Szegény ember felkel. Még alig pirkad. Megszokta. Húsz év falun, harminc a városban. Házban, az ô házában. Lebontották. Most már nyolc éve tömbházban. De a hajnali ébredés szokása megmaradt. Igaz, most már aludni sem tud. Éjszaka is többször felkel. Kinéz, kémleli az eget. Esik. Már megint. Elrothad a pityóka a földben. A kukorica a szárán. Veri az esô a traktort is. Lenn áll az utcán. Kölcsönbôl vette. Használtan. Átverték. Ezzel is. Szegény embert még az ág is húzza. Hol hallotta? A rádióban? Biztos ott. Minden reggel hallgatja. Az idôjárásért. Minden reggel reméli, másnapra jó idôt mondanak. Bár lassan már nem hisz benne. Volt már, hogy jó idôt ígértek, és hajnalban zuhogott az esô. Becsapták. Azok is. Biztos, mert nem ért a politikához. Csak a földmunkához; ahhoz ért. Azt szereti. Dolgozott gyárban is, hideg vasak közt, harmincöt évet. Nem érti ezt a világot. Jó barátja volt a mestere. Huszonöt éven át. Annyit dolgoztak együtt. Annyi év alatt többet dolgozott neki, mint magának. Vagy mint a gyárban. Aztán egy reggel azt mondta: sajnálom. Csak így. Kell a nemzetiségi arányt tartani. Ez valami magyarázat akart lenni. Nem értette. Vissza a földhöz. Eleinte jól ment. Míg a maga erejébôl tudott mindent csinálni. S amíg el tudott adni mindent. Tavaly rajtamaradt a pityóka. Ôsszel nem adta el. Tavaszra megrothadt. Idén talán ki sem kell szedni. Kinéz az ablakon. Esik. Mossa a kopott festéket a traktorról. Egyik kereke leengedett. Az akkumulátort kilopták belôle. Gyerekek játszanak rajta. Nem szól rájuk. Hadd játsszanak. Idén úgysem tudja megjavíttatni. Kár is volna azzal rámenni a földre. Csak tíz napig lenne jó idô. Vagy bár egy hétig. A rádió hasznos tanácsokat mond. Hogy bármit keresne, azt az utolsó lehetséges helyen kezdje. Szegény ember nagyon szomorú. Úgy érzi, kigúnyolják. Pedig szereti hallgatni a rádiót. Minden reggel. Magyarul. Jobb, mint a tévé. Az csak színes csillogás. Nincs is tévéje. Nem érti a sok idegen beszédet. És a szeme is fáj tôle. A sok hegesztéstôl lehet. Néha még most is könnyezik éjszaka. Szemüveg kéne. Újságot sem tud olvasni. Nem néz az ablakra. Hátha nem esik, ha nem néz oda. Szemben a koszos falak. Meszelni kellene. Ahhoz is jó idô kell. Különben nem száradnak a falak. Foltos marad. A fürdôben penészes az egyik sarok. A rossz szigeteléstôl lehet. Ráfolyik a tetôrôl a víz a tömbház oldalára. A rádióban viccet mondanak. Nem érti. Recseg a hangszóró. Ez is az esôtôl van. Nem igazít a keresôgombon. Mire kitisztul a hang, újra zene. Egész nap zene, mintha olyan táncos kedve lenne az embernek. Jó volna, ha valaki becsengetne. Legalább beszélgethetnének. Jobb, mint bámulni a falat. Félhomályban. Nem gyújt villanyt. Iszik egy pohár csapvizet. Elôveszi a kamrából a szalonnát. Reggelizik. Nem néz az ablakra. Kinn esik az esô. Még mindig.

Váry O. Péter