|
|
Találkoztam egy úrral, Politikai Analfabétának hívják. Lelkesen újságolta: "Mi, magyarok is alakíthatunk kormányt". "Hogyhogy?" "Hát úgy, hogy olvastam az újságban: kisebbségi kormánya is lehet Romániának." Ion Iliescu egyik beszédében összetévesztette a húsvétot karácsonnyal. Olyan ez, mintha virágvasárnap helyett ezt mondta volna: szomorú vasárnap (száz fehér virággal). Népi idôjárás-elôrejelzés: ha a köd felszáll, vihar lesz, hullani fog az esô (és a nagy fejek), mivel alacsonyan szállnak az Assos cigarettával teli csempészárut szállító repülôgépek Otopeni-ben. Ha a köd marad, akkor nem. Kezdem nem tudni, ki vagyok. Az egyik kolozsvári román lapban ugyanis ilyen, vastag betûs újságcím jelent meg: "A törökök, a zsidók és az osztrák-magyarok a románok kullancsai". Talán csak nem vagyok osztrák-magyar? Ezt a kételyemet növelte valami. A városháza húsvétkor olyan üdvözlôlapokat küldött szét, amelyeken az egyik tojáson a magyar címer látható. Errôl viszont a polgármesteri hivatal sajtóosztálya azt állította: nem magyar, hanem osztrák címer. Ezek után megértem Habsburg Ottót, akitôl állítólag megkérdezték Bécsben: "Nem megy ki a futballmérkôzésre?" "Milyen meccsre?" "Az osztrákmagyarra." Mire ô (a legenda szerint) megkérdezte: "És kivel játszunk?" A Dózsa (Doja) György (Gheorghe) utat át akarják keresztelni Ferdinánd király útra. Az érv lehet ez is: hiszen mindkettô fején vaskorona volt. Igaz, a Dózsáén valamivel melegebb. Mãdãlin Voicu, a romák parlamenti képviselôje javasolta: a tolvajok karját vágják le. A sok ellenvélemény közül egy: Ha ez megtörténne, összetévesztenék Romániát Monte Carlóval. Ugyanis az ottani játékkaszinókban vannak tömegméretekben ilyen félkarú automaták. Megjelent a 100000 lejes bankjegy. Sokan attól félnek, hogy ez gerjeszti az inflációt. A hivatalos személyek megnyugtattak: nem a 100000 lejes papírpénz forgalmazásából fakad az infláció, hanem a pénzromlás következménye a bankjegy bevezetése. Hát ez tényleg megnyugtató. Most már nyugodtan fizetem a felemelt árat ilyen nagy címletû pénzzel, hiszen tudom, ezzel nem növelem a pénzhígulást. Olvasom, hogy Jászvásár egykori kommunista polgármestere sokszoros milliárdos, a moldvai város valamikori RKP-s titkára jól menô bukaresti kereskedelmi cég élén áll, a városi néptanács extitkára ugyancsak befutott üzletember. Egyikük íróasztalfiókjából került elô a következô levél. (Hitelességéért nem vállalok felelôsséget): "Károly Bátyám! Elnézést, de így szoktam szólítani azokat, akik igen közel állnak hozzám. Márpedig te, Darwin bátyám, ilyen vagy. Te majmot csináltál az emberbôl, akarom mondani, embert a majomból, a létért folyó küzdelem is neked köszönhetô. Egy dolgot azonban elfelejtettél. E küzdelemben, ebben a fenenagy evolúcióban (vagy talán revolúcióban) a legfontosabb az, hogy ne veszítsük el uszonyainkat. Csak így maradhatunk mindig a víz felszínén."
Bázsa S. Loránd