Nincs még egy nép, amelynek életében oly fontos szerepet kapott volna a kapcsolatteremtés elszakadt nemzetrészeivel, mint a magyar. Közösségébe mintegy 15 millió ember tartozik, melybôl 5 millió az ország határain kívül kénytelen élni, legtöbbször a másodrangú állampolgár szerepébe kényszerítve. Hozzá kell tennünk azonban, hogy mindig voltak oly tagjai a nemzetnek, akik figyelmeztettek a különbözô okokból határainkon kívülre szorultak gondjaira s morális kötelességként kezelték a velük való kapcsolattartást. Ez a kapcsolattartás a XX. században megtartó erejûvé vált a magyarság számára. Amíg az országból önként távozók a lélektani hajtóerôk és a magyar népet kétségkívül jellemzô tehetség következtében sok helyütt megbecsült szakemberekké, tudósokká, mûvészekké lettek, addig a békediktátumok áldozatai, a nagy többség fölött megkérdezésük nélkül lépett át az országhatár. Illyés Gyulát idézve: "A magyar anyanyelvû közösség darabokra tört. Ilyen megrázkódtatás történelme során egyszer érte a népet, Mohács után, amikor éppily módon szakadt három részre."

A föltápászkodás, az újra összeállás biztosítására a kapcsolatteremtés, a kapcsolattartás az egyetlen biztos út. Talán a legfontosabb az elszakadt nemzetrészek közti szoros kapcsolattartás, hiszen azonos jellegû problémák nehezítik mindennapi életünket. Ezt a kapcsolattartást kell létrehozniuk, segíteniük, összefogniuk az anyaországban mûködô civil szervezeteknek, szövetségeknek. Mind többen érzik ezt, amit tömören Molnos Lajos a Magyar Közélet elsô számában megfogalmazott: "... a létrejött országhatárokat aligha vetíthetjük rá, feldarabolás céljából, a magyar nemzethez tartozókra, miként azt tettük, valamiféle belénk sulykolt rögeszmék alapján, a magyar irodalommal például, amelyet megpróbáltunk keletkezési helyük szerint szétforgácsolni, hivatalosan és «tudományosan», visszautasítva az egységes összmagyar irodalom létezését. (...) Ma már az irodalom, a mûvészetek tekintetében eljutottunk az egységes és szétforgácsolhatatlan tényének elfogadásáig — ideje érkezett a magyar nemzetet illetôen is eljutnunk idáig!" Hogy mennyire itt az ideje a figyelmeztetésnek, arra példa a Budapesten megjelent Sajtóadalékok a kisebbségvédô rokon társulatok együttmûködésérôl címû okmánykötet. Ez a mû a Hunyadi Szövetség elnökének, dr. Pecze Ferencnek a nagyszerû kezdeményezése a magyarországi társulatok együttmûködésérôl. A majdnem 450 oldalnyi dokumentumanyag hiteles válogatás és kép a magyar kisebbségek politikai és gazdasági helyzetérôl. Párhuzamosan nyújt dokumentumanyagot elsôsorban a vajdasági, horvátországi, szlovéniai, de a felvidéki és erdélyi magyarság életébôl is. Felvillantja azokat a társadalmi jelenségeket és problémákat, amelyek szinte egyidejûleg jelentkeznek valamennyi magyar nemzeti kisebbség politikai és társadalmi életében. Megismerkedhetünk a feleletkeresés különbözô módozataival és a politikai önszervezôdés nehézségeivel. Az okmánykötet alapvetô céljaként azonban Pecze Ferenc azt tûzte ki, hogy elôsegítse vele a Kárpát-medencében élô magyar nemzetrészek egymás közötti kapcsolatteremtését. Az összegyûjtött okmányok az 1991 februárjától 1993 októberéig terjedô idôszakot ölelik fel. Ez az aránylag rövid idôszak valamennyi magyar kisebbség életében sorsdöntô volt, mert ekkor dolgozták ki az autonómia-koncepciójukat. Pecze Ferenc a Hunyadi Szövetség Füzetei kiadványsorozatban jelentette meg értékes munkáját, amely azonban a különbözô régiók, a rokon társaságok, szövetségek együttmûködésének hiánya miatt, nem élvezheti a teljesség érdemét.

A szoros kapcsolatteremtés a különbözô országokban élô magyar kisebbségek között hozhatja el azt az idôt, amikor az egység és szétforgácsolhatatlanság létrejön, amikor az egymás támogatása, segítése megvalósul az államhatárok fölött.

A kisebbségvédô rokon társulatoknak ez lenne egyik legfontosabb feladatuk: váljanak az 5 millió magyar gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális szerveivé. Szükséges, hogy a Pecze Ferenc által elindított vállalkozás, a dokumentumanyagok összegyûjtése, rendszerbe foglalása folyamatossá váljék a kisebbségi sorban élô szakemberek bevonásával.