Bár az esemény, úgymond, nem friss hír — de éppen azért, mert ritka esemény volt, s mondhatjuk: példaértékû is, mindenképpen szólnunk kell róla. Annál is inkább, mert mai, elgépiesedett, elfásult, pénzhajhászó világunkban egyre kevesebb az olyan ember, aki élete céljának a közösség szolgálatát tartja, olyan "nemzet napszámosa"-munkára vállalkozik, amelyért ritkán jár elismerés, köszönet, de annál több gáncsoskodás, vád, s mostanság nem ritkán gúnyolódás is, hogy ti. "olyan mafla, hogy bármit is ingyen végez"! És még ritkább azon közösségek, közösségvezetôk száma, akik odafigyelnek ezekre a szolgálattevôkre, értékelik és megbecsülik munkájukat, s alkalomadtán ezt a megbecsülést ki is fejezik.

Ezért tartom személy szerint példaértékûnek a Sepsiszentgyörgy városában ez idén elsô ízben kiosztott ProUrbe-díjat. Tizenkét olyan polgárát jutalmazta meg e díjjal — elismerése, megbecsülése jeléül — a város és a városvezetés, akik tulajdonképpen semmi rendhagyót nem tettek, azon kívül, hogy évtizedeken át e városért éltek, becsülettel próbáltak helytállni munkahelyükön, s túl a munkaidôn valamit tenni is a közösségért, amelynek tagjai. Nem gondoltak soha elismerô díjra, nem vártak el dicséretet. Természetesnek tartották s tartják ma is azt, hogy önzetlenül, minden anyagi érdekeltség nélkül is a lehetô legtöbbet tegyenek, erejük és tehetségük szerint, lakóhelyükért, azért a közösségért, amelyben élnek.

A tizenkét díjazott: Harkó Ferenc József tanár, Szántó András tisztviselô, dr. Ioan Covešan fogorvos, dr. Fekete László Zoltán jogász, Bányai Edit tanár, dr. Strömpel Endre gyermekgyógyász, Székely Lajos vendéglátóipari "fôúr", Stefán László sportoló, Demeter Béla dalárdatag, Kudelász Ildikó színmûvész, Csutak István gyógyszerész és dr. Koczka György orvos.

Gratulálunk az elsô Pro Urbe-díjasoknak — és ugyanakkor Sepsiszentgyörgy város közösségének, városvezetôinek is, akik meg tudják becsülni, közéletünk önkéntes napszámosait is!

(-nos)