Az 1848–1849-es események egyik kulcspozíciója, legendás hôsök harcainak színhelye volt a bevehetetlen komáromi erôdítmény.

Komáromba gyorsfutár hozta a március 15-i pesti események hírét. Hogy a hírt milyen lelkesedéssel fogadta Komárom lakossága, arra mi sem jellemzôbb, mint a március 19-én összehívott városi közgyûlés, amelyen egyhangúlag fogadták el a következô határozatot:

"A legfrissebb rendeletek ismertetése után, méltányolva azon számos érdemeket, melyeket Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, Szentkirályi Móric, Házmán Ferenc, Halasy Eduárd, Perczel Móricz, Sárközy József, Ghyczy Mátyás, Thaly Zsigmond a honunk javára és az alkotmányos szabadság terjesztésére, úgy városunk érdekei pártolása körül szereztek, ôket a közgyûlés díszpolgárainak kinevezte... A kedélyek megnyugtatása és minden történhetô zavarok megelôzése tekintetébôl a nemzeti lobogó a városháza tornyára kitûzetni és az annak tetején levô sas levétetni rendeltetik."

Kevesen tudják, hogy a komáromi várat mindenekelôtt meg kellett szerezniük a magyaroknak Mertz várparancsnoktól, aki a legkevésbé sem szimpatizált a magyar forradalommal, sôt, megtagadta az engedelmességet, annak ellenére, hogy bécsi orientációja során világosan a tudomására hozták, hogy mindaddig a magyar minisztériumnak tartozik engedelmességgel, míg az törvényes... Végül is, elsô ragyogó haditetteként Klapka György szerezte meg a várat, egy zseniális hadicsellel, ami a várparancsnok elôtt katonai tisztelgésbôl állt, majd a haditervnek megfelelôen, a parancsnokság átvételével zárult. Klapka György helytállását, s az azt követô tényleges harci elôkészületeket maga Kossuth Lajos köszönte meg levélben. Nem maradt el a várbeli eseményeket, az újonctoborzást és Komárom lakosságának a helytállását méltányoló kormánytámogatás sem. A rendelkezésre bocsátott 150 000 forint s az egyéb juttatások (takarmány, muníció stb.) elegendônek bizonyult ahhoz, hogy a komáromi erôdítményrendszert felújítsák, feltöltsék és olyan állapotba hozzák, ami lehetôvé tette legendás ellenállóképességét. Erre szükség is volt, mert hamarosan bekövetkezett a fôpróba, majd az azt követô támadások egész sorozata.

A Komáromot körülvevô ostromgyûrû 1848. december 30-án kezdett bezárulni, Windisch-Grätz herceg hadseregének Komárom alá vonulásával. Az ostromot Ramberg altábornagyra bízták, de a Hunyadi-huszárok megtörték az ostromzárat, egy ágyúgolyó megölte Geramb alezredest, mire annak csapata megfutamodott a honvédcsapatok elôl.

Az elsô gránát 1849. március 19-én esett Komáromra. Az ellenség nem csupán az erôdítményt lôtte, hanem a várost is. Jellemzô, hogy a kíméletlen ágyúzások során, magát a kórház épületét több mint kétszáz találat érte! A pusztítás rettenetes volt. A város romokban hevert. A lakosság azonban, menekülés helyett szolgálatra jelentkezett a várba. Az osztrákok hidat vertek a Dunán Almásnál, s megkezdték az ostromot. Mintegy másfél órai harc során az ellenség máris 300 embert veszített s megfutamodott. Ez volt a várbeliek elsô igazi erôpróbája, amelybôl gyôztesen kerültek ki. A gyôzelemsorozat folytatódott. Április 20-án megérkezett a várba Guyon Richárd tábornok, aki Lenkeytôl átvette a fôparancsnokságot. A komáromiak öröme akkor tetôzött, amikor — április 22-én — Görgey Artúr, Damjanich János és Klapka György vezetésével a városba érkezett a magyar hadsereg zöme. Ezt követôen szinte azonnal nekiláttak az ostromgyûrû szétveréséhez. Április 25-én kezdôdött a nagyarányú ellentámadás. Az éjszaka leple alatt átkeltek a hídon és a rákövetkezô napon, súlyos harcok árán sikerült az osztrákokat kisöpörniük a Duna melletti állásaikból.

Az osztrákok döntô támadásra készültek. Óriási sereget toboroztak Komárom alá. Hosszadalmas, kemény küzdelmek bontakoztak ki. A szabadságharc legvéresebb csatája július 11-én volt. Ekkor már az osztrákokon kívül az oroszokkal is szemben álltak a magyarok. A csata végeredménye 800 halott, az osztrákok és az oroszok oldalán, 1500 halott a magyarok oldalán.

Ezt követôen Klapka átszervezte a magyar haderôt, feltöltötte a raktárakat és július 14-én bevezette az ostromállapotot. Megtévesztô csatározások után, augusztus 3-án kitörésre szánta el magát. A csata az egész vonalon a magyar csapatok fölényes gyôzelmével ért véget. A magyarok irdatlan mennyiségû hadizsákmányra tettek szert. A hadifoglyok száma meghaladta az ezret.

A magyar honvédsereget azonban legyôzte az orosz túlerô. Az errôl szerzett hírek, valamint a világosi fegyverletétel késztette Klapkát a fegyverszünet elfogadására. A feltételeket azonban szinte egyedül Klapka diktálta, mert az ellenfélnek tudomásul kellett vennie, hogy amennyiben a komáromi vár egyáltalán elfoglalható, az csak mérhetetlen áldozatok árán lehetséges. Így jutottak a vár védôi jelentékeny engedményekhez, amely feltételek mellett, a vár átadásának részletei október 1-jén megkezdôdtek.

Cúth János