— Az RMDSZ tagja maradt a "felújított" kormánycsapatnak is. Feltételezzük, hogy jó oka volt rá. Egyszersmind szeretnôk hinni azt is, hogy az újjászervezett kormánycsapatban, s egyáltalán: a koalícióban jelentôsebbé vált az RMDSZ szerepe; Szövetségünk pozícióját megerôsítve került ki a hosszan tartó, bonyolult politikai válság csatározásaiból. Tisztelt Borbély László úr, ön nemcsak egyik államtitkárunk, de egyszersmind az RMDSZ kormányzási ügyekkel megbízott alelnöke is, aki benne volt, benne van az RMDSZ úgynevezett tárgyaló csapatában, s mint megannyi háttér-információ, "kulisszák" mögötti "mozgások" tudójának, tágabb a rátekintése erre a mostani koalíciós helyzetre, mint a legtöbbünké. Nos, hogyan értékeli ön az RMDSZ mai helyét, szerepét, súlyát a koalícióban?

— Az én határozott véleményem az, hogy az RMDSZ pozíciója ténylegesen megerôsödött ebben az új kormányfelállásban. Egyrészt azáltal is, hogy több államtitkári posztot kaptunk az újraelosztásban; azáltal is, hogy sikerült kineveztetnünk a magyar igazgatót a vallásügyi államtitkárságon; másrészt pedig azáltal is, hogy javaslatunkra Hargita megye tanácsának elnöke, Kolumbán Gábor lett a miniszterelnök egyik közigazgatási szaktanácsadója. Gondolom, nem kell fejtegetnem, hogy milyen fontos ez a kinevezés; az, hogy erre a posztra olyan ember kerülhetett, aki pontos, tárgyszerû, helyes információkkal tud szolgálni a miniszterelnöknek a két "elhíresült" megyét, Kovászna és Hargita megyét illetôen. Még egy mondat erejéig visszatérve az államtitkárokhoz: fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem akármilyen három új helyet kaptunk, hanem fontos gazdasági minisztériumokban; s még azt is jó tudni, hogy európai integrációs államtitkár csak egy van, s ezt az RMDSZ adta!

— Nyilván, örvendetes ez a számszerû gyarapodásunk, s az is, hogy jelentôs, úgymond, "fajsúlyosabb" posztokat kaptunk...

— Na, és még nem is szóltam az egészségügyi miniszteri tárcáról.

— Jó, hogy említette. Az igazság az, hogy sokan kérdezik még most is, hogy kellett-e nekünk "nyakunkba venni" azt az egész "csôdtömeget", ami jelenleg a romániai egészségügy? Azt hiszem, a világ legjobb szakembere sem tudna e téren hamari és lényeges eredményeket felmutatni, s így óhatatlanul bûnbaknak kiáltanák ki.

— Köztudott: Birtalan Ákos nem volt hajlandó vállalni továbbra is a turisztikai minisztérium vezetését. Pedig hát Birtalan Ákosról nem csak az köztudott, hogy nagyon jó szakember, de az is, hogy nem fél a kihívásoktól. Ô javasolta azt is, hogy újólagosan is ne a turisztikai miniszteri tárcát kérjük. Így jött szóba az egészségügy, s mivelhogy megfelelô "emberünk" is volt Bárányi Ferenc doktor személyében, aki hajlandó volt elébe állni ennek a nagy kihívásnak, végül is elfogadtuk ezt a tárcát. Hogy Bárányi miniszter úr sem tud máról holnapra látványos eredményeket produkálni, azt jól tudjuk mindannyian. Viszont: Bárányi Ferenc tudja, hogy mit akar, hogyan akarja, miként lesz lehetséges ezt elérni — és ez nagy szó. Vagyis az, hogy nem vaktában tapogatózik, de pontos, határozott elképzelései vannak.

— Sportnyelven szólva: mindannyian drukkolunk Bárányi miniszter úrnak, és sok sikert kívánunk neki is. De térjünk vissza az alapkérdéshez: túl azon, hogy több lett az államtitkárunk, ön még miben látja az RMDSZ koalíciós pozíciójának a megerôsödését ebben az új felállásban?

— Nos, kezdeném azzal, hogy az RMDSZ a marosvásárhelyi rendkívüli kongresszusán összeállított és elfogadott egy cselekvési programot, megállapította a prioritásokat. Ezek az új kormányprogramban megjelennek, és ami nagyon fontos: megjelennek azok a garanciák is, amelyek az RMDSZ, a romániai magyarság számára — kormányprogram szintjén legalábbis — megnyugtató módon biztosítják azt, hogy — fôleg a kisebbségi jogok terén, de általában is — érvényesíteni tudjuk a programunkba foglaltakat.

— Konkrétan mirôl van szó? Van, ugyebár, a kormánynak rövid, közép és hosszú távú cselekvési programja. Hogyan jelennek meg ezekben az RMDSZ prioritásai? Például a "határidôs" programban?

— Konkrétan: a rövid távú, úgynevezett határidôs kormányprogramban ez áll: az oktatásra vonatkozó 36-os sürgôsségi kormányrendelet parlamenti letárgyalása és elfogadása — végsô dátum: 1998. május 31. Tehát még ebben a tavaszi ciklusban. A közigazgatásra vonatkozó 22-es sürgôsségi kormányrendelet letárgyalásának és elfogadásának, tehát törvénnyé válásának legkésôbbi idôpontja folyó év szeptemberének elsô napja, ami azt jelenti az én értelmezésemben, hogy ennek a rendeletnek is még a tavaszi parlamenti ciklusban törvénnyé kell válnia, mostani, tehát eredeti formájában.

— Visszatérve még a 36-os kormányrendeletre: Románia földrajzának és történelmének az oktatási nyelvét illetôen minden marad úgy, ahogy a jelenleg érvényes kormányrendeletben áll, avagy a Pruteanu-változat fog érvényesülni?

— E két tantárgy oktatási nyelvével kapcsolatosan az az álláspont fogalmazódott meg, hogy a koalíciós pártok rábízzák képviselôikre a döntést, vagyis mindenki lelkiismerete szerint szavazhat így, vagy úgy. Egy dolgot viszont újra le kell szögeznem: az önálló magyar tannyelvû állami egyetemhez való jogunk percig sem képezheti vita tárgyát! Ez vagy benne lesz az új tanügyi törvényben, s akkor nekünk is van mit keresnünk a kormányban, a koalícióban; vagy nem lesz benne — s akkor tovább egy percig sincs keresnivalónk sem a kormányban, sem a koalícióban. A két említett tantárgy esetében, ha az oktatási nyelvként a románt szavazzák meg, az RMDSZ-nek utólag el kell döntenie, hogy elfogadja-e ezt a döntést vagy sem, hogy amit az új tanügyi törvényben kap, azért érdemes-e lemondani a magyar oktatási nyelvrôl e két tantárgy esetében, vagy nem érdemes. Az egyetemünket illetôen ilyen mérlegelés nincs, nem lehetséges. Ezt koalíciós partnereink is jól tudják, hiszen tudtukra adtuk. Az egyetem dolga mindenképpen vízválasztó, a koalíciós együttmûködés és egyben a romániai demokrácia próbaköve is lesz.

— Még mit emelne ki a határidôs programból?

— Szerepel a kultusztörvény kidolgozása és elfogadása, s ezzel párhuzamosan az elvett egyházi javak visszaszolgáltatását, ennek formáit és módozatait rendezô törvény kidolgozása és elfogadása — mindkét esetben a határidô: 1998. december 31. Ugyancsak ez a végsô határideje a kisebbségi törvény elfogadásának is. Nagyon fontosnak tartom a helyi adminisztrációról szóló, a különbözô területeket leszabályozó, a decentralizációt elôsegítô "csomagot", a köztisztviselôk tervezett statútumát — ezeknek a határideje szeptember 1. Fontos törvény lesz az alapítványokról és egyesületekrôl szóló is — határidô: december 31. El kell fogadni a tanügyben dolgozók statútumát május 31-ig. Még ebben az évben el kell fogadni az egészségügyi törvényt, valamint a rendôrség megszervezését és mûködését szabályozó törvényt. Itt kiemelném azt az újdonságot, amely a rendôrség úgynevezett "demilitarizálását" célozza meg, vagyis a civilek jelentôs részvételét ezen a munkaterületen, egyszersmind a helyi közigazgatás alá rendelve a helyi rendôrséget...

Tér sincs, idô sincs felsorolni minden kitûzött célt, dátumot. Összegezésként annyit mondhatok: valóban elkezdôdni látszik a központi irányítás leépítése, a decentralizáció. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy egy sor törvénytervezet az RMDSZ állhatatosságának köszönhetôen került be a "határidôs", vagyis a rövid távú kormányprogramba. Szerintem ez is jelzi azt, hogy szövetségünk súlya megnôtt a koalícióban. Én ezt az elmúlt idôszakban kifejtett következetes, elvszerû politizálásunknak tudom be. Annak — és ezt végre a partnereink is tudomásul vették és értékelik —, hogy az RMDSZ soha nem helyekért, funkciókért küzdött, a politikai válság idején sem, hanem jól megfogalmazott elvekért, prioritásainak elfogadtatásáért.

— Az igazi az lenne, ha a december végéig tervbe vettek valóban meg is valósulnának.

— Én bízom benne, hogy megkezdôdik a jó irányú elmozdulás, a kimozdulás a holtpontról. A tavaszi parlamenti ciklus befejeztével már mindenképpen okosabbak leszünk a szándékokat és tetteket illetôen.

Lejegyezte: Dániel T. István