A Muravidéken kezdetben ismét párhuzamos magyar és szlovén tagozatok mûködtek, késôbb ezek fokozatosan kezdtek "kisebbségivé" válni. (...)

Az 50-es évek elején már világossá vált, hogy a kisebbségi iskola zsákutcát jelent a magyar tagozatos tanulók számára, nem biztosít sem kellô nyelvi, sem másfajta ismereteket a továbbtanuláshoz. Ezek az állapotok a magyar tagozatok lassú, de következetes elnéptelenedését vonták maguk után. A magyar szülôk célszerûbbnek látták — azok jövôje érdekében —, ha szlovén tagozatba járatják gyermekeiket. Ez fôleg a felsô tagozatokban vált az 50-es évek közepétôl rendszeressé. (...) A helyzet a lendvai községben, ezen belül is a lendvai általános iskolában volt a legtragikusabb, ahol a magyar anyanyelvû tanulók több mint fele szlovén tagozatra járt. (...)

1959 ôszén indult meg az elsô kétnyelvû tagozat, kísérleti jelleggel, a lendvai község általános iskoláiban. Az alsó tagozaton az eredmények nem is maradtak el, a felsôben azonban már kezdetben is elégtelennek bizonyultak a magyar nyelvoktatást segítô feltételek, az alsó tagozatos eredményekhez viszonyítva pedig egyenesen visszafejlôdés volt tapasztalható a gyerekek nyelvi fejlôdésében. Ez az állapot késôbb csak romlott, hiszen ezeket a tantárgyakat is szlovén nyelven kezdték tanítani, s a szaktantárgyak magyar oktatása a szükséges terminológia elsajátítására korlátozódott. (...)

Az oktatásüggyel megbízott szervek legnagyobb mulasztását abban kell látnunk, hogy a kétnyelvû oktatás bevezetésével párhuzamosan nem történtek olyan intézkedések, amelyek lehetôvé tették volna a kétnyelvûség maradéktalan és teljes megvalósulását az iskolai oktatásban és azon kívül is, a közélet minden területén. Így hát megmaradt iskolás fogalomnak, ahogy a kétnyelvû ügykezelés is szép álomnak bizonyult csupán. (...)

Lényeges változást csak az 1981-es esztendô hozott a kétnyelvû oktatás terén a Muravidéken, amikor az úgynevezett irányított oktatás égisze alatt Lendván pedagógiai, közgazdasági és fémipari szakosítású kétnyelvû középiskola, a Maribori Egyetem Pedagógiai Karán pedig az eddigi lektorátus mellett magyar tanszék nyílott.

A kétnyelvû középiskolában az általános iskoláéhoz hasonló modell szerint folyt az oktatás: a magyar nyelv és irodalom órákon kívül a terminológia elsajátítására korlátozódott kiegészítve ezt az úgynevezett "nemzetiségi programmal" a történelem, földrajz és a mûvészeti nevelés tantárgyak keretében, minimális belsô óraszámmal. Nem véletlenül emeltük ki a modell kifejezést, hiszen ennek az oktatási formának lassan három és fél évtizedes gyakorlata után sincs kidolgozott módszertana.(...)

Az iskoláskor elôtti nevelô-oktató intézmények kötelezô látogatása a kétnyelvû oktatásra való elôkészítés céljából két évig tart. Az iskolára való felkészítés nevelôi programja 1982-tôl folyik szervezetten. Minden nevelôi tevékenység két nyelven folyik. A másik nyelv könnyebb elsajátítása céljából — 4 éves kortól napi 30 percben — két óvónôt foglalkoztatnak egy-egy óvodai csoportban. A nemzetiségileg vegyesen lakott területen a Lendva, illetve Párosfalva központú nevelô-óvó intézetek hatáskörében jelenleg 10 területi, lényegében falusi óvoda mûködik. (...) A gyermekek száma ma 400–500 körül mozog.

Muravidék vegyesen lakott területén jelenleg négy központi, kétnyelvû általános iskola mûködik. Az 1994 ôszén átalakult új Lendva Község területén a központi 1. Számú Kétnyelvû Általános Iskola és kirendelt tagozatai (Gyertyánosban, Völgyifaluban, Csentében és Petesházán) mellett Dobronakon és Göntérházán mûködnek kétnyelvû általános iskolák. Az ôrségi részen, az egykori muraszombati járáshoz tartozó területen az új közigazgatási átszervezés óta a Marác Községhez (Moravske Toplice) tartozó Párosfalvi Kétnyelvû Általános Iskolában a Hodos-Sal (Šalovci) Község területéhez tartozó két területi iskolában, Hodoson és Domonkosfán folyik az oktatás.

A magyar nyelv oktatása a muravidéki középiskolákban csaknem két évtizedes (!) késéssel, 1976-tól indult el kísérleti jelleggel. A lendvai fémipari középtechnikumon kívül a muraszombati község nemzetiségi területen kívül elhelyezkedô 5 középiskolájában: Muraszombatban, Radányban (ma: Radenci) és Rakièanban (Battyányfalva) heti 3 órában nyílott mód magyar nyelvi képzésre. A magyar nyelv és irodalom tantárgy pedig a választható érettségi tantárgyak között kapott helyet. Az 1981-es új iskolareformmal és a szakirányú oktatás bevezetésével Lendván kétnyelvû középiskola nyílt: itt kétnyelvû oktatási modell került bevezetésre. Muravidék már említett középiskoláiban ugyanakkor csupán fakultatív formában vált lehetôvé a magyar nyelvi képzés; évente 40–45 középiskolás látogatja a magyar nyelvû órákat. A lendvai középiskolában a gimnáziumi, közgazdasági és kereskedelmi tagozatokon jelenleg 351-en tanulják anyanyelvként, vagy környezeti nyelvként a magyar nyelvet és irodalmat, illetve a hungarisztikát.

A magyar szakos pedagógusképzés a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék megalapításával, tehát 1981-ben indult meg Mariborban. Az 50-es és a 60-as években számos szlovéniai magyar pedagógus végzett a szabadkai tanítóképzôben. A kétnyelvû pedagógus szakkáderképzésben nagy szerep jutott a Maribori Pedagógiai Akadémián 1966-ban alapított magyar lektorátusnak is. A tanszék megalapítása óta kétszakos képzés keretében valósul meg a magyar pedagógusképzés magyar nyelv és irodalom szakon. Elôbb fôiskolai, majd 1986-tól az akadémia Pedagógiai Karrá, illetve Egyetemmé való átminôsítésével — 4 éves, 8 szemeszteres képzés keretében — egyetemi oklevelet nyújt. A tanszékhez szervezetileg csatlakozó lektorátus évente 30–35 pedagógus, jogász, mérnök stb. hallgató számára biztosít lehetôséget magyar nyelvi tudásának elmélyítésére. Az itt szerzett oklevél mind az általános iskola felsô osztályaira, mind a középiskolai oktatásra feljogosít, ahonnan évente 2–3 végzôs magyar szakos hallgató kerül ki. Ôk és a magyarországi felsôfokú intézményeken tanuló ösztöndíjasok (2–3 fô) biztosítják a kétnyelvû iskolák pedagógus-utánpótlását. Magyarország más egyetemi karairól (fôleg orvos, jogász, agronómus stb.) évente 5–6 diplomás kerül ki, akik tanulmányaik befejeztével — ritka kivétellel — itthon helyezkednek el. A szlovén fôváros fakultásán 1981 óta az orientalisztikai tanszéken mûködik magyar nyelvû lektorátus. A lektori órákat látogató diákok száma 30–35 között mozog.

*

A kétnyelvû pedagógiai gyakorlatban az elsô döntô változás a rendszerváltással következett be. Az 1990/91-es tanévtôl a kétnyelvû általános iskolákban és az egyetlen középiskolában az eddig vegyes csoportokban történô magyar nyelvtanítás homogén magyar, illetve szlovén csoportokban folytatódik. A magyar nyelvnek mint a környezet nyelvének a tanítása (a vegyes házasságokból származó gyerekek mintegy 1/3-a is ide jár) is szisztematikusan folyik. Továbbra is gondot jelent a megfelelô tankönyvek hiánya. 1990-tôl ugyanis zömében az anyaországból behozott tankönyvekbôl tanulhatnák a muravidéki iskolák tanulói a magyar nyelvet és irodalmat. Nem véletlenül használtuk a feltételes módot. Kiderült ugyanis, hogy a hazai kétnyelvû szlovén–magyar, valamint a vajdasági tankönyvkiadó (Forum) által kibocsátott tankönyvekhez szokott tanulók nyelvi szintje olyan alacsony, hogy ezek a tankönyvek jobbára használhatatlanok. Ezért — a budapesti Kodolányi Intézet aktív közremûködésével — már elkezdôdött a vegyes házasságokból kikerülô "kétnyelvû" gyermekek hungarológiai oktatásához szükséges tankönyvek elôkészítése. A "környezetnyelvi magyar" tankönyvek alsó tagozaton az általános iskola két évfolyamára már el is készültek.

A válság jeleként az utóbbi idôben a kétnyelvû oktatás három évtizedes eredményességét is kétségbe vonó nézetek kapnak hangot. Fôleg az identitástudat kialakítására fordított kevés gondot a központi irányításnak alávetett pedagógiai gyakorlat, amely az öntudat fejlesztését a nyelvi nevelésre korlátozta, s a többségi nemzet nyelvének elsajátítását tûzte ki elsôrendû szempontnak. Az identitástudat kiépítése a családi nevelés mellett az oktatásügyre háruló legfontosabb feladat. A Muravidéken tapasztalható nagyfokú identitásvesztésbôl pedig az a következtetés vonható le, hogy a konyhanyelv szintjén történô nyelvi "képzést" sokkal inkább a rossz értelemben vett nyelvmûvelés és a fakultatív nyelvoktatás egyik formájaként foghatjuk fel. Ez megmutatkozik az eredményekben is. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hatvanas évek közepéig az itteni magyarság körében egyetlen egyetemi végzettségû szakember sem akadt, a családi öntudatnevelés pedig a vegyes házasságok miatt — ritka kivételektôl eltekintve — úgyis lehetetlenné vált, akkor a kétnyelvû oktatás sikerességérôl is beszélhetnénk. Ezzel azonban ismét csak elodáznánk a probléma megoldását, és azokat a rövid távú megoldásokat öveznénk dicsfénnyel, amelyek eddig sem bizonyultak megfelelôknek. A tabutémaként kezelt kétnyelvû oktatás gyökeres átalakítására pedig az erôsen megosztott nemzetiségi politika és oktatásügy miatt évekig kell várni. Újabb lehetôséget jelentett volna a privát iskolák megalakítása, ez azonban a kétnyelvû oktatás politikai "védettsége" miatt ismét meghiúsult. (...)

1921-ben a Muravidéken megjelent Novine címû katolikus hetilap — a magyar polgárok támogatására számítva — hamarosan megjelentette magyar nyelvû testvérlapját is, a Népújság-ot.

Hozzá hasonlóan Muraszombatban párhuzamos lapkiadásba fogott Benkô József nagykereskedô és vágóhíd-tulajdonos, aki szintén a politikai hatásgyakorlás esélyét akarta növelni. Môrszka Krajina címmel szlovén nyelven hetilapot jelentetett meg, amely elôbb kétnyelvûen, majd késôbb Muravidék címmel magyar nyelvû változatban jelent meg. Vallási, politikai és kulturális hetilapból 1927-ben politikai-gazdasági-társadalmivá vált, a 30-as évek fordulóján pedig a Murántúl és Muraköz heti értesítôjének nevezte magát.

Ugyancsak rövid életû volt a Hartner Nándor által szerkesztett radikális hetilap, a Szabadság is. Hartner az 1925-ös országos választásokra megalapította a Muravidéki Kisgazda Pártot. Ilyen célzattal jelent meg 1923. május 20-án a Szabadság elsô száma is, amely fôleg a megalapítás évében és 1924-ben tûnt ki harcos magatartásával, amely a kisebbség sérelmeit is számon tartotta. Vezércikkei nyílt állásfoglalások a muravidéki magyarság ügye mellett. Helyet kap benne, a magyarság hétköznapi problémái mellett, a gazdasági és társadalmi helyzet is. A politikai sérelmek és követelések ismételgetésével kétségtelenül egyfajta közösségi tudat kialakítására tesz kísérletet. Nagy erénye továbbá, hogy nem ragad meg egyetlen témánál, mint például a földreform, hanem a kisebbségi lét szinte minden területérôl készít tünetjelzéseket, némely esetben részletes, elemzô cikket is közöl. Nem véletlenül tiltották be a jugoszláv hatóságok a Szabadság megjelenését.

A 30-as évek elején elôbb a klerikálisok lapja, a Népújság szûnik meg elôfizetôk hiányában, majd Kühar és a liberálisok lapja, 1932-ben. Így a muravidéki magyarság nyomtatott sajtó nélkül maradt. Új lapalapítási kísérlet nem történt, de a diktatúra korában nem is történhetett.(...)

A Népújság 1958 januárjától jelenik meg önálló magyar sajtótermékként. (...) 1971-tôl a lap "bázisközelbe", Lendvára került. (...) Némileg változott a helyzet a 80-as évek végén. Az elsô figyelemre méltó lépés a jellegéhez közelebb álló magazin formátumra való áttérés volt. Az áttörésre azonban 1993-ig kellett várni, amikor a Magyar Tájékoztatási Intézet megalapításával a független sajtó gazdasági követelményei megteremtôdtek. E lépés a "dúló" privatizáció miatt vált szükségessé. A szlovén tájékoztatási vállalattól (VENERA) való elszakadás és az önálló Magyar Tájékoztatási Intézet megalapítása — utólag — jó döntésnek bizonyult. Az intézet és a Népújság olyan infrastruktúrára (számítógépes szedés és tördelés stb.) és szellemi kapacitásra (fiatal újságírógárda) tett szert, amely az ezredfordulón túlra is biztosítja autonómiáját, megjelenését. Az 1995 ôszétôl a Népújság 24 oldalon, színes borítóval, új köntösben jelenik meg, hetente 2000 példányban. 1994-tôl a Népújság szerkesztésében és szervezésében jelenik meg a Kelepelô címû gyermek- és ifjúsági lap kéthavonként, évente 4–5 alkalommal.

A rádió és a televízió

A tömegtájékoztatás másik fontos területe a rádió és a televízió. Az elsô magyar nyelvû adás a Muraszombati Rádió hullámhosszán 1958. november 29-én hangzott el, tehát majdnem egy évvel a Népújság önálló lapként való megjelenése után. A hét négy napján sugárzott félórás mûsorban és a vasárnapi csaknem egy teljes órában — "helyszûke miatt" — csak a legfontosabb tájékoztatási jellegû mûsorok kaphattak helyet, valamint a nagy népszerûségnek örvendô zenés üdvözletek. (...) Változás 1979 végén történt: az eddigi félórás mûsoridô most teljes egy órára volt módosítható.(...)

1991 februárjától új hullámhosszon sugározzák a magyar mûsorokat, s ekkor változott át a rádió neve is Muravidéki Magyar Rádióra, ezzel is hangsúlyozva önálló jellegét. A heti hat óra mûsoridô ezáltal elôbb napi öt és fél órára, vasárnap hét órára, majd 1993-tól a hétköznapi, délelôtti adások bevezetésével hét és fél órára volt bôvíthetô. A rádió mûsorpolitikája az igényeknek megfelelôen alakult, törekvései között szerepel a tájékoztatáson és a szórakoztató jellegû mûsorokon kívül az ismeretterjesztés, a hagyományôrzés és a gyakorlati, például a mezôgazdasági, a szôlészeti és a borászati tanácsokkal szolgáló mûsorok sugárzása. Ugyancsak fontos szerepet tölt be a kisebbség politikai életét és eseményeit érintô-értékelô-kommentáló "Vasárnaptól vasárnapig a nemzetiségi politikában" címû mûsor. A Muravidéki Magyar Rádió jelenlegi mûsorideje hétköznap 8, a hétvégén pedig 7–7 óra, tehát heti 54 óra.

A nemzetiségi médiák közül a legfiatalabb a Ljubljanai TV magyar nyelvû adása Hidak — Mostovi címmel. Az elsô magyar nyelvû mûsort 1978 októberében sugározta, szlovén kollégák közremûködésével. A havonkénti félórás magazin-jellegû mûsor két évvel késôbb átkerült a Ljubljanai TV muraszombati szerkesztôségének hatáskörébe, amely nem mindig tudta feladatát ellátni. A 90-es évek elején széles körû akció indult a magyar tévéadások ügyének rendezésére. A Szlovén és a Magyar Televízió vezetôsége hajlandóságot mutatott arra, hogy egy tévéstúdiót létesítsen Lendván, a felszerelés és a berendezés, valamint a szakemberállomány költségeit közösen támogatva. A stúdiót 1992 ôszén adták át rendeltetésének, azóta a Hidak — Mostovi is itt készül, mûsorideje heti fél órára bôvült.

A szlovéniai magyarság az elmúlt 3/4 század alatt nem tudott az erdélyihez vagy a felvidékihez hasonló, önálló szellemiséget prezentáló mûveket létrehozni. Ettôl függetlenül a képzômûvészet és irodalom terén van már a muravidéki magyarságnak néhány jelentôs alkotója, de az "áttörésre" még várni kell. Ha a muravidéki magyar könyvkiadás mennyiségi mutatóit vesszük szemügyre, az eredmény cseppet sem lehangoló: az elmúlt évtized folyamán évente 4–5 szépirodalmi és egyéb, tudományos, illetve féltudományos (néprajzi gyûjtés és a helytörténeti búvárkodás) jellegû könyv jelent meg. A tudományos literatúrát a különbözô dialektológiai munkák képviselik. A Maribori Egyetem Pedagógia Karának Magyar Intézetében is csak az utóbbi évtizedben indult meg a kutatómunka. Ennek egyik bizonyítéka a tanszék tanárainak a különbözô hazai és külföldi tudományos tanácskozásokon való részvétele, jelenléte a tudományos folyóiratokban, kiadványokban. Rendszerességrôl azonban itt sem beszélhetünk.

A mûvelôdési és az egyesületi élet megszervezése, a könyvkiadás és az egyéb, anyanyelvápolással és az identitás megtartásával összefüggô tevékenység az 1994-ben megalakult Magyar Nemzetiségi Mûvelôdési Intézetre hárul. A mûkedvelô tevékenység rendkívül szerteágazó és sokszínû. Az intézet mûködtetéséhez szükséges anyagi eszközöket szinte egészében az állami költségvetésbôl fedezik, ehhez némi önkormányzati támogatás is járul.

Az irodalmi, a tudományos és a mûvelôdési élet eredményei az 1988 óta évente kétszer jelentkezô Muratájban és a három és fél évtizedes múltra visszatekintô évkönyvben, a Naptárban jelennek meg.

(Folytatása következô lapszámunkban)

Bence Lajos