X — Igazán nem érti, mi az a másság?

Y — Nem én. Megmagyarázhatná.

X — Megpróbálom. Ámbár az a tény, hogy maga nem érti, már jelzi, hogy van bizonyos hajlama az elzárkózásra, a kirekesztésre, a diszkriminációra.

Y — Jószagú Úristen! Sose hittem volna, hogy hajlamaim vannak.

X — Ne szóljon közbe! Azt kérdi, mi az a másság? Na, figyeljen! Más az, ami nem ilyen, nem olyan, hanem más! Világos? A másság pedig gyûjtôfogalom, ami magába foglalja az ilyet is, az olyat is, ha az más. Érti? Nem érti! Ugyanis a más is lehet ilyen is, meg olyan is. Mármost például a másságosok nem értik, hogy a kutya se törôdik a másságukkal, hanem csak azzal, hogy ilyenek-e vagy olyanok. Persze, ha megértenék, kiderülne, hogy nem is mások, sôt másság sincs, és ôk nem másságok. Csakhogy a másságosok folyton a másságosság állapotában sorvadoznak, mert csak így érezhetik, hogy az ilyenek meg az olyanok a mások, miközben ôk maguk az ilyenek meg az olyanok. No persze, a másból is több van. Például: mismás, almás, hagymás, csizmás, böjtmás, Tamás és végül a Kucuk Balázs...

Y — Ne mondja!

X — Nem én mondom, a nóta mondja, hogy asszongya: Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! Nem olyan, mint más, mint Kucuk Balázs. A nóta aztán megmagyarázza, hogy "nem egy fillér, sem egy tallér" kéne a mulatozáshoz.

Y — Aha. Az a Tyukodi egy léha. Fizeti a rundókat, a Kucuk pedig nem. Mert ô más.

X — Na ugye! Kezdi most már érteni?

Y — Nem nagyon. Mert ha innen nézem, Tyukodi a más, ha onnan nézem, Kucuk a más. Nem is más, csak nem léha. Na, szegény, jól kiénekelték, talán ki is rekesztették, meg elhatárolódtak tôle. Most aztán egyik féldeci identitást a másik után hajtja fel. Megjegyzem, ezek nem is egymást szapulták. Egy harmadik, valaki más mondta azt, hogy a Kucuk a más! Az anyját, de utálom az ilyen uszítókat!

X — Jó, jó, ne izgassa fel magát! Beszéljünk másról!

Y — Hiszen arról beszélünk!

X — Ott van az az Arany János...

Y — Ô mirôl beszélt?

X — Nem a valóról...

Y — Látja, ezt nem hittem volna. Ilyen nagy költô, aztán már ô is csúsztat?

Y — Nem érti. Arany azt írta: "nem a való hát, annak égi mássa..."

Y — Mit sistereg itt? Miért úgy mondja, hogy mássssssa?

X — Mert nem a való egyszerû másolatáról van szó, hanem arról a valóról, ami az égben van, de egészen más... Na várjon, de hogy ebben mi a másság, azt már nem tudom.

Y — Kár. Máskülönben marha okos ember maga. Szépen megmagyarázta. Most már azt is sejtem, miért utálja a feleségem a másságomat.

X — Magának mássága van?

Y — Kifejlôdött. Elhanyagoltam. Tudja, annak idején az asszony mindig azt mondogatta: azt szeretem benned, hogy más vagy, mint a többi. De most már nem szereti.

X — Mikor nem szereti?

Y — Ha másnapos vagyok.