A nagyvilágba szétszóródott magyarokkal való találkozások általában maradandó emlékûek és példaértékûek. Azonban vannak olyan egyéniségek, akik a nemzet "nagyköveteként" élik életüket és áldásos, önzetlen, önként vállalt tevékenységükrôl csakis legfelsô fokon lehet megemlékezni.

Svájci barangolásunk idején alkalmunk volt találkozni dr. Gyarmathy Györggyel, a zürichi mûszaki egyetem tanárával, aki jelesre vizsgázna emberségbôl, akármilyen fórumon, és aki magyarságból példaképül szolgálhatna mindannyiunknak. Teszem ezeket a kijelentéseket abban a hiszemben, hogy az embereket tetteik minôsítik és nem szavaik.

Az 1956-os események nyomán Svájcba kerülô fiatalember az évek folyamán a nagyhírû zürichi mûszaki egyetem professzorává küzdötte fel magát szorgalmával, kitartásával és nem utolsó sorban tudásával. Ezalatt soha sem felejtette el kisebbségi sorsban élô rokonait sem. Aktív részt vállal az Erdélyben élôk támogatásában. Az 1989-es úgynevezett "forradalom" elsô napjaiban segélyszállítmánnyal a Székelyföldön található. Azóta is a Svájcból oda irányuló segélyszállítmányok fô intézôje, szervezôje, az anyagiak fáradhatatlan beszerzôje.

A magyarországi rendszerváltás után aktív segítôje a demokratikus átalakulásnak. Fáradságos munkával szervezi meg a magyarországi polgármesterek svájci kiutazásait, ahol elôadások tartásával, helyszíni tapasztalat-szerzéssel, kulturális rendezvényeken igyekeznek a svájciak eredményeiket átadni a vendégeknek. Ha elgondolkozunk azon, hogy mit jelent megszervezni a vendégfogadást, beszervezni az elôadókat, az ott tartózkodás menetrendjét biztosítani, akkor számot adhatunk a befektetett munka nagyságáról.

Gyarmathy professzor azonban sokkal szélesebb látókörû, gondol a régióra is, arra, amelyben élnünk kell. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Svájci Helsinki Szövetség vezetôségi tagja. Annak a Szövetségnek, amelynek célja fönntartani Helsinki szellemét. Ugyanakkor a demokratikus államrendet építô nemzetek nyelvén megjelentetett kiadványokkal ismertetni a svájci példát, ahol annyi féle nép, felekezet él egymás mellett békében. Egyszóval a Szövetség célja serkenteni a demokratikus érzületek kifejlôdésének, megerôsödésének oly kényes és fontos folyamatát.

A Gyarmathy professzorról alkotott kép nem volna teljes, ha nem tennénk említést családjáról. Felesége svájci asszony, aki megtanulta és kitûnôen beszéli a magyar nyelvet, ugyanolyan eltökéltséggel dolgozik az emberek közötti szeretet és megértés érdekében, mint férje. A szervezet, amelynek elnöke, romániai nôküldöttséget is meghívott Svájcba, és igyekeztek a svájci példa bemutatásával a békés egymás mellett élés magasabbrendûségét bebizonyítani a nôknek, az anyáknak is. Gyakori vendég lakásukban az itthonról érkezett kispénzû mûvész vagy egyházi ember. Gyerekeik is jól beszélik a magyar nyelvet, sokszor az ember azt hinné, hogy valamelyik budapesti családba tévedt. Végezetül idézem Gyarmathy professzor szavait: "A demokráciát rendszerint mint államformát szokták emlegetni. Pedig nemcsak az. Elsôsorban életfelfogás, gondolkozásmód, állapot. A társadalom politikai és személyi kultúrájának szintmérôje.

Demokratikus államban minden vitás kérdésben végül is a többség akarata mérvadó. Ám a vita folyamán mindenki számára méltányos és elfogadható megoldást keresnek. A kisebbségi véleményen lévôk joggal elvárják, hogy ne sodorják ôket kiszolgáltatott helyzetbe. Mindkét fél érzi, hogy az ellenfeleik is ugyanolyan lojális állampolgárok, mint ôk maguk. Ez a kölcsönös bizalom, ez az érzület a demokrácia mûködésének kulcsa. Svájcban, bár hatalmasak az anyanyelvi, kulturális, regionális és társadalmi különbségek, s ezért igen sokféle életfelfogás és érdek ütközik, mégis békés jólétben tud élni és fejlôdni az ország.

A demokratikus életrendet az egymásrautaltság, a józan észbe vetett bizalom, az összefogni akarás fejlesztette ki. Éppen emiatt a társadalmi alaphangulat miatt lehet Svájc példakép más népek közösségei számára is".

Az ilyen emberek, az ilyen példák nagy segítséget jelentenek nekünk, itthonmaradottaknak is. Arra buzdítanak, hogy "ember küzdj, és bízva bízzál", mert ha nehezen is, de csak fel lehet építeni egy jobb világot.

Mihály István