Magyarország 1990-ben szabadon választott országgyûlése nemzeti ünnepeink közül hivatalos állami ünnepnappá augusztus 20-át szavazta meg. Ezzel egyértelmûen kifejezte, hogy a Szent István személyéhez fûzôdô, ezredik évéhez közeledô magyar államiság történelmünk legfontosabb teljesítménye. Egyúttal elutasította Szent István életmûvének támadását, feledését is. Ugyanakkor alkotásának keresztény volta miatt azt túlhaladottnak hajlandóak láttatni a felvilágosultak, s az elveszett ezer év, vagyis 20. századi tragédiáink érzelmi feldolgozatlansága miatt nem ritka az a vélekedés sem, hogy országépítése a nemzet ellenében történt. Egyesek akár még egy eszményesített Koppányra is hajlandóak hivatkozni egy deheroizált, vagyis lényegétôl megfosztott Szent István-képpel szemben, kifejezett idegenuralmat hányva államalapítónk szemére. Akik így indulatoskodnak, nem veszik észre, hogy a Szent István környezetében megjelenô idegenek a magyar királyság építésében vettek részt és szolgálták a királyt. Ezt jelenti az Intelmek azon része, hogy az egynyelvû és egyszokású ország esendô és nem azt, amit Trianon után bele próbáltak magyarázni. Nem volt idegen népétôl. Tudjuk, hogy a magyarságot vezetô családra már a kereszténység felvétele elôtt a szentség hitével nézett a népe: az Árpádok égi eredetérôl szól a Turul-monda. Ebbôl a hagyományból alakul ki az immár keresztény szent királyok családja. Ami pedig a népe szeretetét illeti, napjainkig ható példa, hogy a karácsonyi ünnepkör népszokásai között a hejgetôk Szent István szolgáinak nevezik magukat, amikor a téli napforduló egyszerre pogány és keresztény ünnepét ülik. Szent István személyének a világegyetem nagy eseményeihez kapcsolását az indokolhatja, hogy különösen talán tájainkon a keresztény nép országának megalkotása földöntúli erôk támogatását is feltételezi. Ezt a gondolatot jeleníti meg a Magyar Szent Korona is. Már az elsô koronázás jelentôségét is jelkép értékû mozzanatok hangsúlyozzák. Az ezredfordulón születô királyság urának egy Szilveszter nevû pápa (II. Szilveszter) küldi és az ô nevében egy Asztrik (akinek neve latinul a csillagokra, vagyis a mennyre utal) nevû fôpap koronáz. Ezzel az elírással vált egy esetleges személy tette jelkép értelmûvé. A magyar király 1001. január 1-i koronázása az akkori kereszténység világvége-várására hitet és reményt kifejezô felelet volt. Így nem véletlen, hogy a koronát mindig többnek tekintettük a király hatalmát jelképezô dísznél. A Szent Korona tana szerint a korona az állam megszemélyesítôje: nem a királyt, hanem az egész magyar államot jelenti. Ezért a nemzetnek közhatalmat gyakorolt tagjait a Szent Korona tagjainak nevezték, hazánkat és társországait pedig a Szent Korona országainak. Tárgyi mivoltában görög betûs abroncsrésze és a latin betûs pántjai egybeszerkesztése révén egészében kifejezi Magyarország szellemi, de geopolitikai helyzetét is, az önálló királyságot Kelet és Nyugat között, s e két világ keresztény szellemben történô összeforrasztását. Szent István hagyatéka ugyanazt közli, mint ami a koronában tárgyiasul. Az Imre fiához címzett Intelmek szerint az igazi királyt erénye teszi királlyá, mert ha istentelen és kegyetlen, akkor csupán zsarnok lehet, nem uralkodó. A király legyen erôs, de türelmes, alázatos, mértékletes, emberséges, szemérmes. Hallgasson az egyházi és világi fôembereire, és napról napra erôsítse országát. Bár az ifjaknak fegyverben, a véneknek a tanácsban a helyük, meg kell hallgatni az ifjakat is döntés elôtt. A fiak pedig kövessék elôdeiket. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elôdei, az az isteni törvényekre sem ügyel. Ez pedig az ország romlását jelenti, mivel az engedetlenség valójában dögvész az egész királyságban. Ezért tartja fontosnak az ország lelki vezetôit: úgy vigyázz a fôpapokra, mint a szemed világára. S ez a gyakran idegen szellemûnek vádolt király így ír: Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid között kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel. Milyen világosan beszél: építsd és erôsítsd az Európához tartozó s ezért keresztény országot magyarként magyar módra, magadat meg nem tagadva. S amikor évszázadokkal az Ember jogainak forradalmi meghirdetése elôtt azt a tanácsot adja fiának, hogy senkit se tarts szolgaságban..., tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és, hogy légy irgalmas minden erôszakot szenvedôhöz, légy türelmes mindenkihez, nemcsak a hatalmasokhoz, akkor nem is történelmi, hanem valóban örök alapokra állítja országát. Így érthetô, hogy a király írnokai nem a korban szokásos gyôzhetetlen és dicsôséges jelzôt írták neve mellé, hanem azt, hogy kegyes és igen jámbor. Tudott kemény lenni, ha kellett. De megkegyelmezett Gyulának, Ajtony családjának, s törvénykönyve is megadja az akkor szokásos csonkítás helyett az anyagi megváltás, a büntetés kifizetésének lehetôségét. Mindezek ismeretében jelentôs számunkra az a tény, hogy épp Szent István királynak maradt fenn bebalzsamozott jobb keze.