Hazánk földrajzát anyanyelven tanítani, szép tanári feladat. Igaz, ebben az iskolai évben fordítani kellett a tankönyvet, de megérte a fáradságot, mert a tanulók értôbben és folyamatosabban beszélnek Románia földrajzi sajátosságairól, egyaránt tudják a magyar és román szakkifejezéseket, megnevezéseket, jobban látják az összefüggéseket, javult a térképmunkájuk is. Ma már világosan látszik, hogy a III. évharmadban egy-egy tájegység természeti földrajzi és gazdasági elemzésére, értékelésére is képessé válnak, természetesen, tehetségük és felkészültségük függvényében.

Igaz, érdekeltek is, hiszen nagy számban választották a földrajzot érettségi tárgyként is, és a mai napig reménykednek abban, hogy magyarul vizsgázhatnak. Itt, a nagyenyedi Kollégiumban a szenátusi huzavona hatására sem inogtak meg a tanárok és a diákok. Amit vállaltak, önmaguk, a szülôk és az iskola elôtt — azt megpróbálják teljesíteni. A tanítóképzô III. éves diákjai is magyarul tanulják a földrajzot; ôk 2 év múlva hogyan vizsgáznak?

Néha megkérdeznek: "Tanár úr, vajon végig tudjuk-e csinálni? Mi lesz, hogyha az utolsó pillanatban, mégsem lehet úgy vizsgázni, ahogy készültünk?" A szülôk is aggódnak, fenyegetô megyei és bukaresti kijelentésekre hivatkoznak.

Nyugtatom ôket, törvény még nincs, a kormányrendelet érvényben van. Ennek ellenére tudom, hogy a hivatalos tanügyi szervek részérôl nincs határozott állásfoglalás, legfeljebb véleménynyilvánítás a kérdésben. Pedig az új törvénytervezetnek is van olyan kitétele, hogy amilyen nyelven tanultál, szabad úgy vizsgáznod is. Utolsó percben senkit sem kényszeríthetnek arra, hogy "nyelvzseni" módjára, csak úgy, kapásból más nyelven vizsgázzon! Akinek valahol, valamilyen köze volt a tanításhoz, ezt feltétlenül megérti, hiszen 2 anyanyelve senkinek sincs, a tanulóknak a legkevésbé. 1948 után, ha késve is, de az akkori nemzetiségek felé az igényt úgy fogalmazták meg, hogy szóban és írásban tudják magukat kifejezni az állam nyelvén. Ma azt követelik az RMDSZ-tôl, hogy vállaljon felelôsséget minden magyar román nyelvtudásáért. Ez azonban elsôsorban egyéni felelôsség kérdése; sokakkal elôfordul, hogy még az anyanyelvüket sem beszélik helyesen.

Érthetô, ha politikusaink a tanügyi törvénytervezet képviselôházi vitájára koncentrálnak. A lehetetlent is meg kell próbálni a két tantárgy, a földrajz és a történelem anyanyelvû oktatása érdekében. De mi lesz, ha újra leszavaznak, ha pillanatnyilag fel kell adnunk? Milyen hatással lesz az idei, új típusú érettségi vizsgára, amely egyre közeledik? A kormányrendelet értelmében az érdekelt tanulók és tanárok zöme aláírásával szentesítette a földrajz és a történelem anyanyelvû tanítását, tanulását. Semmiképp sem ábrándíthatjuk ki ôket! Ezt a jogunkat nem kérni, hanem nagyon határozottan ki kell követelni! Az érettségizôk most töltötték be a 18. életévüket, nem mindegy, hogy milyen érzésekkel válnak nemzetiségük érett tagjaivá, hazájuk választójoggal rendelkezô felnôtt állampolgáraivá.

Bakó Botond
tanár