Az ember villamoson vagy sorban állás közben sok érdekes történetet csipeget fel. Nem kerül különösebb erôfeszítésébe, csak nyitva kell tartania a fülét.

"... és akkor elmentem a hirdetésre. Mondtam, már 18 éves vagyok és dolgozni szeretnék. Anyukám elkísért. Már ez nem tetszett a patronnak. Aztán odaállított hajtogatni, de nem volt megelégedve a gyorsaságommal. Kiküldött a konyhába, hogy mosogassak el és mossam fel a cementet. Nem mertem ellenkezni. Munkaadóm nagylánya össze-vissza tapicskolt mindent, azt sem mondta, "mú", és még a kezembe nyomott egy rakás koszos lábost. Mikor végeztem, visszamentem hajtogatni, és estére, mire jól elfáradtam, a fônökasszony a kezembe nyomott ötezer lejt, és azt mondta, többet ne menjek!

Más. — "Már hat hónapja dolgoztam abban az átkozott bárban. Nagyon fárasztó volt. Takarítani, mosogatni, eltûrni az ittas férfiak durvaságait. Mondtam a fônöknek, ideje, hogy munkakönyvvel alkalmazzon. Bele is egyezett. Aztán néhány nap múlva, amikor munkavégeztével indultam volna haza, visszahívott, és kérte, mutassam meg a táskámat. Meglepôdtem, de hát nem volt rejtegetni valóm. Mikor kinyitottam, majd hanyatt estem. Egy csomag kávé és egy karton márkás cigaretta volt benne... A fônök azt mondta, ki vagyok rúgva...!"

A két történetnek közös vonása: a fekete-munkaerôn még mindig jól és sértetlenül lehet keresni, ha pedig a fônök meg akar szabadulni valamelyik alkalmazottjától, megtalálja a módját.

(tótági)