A kicsi körömvágó-olló ült a szoba ablakában, s nézte, szemrevételezte a kertet. Nem tetszett neki a kert. Sok benne a zöld: a fû, a burján, a fák- és virágok levelei. Ezt még valahogy elnézte volna, ám, a sok "otromba-nagy" fa zavarta, idegesítette. A körömvágó-olló kicsi volt, vékonyka, de a dobozban, amelyben a gazdi tartotta, ô volt a legnagyobb, legfélelmetesebb a tûk, gombok, cérnák közt. Nem csoda hát, hogy a kicsi körömvágó-olló végül nagynak, hatalmasnak, félelmetesnek hitte el magát. Meg aztán a munkája! Az sem akármilyen: finomkényes munka a körmök nyesegetése. Különösen a kézen lévô körmöké. A lábujjakon lévô körmöket nem igazán szerette a kicsi körömvágó-olló. Egyrészt, mert azok vastagok voltak, kemények, másrészt, mert a gazdi lába egy kicsit mindig szaglott. De ezt a munkáját is nagy odaadással, "szívet-lelket" beleadva végezte: hisz a gazdinak dolgozott, a gazdiért serénykedett; így hát nem zavarta semminemû teendô. Fô, hogy a gazdi elégedett legyen véle.

"A fák. Micsoda otromba, ízléstelen népség! — morgolódott az ablakban a kicsi körömvágó-olló. — Egyáltalán mi szükség van rájuk?" Különösen a kert hátsó felében magasodó hatalmas-terebélyes diófára volt ki. Ingerelte, bosszantotta; hacsak rápillantott, máris rettenetes düh fogta el. Végül úgy fel(ön)ingerlôdött, hogy lepattant az ablakpárkányról, kiviharzott a kertbe, s ott nekirontott a hatalmas, nyugodt diófának. "Szétaprítom, miszlikbe forgácsolom!" — vicsorogta cérna-vékonyka vicsorgással, eszét vesztve, majd nekiesett a diófa törzsének. Majdnem körömnyi "darabokat" vagdosott ki belôle...

A gazdi egy darabig kereste a hûséges, szolgálatkész körömvágó-ollócskát, s mert nem találta, vett helyette egy másikat. Egy ugyanolyan ügyes, szolgálatkész körömvágó-ollócskát.

A diófa? Nos, a diófának egyelôre fogalma sincs, hogy milyen "hatalmas" veszély fenyegeti egy eszét (és helyét) vesztett kicsi körömvágó-olló részérôl, ô csak érleli nyugodtan a bô termést.

Hiába, kérem, ilyenek ezek a diófák: nem tulajdonítanak kellô fontosságot a körömvágó-ollóknak. Ami nem szép tôlük. Sôt!...

Tamy Ákos