2004. január 3. - 4., szombat - vasárnap
Befestették Sziszi fáit
Szabadkán a száznégy éves platánok a falfirkászok célpontjaivá váltak
Az élő fák kora és szépsége ősidőktől fogva tisztelet és csodálat tárgya. I. Napóleon (1769--1821), miközben katonai utat építtetett a Simplon-hágón át, megkímélt a kivágástól egy ciprust, amelyet egyes feljegyzések szerint Julius Caesar (i.e. 100--i.e. 44) idejében ültettek.
Európában a 18. században vált szokássá, hogy nevezetes alkalmakra nem szobrot, hanem emlékfát állítottak. Statisztikákból tudjuk, hogy Franciaországban 1792-ig 60 000 emlékfát ültettek, a forradalom idején pedig ún. szabadságfákat is.
Az Osztrák--Magyar Monarchia területén minden idők legtöbb emlékfáit 1899-ben ültették a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére. Erzsébet királyné (1837--1898) Wittelsbach bajor hercegnő 1854-től I. Ferenc József (1830--1916) felesége, osztrák császárné, 1867-től magyar királyné, az 1867-es kiegyezés elősegítője, Luigi Luccheni olasz anarhista tőrétől halt meg Genfben. A természetkedvelő királyné emlékére 2 787 413 fát, bokrot és cserjét ültettek és Erzsébet-ligeteket, Erzsébet-kerteket, fasorokat, parkokat, sőt egész erdőségeket létesítettek Adán, Apatinban, Bácskertesen, Bajmokon, Bezdánban, Csókán, Eszéken, Fiuméban, Fuzsimén, Gomboson, Magyarkanizsán, Kucurán, Melencén, Moholon, Muzslyán, Nagybecskereken, Nagykikindán, Óbecsén, Temerinben, Titelen, Topolyán, Újvidéken, Vinkovcin, Zentán, Zomborban. A csávolyi akácerdőt 34 000 facsemete elültetésével akkor létesítették. A szabadkai járásbíróság két szomorúfűzfát, a törvényszék négy jegenyét ültetett, Palicson a már kialakított díszpark egyik tisztásán, a teniszpályák mellett 1100 fenyőt. Szintén Palics fürdőn az akkori földművelési iskolához vezető út mindkét oldalán (ma Kizúr István utca) 1860 gyümölcs- és 14 700 díszfát, juhart, platánt meg fenyőt telepítettek. Ugyanekkor Sándor község előljárósága a Szentkút környékén 114 emlékfát ültetett.
A szabadkai vasútállomás előtti parkban még ma is élnek azok az emlékfák -- pontosan 104 éves platánok --, amelyek Sziszi emlékét őrzik. A királynőnek szobra is volt a parkban és az Erzsébet-kert nevet viselte. Egy részét később beépítették (ott, ahol ma a sportpálya van).
Nemrég valaki vagy valakik a platánokat festékszóróval befestették. A fákról otromba festékméreg-arcok vicsorítanak a járókelőkre. Hamár a falfirkák művészetté váltak ebben a feje tetejére állt világunkban, legalább ne az élő fákat mérgezzék a falfirkászok.
Van egy indítványom: állítsunk a még megmaradt fa-matuzsálemek mellé egy-egy emléktáblát. Csak ennyit írjunk a táblákra: "A város ültette 1899-ben".
Otromba arcok vicsorítanak a járókelőkre
D. Kunkin Zsuzsanna
Kivágott gyümölcsfák vonalában
A hosszúnak ígérkező tél csípős csöndjében egy rozsdás, repedezett és jócskán megdőlt, ingatag kereszt ("Kidőlt keresztfának, nem köszön már senki...") helyenként már horpadó halmán szemrevételezzük útitársammal az elárvult tájat. Szeretnénk betájolni, hogy hol is volt az egykor elég nagy és nevezetes iskola, a hajdan kiterjedt tanyabokrok központja, ahol olykor nagygyűlést is tartottak, tüdőszűrést, védőoltást végeztek, sőt népszínműveket is bemutattak, sőt egy időben a vándormozi is megjelent. Tanévzáráskor pedig távolabbi településekről is érkeztek vendégek, nagy volt a nyüzsgés. Fogatos kocsin, kerékpáron, lóháton meg gyalogosan is fodrozta a port az ünneplő tömeg. A keményített szoknyájú lányok a körhinta láncai között sikongtak, miközben töményen terjengett a tájjellegű ételek lehelete, a nagysátorban a zenekar olykor olyan dalra, nótára is rázendített, ami előtt nem ártott jobban szétnézni abban az időben.
Nem sok, csak egy csapadéknyaldosta falmaradék maradt meg az egykori rangos épületből, lehangoló látványként. Mivel nem akartunk azon eltűnődni, hogy mikor és milyen volt itt az utolsó tanítási nap vagy óra, s hová vetődtek az iskola utolsó tanulói, tétovázás nélkül tovább mentünk. El innen... a helyenként nadrágszíjnyira elszántott "ódalgós" dűlőúton. El innen... el, de a megtörténtet így sem, itt sem lehet meg nem történté tenni, s ezzel hitegetni magunkat, hogy akkor abban a helyzetben mindennek a visszájára kellett fordulni, bontani kellett, kegyetlenül tékozolni... Útépítés, villamosítás, a termelés föllendítése, a szegélyfák megőrzése, a mikroklíma kímélése helyett.
Az utolsóként távozó gazdával találkoztam itt kint egy őszi délután közvetlenül hurcolkodásuk, kölletlen elköltözésük előtt. Nem volt beszédes kedvében, pedig korábban igen meggyőző tudott lenni, de végül mégis magára maradt, s nem akarta úgy, magárahagyottan a véget bevárni.
"Mönnünk köll, mer itt mán nincs kinek köszönni..." Tömör és találó válaszát idézgetve, summázva botladozok a tanyaház pingált falainak a romjai között. A beszakadt kemence kormos huzatot lehel, a kuckóban pedig parlagfű torzója vall a meredek változásról és egy kicsit sem a hagyományos téli esték hangulatát idézi, amikor a virágmintás porcelán petróleumlámpa fénykörében a hajlott hátú és korú anyóka Jancsiról és Juliskáról, netán a táltosok viadaláról mesélt az unokáinak, mert hát mesélve itt kint is szebb volt az élet, miközben a (már régebben kivágott) gyümölcsfák vonalában szunnyadozó szép nevű és színű virágok várták a következő nagy ünnepet, a tavaszit.
No, de gyerünk tüstént tovább, mert itt már nincs kivel szóba állni, nincs kinek köszönni.
SIMON István
Kertbarátok kontra ökológusok
Vajon csupán a tájékozatlanság okozta a temerini kastélykertben történt fairtás bonyodalmait?
A kilencvenes évek második felében alakult meg a temerini Kertbarátkör, amely eddigi működése alatt számtalanszor bizonyította létjogosultságát. Legutóbb is egy nemes gondolat megvalósítását vállalták fel, nem is sejtve, hogy ezzel kiváltják mások ellenszenvét, és támadások célpontjai lesznek. Végül is az önkormányzat lépett közbe, és a felborzolt kedélyeket vélhetően lecsillapította. De menjünk sorjában.
Temerin központjához közel van egy, a XIX. század elejéből származó grófi kastély, a hozzá tartozó több hektáros kerttel. Bizonytalan források korábbról említik a park létezését, ám az elfogadhatóak gróf Szécsen Sándor, Temerin egykori kegyurának nevéhez kötik. A Kertbarátkör tagjai, a helyi Közművállalat, a Boldog Gizella kézimunka-szakkör és a hozzájuk csatlakozók -- mint egy félszázan -- akik szívügyüknek tekintették a parknak a megsemmisüléstől való megmentését, december elején komoly munkába fogtak.
A Szerbiai Természetvédelmi Intézet ugyanis megadta az engedélyt a Közművállalatnak, a park hivatalos gondnokának az öreg, beteg fák kivágására, a nem odavaló aljnövényzet eltávolítására. Mivel az időjárás kedvezett, a szépszámú csapat jól haladt a munkával. Fejszével, láncfűrésszel, ásóval, kapával dolgoztak...
Snejder Sándor, a munkák koordinátora akkor Így nyilatkozott e sorok írójának: -- A temerini park jeles képviselője a XIX. századból fennmaradt kastélykerteknek, területe több mint három hektár. Már 1949 óta környezetvédelmi gondnokság alatt áll, 1977-ben pedig regionális parkká nyilvánították, majd 1981-ben a Természetvédelmi Intézet hivatalosan is a kulturális örökség részévé tette, és 2. fokozatú védettséget kapott. Azóta a park területén az intézet engedélye nélkül nem szabad a fákat kivágni, ágakat letörni, kivéve a rendezés ideje alatt, ami most is folyik. A parkba tilos járművel behajtani, földmunkákat végezni, csak az elfogadott revitalizációs terv a mérvadó. A park felett telefon-, villany-, vagy más vezetéket átvezetni sem szabad. Tilos tüzet gyújtani, és általában tilos minden olyan munkát végezni, amely megrongálná a vegetációt és megváltoztatná helyzetét.
Beszélgetőtársunk akkor ismertette a park megvédésére irányuló elképzelést is. Ebben első helyen szerepel a kiöregedett, beteg és károsult fák, a fölösleges facsemeték kivágása, a vadon nőtt és a fákat károsító növényzet eltávolítása. Ezt követi majd a teljes felújítás és a növényzet összetételének a kibővítése. Természetesen mindez az intézet jóváhagyásával. A közművállalattal karöltve úgy tervezik, hogy a kastélykert egy részét eredeti állapotába állítják vissza.
Fejszével és láncfűrésszel
A parkmentési munkálatoknál jelen volt Jasna Korać, a Szerbiai Természetvédelmi Intézet újvidéki osztályának szakmunkatársa is. Utasításokat adott, hogy melyik fát, növényt kell kivágni, eltávolítani. Megjegyezte, hogy különösen a kúszónövények, közöttük a borostyán okozott eddig sok kárt a fákban. A temerini kastélykert valamikor növényzetben igen gazdag volt, és a legszebbek közé tartozott ezen a vidéken. Sajnos, a park nagyon leromlott, nemes növényzete kipusztult, csak az agresszív fajták fejlődtek, szaporodtak. Jelenleg már csak nagyon kevés növényfaj található a parkban. A rekonstrukciós munkáknak az a céljuk, hogy helyreállítsák a kastélykert régi küllemét, olyan növényfajokat telepítsenek, amelyekről köztudott, hogy valamikor díszei voltak a parknak. Így a temerini park esztétikus külleme és funkciója mellett az oktatás céljait is szolgáló botanikus kertté alakulhat, ahol nemcsak a diákok, hanem a botanikusok és kutatók is vizsgálódhatnak.
Ez történt december elején egy szombati napon. A véletlen hozta úgy, hogy ugyanazon a napon, amikor a Kertbarátkör tagjai a parkban foglalatoskodtak, a helyi Ökológiai Mozgalom tagjai éppen a padéi erdészetben jártak, ahonnan telepítésre facsemetéket hoztak. Nem is sejtették, hogy mi folyik a parkban. Amint meghallották, főként pedig meglátták a parkban való "pusztítást", a maguk módján cselekedtek. A mozgalom zászlóvivői a park védelme érdekében azon nyomban tiltakoztak, aláírásgyűjtésbe fogtak. Több mint 300 polgár írta alá azt a petíciót, amellyel az Ökológiai Mozgalom követelte a kastélykertben történő vandál fairtás leállítását, és a tettesek felelősségre vonását. A mozgalom elnöksége továbbá követelte az önkormányzattól, hogy vonjon meg minden, a kastélykertre vonatkozó megbizatást a Kertbarátkörtől.
Ezzel szemben a Kertbarátkörben értetlenül fogadták az Ökológiai Mozgalom magatartását, annál is inkább, mert a park helyreállítási munkálatai az illetékes gondnok (Közművállalat) és a Szerbiai Természetvédelmi Intézet szakmunkatársának jelenlétében folytak. Mások politikai hátteret és rivalitást látnak a történtekben.
A borostyánt is kiszaggatták
Varga István agrármérnök több évig volt az Erdőtelepítők mozgalmának az elnöke Temerinben, és maga is alapító tagja a Kertbarátkörnek, igencsak fájlalja a történteket. Visszaemlékezése szerint a helyi birtok kitermelésre érett nyárfaerdejét annak idején mindaddig nem volt szabad kivágni, amíg legalább ugyanannyi fát nem ültettek el. Akkor telepítették a birtok fenyvesét.
-- Méltányolni tudom a Természetvédelmi Intézet szakmunkatársának érveit a park száraz és beteg fáinak kivágását illetően, de a szívem szakadt bele, amikor láttam, hogy egészséges, több tíz éves fákat vágtak ki térdmagasságban. Kifogásolom, hogy a borostyánt is kegyetlen módon kiszaggatták. Még az egészségház falát is megkoppasztották, holott borostyánnal befutva jól nézett ki. A szakirodalom szerint a borostyán nem élősködő, csak támasznak használja a fát, a falat -- mondta Varga István.
A kedélyeket az önkormáyzat igyekezett csillapítani. Karácsony bőjtjén a községi végrehajtó bizottság elnöke magához kérette az ügyben érdekelt szervezetek képviselőit. A megbeszélésen tisztázódtak a félreértések. Tudatosították, hogy a parkban a favágás engedéllyel, a felhatalmazott gondnok jelenlétében és szakember irányításával történt, ám minderről az Ökológiai Mozgalom nem volt informálva. Döntés született egy parkbizottság megalakításáról is, és a két rivális szervezet szorosabb együttműködéséről, valamint, hogy a park megmentésére a munkát folytatni kell.
GÓBOR Béla
Német szálloda a városközpontban
Szabadka belvárosának átalakulásáról -- Ki az a Rudolf Walther, aki 9000 csomagot hozott a vajdasági gyerekeknek?
Volt időszak, amikor Szabadka és Szeged szinte azonos nagyságú és fejlettségű város volt. A délszláv háborúk idején azonban a szabadkaiak a pénzüket Szegedre hordták át. A kimutatások szerint a Csongrád megyei kis- és középvállalkozások 25 százaléka szerbiai érdekeltségű, ennél fogva ez a város hatalmas fejlődésnek indult. A magyarországi társadalmi körülmények is kihatottak erre, s most ott tartunk, hogy Szeged kétszer akkora, mint Szabadka, a fejlettségi szintkülönbség pedig soha sem volt ekkora a két város között, mint most.
Mégis Szabadka kedvesebb, emberszabásúbb. Elkápráztató ugyan a Kárász utca Szegeden, a Széchenyi térnek is megmaradt a hangulata, ám a városon kívülre helyezett bevásárlóközpontok, a városban lévő banképületek sterillé, a korábbihoz képest kicsit embertelenné tették ezt a várost. Az élet súlypontja áthelyeződött azzal, hogy a városon kívül vannak a bevásárlóközpontok.
Szabadkát kis ékszerdoboznak tartják. Gyönyörű városközpontját féltem, ha arra gondolok, hogy Szeged sorsára jut ez a város. Persze, szurkolok annak, hogy minél több befektető jöjjön a városba, hogy végre Szabadka is stratégiai fontosságának megfelelően fejlődjön, csak aggódom, hogy elveszíti emberiességét.
Tomo Peićet, a Városrendezési Intézet igazgatóját arról kérdeztem megalapozott-e aggodalmam.
-- Nem szeretnénk, ha a városközpont kihalna, s csak banképületek lennének a város szívében, mert délután bezárnak a bankok és kihal a város. Természetesen Szabadkát sem kerülik el a külföldi befektetők, ez a város is lassan alakul, de arra vigyázunk, hogy a jellegzetes és műemlék értékű épületek megmaradjanak. A konkrét befektetések közül kiemelném a PHIWA német cég beruházásait. A Vasa Stajić utcában például egy korszerű szálloda épül. A 25 000 négyzetméteres területen föld alatti garázs és üzlethelyiségek lesznek. Úgy gondolom, hogy olyan szálloda lesz ez, amelyet a Belgrád és Budapest közötti útvonalon csak itt találunk majd. Most van folyamatban a dokumentáció előkészítése, és várhatóan tavaszra már megkezdődik az építkezés. Az hiszem, hogy gyors tempóban építkeznek majd, s hamarosan gazdagabbak leszünk majd egy korszerű szállodával.
Évtizedek óta éktelenkedik a betonkolosszus Szabadka belvárosában. Az ígéretek szerint hamarosan itt egy irodaház épül majd
Ugyancsak a városközpontban, a Nyári Mozi helyén épül egy irodaközpont, a színház épülete mögött már befejezéséhez közeledik szintén egy irodaház -- mondta az igazgató.
Kevesen ugyan, de érdeklődnek a külföldi befektetők, illetve jöttek, beszélgettek, hogy ezután mi várható, az a politikai történésektől függ majd.
-- Természetesen van érdeklődés, azt már gondolom, sokan tudják, hogy a Cora képviselői jártak nálunk, a Penny is érdeklődik, de ezek még csak érdeklődők, azonban az imént említett német szálloda tulajdonosa, Rudolf Walther német üzletember a Zombori úton egy bevásárlóközpontot épít, mégpedig raktárhelyiségekkel és logisztikai központtal egyetemben. Ezen kívül építkezés folyik az Engels utcában, folyamatban van a kelebiai terelőút, és a határátkelő építése, amelyeknek infrastruktúrális jelentősége van, s ez tulajdonképpen a további beruházások feltétele. Vagy említhetném azt is, hogy vannak érdeklődők a Prozivka lakótelepen a lakások építésére -- mondta Tomo Peić.
Rudolf Walther nyolvanéves német befektető, s nem írnám le még egyszer a nevét, ha nem csengne ismerősen ez a név. Második éve immár, hogy a vajdasági gyerekek egy része karácsonyra az ő alapítványától kap karácsonyi csomagot. A Rudolf Walther alapítvány tavaly 500, az idén pedig 9000 karácsonyi csomagot szállított Vajdaságba. A befektető, tehát nem csak befektető, ajándékot is hozott, mégpedig olyan kedves ajándékot, amit a kicsik és a kicsit nagyobbak az éjféli misén kaptak meg a Caritas közvetítésével a templomokban. Rudolf Walther nemcsak a vajdasági gyrekeken segít, hanem Dél-Afrikába és más szegény országba is szállítja a segélyeket. A vajdasági jelenléte befektetőként minden bizonnyal jelentős, hiszen a zentai Sentexet is ő vásárolta meg, Nagykikindán és Nagybecskereken is befektetőként jegyzik a nevét. Ám mint a cég jogi képviselője, Kovács Károly ügyvéd elmondta, a német befektető szándéka, hogy humanitárius akcióját folytassa.
Volt alkalmam látni ezeket a csomagokat. Apró gyermekkezek csomagoltak cipősdobozba apróságokat: egy játékot, színes ceruzát, édességet. Nagyon meghatódtam, amikor egyik ilyen csomagban elsős, másodikos kisgyerek kézírásával a Kellemes karácsonyi ünnepeket Neked és családodnak cédulát láttam. Arra bíztattam volna a kisfiút, aki a csomagot kapta, hogy köszönje meg, írjon levelet az ismeretlen kisgyereknek, de cím nem volt. Igy a Rudolf Walther alapítványnak köszönöm most meg én valamennyi vajdasági gyerek nevében az ajándékot, a figyelmességet, s azt, hogy alkalmat nyújt a világ egyik és másik részében is, hogy a gyerekek megtudjanak valamit egymásról. Mert az ilyen ajándék készítése és kibontása is alkalom arra, hogy elmondjuk gyerekeinknek, ha láthatatlan szálon is, de összeköt bennünket valami, az emberségesség, s ezt őrizni kell.
Szabadka emberségességének esetleges eltűnése miatt aggodalmaskodtam az imént. Okkal, ok nélkül, majd kiderül, de lehet, hogy nem is amiatt kellene aggódni, hogy hová mit építenek, hanem amiatt, hogy vajon ebben a társadalmi környezetben lesz-e vajon, aki majd építeni akar nálunk, vagy messze elkerülnek bennünket továbbra is a befektetők? Esetleg az sem alaptalan aggódás, hogy lesz-e kedvünk meg pénzünk élvezni az új szállodát, órák hosszat vonszolni a megrakott bevásárlókocsit a csillogó -villogó megamarkettekben, ha szegények maradunk.
KABÓK Erika
Civil sommázás
Globálisan és helyi szinten vizsgálva: jobban járnak azok a nemkormányzati szervezetek, amelyek külföldi donátoraik sugallatára vagy intésére már jó előre felkészültek a "demokratikus" változásokra, vagyis hogy önállóan próbálkozzanak megoldani működésüket, például programpályázatok és egyéb lehetőségek kihasználásával. A bibliai mondást szó szerint kellett volna már eddig is -- a jövőben méginkább -- alkalmazni. Vagyis: sokkal inkább a hálóra lenne már szükség, hogy a halászás időszaka következhessen. Csak hát az sem lenne mindegy, milyen halászásért? Láttuk, hogy a zavarosban halászás csak a tűzhöz -- a vízhez -- közel állóknak kedvezett a leginkább az elmúlt tíz-egynéhány év során. Mert, hogy a civil szervezetekről szóló törvényt az elmúlt három évben sem hozták meg. Nem volt érdekében ez sem a legalizmusra esküdöző Vojislav Kotunicának, sem az SZDE egyes tagjainak. A rendkívüli köztársasági választási kampányban mégis ők bírálták a leghangosabban az elmulasztott lehetőségeket. Jóllehet éppen ők voltak a kerékkötői a változásoknak.
Eső után köpönyeg. Gondolhatnánk. Egyfelől. Másfelől vannak a tények és a hogyan tovább kérdése?! Az Európa Tanács jelentésében óriási mínuszt kapott Szerbia, amiért nem hozta meg mindjárt a fordulat után a törvényt a civil szervezetekről. Jelenleg még mindig a már régen túlhaladott, gyakorlatban szinte nem is alkalmazott, még a JSZSZK-ban hozott törvény szabályozza a társadalmi szervezetek, a polgárok egyesületeinek tevékenységét. Ez a törvény egyáltalán nem ismeri el a nemkormányzati szervezeteket. Ha figyelembe vesszük, logikusnak tűnik: mikor íródott? Így összhangban sem lehet a nemzetközi, az európai jogszabályokkal.
Csak találgatni tudjuk, hogy mennyi civil szervezet működik Szerbiában, Vajdaságban. A becslések szerint 12.000--24.000 között mozog a számuk. Első hallásra óriásinak tűnik, de ha figyelembe vesszük a környező, a szomszédos tranzíciós országok példáját, akkor nagyon is kevés. Duan Janjić, az Etnikai Fórum koordinátorának kijelentése szerint az átalakuló országokban jóval, esetenként tízszer több civil szervezet működik. Viszonylag kis számú civil szervezet honi viszonylatban azt is jelzi, hogy milyen alacsony szinten van a civil társadalom, a demokrácia fejlettsége. Pedig az említett törvény szerint gyerekjáték megalakítani egy civil szervezetet. A működtetése már más kérdés. Egy új civil szervezet bejegyzéséhez a formaságokon alapszabály, alapító közgyűlés, alapítók aláírásai és személyi adatain túl mindössze 10 alapító tagra van szükség, magyarázta a minap Belgrádban Milan Antonijević, az Emberi Jogi Jogászok Bizottságának szóvivője. Emlékeztetett arra is, hogy a világban a modern NGO (nemkormányzati szervezetek) a második világháború után keletkeztek. Igazi áttörést a nyolcvanas évek hoznak. Ettől kezdve meghatározó a civil szféra jelenléte a fejlett társadalmakban. Noha, nem törekszenek a hatalomra, mégis rámutatnak a mindennapi élet problémáira, és megoldásokra késztetik a hatalmat. Hasonló emberi jogi, háborúellenes, béke, ökológiai, humanitárius szervezetek nálunk a kilencvenes évek elején, Jugoszlávia szétesése után kezdtek létrejönni. Kezdetben egészen más küldetéssel, de jórészt külföldi donációkkal működnek ma is. Az uszító, a gyűlöletet, a megosztást szító politika miatt az egyszerű polgárok, főleg a miloevići rendszer alatt olykor napjainkban is bizalmatlanul viszonyulnak a civil szerveztekhez. Sokan még mindig a bajok forrásaként élik meg. "Ők a nyugati kapitalizmus ördögei, a jól fizetett külföldi bérencek, az ország ellenségei". Ez a kép nagyon nehezen változik meg a köztudatban. Bár helyenként vannak jobb eredmények, például Vajdaságban, Belgrádban, umadija, Sandak egy részében. Lassan tudatosodni kezdett egy másik szemlélet: civil társadalom nélkül a demokrácia sem fejlődhet. A megtorpanás ellenére ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani.
Tevékenységüket azonban továbbra is fékezhetik. Éppen azért, mert nincs megfelelő törvénnyel szabályozva a működésük. Csakúgy, mint eddig, gondok lesznek az adóval is. A szerb kormányban elkészült egy sokoldalúan egyeztetett törvénytervezet, de kérdés, mi lesz a sorsa az új parlament, a kormány megalakulása után?
Nem téveszthetjük szem elől azt sem, Janjić szerint, hogy Szerbiában a civil szféra jelentős mértékben hozzájárult a miloevići rendszer megdöntéséhez. Jelenléte meghatározóbban érezhető a környező, átalakuló országokénál. Ennek vetületében vizsgálva: az SZDE mostohán viszonyult a civil szférához. Továbbra is voltak a rendszerhez közel és távol álló civil szervezetek. Esetenként még bonyolódott a helyzet, mert egyes, a diaszpórából pénzelt civil szervezetek a miloevići rendszer "túlélését" segítik. Úgy hírlik, hogy vannak olyan patrióta szerb nemzeti pártok, amelyeknek működtetése a nemkormányzati szervezeteken keresztül történik. Az Etnikai Fórum vizsgálódásai szerint Szerbiában vannak "piramis alakban szerveződő maffia civil szervezetek". Úgy tűnik, ezeknek komolyabb beleszólásuk volt olykor az államügyekbe, mint az illetékes kormányszerveknek. A polgárok jól látják, kik vannak előnyös helyzetben. Az Etnikai Fórum szerint 10--50 civil szervezet ugrik ki a többi közül, amelyek több mint 200 ezer euróval működnek évente, míg mások alig élnek meg. Jóllehet sokat tesznek az emberi jogok érvényesítéséért, a szociális gondok enyhítéséért.
A civil szervezetek jó része látta úgy, hogy tömörülve erősebbek lehetnek. Több mint 300 nemkormányzati szervezet a Polgári Kezdeményezések támogatásával alakította meg a tavasszal a Szerbiai Civil Szervezetek Szövetségét. A jövőben Milenko Dereta társelnök szerint méginkább rendezik soraikat és a CIVICUS, a Civil Szervezetek Világszövetségének részeként aktívan bekapcsolódnak a Demokrácia Hídjai program megvalósításába.
STANYÓ TÓTH Gizella
További írásaink...