Az ötletet az élet adja. El akarok adni egy hûtôládát. Körbetelefonálom az ismerôseimet: hátha. Visszakérdeznek: épp most jutott eszedbe egy áramfalót a nyakunkba sózni? Nem hallottad, hogy emelik a díjat? Benyomok egy apróhirdetést az újságba: hátha. Ketten jelentkeznek. Másnap. Ami közös bennük: "azonnal látni akarjuk azt a dögös kis masinát!" Érkezésük után kicsit pontosítok: mindkét párt ugyanis csak a helyzet- és lakásfelmérés érdekli. Mikor az ügy tárgyát szóba merem hozni, flegmán néznek, csúnyán: igazán szégyellhetnénk magunkat (én és a nejem), hogy még nem a hetven és a halál közt téblábolunk, ráadásul még az a ronda, neveletlen dög-dog is rázendített a leghátsó szobában! Gyere innen, Gáspi, szól az egyik a másiknak. Úgy tûnik, ez nem lesz a mi napunk...

Azt hiszem, fentebb már jeleztem: no comment. Ahhoz viszont, amire fanyalodni mertem, úgy érzem, illendô pár mondatot fûzni. Egy: miért igyekszik a többség a törvényt megkerülve, gyorsan meggazdagodni? Kettô: húzzuk magunkra az inkognitó kényelmes ruháját; nézzük: ki milyen üzletet ajánlana, ha százmillióm lenne?

Elsô telefonáló:

— Maga az a százmilliós pali, aki a lapban hirdetett?

— Igen, kedves uram, parancsoljon velem.

— Na, ide figyelj, haver, gyorsan tegezôdjünk. Holló a hollónak... Rakjad a helyére: magyar a magyarnak...

— Oké, pajtikám, mit tudsz ajánlani?

— Bombajó üzletet! Te adod a lóvét, én nyomom a sódert... Milyen üzlet? — kérded. Dacia-szerviz...

— Vegyek egy helyiséget?

— Az már megvan, haver. Garázstulaj vagyok. A fél város tragacsa elférne benne. Egy állami szervizbôl, ahol melózgattam, "összehoztam" ezt-azt. Lehet fusizgatni.

— S ha bejelent valaki?

— Engem? Ne röhögtess, haver! A császárt, aki a környékbelieknek félpénzért melózik?

— És miért kell a pénzem, ha mindened megvan?

— Ósdi a gépparkom, s egy mosó is elkelne. Ne törd a kobakod, csak ügess a lóvéval! Lesz közjegyzô is, nem kell begyulladni!

— Neved, címed?

— Na, álljon meg a menet! Mi a szösz vagy, zsaru?

— Nem arra kértél, hogy vigyem a milkókat?

— Na, ide figyelj, haver. Ha valóban az vagy, akinek hiszlek, hatkor a Transziban. Mi lesz az ómen? Az asztalomon pezsgô és diplomata zászló. Görög. Tudod a színeket?

Második telefon:

— Halló! Ön az, kedves millcsis bácsi? Ó, ennek örülök! Olyan a hangod, mint a pacsirtáé! Innen a bátorság, hogy azonnal tegezlek. Csilla vagyok. A hangodból ítélve, minket az Isten is egymásnak teremtett! Van még egy jó hírem: elvált nôci vagyok. Most éppen szôke, huszonhárom éves...

— ... s ha jól értem, házasságszédelgô. — Mézédes röhintés. — Akkor milyen meggondolásból ajánlod magad? Fogózz meg, nôs vagyok, hetvenkét gyerekkel. — Az elôbbi röhintés rosszabb változata. — Halló! Itt vagy még, Csilla?

— Nyugi, kis madaram, engedj gondolkozni...

— Mi lenne a terved?

— Egy dögös masszázs-szalon, indulásként vagy két szoba megtenné.

— Az ne legyen gond, nekem van három. Plusz két fürdôszoba...

— Szuper!

Most jön egy lódítás: — Fogózz meg, Csilla, többnyire magányosan élek...

— Miért nem ezzel kezdted? Míg veszünk valami szalont, stikában gürizünk. Kuncsaftom tengernyi! Dunát rekeszthetünk! Az egyik szobában te a hölgyeken, a másikban jómagam a pasikon melóznék...

— Azt hiszem, a nejem is benne lenne...

— Akkor mi a hézag?

— Van egy bernáthegyim...

— Tudod mit, Péter?

— Pista.

— Ugrasd az anyádat!

Harmadik beszólás:

— Szia-mia, haver! Épp te rád várok! Pont annyi kellene, amennyit kínálsz! Mi lenne a helyzet? Benzinkút, öregem! Stimkó? Na, mi a szösz, leeresztettél? Hogy lenne tabu? Ne a belvárosra gondolj. A kutam már növöget. Ha beszállsz a lóvéddal... Akarod látni? Menjek a Volvómmal? Miért csak hét múlva? Jobb üzletet remélsz? Ha meggondolnád magad, adhatok egy számot... Én jelentkezzem? Mondd, kispajtás, van neked lóvéd?!

Negyedik csörrenés:

— Helló, szir! Az Utazz kényelmesen Kft-vel beszélsz! Én lennék a góré. Nem tudsz ilyen cégrôl? Azt meghiszem, pajtikám, még csak az én pici fejemben üzemel. A papír sose volt gond, ismert zsernyák voltam. Ha hozod a reklámot, télre beindulunk...

— Télre? Most megy a fôszezon...

— Ne gürizz, szír, sízni télen is lehet... Ha még nem mondtam volna, fogjál egy poharat. Vagy amondó lennél: ne öblögessünk máris a brummogó bôrére?

— Prosit...

— Mitru.

— Az én nevem...

— Ne erôltesd magad, nézzük a tôkédet. A prospektus — három nyelvû — és a jegyek a zsebemben. Mire az elsô hó pilinkél, eladhatjuk ôket. Aztán léc nélkül is szánkázhatunk tovább...

Volt még pár hívásom (pirosház-, kendertermesztés-, árufurikázó-, Westel- és számítógép forgalmazás-ügyben), de mit mondjak, elment a kedvem, az elsô szempont mindig: hol van a pénzed? A gazdasági rendôrségen szóvá is tettem. Ha csak ennyi lenne, legyintenek fásultan. Mi száznál tudunk. A fô baj, fájlalják, ezek csak kis halak. A nagyobbak különbözô burokban, maffiákban élnek. Míg a felsô fertály korrupt, mit vársz az alvégtôl?

No comment.

Szombati István