Képzeljünk el egy embert, aki a Három rózsa irányából ballag a központ felé. Amúgy ráérôsen, mert hát minek siessen: otthon bôgnek a kölykök, nagytakarít az asszony, egyik szomszédban ordít a tévé, a másikban verik az anyóst. Felpillant a toronyórára, eh, még csak hat óra, bongat is az istenadta honi Big Ben, meg aztán itt az utcán egész kellemes, csak minden második járókelô akar fellökni és nem mindenik autó olyan hangos, mint otthon a tömbház elôtt délután fusizó autószerelôhöz vontatott lerobbant járgányok... Szóval, ballag emberünk, közben átmegy az út túloldalára és elnéz jobbra is, mielôtt a Kossuth Lajos és December 1. sarkán lelép a járdáról, habár onnan autó nem jöhet, de hát azt nálunk sosem lehet tudni. S ha már szerencsésen átért, ellenôrzi még egyszer az idôt, mert, ugye, a pontosság, az nagyon fontos. Na, még csak hat óra lesz két perc múlva, nem olyan sietôs, ráér kirázni a szônyeget késôbb is, holnapra úgyis pont olyan koszos lesz, felhordanak a gyerekek minden sarat az udvarról, már ha udvarnak lehet nevezni, mert inkább hadszíntérre hasonlít, akkora gödrök vannak, hogy aknával sem lehetne nagyobbat robbantani. Csak ne sötétedne ilyen hamar, legalább ki lehetne kerülni a tócsákat, azokból is van elég, esô után gumiruhában kéne közlekedni, azt könnyû lemosni; mondjuk, minden lépcsôház bejáratánál lenne egy vízfüggöny, mint az autómosókban, azon átmegy az ember, és máris meg vannak oldva a mosási gondok. Nem lenne annyi színes rongy kiterítve az erkélyekre és talán a lépcsôházak is tisztábbak lennének. Ez egy olyan ötlet, ami megérdemel egy sört, van is itt a park felsô sarkánál egy jó kis kocsma, vajon mennyi is az idô? S válla felett visszanéz a toronyórára: még csak hat óra lesz három perc múlva. De hát akkor mit kongatott az elôbb az a fránya óra? Vagy talán tévedett volna? Így morfondíroz magában emberünk, s elindul a Kultúrház lépcsôi felé, hogy más szögbôl is megnézze a pontos idôt. A toronyóra negyedik számlapján még csak hat óra lesz öt perc múlva! Rögvest rohan is haza, lélekszakadva mondja a feleségének: asszony, hívjad a rendôröket, ez csak a földön kívüliek beavatkozása lehet, visszafordították az idôt, valami szörnyû fog történni, a gyerekek is mintha kisebbek lennének, mint reggel voltak, s a hajaddal mi történt, reggel még ôsz hajszálak voltak benne, most meg koromfekete, gyorsan a telefont, hogy a fene essen bele, már megint rossz az átok készülék, hát bár egy pohár pálinkát adjál!

Miért neked pálinka, szegény ember? Csak az óra szórakozik veled: négy számlapja egyszerre négy idôt mutat, s egyik sem a pontosat. Ez csak egy ilyen toronyóra: becsapja azokat, kik benne bíznak.

Váry O. Péter