes települések mindenike egyenként még legalább kéttucat diákot bocsát ki. (Lásd a mellékelt térképet.)

A középiskolai évek az érettségivel fejezôdnek be. A három iskola 166 végzôs diákjából 165 állhatott érettségire (a Református Kollégiumból 45; a Tanítóképzôbôl 55; az Elméleti Líceumból 65), közülük 144 volt eredményes, azaz 87%, 21 tanulónak, azaz 13%-nak nem sikerült az érettségi.

Az utánpótlással sincs egyelôre baj, mert július elsô harmadában mindhárom iskola két-két osztályra hirdetett felvételi vizsgát, egyenként 25–25 hellyel. (Tehát, ha minden jól megy, a végzôsök helyét ôsztôl újabb 150 tanulni vágyó tizenéves foglalja el.)

II.

A tanulmány második része 1998 szeptemberében készült, a középiskolai felvételi, pótérettségi és pótfelvételi adatai alapján. Az adatokat az iskolák hirdetôtábláiról gyûjtöttem.

1998 júliusában volt a középiskolai (líceumi) felvételi, ahol a három iskola meghirdetett 150 magyar helyére (iskolánként 50–50 hely, azaz két-két osztály) 157 jelölt — VIII. általános osztályt végzett tanuló jelentkezett.

Iskolákra lebontva:

Református Kollégium 46, Tanítóképzô 48, Elméleti Líceum 63 jelentkezôvel. Ebbôl sikeresen felvételizett a Református Kollégiumba 27, a Tanítóképzôbe 29, az Elméleti Líceumba 50. (Csak az utóbbiakban telt be minden hely a nyári felvételin.)

Hogy mi az oka annak, hogy a felvételizô diákokból 51, vagyis a jelentkezôk közel egyharmada kiesett? Ez több dologgal is magyarázható: a jelentkezôk nem érték el a kívánt színvonalat, tehát nem készültek eleget, egyes általános iskolákban a felvételi tárgyakat (román, magyar és matematika) nem tanulják (?), esetleg nem tanítják elég komolyan (?), vizsgastressz, felvételiztetôk túlzott szigorúsága stb.

Mindenképpen elgondolkoztató ez a nagyarányú sikertelenség. Volt diák, aki egyetlen tárgyból sem írta meg az átmenô jegyet, volt, aki kettôbôl, de olyan is akadt, aki mindháromból elégtelent kapott.

***

1998 augusztusában pótérettségi is volt, amelyen a júniusban sikertelenül érettségizôk javíthattak. A három iskolából az érettségin kudarcot valló 21 diákból 7-nek sikerült a pótérettségije. Így a sikeresen érettségizô 1998-as évfolyam teljesítménye a következôképpen alakult:

Ez az összesített 91,5 százalék jóval felette áll a megyei átlagnak, ami 70% körül van. (Ennek ellenére csak mérsékelten lelkesedjünk, mert olyan túl sok okunk azért nincs az örömre.) A kép még teljesebb vagy éppen árnyaltabb lenne, ha ismernénk az egyetemi (felsôoktatási) felvételi eredményeit, amelyek most szeptemberben vannak.

***

Szeptember elején pótfelvételiket is tartottak azokra a középiskolai helyekre, amelyeket a júniusi felvételi során nem töltöttek be. A mi esetünkben két helyen: a Református Kollégiumban és Tanítóképzôben maradtak helyek a pótfelvételire.

A Tanítóképzôbe 19 tanuló jelentkezett, és ebbôl felvettek 18-at, egyetlen felvételizô esett ki a pótfelvételin.

A Református Kollégiumba 14 tanuló jelentkezett, ebbôl sikeresen felvételizett 3, 11-et elutasítottak. Fôleg a román írásbeli jegyei voltak gyengék, sôt, mondhatni, nagyon gyengék (!). (11 kiesôbôl 10 a román miatt esett ki.) A pótfelvételit nem a Kollégiumban tartották, hanem egy mûszaki szakközépiskolában, és idegen vizsgáztató tanárok voltak, (egyébként a képzôsök is itt pótfelvételiztek).

*Megjegyzés: Elôfordulhat, hogy ezek a számok pár fôvel még gyarapodtak, a felvételiket követô újraelosztás és/vagy fellebbezések nyomán. Ezek a tényleges felvételi eredményei.

Érdekes összehasonlítani a júliusban kiesett és a szeptemberben jelentkezôk oszlopainak összegzését: júliusban 51-en estek ki, és nagy valószínûséggel közülük van a 33, újból felvételire állók többsége. A különbség majdnem húsz, azaz 18. Ôk, valószínû, az ún. "újraeloszlás" folyamán szakiskolai osztályokba kerülhettek, illetve, a kudarc láttán, felhagytak a továbbtanulás szándékával.

Akik sem júliusban, sem szeptemberben nem jutottak be középiskolába s a felvételi eredményük még a szakiskolába való bejutáshoz sem volt elegendô, azoknak csak az úgynevezett "inasiskolák" maradnak, illetve az sem kizárt, hogy egyáltalán nem fognak továbbtanulni, megmaradnak az általános iskolai végzettséggel. (Esetleg gazdálkodnak, szakképzetlen munkát vállalnak, ôk lesznek az eljövendô napszámosok stb.)

***

Bár a szakmai oktatás nem tartozik kimondottan a középiskolához (középiskola, másképpen líceum, 4–5 éves, és érettségivel fejezôdik be, mely jogot ad a felsôfokú oktatás felvételijére való jelentkezésre), érintôlegesen mégis volt szó róla.

Az 1997–1998-as tanévben Zilahon nem voltak magyar nyelvû szakiskolai osztályok, de még szakközépiskolaiak sem, bár városunkban négy szakiskola és három szakközépiskola (szaklíceum) mûködik.

Újsághirdetésbôl tudom, hogy a Szilágy Megyei Tanfelügyelôség 1998–1999-es tanévre két osztálynyi szakiskolai helyet hirdetett meg magyar tagozaton: 25 hely "autófestô és bádogos", valamint 25 hely "szabász és konfekcióipari munkás" szakokra. Ismereteim szerint az elsô (júliusi) felvételin alig volt érdeklôdô a helyek iránt, talán a második felvételin többen voltak, és így lehet, hogy sikerülni fog ezeket az osztályokat beindítani. Bár, azt hiszem, nem ezek a legvonzóbb szakmák, de azért az anyanyelvû szakoktatásra szükség van.

A három középiskola alsóbb osztályaiban maradt több mint 500 tanuló és a középiskolát most kezdô IX.-es magyar diákok együttesen közel 650 fôt jelentenek, tehát az új tanévben ôk alkotják a zilahi középiskolák magyarul tanuló diákságát. (Ez valamivel több, mint Szilágy megye magyar lakosságának 1%-a.)

László László