Hibaigazítás: Szatmári Tibor írja, hogy nem érti az Ismét helyzetben címû írás (lapunk szeptemberi számában jelent meg, a 3. oldalon) elsô mondatát. Bevallom, én sem — pedig ezt a "hosszú" mondatot én követtem el. Az, hogy a nyomtatott szövegbôl kimaradt egy sor — amely a galibát okozta — nos, az nem éppen az én akaratom szerint történt.

A mondat tehát teljesen és helyesen így szól: "Egy olyan országban, amely alkotmányában a XX. század végének Európájában! egységes nemzeti államként határozza meg magát, annak ellenére is, hogy néhány millió lakója nem a többségi nemzethez tartozik — nos, egy ilyen honban szinte magától értetôdô, logikus következmény, hogy a demokrácia is felettébb sajátos, mégpedig olyannyira, hogy idézôjelek közé teendô."

Remélve, hogy így már világosabb, hogy mi van hazánk alkotmányában, illetve, hogy milyen állam is Románia, Olvasóink szíves elnézését kérjük az értelemzavaró sajtóhibáért.

Mráz László írja Bukarestbôl: "Sajnos, a Magyar Közélet c. folyóiratot csak a Romániai Magyar Szó hirdetéseibôl ismerem." Péter Gábor István Udvarhelyrôl, Gábor Ferenc Szalontáról, Fazekas István Sepsiszentgyörgyrôl — és még sokan mások kérdezik: hol lehet beszerezni a lapot, esetleg elôfizetni rá? "Mivel részben RMDSZ-kiadvány is a Magyar Közélet, a terjesztést valahogy úgy kellene megszervezni, hogy legalább a megyeszékhelyek RMDSZ-irodáinál hozzá lehessen jutni a laphoz. Váradon például, ahogy a Látóra és a Helikonra, úgy Magyar Közéletre is lehessen elôfizetni a Bihari Napló Kiadó- és Lapterjesztô vállalatnál" — írja Szombati István Nagyváradról. (Egy másik levélben, félig viccesen, azt javasolja, hogy néhány szerzôt, így pl. Molnár Juditot, Bölöni Domokost, Lászlóffy Aladárt a szerkesztôség kellene kötelezze, hogy minden lapszámba írjanak. Jó volna!)

Nos, ami az elôfizetést, a lap beszerezhetôségét illeti: amint azt már közöltük, minden megyei RMDSZ-irodán beszerezhetô, hisz a megyék rendszeresen kapnak egy-egy "adagot" minden lapszámból, s nyilván, nem azért, hogy egy sarokba félrelökjék a kibontatlan csomagot. Ezen kívül, amint azt már a múlt havi lapszámunkban megírtuk, a Magyar Közéletet Kolozsváron a Röser-könyvesboltban, az Apex standjain, Marosvásárhelyen a Niva és a Hiperion, Zilahon a Concordia, Csíkszeredában a Luxed, Aradon a Tulipán, Nagyváradon a Bihari Napló, Gyergyószentmiklóson a Press-Gheorgheni lapterjesztôk standjain árusítják. Nyilván, ezeknél a lapterjesztôknél elô is lehet fizetni; de elô lehet fizetni közvetlenül a szerkesztôségben is: 3400 Cluj-Napoca, str. Moøilor nr. 75. (Ez esetben a Misztrik László nevére kell küldeni az elôfizetési díjat.) Ennek az elôfizetésnek az is az elônye, hogy amíg szabadárusításban (egyelôre még csak) 1500 lej egy lapszám, addig az elôfizetô 1250 lejért kapja kézhez. Sajnos, a postai elôfizethetôséget a bukaresti bürokrácia miatt még mindig, hónapok óta tartó próbálkozás után sem sikerült megoldani.

Tisztelt fôszerkesztô úr! Megtetszett a lapjuk. De mivel nincs olyan rakott szekér, amelyre még egy öl széna ne férne, volna néhány ötletem a lap tartalmát illetôen. Kellene egy ifjúsági rovat; gondolom, egy úgynevezett "hobbi-rovat" is vonzó lenne. Egy Szomszédolás c. rovatot is ajánlanék. Ebben honismereti anyagokat lehetne közölni, helységtörténetet stb. Ne felejtsük el: mindenki egy kicsit lokálpatrióta is. Ezek az anyagok fellendíthetnék a természetjárást, a faluturizmust, fokoznák a szellemi és egyéb értékeink iránti érdeklôdést, azok megbecsülését; helyben maradásra, összefogásra, sokasodásra ösztönöznének. Mert bizony nemcsak a "maroknyi székely porlik", de fogy honi magyarságunk is. És a környezetvédelemre is oda kellene figyelni... — írja Galló Tibor tanár úr Nagyváradról.

Javaslataival messzemenôen egyetértünk, s igyekszünk is bôvíteni a lap tematikáját, amennyire azt a szerkesztôség alkalmazotti "állománya" megengedi. E téren is fôleg külsô munkatársainkra támaszkodhatunk.

Köszönjük Galló Tibor tanár úrnak a javaslatait, s várunk hasonló jó észrevételeket, ötleteket — s fôleg sok jó kéziratot!

Pályázatunk lassan a vége felé közeledik. Számtalan pozitív visszajelzést kaptunk. Úgy tûnik, sikeres az "akció", s nemcsak a beérkezett nagy mennyiségû anyag (több mint hatvan szerzôtôl kétszáznál is több kézirat!), hanem a minôséget illetôen is.

Néhány pályázónk egyébként értékes írása nem illeszkedik be a pályázati felhívásban megadott "keretek" közé. Ezeket, a szerzôk szíves engedelmével, folyamatosan közölni fogjuk, pályázaton kívül (s nyilván, az értük járó szerzôi díjat is kifizetjük).

Még van több, mint két hónap a pályázat lezárásáig — várjuk az újabb és nagyon jó kéziratok áradatát!

Kiváló tisztelettel: MOLNOS LAJOS
fôszerkesztô
Kolozsvár, 1998. október 16.