Mint minden tömbházlakásban, úgy nálunk is sokféle ember kénytelen elviselni a kényszerû szomszédság közelségét, az abból adódó gondokat. Elemi udvariassági szabályok betartása valamint jó adag tolerancia szükséges ahhoz, hogy jószomszédi viszonyaink megôrizhessük, ami tulajdonképpen csak annyiból áll, hogy ne zavarjuk egymást. Akikrôl most szó lesz, nem kitalált személyek, külön-külön léteznek, csak az írói fantázia költöztette egy lépcsôházba ôket.

Az alsó szomszéd kutyatulajdonos, adót is fizet a német juhász után. Kutyája rendkívül okos és idomított példány, és aminek mindenki legjobban örvend, imádja a kisgyerekeket: nyugodtan rá lehet bízni a játszótér felügyeletét. Egész délután kinn rohangál a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére, majd, ha csend lett az udvaron, felmegy és lefekszik a küszöb elé, míg gazdája beengedi. Reggel is türelmesen vár, míg kiengedik, és bár egész délelôtt egyedül van a lakásban, ugatásával soha senkit nem zavar. Viszont a sors nagyon kifinomult zenei érzékkel áldotta meg, valahányszor zenét hall, nyomban elkezd "énekelni".

Közvetlen a kutyás szomszéd mellett korán kelô munkásemberek laknak, talán kicsit nagyothallók is. Ôk rádiózással kezdik a napot, minden reggel pontban hat órakor a legfrissebb hírekkel ébresztik a tömbházat. Arról már nem ôk tehetnek, hogy a rádió reggeli mûsora sûrûn közvetít zenét is, amire a szomszéd lakásban azonnal felcsendül a kutyakoncert. Erre még a legmélyebben alvók is felébrednek, és kezdôdik a minden reggeli csoszogás.

Felsô szomszéd világjárta ember, minden általa végigjárt országból hazavisz valami jellegzeteset: Franciaországból burgundi bort, Kenyából famaszkokat, Japánból mikrohullámú sütôt és Hollandiából fapapucsot. Ez utóbbival ellátta az egész családot, házicipônek használják. Nem tudom, mennyire lehet kényelmes, de rémesen kopog parkettán, padlócsempén egyaránt. Pontosan akkor kezdôdik a fenti zakatolás, amikor a lenti kutyakoncert elsô akkordjai elhalnak.

És mégis, nem ôk a rossz szomszédok. A szemben levô lakásban egykori feljelentô szakember lakik, aki nem tart kutyát, nem bôgeti hajnalban a rádiót és fapapucsa sincs. Fizikai értelemben tulajdonképpen nincs is jelen, hisz alig látni, de ott van a falakban, a néha résnyire megnyíló ajtó mögött, az éjszaka víztelen hörgô csapokban, egyszer meg reggel a fürdô tükrébe nézve is az ô arcát láttam, azóta szakállat növesztek, hogy ne ôt kelljen reggelente borotváljam.

Ha elköltöznék, nem az alsó és nem a felsô lakók miatt tenném, mert ôk tényleg jó szomszédok.

Váry O. Péter