Hol vannak már azok a szép idôk, amikor jókedvünkben dúdolgattuk még: "Járom az utcákat, füttyös kedvem támad..."

Járom az utcákat, Marosvásárhely egykoron oly kedvesen hívogató utcáit, a huszadik század utolsó évtizedében, ôszi lombhullásban, s lépten-nyomon káromkodni szeretnék, mert gyûl bennem a bosszúság. Hazafelé menet, kora este, vaksötétben kerülgetem a járda bokaficamító repedéseit, az életveszélyes gödröket. Befogott orral sietek tovább a bûzlô szemétkupacok tájékától. Igyekszem észrevétlenül elosonni a korcsmák elôtti csoportosulások mellett; ki tudja, mire számíthatok részükrôl. Sûrûn lehet hallani, olvasni megtámadott asszonyokról, kirabolt idôsebb férfiakról, erôszakosságokról, fenyegetésekrôl. Pedig ez a város nem is olyan régen, míg be nem borult fölötte az ég, füttyös jókedvérôl, hangulatáról, virágairól, tisztaságáról, békességérôl volt nevezetes messze földön. De hol vannak azok az idôk?

Járom a színes embertömeget hömpölygetô fôteret, fényes nappal, s bámulom a fékeveszetten meglódult bóvli-kereskedelem felkínált produktumait. Itt egy butik, ott egy snack-bár, meg miegyéb; szinte szemben a Bernády György építtette híres-nevezetes Kultúrpalotával, az Arta mozi mellett megnyílt a Valahia mindkét részlege. (E létesítmény nevét magyarra átfordítani meg sem kíséreljük, mert esetleg érzékenységeket sértenénk...) Rágógumiban, whiskyben, hasonló árucikkekben igazán nincs hiány.

És virágzik a járdaszéli ponyva-kultúra: könyvekkel, folyóiratokkal, újságokkal megrakott asztalok mindenfelé. A zsenge ifjúság és az érdeklôdô idôsebb nemzedék egyaránt megtalálja itt a legkülönbözôbb féle és fajta kiadványokat. Egymás mellett, majdhogynem összesimulva, a nagyváradi Phoenix és a fôvárosi kurvák lapja. Színes fedelû (többnyire dús keblû hölgyeményeket és karcsú pisztolycsöveket mutogató) regények sorakoznak szép rendben: a Guttemberg-galaxis régebbi és újabb termékei. Lejegyeztem pár címet, egyetlen asztalka kínálatából: Bérgyilkosok, Gyilkosság tálalva, Gyilkosságrekord, Gyilkosság megrendelésre, Gyilkolj helyettem, Rettegés, A kísértetkastély, Az ôrült kísértet, Halálpokla, Kokain, Röpke gyönyör...

Ezen közben megszûnt a romániai magyar kisiskolások lapja: a Cimbora. Oly közömbösen vettük tudomásul a fájdalmas hírt, s oly tehetetlenül, mintha csak egy dél-amerikai államcsíny-kísérletrôl értesültünk volna. Holott ez a mi temetésünk. Voltaképp és valamennyire a Benedek Elek emlékének elföldelése is. További megszûnések pedig ugyancsak elôkészületben vannak — jórészt a megcsappant érdeklôdés miatt. A fásultság folytán. Magyar anyanyelvû mûvelôdésünk fórumait — sajtónkat — súlyos veszélyek fenyegetik. Érdemes ezen elgondolkozni...

Nagy Pál

A szerzô nemrégiben megjelent Bolyaiak tere c. kötetébôl