A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Operatív Tanácsához intézett június 19-i levelemben javasoltam, hogy: "valamennyi felelôs beosztású szövetségi vezetônk és képviselônk azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot".

Ezzel egybehangzóan az Operatív Tanács határozati javaslatot terjesztett a Szövetségi Képviselôk Tanácsa elé, melynek értelmében szervezetünk minden tisztségviselôje záros határidôn belül tegyen kötelezô nyilatkozatot a volt Securitatehoz fûzôdô viszonyát illetôen, és vállalja átvilágítását.

Saját javaslatomnak és az RMDSZ válságkezelô testülete indítványának megfelelôen, valamint azon meggyôzôdéstôl indíttatva, hogy társadalmunk és közéletünk erkölcsi megtisztulása minden másnál elôbbre való követelmény, a román titkosszolgálathoz fûzôdô viszonyomról a következô nyilatkozatot teszem:

A Securitate lelkészi pályám 1989-ig terjedô szakaszának valamennyi állomásán végigkísért, sôt, mind a mai napig visszakísért.

Brassói segédlelkész koromban (1957–1977) informátori kötelezvényt akartak aláíratni velem, a kényszerítgetéseknek azonban ellenálltam.

Dési másodlelkészi szolgálatom idején (1977–1984) élesen szembekerültem a titkosrendôrséggel. Ifjúsági missziói munkám, a helyi mûvelôdési életben és a magyar nyelvû oktatás terén végzett tevékenységem, valamint az Ellenpontok címû szamizdat folyóiratban közölt írásom miatt mintegy félévi durva meghurcoltatást kellett elszenvednem, melyben osztoztak elvbarátaim, a dési református egyházközség hívei és presbiterei, valamint az ifjúsági munkában részt vevô fiatalok és családtagjaik.

A Securitatéval összefonódott egyházfôhatósági retorzió két évi munkanélküliségre kárhoztatott (1984–1986). Ezen idôszakra kizártak a lelkészi karból. A kivetettség idején, Kolozsváron, egy titkos iskolaügyi akcióban való részvételem miatt, családom több tagjával együtt, újból hetekig tartó behívatásoknak, zaklatásoknak és kihallgatásoknak voltam kitéve.

Számûzetésnek szánt temesvári szolgálatom idejéhez (1986–1989) további megfélemlítések és üldöztetések kapcsolódnak, melyek családomnak a Szilágy megyei Menyôbe való elhurcolásában tetôztek.

1989 novemberében feleségemmel és kisfiammal együtt brutális terrortámadás célpontja voltunk. Decemberben kemény testi bántalmazásban volt részünk. Menyôben, illetve Szilágyszegen feleségemmel együtt, közel egy hétig a szekuskihallgatások kíméletlen terrorját szenvedtük el, és az életveszélyes fenyegetettség állapotát éltük át.

A kommunizmus utolsó évében elszenvedett kálváriánkról és a temesvári református gyülekezet hatósági megpróbáltatásairól hû képet nyújt Temesvár ostroma címû könyvem.

A Securitate gyûlöletes fôhadiszállásaira egyetlenegyszer sem magamtól mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak.

Soha egyetlenegy jelentést sem írtam a Securitaténak. Ezzel szemben száz és száz oldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni, kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelezô diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami a) senkinek sem árt; b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is diktálhatták); c) ami félrevezetô vagy; d) másokra nézve ártalmatlan.

Hosszú évtizedeken át, családom tagjaival együtt, a Securitate áldozata voltam.

Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevontak engem.

Különösképpen egyházi téren, a vallásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem.

1988-ban, a Temesvári Református Egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceaušescu diabolikus falurombolási terve ellen.

1989-ben temesvári gyülekezetem állhatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirobbanásához.

Ellenzéki tevékenységemrôl regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék.

Tiltakozom a személyem ellen irányuló, erkölcsi-politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen.

Tiltakozom Nagy Benedek néhai parlamenti képviselô és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erôcsoport becsületsértô és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen.

Tiltakozom a hírhedt Securitate demokráciát és jogállamiságot megcsúfoló azon próbálkozásai ellen, hogy a politikai tisztesség és az erkölcsi tisztaság ürügyén egykori áldozataikat végleg tönkretegyék és ellehetetlenítsék.

Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói és kollaboránsai voltak a Securitaténak, s akik zsarolható voltuk miatt, érdekbôl és félelembôl jelenleg is a titkosszolgálat zsoldjában állanak.

Isten kegyelmezzen azoknak a romániai magyar honfitársainknak és azoknak a magyar — református — lelkipásztoroknak, akik kollaboráns múltjuktól nem voltak képesek megszabadulni, és kényszerû meghunyászkodásból vagy tevôleges módon ma is belülrôl bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket.

Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a törvény által zárolt szekus-dossziék szelektív kiszivárogtatása a titkos-szolgálat egykori embereinek, hatalmi köreinek a mûve.

Az is egyértelmû, hogy az egykori diktatúra információgazdái a saját embereiket nem szolgáltatják ki.

Következésképpen a Securitate magát átmentett — volt — személyi állománya és kollaboránsai továbbra is rendkívüli veszélyt jelentenek társadalmunkra nézve.

Csak egyetérthetünk Ion Diaconescu parasztpárti elnökkel, aki kijelentette: elôbb a fôbûnösöket, az egykori pártvezetôket, a szekusokat, a kommunista rendszer volt aktivistáit kell elôvenni, és csak utánuk következzenek azok, akiket megfélemlítéssel rávettek az együttmûködésre.

Rendhagyó nyilatkozatom végén ismételten javasolom a következôket:

— Mértékadó törvény szabályozza a szekus-együttmûködés, illetve a titkosszolgálati dossziék ügyét. Fogadtassék el egy átvilágítási törvény.

— Az RMDSZ támogassa Constantin Ticu Dumitrescu szenátor önálló törvénykezdeményezését.

— Valamennyi köztisztviselô, képviselô, vezetô és politikus adjon írásbeli nyilatkozatot múltjáról.

— Védjük meg egymást, a Securitate áldozatait.

— Másfelôl tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól.

— Kérem, hogy az RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel, családommal és gyülekezetemmel kapcsolatos temesvári és menyôi események, a titkosrendôrségi terror hivatalos feltárását, és az azokban részvevôk törvényes felelôsségre vonását.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsának fôbenjáró feladata és felelôssége, hogy ne vesse alá magát "a szekusok akaratának", és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze.