2003. december 31. - 2004. január 1., 2.
Boldog új évet!
Miközben boldog új évet kívánunk egymásnak, nem hagy nyugodni a kérdés, hogy vajon mitől lehet boldog számunkra a következő év. Azoktól várjuk talán boldogulásunkat, akik miatt háború volt, elszigeteltség, szegénység és bizonytalanság, akik miatt meghaltak vagy földönfutóvá váltak fiataljaink, és akik miatt az itt maradottak is azt fontolgatják, hogy normális országba költöznek?
Attól lesz talán boldog a 2004. év, hogy három dináros kenyérből kapunk egy-egy szendvicset, meg rozsdás kanalat, vagy attól, hogy országunk lakosságának egyharmada a visszafejlődést, a visszarendeződést választotta?
Talán bennünk van a hiba, mert túl bizakodóak vagyunk, ezért mindig csalódunk. Évek óta bízunk abban, hogy végre győzedelmeskedik a megfontoltság, a józan gondolkodás, aztán rádöbbenünk, hogy ennek itt még mindig nem jött el az ideje. Pedig már 2000 októberében, amikor megteltek az utcák, terek elszánt emberekkel, akik nem joghurtot dobáltak, hanem a sötétség ellen tiltakoztak és megdöntöttek egy mindent elnyomó és uraló diktatúrát, azt hittük, hogy vége, és láttuk a halvány fényt az alagút végén, ami aztán egy kicsit lángra kapott, majd ismét ellobbanni kényszerült. Fény nélkül pedig nem látunk, csak bizonytalanul tapogatózunk, egymásnak ütközünk, botladozunk és felbukunk. Hova lett az a hatalmas tömeg, amely oly boldog volt akkor, együtt örült, és amelyben annyira bíztunk?
Tovább kavarognak fejemben a kérdések a jókívánságokat küldve és fogadva, és elkeserít, hogy megint nem látom a fényt az alagút végén, pedig fény nélkül nincs ünnep, nincs új élet, amire már annyira vágyunk, felidézve azokat az éveket, amikor nem tudtuk, hogy mi a háború, a gyűlölködés, a kirekesztettség, a szegénység, a munkanélküliség, a sorban állás, a megaláztatás, a jövőkép hiánya. Amikor nem tudtuk, hogy vannak olyan határok, melyeket mi nem léphetünk át, és amikor ilyentájt, év végén/elején nagy fogadalmakat tettünk, terveket szőttünk, és örültünk, hogy ismét sikeres évet zártunk. Mára már ez sem érvényes, és halvány fogalmunk sincs arról, hogy mit hoz az új év. Annak reményében, hogy mégis csak vannak csodák, melyekben eddig úgysem volt részünk, és állítólag minden rossz után csak jó jöhet, kívánjunk egymásnak sok sikert, örömet, boldogságot, nyugodalmat és békességet.
NAGY Klára
Bágerokkal búcsúztatták az óévet
A nagybecskereki Cukorgyár elégedetlen dolgozói kedden újra sétát tettek a város utcáin. Három markológép kíséretében egy kis időre megálltak a községháza épülete előtt. Mint bejelentették, az ünnepekre való tekintettel egy ideig nem lesznek útzárlatok, de később tovább folytatják tiltakozó akcióikat. Az ország legrégibb cukorgyára szeptember óta vezetőség nélkül van, a munkások pedig egy ideiglenes bizottságot alakítottak melynek az a feladata, hogy megmentse a gyár vagyonát, ennek 61 százaléka állami tulajdont képez. Eddig nem volt érdeklődő a gyár megvásárlására. A dolgozók a megoldást adósságuk átütemezésében látják, és mint mondják, 250 millió dinárból el tudnák indítani a termelést. Fennállásuk óta az idén történt meg először, hogy nem gyújtották be a mészkemencéjüket, kilenc hónapja nem fizették ki a béreket, veszteségük pedig elérte a 450 millió dinárt
K. I.
G17 PLUSZ
Szabadkáról ketten
A G17 Plusz párt szabadkai szervezete elégedett a választásokon elért eredményével -- hallottuk a párt tegnapi sajtótájékoztatóján. Szabadkán a párt 19 százalék körüli eredményt ért el, ezelőrehaladás a júniusi helyi közösségi választásokhoz képest, amikor a szavazatok mintegy 10 százalékát szerezték meg -- értékelte dr. Tomislav Stantić, a párt körzeti szervezetének elnöke.
Az eredmények fényében Szabadkán egyenként a G17 Plusz a legerősebb párt, mert az előttük végzett Együtt a Toleranciáért koalíció eredményét pártonként nehéz lemérni.
A párt a jövőben folytatja infrastruktúrájának kiépítését, hogy a küszöbönálló tartományi és helyhatósági választásokon még jobb eredményt érjenek el.
Pavle Gros elmondta, hogy a szabadkai körzetben a leadott szavazatok közel 50 százaléka elveszett, mert azt olyan pártok kapták meg, amelyek nem lépték át az ötszázalékos küszöböt, ezért ezek a szavazatok a parlamenti képviselethez jutott pártok között oszlik meg.
Stantić is sajnálatát fejezte ki, amiért a kisebbségek parlamenti képviselet nélkül maradtak, és bejelentette, hogy síkra fognak szállni egy új választási törvény meghozataláért.
Az újságírók kérdésére, hogy Szabadkáról hány képviselője lesz a pártnak, Stantić elmondta, hogy várhatóan kettő, kilétükről azonban még nem szóltak bővebben.
bajk
Nagybecskerek
A Ligások elégedettek
A köztársasági választások (tartományi és községi) eredményeivel elégedett a VSZL nagybecskereki bizottsága. Nagybecskereken az Együtt a Toleranciáért a radikálisok és a G17 Plusz mögött harmadik lett, megelőzve a SZDE-t és a DP-t is.
-- Talán még ennél is lényegesebb az a tény, hogy a község polgárainak 55 százaléka valamelyik demokratikus pártra adta szavazatát. Míg a városban élők többsége a demokratikus irányvételű pártokra, addig a falvakban jobbára a radikális pártokra voksoltak. Ez még egyszer megmutatta, hogy a falvak problémáit a mindenkori hatalom elhanyagolja. Európa felé pedig rendkívül rossz jelzés az, hogy a köztársasági parlamentben nem lesznek jelen a nemzeti kisebbségek -- jelentette ki tegnap Ivan Mavrenski, a VSZL körzeti bizottságának koordinátora.
A Ligások szerint községi szinten nem kell számítani ilyen drámai eltolódásra. Ami pedig a köztársasági kormányzást illeti, az ellen sem lenne kifogásuk, hogyha Kotunica és eelj pártja alakítana kormányt. Mert akkor három dináros kenyeret enne a nép, vagyis megláthatnánk, hogy a gyakorlatban hogyan is nézne ki a választási ígéreteik megvalósítása.
K. I.
NAGYKIKINDA
Helyhatósági választásokat követelnek a radikálisok
Egy nappal a rendkívüli parlamenti választások után a Szerb Radikális Párt községi bizottsága közleményben szólította fel Duko Radaković polgármestert és Pavle Borovacot, a községi kormány elnökét, hogy mondjanak le tisztségükről. A radikálisok értékelése szerint a parlamenti választások eredményei azt bizonyítják, hogy azok a pártok, amelyeket ők képviselnek elvesztíették a polgárok bizalmát. Lemondásukkal lehetőség nyílik az új helyhatósági választások kiírására -- áll többek között a radikálisok közleményében.
F. L.
Újraindítani a termelést
Január közepéig kiderül milyen megoldást lehet javasolni a csődbe jutott kishegyesi téglagyárnak
A községnek is az az érdeke, mint a csődeljárás levezetésével megbízott igazgatónak, hogy a Bácska téglagyárban lehetőleg újrainduljon a termelés, és -- ha lehet -- a munkaszervezet felkészüljön a privatizációra. Jelenleg áll a termelés, és csak a gyárat őrző személyzet van jelen. A csődigazgató rajtuk kívül még néhány embert visszahívott dolgozni, azért, hogy segítsenek elkészíteni a vállalat pontos mérlegét, a kinnlevőségekről és a tartozásokról -- hangzott el kedden a kishegyesi községi végrehajtó bizottság Pál Károly elnökletével megtartott ülésén.
A bizottság tagjainak véleménye szerint a csődeljárás a legrosszabb megoldás, de nyilván el kell fogadni, hisz két egymás utáni árverésen sem volt egyetlen érdeklődő a vállalat megvételére. Ez is azt bizonyítja, hogy hiba volt néhány hónappal ezelőtt elszalasztani azokat a befektetőket, akik vállalták volna a termelés beindítását. Ezzel természetesen most már felesleges foglalkozni, ezért a legfontosabb, hogy újrainduljon valamilyen formában a termelés. Ez annál inkább fontos, mert a községben rendkívül nagymértékű a munkanélküliség, s a köztársasági adatok szerint az átlagfizetést tekintve a község az utolsók egyike.
A bizottság elfogadta az idei költségvetés megvalósításáról és felhasználásáról szóló jelentést. Ezek szerint a költségvetés az idén a tervezetthez képest 59 százalékban valósult meg. Valójában ez azt jelenti, hogy a költségvetés a tavalyi szinten alakult, és elsősorban azok a bevételek nem valósultak meg, amelyekre a község a köztársasági alapokból számított a kommunális infrastruktúra fejlesztése érdekében. A bizottság tájékozódott arról is, hogy a költségvetés jövőre kincstári alapokon működik, s a községnek legkésőbb január végéig kell bankot találnia, ahol a község pénzét tartják majd.
P. I.
Vajdaság Autonóm Tartomány nonprofit szektorának fejlesztési alapja az idén áprilisban alakult meg. December 7-én jelentetett meg pályázatot projektumok támogatására. A nonprofit szektor egyébként elsősorban a polgárok önszerveződését, a civil társadalom fejlődését, a toleranciát és a nemzetközi együttműködést hivatott elmélyíteni. Duko Radosavljević, a TVT alelnöke jelenlétében Ljiljana Miloević, az alap igazgatója tegnap Újvidéken átadta azokat a végzéseket, melyekkel az alap támogatást nyújt a beérkezett 93 igénylő közöl 33 projektumra. Ez alkalommal elhangzott, hogy a tartomány jövőre még erőteljesebben fogja támogatni a nonprofit szektort a társadalmi változások, szolidaritás, a másság és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartása érdekében, különös hangsúlyt fektetve a gyermekek és a fiatalok életszínvonalának a növelésére. A 33 projektum közül 17 Újvidékről, 2-2 Nagybecskerekről és Mitrovicáról, valamint egy-egy Törökbecséről, Szabadkáról, Kúláról, idről, Ürögről, Petrőcről, Verbászról, Nagykikindáról és Bácskeresztúrról érkezett. Az alap összesen 3,2 millió dinárt bocsát az említett helyiségekből származó szervezetek pénzelésére
V. A.
Tőkeerős befeketetők érkeznek
A magyarkanizsai községi képviselő-testület módosította a költségvetést
A testület kedden megtartott évzáró ülésén a képviselők vita nélkül módosították a községi költségvetés idei tervét, és meghozták a jövő évi, minden bizonnyal ideiglenes költségvetési tervet, amely 391 millió dinár bevételt irányoz elő.
Ez utóbbival kapcsolatban Puskás Károly, a községi végrehajtó bizottság elnöke nehezményezte, hogy a köztársasági előírásokat gyakran változtatják, mert emiatt nem lehet pontos költségvetési és fejlesztési tervet készíteni. A testület elfogadta a telekrendezési és kommunális közvállalat létrehozásáról szóló határozatot és a közvállalat jövő évi üzletviteli programját, valamint a legalizálás díjszabását. Megszavazták a község általános tervét és azt a határozati javaslatot, amelynek alapján a közlekedést átirányítják a szűkebb belvárosi övezetből.
Egyhangúlag támogatták a nemzeti kisebbségi nyelv és írásmód egyenrangú használatát a közszolgálatokban. E szerint az önkormányzati alapítású intézményekben és hivatalokban szerb és magyar nyelven is ki kell függeszteni az ügyfelek anyanyelvének szabad használatáról szóló értesítést. A nemzeti kisebbségek jogainak gyakorlati érvényesítéséért szerb és magyar nyelvű formanyomtatványokat, típusszerződéseket, bizonylatokat és közokiratokat nyomtatnak. A személyneveket a születési anyakönyvben vagy a személyi iagazolványban használt nyelvnek és írásmódnak megefelelően kell feltüntetni minden dokumentumon. Az erről szóló törvény betartását az illetékes tartományi titkárság ellenőrzi majd.
Balla Lajos-Laci polgármester a további tennivalókról szólva kiemelte, hogy a jövő év elején a testületnek mindenekelőtt az utcák és terek elnevezéséről kell majd döntenie, majd pedig a helyi közösségek alapszabályairól, és ezeket össze kell hangolni az idevágó új jogszabályokkal. A polgármester egyúttal izraeli látogatásának eredményeiről is beszámolt. A városból elvándorolt zsidók üdvözletét tolmácsolva a polgármester elmondta, hogy már január folyamán tőkeerős befeketetők érkeznek Magyarkanizsára. Végezetül a városvezetők boldog új évet kívántak a képviselőknek.
/ro/
Jövőkép nélkül nem lehet tervezni!
Puskás Károlynak, a magyarkanizsai végrehajtó tanács elnökének összefoglalója az évi tevékenységről
Puskás Károlyt, Magyarkanizsa végrehajtó tanácsának elnökét felkértük, foglalja össze mi mindent tettek az idén Magyarkanizsa községért.
-- Azzal kezdeném, hogy szeretnék a Magyar Szó olvasóinak boldog új évet kívánni, a lap dolgozóinak pedig azt kívánom, hogy a jövő évben minél több magyar családba, sőt nem csak magyar családba jusson el az újság. Mint Magyarkanizsa község végrehajtó tanácsának elnöke, ha visszatekintek az esztendőre, és őszinte szeretnék lenni, akkor panaszáradattal kellene kezdenem a beszámolót. De úgy vagyok vele, hogy a nehézségeket jobb minél előbb elfelejteni, és megpróbálunk nem is gondolni rájuk. Mivel nálunk a lakosság kétharmadát azok alkotják, akik a mezőgazdaságból élnek, így mondhatom, hogy az eltelt év nagyon nehéz volt számunkra. Az év elején alig tudtunk hozzálátni a munkához, olyan súlyos gondok voltak a költségvetésben. Az utóbbi húsz évre visszamenőleg ilyen kemény tél és nagy hideg nem volt, ami rengeteg kárt okozott. Mindez nagy-nagy kiadásokat eredményezett. Az állam nem mutatott hajlandóságot arra, hogy pótolja a veszteségeket, így nekünk kellett megnövelnünk a költségvetést, hogy felszámoljuk a megnövekedett fűtési költségekből és az épületek megrongálódásából eredő kiadásokat. Elsősorban az iskolák, az óvodák, az egészségház zavartalan működését kellett biztosítanunk, amely komoly pénzeszközöket emésztett fel.
Ha váratlan kiadások álltak elő, vajon meg tudták-e valósítani a tervezett beruházásokat?
-- Igen, nagyobb erőfeszítések árán arra törekedtünk, hogy teljesítsük mindazt, amit elvállaltunk. A korábban meghirdetett iskolaprogram keretében folytattuk az adorjáni iskola építését, ami a 2002-es programból pénz- és tervhiány miatt kimaradt. Húszmillió dinárt költöttünk erre az iskolaépületre, úgy hogy mostanra az adorjáni óvoda és iskola teljes kapacitással működik, azzal, hogy tavaszra szeretnénk újabb bővítést beiktatni, tornatermet építeni. Az átadás nagyon örömteljes volt, az adorjániak úgy értékelték, hogy övék Magyarkanizsa község legszebb iskolája. Folytattuk a magyarkanizsai labdarúgópálya öltözőjének építését, amely egy hosszabb távú beruházási terv, mert egy évre nem tudtunk annyi pénzt kiválasztani, amennyi a munkálatok befejezéséhez szükséges, ezért két ütemben folyik a munka, ezúttal több mint hárommillió dinárt fordítottunk erre a célra. Jövőre csak a belső szigetelések elvégzése a bebútorozás és a területrendezés marad. Úgy számítjuk, hogy jövő nyáron át tudjuk adni rendeltetésének ezt a sportlétesítményt.
Milyen nagyobb beruházásra készülnek 2004-ben?
-- Egyik legnagyobb beruházásunkra készülünk a községben, talán hamarosan eljön az alapkő lehelyezésének ideje, ez pedig nem lesz más, mint a könyvtár megépítése. Mintegy 1300 négyzetméteres területen készül majd a létesítmény Magyarkanizsán, az Elektrovojvodina volt épületének helyén, amelyet már le is bontottunk, a terep elő van készítve. Szép, rendezett épület lesz, amely nemcsak könyvtárként szolgál majd, hanem más intézmények is helyet kapnak benne. Azt hiszem, nemcsak Magyarkanizsa szempontjából lesz majd ez fontos intézmény, hanem egész Vajdaság tekintetében is.
Miből futotta önöknek a beruházásokra?
-- A legtöbbször a költségvetésből pénzeljük a beruházásokat, de tudni kell azt is, hogy a helyi közösségek a saját forrásaikból igen komoly eszközöket tudnak félretenni, amibe mi, mint helyi önkormányzat, nem szólunk bele, hiszen a helyi tanácsok maguk szervezik a dolgot, ők írják ki a helyi járulék programját, amit a polgárok elfogadnak. Mivel döntenek arról, hogy mire fordítják a pénzt, így az említett eszközöket valóban arra a célra fordítják. Természetesen, azokban a helyi közösségekben, ahol több volt a befolyó eszköz, ott nagyobbak voltak a beruházási eszközök is, sajnos, itt is jellemző, hogy amennyiben túlnyomóan mezőgazdaságból élő termelők élnek egy adott kistelepülésen, akkor ott a helyi járulék bevétele is alacsonyabb. Ezért ezeken a helyeken a beruházási lehetőségek is kisebbek voltak. Jellemző volt az elmúlt évekre, hogy a foglalkoztatottak létszáma nem növekedett, sajnos, a jövőben sem látok valami kecsegtető megoldást erre a kérdésre.
Mit tart a legnagyobb sikernek?
-- Azt, hogy a beruházásokra szánt eszközöket más célokra nem használtuk, mert, ha ezeket a pénzeket elforgácsoltuk volna, akkor a tervezett beruházást nem valósíthattuk volna meg. Sikerült gyakorlattá tenni azt, hogy a beruházási eszközöket a költségvetésből mindig csak azokra a célokra fordítjuk, amelyet meghatároztunk. Például van már egy tervdokumentációnk arra vonatkozóan, hogy Oromhegyesen 600 négyzetméteres kultúrházat építünk, ez már a jövő esztendő kilátása, ezenkívül majd a magyarkanizsai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola új tornatermet kap, mert ez az egyedüli iskola a községben, ahol nincs rendes tornaterem, holott ide jár a legtöbb gyerek. Szeretnénk a tóthfalusi iskolát rendezni. Azt, hogy milyen módon biztosítjuk majd ezentúl is az eszközöket, azt majd a jövő mutatja meg, de számomra az a fontos, hogy mindig legyen jövőképünk, elgondolásunk, kész tervünk, mert akkor biztos, hogy közelebb kerülünk a megoldáshoz. Mint építész azt vallom, hogy a terveknek mindig készenlétben kell állni ahhoz, hogy az adott pillanatban megvalósíthassuk azokat.
VARJÚ Márta
A jövő titka
Az előrejelzők egy része a Kotunica-párt, más része a eelj-párt győzelmét jósolta a parlamenti választáson, azt várhattuk tehát, hogy majd vállvetve haladnak, és pusztán szerencse dolga lesz, ki kerül közülük az első, ki a második helyre. Ezért hatott a meglepetés erejével, hogy a eelj-párt tíz százalékkal megelőzte Kotunica pártját, és a választópolgárok több mint egynegyedének, csaknem egyharmadának a bizalmát elnyerte. Ez elképesztő teljesítmény. Lesújtó nemcsak a Đinđić-párt korifeusai, hanem Kotunica számára is. Hároméves demokrata kormányzat után a választópolgárok meglepően nagy része nem a megbukottnál tisztességesebb demokráciát igényelt, hanem visszakozva, a korábban már csaknem marginalizált nacionalista szélsőjobboldalt hozta vissza a politikai paletta csúcsára, amely tekintélyelvű, elszigetelt, etatista rendszert javallott Szerbia számára. A demokratáknak -- saját hibájukból -- nem sikerült kijózanítaniuk, jobb belátásra bírniuk az általuk egyszer már megingatott választópolgárok jelentős részét. Az sem zavarta a szerbiai választók többségét, hogy a kegyeibe fogadott radikális pártnak a főnöke háborús bűnök elkövetésének a gyanújával Hágában rontja a levegőt. Sőt, talán éppen az volt az ajánlólevél számára. Kotunicának tudomásul kellett vennie, hogy a nemzeti színek képviseletében a szerbiai polgárok akarata szerint jómaga és pártja csak másodhegedűsnek számít. Azt, hogy ennyire lepipálták, Kotunica akár vereségnek is tekinthetné.
A helyzetértelmezők képtelenek kielégítő magyarázatot adni a Toma Nikolić alelnök vezette Szerb Radikális Párt sikerének okaira. Kétségtelen, hogy Nikolić már a nemrég lezajlott, de sikertelen köztársasági elnökválasztáson megkapta a Hága-ellenes csoportok népes táborának a támogatását, és azok szavazatait, akik akkor Nikolićhoz pártoltak, a radikálisoknak sikerült továbbra is megtartaniuk. Látszik ez abból is, hogy csökkent a Miloević-párt támogatottsága, az Arkan-párt pedig ezúttal ki is szorult a parlamentből. A radikálisok nagy sikert arattak a kosovói szerbség, nemkülönben a boszniai és a horvátországi szerb menekültek honosított, népes táborában. Mindez azonban nem magyarázza, miért épp a radikálisoknak, s nem a Miloević-pártnak sikerült előretörnie, holott az utóbbi hasonló helyzetben van, mint az előbbi. Mindenesetre a radikálisok határozottan védelmükbe vették az elmúlt három évben balfácánul végzett tranzíciónak a veszteseit, s ezzel is szaporították szavazóik számát. Már-már orcátlan demagógiával kábították a szalmaszálba is kapaszkodni kényszerülő fuldoklókat: teljes foglalkoztatottságot ígértek nekik, méghozzá oly módon, hogy miután felülvizsgálják a magánosítást, az ország nyugati technológia beszerzésének köszönhetően meghódítja a végtelen nagy orosz piacot, és Szerbia él majd, mint hal a vízben. Azt ígérték, hogy a kenyér ára három dinár lesz, és a parasztság nagy tömegei is rájuk szavaztak, anélkül, hogy belegondoltak volna, ilyen ár mellett ugyan mennyit fizethetnének a búzáért.
Csak a hat nagy létszámú, egy kivételével hagyományos párt került be a parlamentbe, meg az a néhány kis párt, amelyeket ezek a nagyok koalíciós partnerükül fogadtak. Ezekre a kis pártokra zömmel beolvadás vár. Azok közül a kis- és törpepártok közül viszont, amelyek önállóan, vagy egymással koalíciót alkotva kíséreltek meg bejutni a parlamentbe, egynek sem sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
Vonatkozik ez a Vajdasági Magyar Szövetségre is. Akikkel összefogott, azok alig hoztak magukkal szavazatot. Talán a következő választáson, ha a küszöböt időközben három százalékra csökkentik, nagyobb esélyük lesz a bejutásra. A hat parlamenti párt közül a Szerb Radikális Párt a szavazatoknak 28, a Szerbiai Demokrata Párt 18, a Demokrata Párt 13, a G17 Plusz 12, a Szerb Megújhodási Mozgalom 8, a Szerbiai Szocialista Párt 7 százalékát nyerte el. A hátramaradt százalékok a kívülrekedt tizenhárom kis párt között oszlott meg. Látni való, hogy a bukott kormányt minősíthetetlenül vezető Demokrata Párt jobb eredményt ért el, mint várható volt, a belőle kiszakadt disszidens G17 Plusz viszont -- amely a megbuktatásban jeleskedett -- a vártnál szerényebb helyen végzett. A számvetéshez hozzátartozik: ha a szakadás nem következett volna be, a két "áramlat" együttesen még a kormány bukása ellenére is megelőzte volna a Kotunica-pártot, s ott lenne a radikális párt sarkában.
Vajon a fenti eredmények alapján milyen kormányra számíthatunk? A győztes eelj-párt aligha gondolhat arra, hogy a Kotunica-párttal alakít majd kormányt, hiszen Kotunica ezt eleve kizárta. A eelj-pártnak a Miloević-párt a természetes partnere, vele azonban nincs parlamenti többsége, tehát kormányt sem alakíthatna. Noha a választás nyertese, kormányalakításra csak akkor számíthana, ha a Miloević-párt mellett még a Draković-pártot is megnyerné koalíciós partneréül. A Draković-párttal hármasban kormányoztak már együtt, csakhogy a bombázás alatt, midőn Draković béketárgyalások kezdeményezését javallotta, Miloević és eelj nagy egyetértésben kidobták Drakovićot és pártját a kormányukból. Ma már csak akkor édesgethetnék vissza, ha a demokrata pártok, amelyek Nyugat támogatását élvezik, s akik közé Draković a távlatok miatt visszavágyik, nem fogadnák be soraikba. Draković a Miloevićtyel szembeni ellenzékiség hírnevét szeretné visszaszerezni, abból az időszakból, amikor a mai demokrata pártokkal vállvetve szerepelt. Vagyis hát Drakovićnak és pártjának az a baja, hogy mérhetetlen hatalomvágya következtében együttműködött már a demokrata pártokkal is, meg a Miloević-tömbbel is, és alkalomadtán ezeket is, azokat is cserbenhagyta, úgyhogy napjainkban egyik tábornak sincs benne nagy bizodalma.
A demokrata pártoknak valamivel nagyobb esélyük van kormányalakításra. A hangadó szerepe természetesen a Kotunica-pártot illeti meg. Közös kormányprogramjuk kidolgozása azonban akadályba ütközhet, részint azért, mert a Kotunica-párt legfőbb gondja a Montenegróval alkotott államszövetség fenntartása, a Labus-párt viszont Szerbia függetlenségét helyezi előnybe, miközben az egyik is, a másik is vonakodik a Boris Tadić vezette Demokrata Párttal közösködni. Helyzetüket bonyolítja, hogy a három párt együttvéve sem rendelkezik szilárd parlamenti többséggel, úgyhogy fontolóra kell venniük a Draković-párt bevonását koalíciójukba. Viszont Drakovićtyal, akit kolaboránsnak tartanak, a három pártvezér közül egyik sem rokonszenvez. A közös program kidolgozását tovább bonyolítaná, hogy Draković a monarchia helyreállítását szorgalmazza Szerbiában, ami megnehezíti az államszövetség fenntartását Montenegróval, tehát ugyancsak ellenkezik Kotunica prioritásával. Mindennek tetejében számolni kell azzal, hogy Draković pártja a mérleg nyelvét képezi, tehát nagy árat követel majd támogatása fejében. Túlzó követelései a múltban két ízben már -- egyszer Miloevićtyel, egyszer meg az amerikaiakkal -- felborították az alkut.
Lesz-e tehát új kormányunk, s ha igen, ki kerül majd az élére? Ha sikerül az új parlament elnökét megválasztani, akkor alighanem új kormányunk is lesz. Valószínű, hogy Kotunica és a demokrata pártok nagy engedményt tesznek majd egymásnak, csakhogy az Európai Unió szemrehányását elkerüljék a kormányalakítás esetleges kudarca miatt. Az új kormánynak azonban nem jósolhatunk hosszú életet. A négy pártvezér programja túlságosan különbözik egymástól, és egyikük sem számít a tolerancia bajnokának. Már az első lépésnél, Szerbia új alkotmányának meghozatalánál nagy próbatétel vár koalíciójukra. Ha az alkotmányt sikerül meghozniuk, akkor talán másfél-két évig is kormányozhatnak, de ha nem sikerül, akkor fél év múlva már beköszönthet a kormányválság.
Addigra a radikálisok esélyei tovább javulhatnak, de az sincs kizárva, hogy valami helyrehozhatatlan hiba következtében lepasszolnak. Ne adjuk fel a reményt.
MAJOR Nándor
A legfontosabb dolgok
Horváth László, kishegyesi polgármesternek és Pál Károly képviselőnek, a községi végrehajtó bizottság elnökének ugyanazt a kérdést tettük fel: Azt kérdeztük tőlük, hogy az önkormányzat szempontjából mit tartanak az elmúlt év legfontosabb eseményének és mi lesz az elkövetkező esztendő legfontosabb teendője.
Horváth László: Csaknem az egész év a tervezéssel, a tervek készítésével telt el. A dolgok, sajnos, nagyon lassan mozdulnak el a holtpontról. Tervek készültek az energiatakarékos közvilágításról, a szemétkihordásról, a vízhálózatok felújításáról, az autóút menti ipari parkról, a Kishegyes-Mohol regionális út kiépítéséről, hogy csak a legfontosabbakat soroljam fel. A következő év legfontosabb feladatai is ezekből adódnak, vagyis a következő helyhatósági választásokig jó lenne ezekből a tervekből valamit meg is valósítani, egy részüket pedig beindítani, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjuk majd átadni a munkát az utánunk jövő fiatal korosztálynak.
Pál Károly: Kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz éve vagyok a községi közigazgatásban, így joggal állíthatom, hogy ilyen nehéz évünk egyszer sem volt. A község gazdasága összeomlott, a vállalatok egy része csődbe került, vagy a csőd szélére jutott. Nőtt a munkanélküliség és gyenge vigasz, hogy mindez az ország helyzetének a tükre, és a megoldás valószínűleg országos szintű rendezéssel fog beindulni. Ilyen helyzetben a községi költségvetés sem valósult meg, és lényegében sikernek számít, hogy működtetni tudjuk az intézményeket. Semmi sem jut fejlesztésre, és le kell mondani a korábbi támogatási formákról, mint például a diákok utaztatásáról, és ösztöndíjazásáról, de kevesebb pénz jut a helyi közösségeknek is. A jövőben a legfontosabb az autóút menti ipari övezet terveinek véglegesítése, és az első termelőlétesítmények megindítása lesz. Részünkről a tervek elkészültek, s várjuk a beruházókat. Reméljük, olyan rendszer lesz majd ezután is, amelyik barátilag viszonyul a külföldi tőkéhez, mert enélkül nem számíthatunk komolyabb előrelépésre. Remélem, sikerül javítani a vízellátást mindhárom településen, amelynek keretében elsőbbséget élvez a Hegyesen kifúrt kutak bekötése a rendszerbe. Ezt legalább nyárig el kellene végezni, hogy a kritikus időszakban legyen elegendő víz. Hasonlóképpen sürgős feladat a másik két település vízhálózatának felújítása is.
P. I.
Rosszkor jöttek a választások
Pásztor István: A gazdaság még mindig a politikától függ
A tranzíció harmadik évében vagyunk. A hatalomváltás utáni első két évben jelentős gazdasági eredményeket értünk el, az idén azonban a gazdasági mutatók kedvezőtlenek. Pásztor Istvánnal, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökével és privatizációs titkárral beszélgettünk, vajon gazdasági szempontból mire számíthatunk jövőre.
-- Gondolom, hogy a jövő évi gazdasági kilátások nagymértékben a közhangulattól függnek majd. Pontosabban attól, hogy mi fog történni, milyen eredmények születnek a december 28-ai választásokon. A politika adja a fő hangot, és attól függ, konszolidálódik-e a helyzet. Úgy gondolom, hogy a választások rosszkor jöttek, mert törés állt be a politikai akarat megvalósításában. Már elvesztettünk fél évet, s félő, hogy jobbik esetben még legalább három-négy hónapot, míg megalakul az új kormány.
Sokak szerint a privatizáció nem hozta meg a várt eredményeket...
-- A privatizációval kapcsolatban sok érv hangzott el pro és kontra. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mostani modell működőképes, s a folyamat gyakorlatilag 2004-ben befejeződik. Bizonyos értelemben a magánosítás mintegy 2000 cégben egy letisztulási folyamatot jelent, képes-e a vállalat a piaci törvények szerint működni, vagy sem. Igaz az is, hogy a nagy rendszerek privatizálása még el sem kezdődött, s az átszerveződés folyamata még előttük áll. Ami még fontos, hogy szerintem jövőre feltétlenül meg kell hozni a kártalanítási törvényt, mert a kérdés megoldásának halogatása kedvezőtlenül befolyásolta a privatizációról alkotott képet. Másrészt viszont ugyancsak fontos volna mielőbb megszavazni a csődtörvényt, mely hozzájárulhatna ahhoz, hogy gyorsított eljárásban felszámolhassák vagy újraindítsák a vállalatokat, mondta Pásztor.
Egyes pártok választások előtti ígéretükben a privatizáció eddigi eredményeinek megsemmisítését helyezik kilátásba...
-- Véleményem szerint erre nem kerül sor, mert nagymértékben megkérdőjelezné a tőkebiztonságot. Nemcsak a külföldi befektetők esetében lehetetlen ez, hanem a hazai magánosítók felé is kizárt.
Vajdaság önerőből mennyit ruházhat be?
-- A Vajdasági Fejlesztési Alap eddig 1,8 milliárd dinárt bocsátott a földművesek és magánvállalkozók rendelkezésére. Ez az összeg a beruházások 49 százalákát képezi. Ezzel a pénzzel 3,5--4 milliárd dináros beruházási ciklus indítható meg. A köztársasági költségvetésből még 1,2 milliárd dinárral tartoznak Vajdaságnak a tartomány területén magánosított vállalatokért származó pénzből. A hitelgarancia alap megalakítására vonatkozó döntés könnyíteni fogja a földművesek és magánvállalkozók hiteligényének megvalósítását. A nemrégiben meghozott tartományi gazdaságfejlesztési terv viszont elő fogja segíteni, hogy minden vajdasági dinárra külföldi alapítványoktól még háromszor annyit kapjunk beruházásokra. Ennek megfelelően csupán a jövő évben 8--10 millió euróra számíthatunk, hangsúlyozta a TVT alelnöke.
Tény, hogy a magyar tőke erejéhez képest jelentéktelen mértékben vett részt a privatizációban...
-- Tudomásom szerint 15 privatizációs ügylet van, melyben magyar vállalkozók kötöttek szerződéseket. Sajnos, nem tudok olyan magyar vállalkozót, akinek a nevéhez jelentősebb magánosítási ügylet fűződik.
Végül, számíthatunk-e jelentősebb haladásra?
-- Véleményem szerint a jövő év bizonytalabb lesz. Szinte biztos vagyok abban, hogy jövőre újabb választásokat kell majd tartani. Ez viszont azt is jelentheti, hogy még egy évet el fogunk veszíteni, jelentette ki Pásztor István.
VARGA Attila
További írásaink...