A "Kultúra, oktatás — etnikai identitás" kelet-közép-európai kisebbségi konferencia (1998. március 26–29.) résztvevôi, a régió román, magyar, német, örmény, rétoromán, szorb, dél-tiroli kisebbségi kulturális és oktatási szervezetek képviselôi, társadalom-kutatók, politikusok, a kérdés országos és nemzetközi szakértôi,

— az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 50. évfordulójának évében,

— a Nemzeti Kisebbségek Nyelvi Jogaira Vonatkozó Chartának az Európa Tanácsban történô elfogadásával egyidôben,

leszögezik, hogy a népcsoportok és nemzeti kisebbségek, regionális kulturális kisközösségek tagjainak szabad egyesülési és szervezôdési joga az anyanyelv korlátozás nélküli használatára, sajátos kulturális értékeik megôrzésére és fejlesztésére, az anyanyelvi oktatás minden szinten való korlátozás nélküli megszervezésére és gyakorlására a kelet-közép-európai országokban is, olyan egyetemes érvényû európai és ENSZ-dokumentumok, ajánlások és határozatok alapján kell hogy álljon, mint:

— a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Konvenciója;

— az Emberi Jogok és Alapvetô Szabadságjogok Védelmének Európai Konvenciója;

— a Véleménynyilvánítás és Információ Szabadságának Nyilatkozata;

— az Emberi Dimenzió Konferenciája Koppenhágai Nagygyûlésének Dokumentuma;

— az Új Európa Párizsi Chartája;

— a Nemzeti és Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségek Jogainak ENSZ-Nyilatkozata;

— a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Keretegyezménye;

— a Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezménye;

— a Gyermekjogi Konvenció;

— a Rasszista Diszkrimináció Kizárásának Nemzetközi Egyezménye;

— a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája;

— az ENSZ 48/134/1993. december 20-i Határozata;

— az Európa Tanács Miniszteri Tanácsának R(97)14/1997. szeptember 30-i Ajánlása;

— az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201. és 1353. számú Ajánlása

megállapítják, hogy az EBESZ-folyamat lehet megfelelô kerete az érintett államok befolyásolásának, a fentebb felsoroltak elfogadására, az ezekkel összhangban lévô belsô törvényes keretek maradéktalan kialakítására, a kisebbségek nyelvi, kulturális, oktatási, vallási cselekvési autonómiája szavatolására, a nemzeti kizárólagosság felszámolására, az asszimiláció bármilyen formájának, az esélyegyenlôség bármely csorbításának, a diszkrimináció bármely megnyilvánulásának, a szélsôséges uszításnak felszámolására;

meggyôzôdésüket fejezik ki aziránt, hogy

— a kulturális értékekhez, az oktatáshoz való jog alapvetô emberi jog, melynek gyakorlásához — beleértve szükség szerint a felsôfokú oktatás saját intézményi kereteit is — a törvényhozásnak egyértelmû jogi kereteket, a kormányzatnak megfelelô anyagi feltételeket-juttatásokat kell biztosítania;

— egy kisebbség, amely bebiztosítva látja etnikai identitása megôrzésének feltételeit — a szabad kulturális és oktatási cselekvés által — otthon fogja tudni érezni magát abban a régióban, melyet benépesít, és lojális lesz a többségi lakossággal szemben, az országgal, amelyben él;

hangsúlyozzák, hogy a jogok kinyilatkoztatásán túl a kormányok kötelessége az érvényesítés kereteinek maximális garantálása a nacionalista szembeszegüléssel, uszítással szemben; a kormányoknak el kell ismerniük a kulturális, oktatási, egyházi tevékenység céljaira történô intézmények alapításának alapvetô szabadságjogát, ezek megkülönböztetéstôl mentes központi anyagi támogatását biztosítaniuk kell;

szorgalmazzák, hogy

— a kisebbségek, népcsoportok a társadalmi élet minden szintjén elnyerjék a döntéshozatali folyamatokban való részvétel jogát minden olyan kérdésben, amely sorsukat meghatározhatja, beleértve ebbe a parlamenti képviseletet is, minden esetben, ha a kisebbség ezt igényli;

— a kisebbségi közösségek közötti együttmûködés szorosabbá tételét, mert egyetértenek abban, hogy sok tekintetben hatékonyabban képesek hitelesíteni egymás törekvéseit, mint amennyire azt — saját nemzeti törekvéseiknek, politikai korlátaiknak alárendelve — az anyanemzetek tehetik;

— a kormányok kerüljék a nemzetállami kizárólagosságot és ebbôl fakadóan a többségi értékek túlhangsúlyozását, a hivatalos nyelv kizárólagos használatának elôírását, az asszimilációt célzó politikai döntéseket;

— a nyelvi vagy kulturális sajátosság nem lehet szempont az intézmények vagy képesítések elismerésekor;

— a nyelvi, etnikai, vallási, regionális sokszínûséget, a kisebbségeket elônyösen megkülönböztetô intézkedésekkel segítsék megôrizni és fejleszteni a döntéshozatalban, mert egy polgári demokrácia kiépítésén, európai integráción munkálkodó társadalom nem építhet az egy nemzet — egy nyelv — egy kultúra doktrínájára, az etnikai homogenizálásra;

— a kisebbségi közösségek autonóm cselekvésének, jogai általános betartásának garanciája a regionális kötelezettségek vállalása az államok által, a különbözô etnikai autonómia-modelleknek mint megoldási lehetôségeknek számontartása, gyakorlati hasznosítása;

— szûnjön meg a vallási,etnikai, regionális kisebbségi törekvésekkel szembeni korlátozások bármely törvényalkotási és végrehajtási formája, a szabad kulturális és oktatási tevékenység önkényes visszaszorítása, a saját identitás megôrzésének akadályozása;

— az érintett államok határozataiban, amelyek a kisebbségi joghasználatot hivatottak biztosítani, szerepeljen a helyi szintekre kidolgozott Morális-Etikai Kódex, amelyet a többség és kisebbség képviselôi közösen dolgoznak ki, s amely jogerôre emelkedve a benne foglaltak betartását kötelezôvé teszi;

— az érintett államok az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját mielôbb ratifikálják, és ezt, mint ahogy a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Keretegyezményében foglaltakat érvényesítsék belsô gyakorlatukban;

— az EBESZ a nemzeti kisebbségeket megilletô jogokat, igényeket a Biztonsági Alapokmányának munkálataiban maradéktalanul figyelembe vegye.

A fentiekben foglaltakat a jelenlévôk nagy többséggel elfogadták mint olyan elveket, amelyek a kelet-közép-európai régióban is a nemzeti kisebbségek és népcsoportok joggyakorlásához is alapul szolgálhatnak.

Kolozsvár, 1998. március 28.