Az elmúlt hónap elején kirobbant botrány a Németországban lefülelt bûnözôkrôl, akik távbeszélô-kapcsolatban voltak egy craiovai rendôrtiszttel (amire a német rendôrség jött rá) — még el se ült, illetve elhallgatott, amikor a hónap második felében újabb, az úgynevezett cigarettacsempészési botrány döbbentette meg Románia lakosságát. Személy szerint engem nem is az elkobzott (hol 2500-nak, hol 3000-nek mondott) kartondoboznyi cigaretta mennyisége, vagy a tény, hogy ez már legalább a második, vagy ki tudja, hányadik ilyen szállítmány volt, nem is a csempészáru piaci értéke döbbentett meg, hanem az, hogy kik irányították közvetlenül, kik bonyolították az "akciót" az Otopeni-i katonai repülôtéren. Nem kevésbé jelentôs emberek, mint az Elnöki Hivatal Védô- és Ôrszolgálatának egyik vezetô törzstisztje — Truøulescu ezredes — és a katonai röptér parancsnoka. Az ôrszolgálat katonái rakódtak (ha igaz) ki-be. Történt pedig mindez, katonai — tehát szigorúan ôrzött — területen!

A miénkfajta "átmeneti" korszakban sok minden elôfordulhat. És nem csak nálunk. Más országokban is. De úgy szônyeg alá seperni a szemetet, mint nálunk, azt hiszem, kevés helyen tudják.

Nem tudjuk például, mi lett a Németországban "vendégmunkásokként" mûködô, hazánkfiaival kapcsolatot tartó rendôrtiszt sorsa. Egyedül neki volt-e kapcsolata velük, vagy bûntársai is voltak? Mi lett a Németországban lebukott bûnözôkkel? Jó, ez már elmúlt, borítsunk rá fátylat, lássuk, mibôl élünk. Nos, nem tudom felfogni, miért nem tartóztatták le nyomban az Otopeni-i csempészakciót személyesen irányító, a bolgár légitársaság szállítógépének a pilótáját súlyos dollárpénzekkel kifizetô Truøulescu ezredest, amikor az a botrány kirobbanását követôen — megjelent az ügyészségen. Azt se tudom felfogni, hogy Truøulescu közvetlen fônökét (az egyébként más, gazdasági tevékenységekben is érdekelt) Nicu Anghelt miért nem bocsátották el és tartóztatták le rögtön, amikor kiderült, hogy ô volt az, aki súlyosan megvádolt beosztottját kétheti szabadságra engedte? Késôbb maga vonult vissza — önszántából.

Folytathatnám. Sorolhatnám tovább, hogy a diktatúrától örökölt jó szokás szerint még mindig vannak, akik hülyének nézik a közvéleményt. Vagy talán a nyomozás érdekében tartalékolják információikat? Attól tartok ugyanis, hogy a cigarettabotrány máig se robban ki, mit sem tudunk a Titkos-szolgálat (SRI) által vezetett megfigyelésrôl, majd rajtaütésrôl, ha azt a sajtó (idejében) meg nem orrontja. Így a dolgot elhallgatni immár nem lehetett. Talán sohasem tudjuk meg — kinek nem volt érdeke, hogy a pillanatnyilag "fôbûnös"-nek számító Truøulescu ezredes a botrány kirobbanása után azonnal kézre kerüljön, miért kellett egy idôre egérutat adni neki. Valószínû, hogy az egész ügyletben ô is csupán sakkfigura volt, mint az összes többi letartóztatott. Lehetséges, hogy utasításra cselekedett. De kiére? A Nicu Angheléra vagy a tábornok urak valamelyikére, akiket a köztársaság elnöke április végén tartalékállományba helyezett? (Higgyük talán el, a piroslampaszos uraknak véletlenül épp akkor jutott eszükbe, hogy eljárt az idô felettük, megöregedtek — és az Elnök Úr jóváhagyta nyugdíjaztatási kérelmüket?)

Maradunk tehát a Truøulescu-rejtéllyel. A minden hájjal megkent törzstisztével, aki jóhiszemû — az egyik honatya által "naivnak" minôsített — parancsnokát is átejtette, amikor szabadságot kért és kapott tôle a vizsgálat megindulásakor (nem is annak legelején!). Mit keresett Aradon, ahol tárgyi nyomokat hagyott elôbb, vagy Buzãuban, ahol — állítólag — látták, míg el nem fogták végül — mégis Aradon? Át akart volna menni-szökni-menekülni a határon? Alig hiszem, hisz megtehette volna. Valószínûleg idôt kellett adnia a cigarettamaffia vezetôinek, hogy "átrendezzék" soraikat, vele pedig közöljék, mit vallhat elfogatása esetén, és mirôl kell hallgatnia.

Nem új keletûek a "rejtélyek" mifelénk. A ’89-es decemberi forró napokkal kezdôdtek. Máig sem derült fény arra (tudtommal fel se vetették a kérdést), hogyan lehetséges, hogy miközben a királyi palotába befészkelôdött "terroristák" rommá lôtték, porig égették az átelleni Központi Könyvtárat, a mellette lévô épület erkélyén álló Iliescu elnök úr és vezérkara mögött bár egy ablak se csörömpölt?! Nem tudjuk, kik lehettek egyáltalán a "terroristák" — akik közül néhányat (sebesülten) sikerült elfogni — az RTV akkori tanúságtétele szerint —, de aztán elpárologtak-felszívódtak. Egyáltalán kicsodák és miért folytatták a lövöldözést a diktátorházaspár lebukása, sôt halála után is?

Egyre mélyebb csend támadt az említett és általam fel nem sorolt, más "titkok" körül is.

Azt hittük, az 1996-os választások utáni hónapok-évek rendre fellebbentik a fátylat a rejtélyekrôl. Nos, kurta másfél év alatt ehelyett újabb ködök támadtak, újabb "titkok" körül. De igazi, a közvéleményt egyhangúan foglalkoztató botrány csak most adódott, az Otopeni-i csempészakció körül. Immár tagadhatatlan, hogy ezzel az államnak sokmilliárdnyi kárt okoztak. Az is kétségtelen, hogy az akciót a Cotroceni-i (elnöki) palotából irányították, a Védô- és Ôrszolgálat irodáiból. Vagy csupán így "rendezték" a dolgot? A csempészakció és annak leleplezése valójában politikai célzatú lett volna, amellyel az Elnöki Hivatalt, magát az elnököt próbálták (hála Istennek, sikertelenül) kompromittálni? Nemzetközi szervezeteket is behálóznak-e a csempészszervezet szálai?

Várunk. Várjuk a vizsgálat teljes, tiszta eredményét. Mit sikerül végül is kideríteni, mi az (körülbelül), ami "államtitok"-nak minôsíthetô és mi az, amirôl nem tudtak pontos információkat szerezni — a demokráciának elkötelezett hatóságok.

Talán az Otopeni-üggyel kezdôdik a ködösítések alkonya?

Fodor Sándor