"A hazának nincsen háza" — írta 1846-ban keserûen a magyar polgárosodás hôskorának egyik legnagyobb költôje, Vörösmarty Mihály. A honfoglaló Árpád vezér unokái valóban sok évszázadon át úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó szállása az országgyûlésnek. De erre nem is volt szükség, hiszen ôk maguk — a fôpapok, bárók, nemesek és városi polgárok — voltak az "ország", amerre ôk jártak, ítéltek, tanácskoztak, ott volt a "haza".(...)

A "nemzetnek" pedig már nagyon szüksége volt arra, hogy saját háza legyen. A budai hegyen magasodó királyi várpalota tömegének ellensúlyaként lent, a pesti Duna-parton. Az alattvalók fölött beláthatatlan magasságokban trónoló uralkodói akarat helyett az országlakosok önkormányzatának, saját sorsukról való demokratikus döntéseiknek ünnepélyes helyszíneként és lelkesítô szimbólumaként.(...)

1843 szeptembere folyamán országgyûlési bizottság vette kezébe a ház ügyét, és a Pest városával folyó sikeres egyeztetô tárgyalásokra utalva nem kisebb tekintély, mint a jövendô miniszter, Klauzál Gábor jelentette ki, hogy "hely lévén, az ige testté fog válni". Ám a következô évben kiírt tervpályázat díjaiért — avagy csak beadott pályamûveik visszaszerzéséért — még a hatvanas években is hiába instanciáztak a részvevôk!(...)

Az 1882-ben kiírt újabb tervpályázatot Steindl Imre (1839–1902) mûegyetemi tanár nyerte meg. Nemzedéktársaihoz hasonlóan ô is úgy vélte, hogy korának építészeti problémáit úgy oldhatja meg a legjobban, ha — a modern technika segítségével — régmúlt korok stíluselemeibôl viszonylag szabadon állítja össze alkotásait. Ez a historizmus a felvilágosodás óta hódított a mûvészetekben, elôbb az antik görög és római stíluseszményt újrafogalmazó klasszicizmus, majd a romantika keretében, immár a középkor és a koraújkor építészeti formavilágának újraalkalmazásához nyújtva teret.(...)

1885. október 12-én vágott bele az elsô kapa a Lipótvároshoz tartozó rakparti Tömô-tér laza talajába, és tizenhét éven át, átlag ezer ember dolgozott a mû elkészültén. A kor leghatalmasabb beruházása volt ez, s mivel lehetôség szerint minden részletét magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészíteni, egész iparágakat lendített fel (pl. a márványbányászatot, izzógyártást) a gigantikus összegbe — a tervezett 9 millió forint (18,5 millió korona) helyett 38 millió aranykoronába — kerülô vállalkozás. Mintegy 176 000 köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, fél milliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. (A puha sóskúti mészkövet sajnos hamar kikezdte az idô s az idôjárás; folyamatosan cserélik ki a jóval keményebb süttôire.) A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedô épület közel 18 000 m²-t foglal el és 473 000 köbméter térfogatú. Az épület egy három és fél hónapon át készült, átlagosan 2–5 méter vastag, hatalmas betontányéron áll. 90 külsô és 150 belsô szobor magasodik a falakon, emellett kívül megyei és városi címerek, belül a hazai flóra virágmotívumainak sorai dekorálják a falakat. A díszítéseknél alkalmazott 22–23 karátos arany összmennyisége mintegy 40 kilogramm.

Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsôház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség van. Az Országház méreteirôl fogalmat adhat a következô becslés: mintegy 50 ötemeletes lakóház férne el a belsejében!

Esztétikailag a Duna felôli oldal a fôhomlokzat, de a hivatalos fôbejárat a Kossuth térrôl nyílik.(...) Az épület szimmetrikus szerkezete alapjában követi egy kétkamarás országgyûlés funkcióit. Akár a washingtoni Capitolium esetében, itt is a törvényhozás egy-egy házát szolgálta, illetve szolgálja az északi, illetve a déli szárny, és az összekötô kapcsot — s egyben az együttes ülések színhelyét — adja a hatalmas kupolacsarnok. A II. világháború befejezése óta az épület a törvényhozó mellett otthont ad a végrehajtó hatalom legfelsôbb vezetésének is. Északi frontja a miniszterelnök, a déli a köztársasági elnök rezidenciája, míg a parlament elnöke a bejárati épületrész észak-keleti sarokszobáiban dolgozik.