Amerikai barátnôm figyelmeztetett, hogy egyik írásomban az elnökük nevét a nemi erôszakkal hoztam kapcsolatba, holott "csak" nemi zaklatásról van szó. Nálunk a zaklatás nem információértékû — válaszoltam visszakézbôl, mire ô egy kissé eltöprengett, visszarévedt azokra az idôkre, amikor még itt volt otthon, bennem viszont megindult egy olyan gondolatsor, melynek vége mélységes kétségbeesésbe torkollott.

Hát igen. Nálunkfelé a zaklatás nem hír. Sokkal inkább lételem. Mint a halnak a víz. Amibe, például, a madár vagy az ember bele is fulladhat. A hal vígan lubickol, a levegôben viszont tátog.

Tátogtam én is, csendben, befelé. És eszembe jutott az a nyolc év elôtti közfelháborodás, amit az ismert politológus azon kijelentése váltott ki, miszerint ennek a "stupid people"-nek húsz év sem túl sok a megokosodásig. Húsz év! Micsoda rózsás, leányszobai álmok! Talán kétszáz. Jobbik esetben.

S hogy miért kell ezen kétségbeesni?! Mert rá kellett döbbennem, hogy számomra is lételem a zaklatás. Pedig gyakran esem a mindenen felülemelkedô értelmiségi gôgjének bûnébe, öntelten lubickolva a tudatban, hogy mivel nem veszek részt a kisded játszmákban, mindent értek és átlátok. Holott — akárcsak a hal a vízben — csupán a magunk közegének összefüggéseit látom át. Azt is csak úgy-ahogy. Hiányzik a parton halászgató horgász levegô adta éleslátása.

Abban nôttünk fel, hogy bárkivel bármikor bármi megtörténhet. Hogy eljöhet értünk a fekete autó, hogy kopoghatnak éjszaka, hogy kérdezhetnek akármirôl. Mondom, ebben nôttünk fel. És senkinek esze ágában sem volt ezt a zaklatást törvény útján tisztázni, pláne megtorolni. Egyszerûen csak félt. Többé vagy kevésbé, attól függôen, hogy milyen idôk jártak.

Nyolc éve jó sokan hittük, hogy ennek vége. Csak az okosabbja tudta, hogy dehogy! Most jön csak az igazi zaklatás. A kifinomultabb fajtából. A fekete autóktól például már senki nem fél. Sôt. Titkon reménykedik, hogy lelassít egy az ablaka elôtt, és ki tudja, milyen meggondolásból behajít egy köteg ropogós, frissen mosott bankjegyet. A váratlan kopogástól sem riadunk meg, mert az is jelenthet nyereményt, ingyenes árumintákat vagy bármiféle földi jót. (A betörôk ellen snasszabb helyeken úgyis ott a gázspray, felsôbb körökben pedig a pisztoly, kézigránát, vállról indítható rakéta.)

De ki vagy mi véd meg a törvények dzsungelétôl, az érdekek kibogozhatatlan liánjától, a beláthatatlan gazdasági káosztól, tehát attól a szellemi zaklatástól, amit újfent senkinek nem jut eszébe törvényesen tisztázni vagy megtorolni?!

Barátnôm arca felderült, mert eszébe jutottak azok a hajdani félelmek, amik elôl elment. Persze, persze, értelek — mondta, és áttért más, békésebb témákra.

Én sem erôltettem a zaklatás fogalmának amerikai értelmû körülhatárolását. A halnak sem téma a kéményfüst légszennyezô hatása. Csak a víz legyen tiszta. Vagy legalábbis csak annyira zavaros, hogy benne halálig valamiképpen el lehessen evickélni.

MOLNÁR JUDIT