A Halott Hadsereg — ellentétben a közhiedelemmel és közhíreszteléssel is! — a legnyugodtabb valamennyi hadsereg közül: egyenként is minden katonája legyôzte végképp az életét, így hát nem értheti ôket soha többé — személy szerint sem — szégyen, vereség vagy bármiféle megaláztatás, ahogy például minket is már-már naponta ér;

A Halott Hadsereg egyszersmind a legszabadabb elvû valamennyi létezô hadsereg közül: nem zsarolhatja például ôket az idô, mindeféle érzés, indulat; nevetnek csak a rangokon s cafrangokon, amelyeket mi, az örök rangkórságban szenvedôk, idôrôl idôre mániákusan reájuk aggatunk; a Halott Hadseregben ugyanis az a régi, jól bevált "szokás", hogy ki-ki kedve szerint lehet, mondjuk, öreg zupás, pelyhedzô állú baka, családfô, szeretett jó barát, fél karú vagy éppenséggel szétlôtt fejû felderítô, miként lehet közlegény, ezredes, dandártábornok, zászlóvivô és így tovább, és így tovább; a Halott Hadsereget ugyanis nem kell komandérozni: mindig pontosan azt és úgy teszi, amit és ahogyan tenni kell! (ettôl ez és ilyen ez a hadsereg!), így hát egyetlen újoncának sem kell például attól rettegnie, hogy gyáva lesz, áruló, szökevény, istenverése kétbalkezes, miként vezénylô tisztjei sem idegeskednek többé, hogy netán rosszul mérik fel, mérlegelik a harci- és a politikai helyzetet és így elvéthetik a kiadandó parancsot, a taktikát, stratégiát — a Halott Hadsereg már nem gyávul-, nem árul-, nem vét el semmit és soha!, A Halott Hadsereg hangulata, közérzete így hát nyilvánvalóan a legjobb minden lehetséges hadsereg hangulata és közérzete közül; katonái soha nem csalódnak, s nem csalnak, el sem felejtenek, miként az vélünk gyakorta megesik; A Halott Hadsereg katonáinak zsebében nem rongyolódik tovább, felismerhetetlenné az a fénykép, nem gyûrôdik-foszlik elolvashatlanná olvasottá az a levél, ugyanis a Halott Hadsereg minden katonája már maga az a fénykép, maga lett az a levél;

A Halott Hadsereg tehát a legfélelmetesebb s így a legirigyeltebb sereg minden volt és lehetséges hadseregünk közül!, az ellen már-már beleôrül, eszelôsen keresi, kutatja a Halott Hadsereg bakáit, tábornokait, de csak mindenféle zsoldosokra bukkan, vagy szabadcsapatokra, megátalkodott és randa civilekre mindenütt, ahol a Halott Hadsereg bakáit, tisztjeit sejti, keresi — ám a Halott Hadsereg nincs sehol: bekeríthetetlen, szétlôhetetlen, katonái foglyul nem ejthetôk, tarkón nem lôhetôk, — És a Halott Hadsereg mégis ott van mindenütt, amerre az ellen kutakodik, gázol, tapos, tipor: szívós gyökerek, szivárgó talajvizek titkos útjain, pitypangok szálló pihéiben, zsongó, sugdosó szellôkben árad szét folyton a négy égtáj felé, és egyszerre csak ott van, mindig ott van, amikor éppen ott kell lennie: a gyermekek játékaiban, a imádkozók imáiban, a férfiak káromkodásának dühében, a lányok mosolyában, az anyák könnyeiben, a szomjat oltó vízben, a betevô falatban, a tüdôkbe rakodó porban, a kecskegidák átvágott torkában, a virágban..., búvó falvakban, nyílt rónaságon, zajos városok falai közt! — Ó, a Halott Hadsereg katonái roppant leleményesek, már-már agyafúrtak, ravaszul hûek, nyugtalanítóan hûségesek, így hát nem lehet nem tudni róluk, nem lehet elfelejteni vagy meg- és letagadni ôket, hiába minden efféle igyekezetünk — A Halott Hadsereg tehát — akaratunktól, céljainktól, pártállásunktól függetlenül — boldog, nyugodt, szabad hadsereg; a legfélelmetesebb és legirigyeltebb minden volt, létezô és lehetséges hadseregünk közül.

Vannak, akik azzal áltatják magukat: végül mindannyian a Halott Hadsereg katonái leszünk: bakák, ezredesek, tábornokok, vének, fiatalok — tetszésünk szerint, s tehát: boldogak, szabadok, nyugodtak, félelmetesek és irigyeltek is.

"Minô fatális tévedés — mosolyog szomorúan a Halott Hadsereg közlegény-tábornoka —: hiszen még ma is köztudott lehetne: van, aki egyszerûen csak meghal, mint..., mint például, hogy mást ne mondjunk, a caplató, unott bivaly patája alatt szétreccsenô éti csiga... úgy, pontosan úgy, drágajó feleim, mint csigaházban a langyos, lágy csiga!..."

MOLNOS LAJOS