2003. december 24., szerda
KARÁCSONYI MESE
Kovács András
Karácsonyi álom
Deres ágaikkal dermedten álltak az út menti fák: némán őrízték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték szürke füstjüket a metszően tiszta levegőbe. A pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házikó udvarán magasodó fenyőfa ágaira fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet.
Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával. Senkijük sem volt egymáson kívül és nagyon szegények voltak.
Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt, ők a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskának. Amikor elkészültek megszólalt Jankó:-- Nagyapó, most már van Jézuskánk, de még nincsen karácsonyfánk, ami alá odatehetnénk.
-- Teringettét, igazad van -- kapott a fejéhez nagyapó. -- Nosza, öltözz hamar! Induljunk gyorsan az erdőbe mielőtt a nyakunkra esteledik. Jézus születése napján azért mégsem maradhatunk karácsonyfa nélkül. Biztosan jut nekünk is egy kicsiny fácska.
A hóesésben nekiindultak az erdőnek. Hamarosan úgy néztek ki, mint két hóember.
-- No, nézd csak -- mutatott nagyapó egy kis fenyőfára --, hát ez meg hogy kerülhetett ide a sok tölgy közé?
-- Ne hagyjuk itt! Vigyük haza, hisz majdnem olyan árva, mint én.
Nagyapót meghatotta a kisfiú kérése. Bár a föld nagyon kemény volt, mégis sikerült tövestől kiemelni a fát.
-- Most már nekünk is lesz igazi karácsonyfánk! -- lelkendezett Jankó.
Alig léptek néhányat, amikor erőtlen, csipogó hangra figyeltek fel. Egy kis madár próbált szabadulni a galagonyabokor tövises ágainak szorításából. Fent, a fészek melegéből ijedten nézték társai.
-- Nagyapó, segítsünk neki!
Lassan, óvatosan emelték ki szúrós fogságából a kis madarat. Alaposan elfáradt, kicsiny szíve már alig kalimpált, a szárnyait sem bírta megemelni.
-- Na, most mi legyen, Jankó? -- tette fel a kérdést nagyapó. -- Ha itt hagyjuk megfagy a hideg havon, vagy róka viszi el...
-- Tudom már! -- derült fel Jankó. -- Felviszem a fészkébe, ott majd vigyáznak rá a többiek.
Azzal -- nagyapó helyeslő pillantásaitól kísérve -- belső zsebébe, közvetlenül a szíve fölé csúsztatta az elgyötört kis jószágot. Óvatosan kezdett fölfelé kapaszkodni. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt a fészektől, megállt és gyöngéden belehelyezte a madarat.
Vidáman indult lefele. Ám lába alatt váratlanul ág reccsent. Gyorsan egy vastagabb felé kapott, de már túl későn. Nem érte el... A tüskés bokorba huppant. Nagyapó rémülten ugrott, hogy elkapja. Szerencsére nem történt komoly baj, csupán a ködmönke bánta, mert azt bizony a tövisek összevissza szabdalták.
-- Nem fáj semmid? Nem ütötted meg magad?
-- Nem -- felelte szipogva.
-- Akkor miért sírsz? Mi a baj?
-- Hát, csak ez... -- mutatott zokogva szakadt kabátkájára. -- Rongyos ködmönkében, hogy köszöntsem a kicsi Jézuskát? Hogy menjek az éjféli szentmisére, hogy kerüljek a kicsiny Király színe elé?
-- Elég csúnyán elszakadt, az igaz, de te sokkal rosszabbul is járhattál volna. Örülj, hogy ép bőrrel megúsztad. Különben is, igazi hősként viselkedtél, hisz megmentetted egy gyönge kismadár életét. Ezt az Égi Király is meg fogja érteni. Hidd el: őt nem a külsőd fogja érdekelni, hanem a szíved. A ködmön miatt pedig ne búsúlj, majd én megfoltozom.
Mire hazaértek, bizony már egészen rájuk esteledett. A fácskát egy nagy virágcserépbe állítva a szoba közepén álló asztalra tették. lgaz, nem voltak csillogó díszek -- csupán néhány színes papírba csomagolt dió, egy-két piros alma és három szál gyertya --, mégis nagyon szép karácsonyfa lett a kis fenyőből. Alatta pedig ott mosolygott a fából faragott kicsi Jézus. Karácsonyi dalokat énekeltek, s közben nagyapó megfoltozta a kis ködmönt. Az idő gyorsan elröppent. Lassan indultak az éjféli misére. Lábuk alatt megcsikordult a hó, a harangok pedig csengtek-bongtak, visszhangzott belé az egész völgy. A templom fényei hívogató melegséggel áradtak a fagyos éjszakába. Száz és száz torokból szállt ég felé a Glória...
Egy darabig Jankó is énekelt, ám a szentbeszéd alatt elszenderedett. Álmában angyalok jöttek érte, karjaikba vették és egyenesen a betlehemi barlangistállóba röpítették. Az egyszerű, szegényes istálló láttán Jankó nagyon elcsodálkozott: -- Ó, te kicsiny Gyermek, Isten szegénykéje! Gyalulatlan deszka jászol lett a bölcsőd? Finom selyem helyett durva szalma a takaród? Hisz te éppen olyan szegény vagy mint én. Nekem sincs semmim. Apátlanul, anyátlanul, jóságos nagyapómmal élek. Rajta kívül senkim sincs e földkerekén. De azért ajándékot én is adok neked: rád terítem ködmönkémet, hogy ebben a hideg istállóban meg ne fázz. Nem szép az igaz, tudod, leestem a fáról... Meglátod, jó meleg lesz -- azzal foltozott ködmönkéjével betakarta a Kisdedet. Ebben a pillanatban vette észre a délutáni kismadarat, amint ott repdesett a jászol felett. Szívét boldog melegség járta át.
-- Jézuska madara -- mondta Szent József mosolyogva --, neked köszönheti az életét.
A Boldogságos Istenanya szelíden megsimogatta a kisfiú fejét, és így szólt hozzá:-- Te adtad a legszebb ajándékot a fiamnak. Ne félj, kicsi Jankó, jóságodért elnyered jutalmad. Aki ilyen nagy ajándékot tud adni, annak a szíve nagyon gazdag. Vigyázz szíved gazdagságára, mert most már te is kincset hordozol: az Égi Király kincsét.
Jankó, ahogy ott térdelt a barlangistálló hideg kövén, hirtelen nagyon könnyűnek érezte magát. Legszívesebben szívére ölelte volna az egész világot. De sajnos az álom itt véget ért.
-- Te aztán jól elbóbiskoltál. Végigaludtad a szentmisét -- köszöntötte szelíd korholással ölében ébredező unokáját nagyapó.
-- De én a Jézuskánál voltam, csak most nagyon fázom -- válaszolt boldog álmossággal Jankó.
-- Mindjárt hazaérünk. A meleg szobában jó lesz beszívni a fenyő illatát.
-- Nagyapó, én akkor lennék a legboldogabb, ha abból a nagyon szép álomból legalább egy icipici a mi szegény otthonunkban is valóra válna.
Nagyapó elszomorodott, most fájt neki a nagy szegénység, hisz semmivel sem tudta megajándékozni szegény kis árva unokáját. Szótlanul lépdeltek a havas utcán.
Amint hazatérve beléptek a házba, alig akartak hinni a szemüknek: a fácska csodaszép díszekben ragyogott. A kopottas szoba meghitt karácsonyi fényben tündökölt. A fa alatt pedig egy vadonatúj ködmönke várta gazdáját. Még egy zacskó pipadohányt is találtak nagyapó nem kis örömére. Az asztalon finom kalács illatozott...
-- Itt jártak az angyalok! -- ujjongott örömében Jankó. -- Hiszen megmondta a jóságos Szűzanya: "Elnyered jutalmad." Ó, nagyapó, ilyen boldog még sohasem voltam!
Szegény nagyapó még mindig nem akart hinni a szemének. Egyre csak azt ismételgette:-- Ugye, mindig mondtam, hogy a karácsonyi Kisded a szegények barátja...
Megindult szívvel énekelte, most már nagyapó és unokája is: "Mennyből az angyal lejött hozzátok..." Közben kint békésen hullt a hó és az égből mosolyogva néztek a földre az angyalok.
KARÁCSONYI NOVELLA
Pilinszky János
Az ünnep angyala
Beköszöntött a karácsony, s a fia még mindig nem jöt vissza a háborúból. Az öregasszony egyedül élt közel egy esztendeje. A búcsúval megszakadt kettejük története, s sehogy se akart tovább folytatódni.
Az utolsó együttlétük! A fia ott ült a széken, szemben vele, s a bő katonaruhában olyan veszendő volt, annyira fiatal, akár egy gyerek. Fáradtnak látszott, és enni kért. Mohón kanalazta a gőzölgő levest, s hosszan és szótlanul vacsorázott. Utána vizet vett, megmosdott, és simára beretválta az arcát.
Az asszony sírt és úgy ölelte magához, mintha egyetlen szorítással visszaforraszthatná a szívére. De a fiú kivált az ölelésből, s akár egy halott, úgy tűnt el nyomtalanul.
Azt a pillanatot, hogy az előbb még itt volt, s azt, hogy már elment, azt a közbül eső valamit nem is lehetett azóta se megértenie. Néha megállt az öregassszony a szoba közepén: otthona ez még? Olykor kinézett az ablakon: itt lakik valójában? Háztetőkre látott, szürke, fagyoskodó kis kőbalkonokra; ez volna továbbra is utcájuk? Milyen zavaros és nehéz dolog valakit elveszíteni és visszavárni!
Kinyitotta a szekrényajtót, s a délelőtti világosság a fia ruháira esett. Egy élő, vagy már egy halott ruháira? Elgyöngült és megkapaszkodott egy üres kabátujjban.
Letörölte a tükröt a mosdó felett, de csak a tulajdon öreg arca nézett vissza rá! De hát mire is számított, miféle esztelenségre? Talán hogy a fia kilép a tükörből, abból a négyzetméternyi fényességből, mely mintha ismeretlen távolba nyíló ablak lett volna?
Feküdt az öregasszony álmatlanul az ágyában, s az éjszaka zajaira figyelt, félelemmel és reménységgel, hogy a szétszórt neszekből összerakhatja a boldogító zajt, amivel a fiú majd belép hozzá. De az éjszaka, s később a hajnal hangjai idegenek maradtak, és sehogy se akartak engedelmeskedni neki. Szétszéledtek, mielőtt megdobogtathatták volna a szívét!
A hűvös ősz után hideg tél jött, és fagyos karácsony. Egyetlen zöld ágat fektetett az asztalára, s egyetlen szál gyertyát gyújtott meg rajta. Azon a széken ült, amelyiken a fia utoljára, a gyertyaláng szép, egyenletes fényében, és nem sírt, ahogy a fia se sírt akkor, csak hallgatott.
Éjfél előtt azután magára vette a kabátját, s ahogy becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen melegséget érzett. Így lépte át akkor ő is a küszöböt! Így indult el ő is a sötétségbe!
Igen, mintha most ő is ugyanabba az éjfélbe lépett volna ki, melynek akkor a fia nekivágott. Az elveszített utca most megint az övék lett! Igen, ezeken a köveken, ezek alatt a szürke kis balkonok alatt távozott s jön vissza majd ő is. Mekkora béke lett egyszerre az éjszakában!
Szép volt az éjfél és csendes. A hó puhán hullott alá, akár egy óriási üveggömbben; a tetők fehérek voltak, a templomtorony meg szelíden derengett, mintha lágy fénnyel maguk a kövek világítottak volna.
Az öregasszony letérdepelt a tündöklő templomhajóban s úgy érezte, napsütésben térdepel. Nem volt idő. A hétköznapok jönnek-mennek, de századok se mozdulnak az ünnepek állócsillaga alatt. S ebben az időtlenségben együtt volt minden: öregség és gyermekkor, minden, ami elveszett, és az is, ami vele maradt. Háborús karácsony volt, negyvenhárom karácsonya, de úgy érezte, a karácsonynak nincs kora, csak forrósága van, fénye és békéje. Egyedül térdepelt az éneklő tömegben, s nem hiányzott senkije. Csak hogy szeret, egyedül ezt érezte, mitől is elgyöngült és sírni kezdett.
S éjszaka az ágyában tovább folytatódott különös színeváltozása, a szeretet izgalmas metamorfózisa. Mintha a fia feküdt volna ágyában, s ő, az öregasszony lett volna a messze idegenben. Olyan jó volt végre helyette fagyoskodnia, s olyan jó volt végre helyette, a fia helyett melegednie! Öreg szívében a szeretet összecserélte a személyeket.
Künn közben elállt a hóesés, s a karácsonyi utca végképp elnéptelenedett.
Az éjszakában csak az ünnep angyala őrködött mozdulatlan.
A szeretet ünnepén
Karácsony előtt nagy erőkkel járjuk a várost, keresgéljük az ajándékokat, a díszeket, az ünnepi menükhöz valókat, igyekezünk eleget tenni az elvárásoknak, miszerint ilyenkor ragyognia kell a lakásnak, legalább hatféle házi süteménynek kell az asztalon lennie, és bizony az ajándékoknak is értékeseknek kell lenniük, különben talán nem is fognak örömöt szerezni. Elfelejtjük, hogy nem az ajándék a legfontosabb, hanem a figyelem, és hogy az ünnep elsősorban az önzetlen szeretetről, az együttlétről szól.
December 25-e a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, és mindenképpen a család ünnepe. Azé a családé, melyben reggeltől estig gyerekzsivaj tölti ki a házat, és, ha szűkösen is, de nagy szeretetben nevelik őket. Azé a családé, melyben a szülők év közben bizony sokszor vannak távol munkájuk miatt, de mindig együtt ünnepelnek. Azé a családé, mely csonka ugyan, és nem édes az anya, de édesként szereti fogadott gyermekeit. És azé a családé is, ahol nyomasztó a szegénység, a nélkülözés és csőstül jön a baj, de a szülők nem adják fel.
Sokszor más baját tapasztalva látjuk csak be -- különösen így, ünnepkor, amikor érzelmileg sokkal sebezhetőbbek vagyunk --, hogy saját apró-cseprő gondjaink mennyire nevetségesek. Más baját látva, eltörpülnek a máskor megoldhatatlannak tűnő gondok-bajok. Hálát rebegünk Istennek, hogy tető van a fejünk felett, hogy folyó vizünk, fürdőszobánk van, és meleg ruhánk -- amit mi gyarló módon, magától értetendőnek veszünk.
És belátjuk, nem fontos, hogy a karácsonyi ajándék méregdrága legyen. Mert sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják. Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. A drága ajándéktól senki se lesz boldogabb. Ha adhatunk azoknak, akiket szeretünk, önzetlenül és feltétel nélkül, attól lesz igazán gazdag a karácsony. Igazi örömöt csak az érez, akit szerető család vesz körül. Ez vezéreljen bennünket ajándékvásárláskor is: gondoljunk arra, hogy gyerekeink nem a csodakisautóra, vagy éneklő/beszélő/pislogó babára fognak emlékezni negyven év múlva, hanem arra, milyen jó volt anyához bújni, miközben mindenki áhitattal énekelte a Mennyből az angyalt, vagy az óvodáskori mézeskalácssütésre és a magunk készítette fenyődíszekre, meg arra, hogy apa másnap szánkózni és hógolyózni vitte őket.
Karácsony este mindannyiunkba angyal bújik egy kicsit, elfelejtjük haragunkat, bánatunkat, és egy semmihez sem hasonlító melegség, jó érzés kerít bennünket hatalmába amiért békében, szeretetben együtt a család.
Minden kedves olvasónkak családi körben eltöltött békés, áldott karácsonyt kívánunk!
Kosztolányi Dezső
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind
összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve...
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
A SZERETET ÜNNEPÉN
Életre szóló ajándék
Mi tagadás, jó gyerektársaságban lenni. A felnőttek sokszor még maguknak sem merik bevallani, mennyire szükségük van a csilingelő nevetésre, a buta kérdésekre, a beléjük kapaszkodó kis ujjacskákra, az esti fürdetés jó illatára, a mesélés, az altatás testet-lelket megnyugtató hangulatára. Esterházy Péter, a kortárs magyar irodalom kimagasló egyénisége, négy gyermek édesapja mondta valahol, hogy a gyerekek segítségével, gyerekek közelében élve tudunk csak normálisak maradni felnőtt korunkban is. Úgy, ha látjuk az ő mindenre rácsodálkozó tekintetüket, ha csínytevéseikkel akár, de kizökkentenek bennünket a zűrös hétköznapok világából.
A nagycsaládok légköre talán ezért is más, mint ahol csak egy-két gyereket nevelnek. Oldottabb, fölösleges feszültségektől mentes, hiszen tudják a titkot: ajándék, és sohasem teher, amit kaptak az élettől.
Varga Mercédesz és férje, Tibor hat gyermeket nevelnek Csantavéren. Az anyukával valamikor a nyolcvanas évek végén sokszor összefutottunk az újvidéki Böcsészettudományi Kar folyosóján, hiszen mindketten magyartanárnak készültünk. Azután hosszú évekig nem találkoztunk. Mercédesz ma hat gyermek boldog édesanyja, és ősz óta dolgozik, három iskolában tanítja a magyart mint környeztnyelvet.
-- Nagyon örülök, hogy nagycsaládban élhetek. Nekem egy testvérem van, és már gyerekkoromban vágytam még egy húgocskára, de sajnos nem úgy alakult. A férjem, a golgota keresztyén gyülekezet lelkipásztora, és a házasságunk elején már nyilvánvaló volt számunkra, hogy a gyermek áldás egy család életében.
Sohasem éreztél fáradtságot, kimerültséget az elmúlt tíz évben? Ha jól tudom gyerekek mellett szereztél diplomát...-- Nem könnyű hat kicsiről gondoskodni, de minden nap okoz valami örömöt is, és szerencsére a férjem is sokat segít a gyermeknevelésben. Úgy gondolom, hogy serdülőkor előtt kell minél több időt tölteni a gyermekeinkkel, odafigyelni minden apróságra, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon a felnőtté válás nehéz időszakára. Három gyermek mellett szereztem diplomát a Magyar Tanszéken. Sokáig nem dolgoztam, de ebben a tanévben sikerült munkába állnom. Dusanovó, Visnyevác és Csantavér között ingázom, azoknak a gyerekeknek tanítom a magyart, akik környezetnyelvként használják anyanyelvünket.
Amíg nem dolgoztam munkahelyen, néha-néha kértem szabadnapot a férjemtől, meglátogattam a barátnőimet, olvastam, vagy éppen humanitárius munkát vállaltam. A szeretetmunka mindig fontos volt számomra, szeretek másokon segíteni. Babacsomagokat is osztottam már, és egy-egy látogatás során, amikor megismertem az anyukát, gratuláltam a gyermekvállaláshoz, de arra is felhívtam a figyelmet, hogy mint Isten ajándékát kapták a gyermeket, és azt felelősséggel neveljék... Az az igazság, hogy a gyerekeimből én is erőt tudok meríteni. Úgy érzem a beléjük fektetett energia többszörösen megtérül, gyümölcsözik.
A falusi élet megkönnyíti a nagycsaládosok mindennapjait?-- A kertes ház, az udvar, a falu biztonsága biztosan könnyít a helyzetünkön. Ismerjük, segítjük egymást mi falubeliek, ahogyan tudjuk.
Az iskolakezdés után a karácsonyi ünnepekre való felkészülés az egyik úgymond "legidegesebb" időszak a családok életében. Sok a kiadás, kevés a pénz. Ti hogyan élitek meg ezeket a heteket?-- Egy régi mondás szerint, ha a Teremtő báránykát ad, legelőt is ad hozzá. Nincsenek nagy igényeink, tudunk mindennek örülni, már az is nagy élmény, ha együtt játszik a család, ha ott totyog körülöttünk a legkisebb lányunk. Négy gyereket indítottunk szeptemberben iskolába, illetve óvodába, a legidősebb zenedébe is jár. A nagyobbaknak egyelőre nincs külön szobájuk, úgy tapasztaljuk, szeretnek együtt lenni, összebújni. Az idősebbek szívesen segítenek a kisebbeknek. Egyébként két szobánk van, semmilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak, de nem is hiányzik. A szereteten, a hiten kívül, a szülői és az egymás iránti tisztelet, megbecsülés az, amire neveljük gyermekeinket...
Persze fontos a fenyőfa, a karácsonyfa alá rejtett meglepetés is, de számunkra nagyobb, tisztább jelkép a jászoljelenet, és az, hogy ezekben a hetekben nem csak a családnak, hanem a közösségnek is sugározzunk abból a szeretetből, amely bennünket megtart...
Herceg Elizabetta
A SZERETET ÜNNEPÉN
Gyúljon lángra szívünkben a szeretet
Karácsonyi beszélgetés Veréb Mária Gizella nővérrel
Avilai Szent Teréz így tanít bennünket: Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint azt a szeretetet, amellyel azokat végrehajtjuk.
Lassan véget ér az esztendő, és ilyenkor szinte kötelező megállni egy csöppet és visszatekinteni a mögöttünk álló időre. A temerini plébánia irodájában Veréb Mária Gizella tisztelendő nővérrel arról beszélgettünk, hogyan emlékezik vissza azokra az időkre, amikor még mint gyermek, később pedig már mint a rend tagja adventben a karácsonyra készültek.
-- Odahaza mindig lázas izgalommal készültünk a karácsony ünnepére. Adventben esténként összeültünk, édesapám mesélt nekünk a gyermekkori élményeiről, a háborúban átélt eseményekről. Édesanyám szívesebben beszélt a zárdában eltöltött felejthetetlen emlékeiről, ugyanis Szabadkán a tisztelendő nővéreknél bentlakó diák volt. Közben az öt testvéremmel és szüleinkkel énekeltük a szebbnél-szebb karácsonyi dalokat. Nagy élmény volt számunkra, hogy együtt mentünk a hajnali misére. Sokszor hideg, havas reggelen csikorgott a hó a csizmánk alatt, útközben néha nagyokat ásítozva és álmosan is, de boldogan mentünk. Hazaérve kicsit átfázva jóízűen szürcsölgettük a meleg tejet, vagy teát. A hagyományos karácsonyböjti szokásokat is megtartottuk. A mézes alma, dió, fokhagyma, vajjal berántott bableves, no meg a finom mákosguba -- amik ilyenkor az asztalra kerültek -- az év folyamán máskor sosem esett olyan jól, mint ekkor -- emlékezik vissza a felejthetetlenül szép és boldog gyermekkorára Gizella nővér, majd folytatja.
-- Karácsony böjtje délutánján mi gyerekek az udvaron valamit mindig segítettünk édesapánknak, vagy a kiskonyhába a fűtött kemence mellett dúdolgattuk a karácsonyi dalokat, míg meg nem szólalt a csengő! Édesanyánk ilyenkor bekiabált: gyertek, megjött az angyal, hozta a karácsonyfát! Rohantunk a szobába, ahol már állt a feldíszített karácsonyfa, alatta az ajándékokkal. Rázendítettünk az eddig gyakorolgatott énekekre, imádkoztunk, kellemes karácsonyt kívántunk egymásnak és keresgette ki-ki a maga ajándékát a fa alatt. Lázas izgalommal vártuk a tizenegy órát, hogy indulhassunk az éjféli misére.
-- A nyolcosztályos iskola után a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővérek Társulatába léptem. Első helyem Topolya volt, öt tisztelendő nővér és két növendék lány társaságában. Fiatalos lelkülettel tanultunk a tisztelendő nővérektől. Különös élmény volt számomra mikor adventben bejelentették, hogy szaloncukrot fogunk készíteni. Mi, szaloncukrot, gondoltam magamban, az meg hogy lesz! Hamarosan nemcsak, hogy megláttam, hanem magam is készítettem, mindent saját kezűleg. Különféle aromával ízesítettük, és készítés közben szívesen kóstolgattuk a finomabbnál finomabb szaloncukrokat. Munka alatt buzgón énekeltük az adventi és a karácsonyi énekeket.
-- A szabadkai anyaházunkhoz is szép élmények fűznek. Amikor én voltam ott, talán akkor voltunk legtöbben. Tizenhatan, hat tisztelendő nővér, négy jelöltnő és hat aspiráns (növendék). Adventi készülődésünkben a lelkiekre fektettük a hangsúlyt. Esténként a kápolnában meggyújtottuk az adventi koszorún a gyertyát, közösen énekeltünk, imádkoztunk. Gyakoroltuk a szerénységet, alázatosságot, különféle önmegtagadásokat, lemondásokat. Például nem hallgattuk a rádiót, kevesebbet tévéztünk, hűségesebben teljesítettük kötelességeinket, készségesebben gyakoroltuk a segítő szeretetet és a figyelmességet. Egymás között pedig a bocsánatkérést és a megbocsátást, és különféle bűnbánati gyakorlatokat végeztünk. Mi fiatalok sokszor abban versenyeztünk, hogy ki tesz több jót.
-- Karácsony böjtjén a szépen megterítet asztalról nem hiányzott a mézes alma, mézes dió, mézes mákos tészta, a bableves. Az idősebb nővérek mindig külön mondták nekünk, fiataloknak, hogy azért eszünk karácsony böjtjén mindent mézzel, mert Jézus az Ő eljövetelével megédesítette, megkönnyítette az emberek életét. -- Szenteste, amikor a karácsonyfa köré gyülekeztünk, énekeltünk, imádkoztunk, magunk készítette kis ajándékokkal leptük meg egymást. A tisztelendő anya minden nővérnek ízlésesen becsomagolt ajándékot készítet a fa alá. Mi fiatalok pedig előadtuk a titokban betanult pásztorjátékot és a szavalatokat, azzal kedveskedtünk a tisztelendő nővéreknek.
-- Már nem emlékszem a szerzőjére, de még most is cseng a fülemben az egyik vers részlete, amit akkor szavaltam:"Óh, emberek gondoljatok ma Rá,Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,A kerek föld mindegyik gyermekéhezEgy üzenettel jött: szeressetek!
Óh, emberek gondoljatok ma Rá,S gondoljatok Rá holnap, s minden áldottNapján e múló életnek, s legyenA betlehemi énekből öröm,A karácsonyi álomból valóságÉs békesség már az embereknek!"-- Régebben, a zárdákban a tisztelendő nővérek megtartották a karácsonyi hagyományokat. Később a plébániákon a helyi szokásokat is átvették. Temerinben például az esperes úr mindig azt mondja: első a templom, tegyünk meg minden azért, hogy az egyházközség hívő népe minél bensőségesebben átélje karácsony szent titkát.
-- A közösségi tudat ébrentartása érdekében az általános főnöknő, vagyis a tisztelendő anya, a társulat legfőbb elöljárója, időnként meglátogatja a közösségeket, ünnepekre körlevelet ír a nővéreknek. Például az idei adventi körlevelében felhívta a nővérek figyelmét, hogy igyekezzünk szebbé tenni a magunk és nővértársaink életét, gyakoroljuk buzgóbban a szolgáló szeretetet. Karácsonyi körlevelében pedig arra kér bennünket, hogy boruljunk a kisded Jézus jászola elé és kérjük, gyújtsa lángra szívünket az Ő szeretetével. Engedjük, hogy meleg szívünk szeretete a karácsonyi szent örömtől áradjon szét, elsősorban azokra, akikkel együtt vagyunk.
Végül a tisztelendő nővér megragadta az alkalmat és minden kedves olvasónknak nagyon boldog karácsonyt és áldásos új esztendőt kívánt.
Góbor Béla
A SZERETET ÜNNEPÉN
A pótanya is tud szeretni
Az újvidéki Babić Kopljan Rózsa családi felügyelet nélkül maradt csecsemők nevelését vállalja
"Olykor úgy tűnik, sivár életünk minden perce, de tévedünk,mert mindig létezik valakiakire számíthatunk"(Plakátszöveg)
Hogy mi késztette más gyereikeinek nevelésére Babić Kopljan Rózsát, nyilván maga sem tudja igazán. Az ismerősei közül sokan megkérdezték tőle: normális vagy, a saját négy gyereked után...?
Igen, Rózsa négy gyermekkel maradt özvegyasszony 1996-ban. Azután, amikor a három nagy gyerek egyenként kiröppent a családi fészekből, a legkisebb, Danilo nagyon szenvedett.
-- Talán az ő magánya volt a legnagyobb indítéka annak, hogy a csöppségeket befogadtam. No, meg a bolondos, túlzottan érzékeny lelkem -- kezdte beszélgetésünket Rózsa asszony újvidéki heréskerti otthonában, ahol szinte a levegőben érezni a babaillatot.
-- 2001-ben érett meg bennem a sokáig fontolgatott elhatározás. Április 18-án érkezett hozzám az első kisfiú, majd egy kislány. Máig 12 pici gyermeket neveltem bizonyos ideig. Tudja, a legelején tisztáztam magammal: a gyermekek egy szép napon elmennek. Örökbe fogadják őket, visszatérnek otthonaikba. Jelenleg négy kisbaba van nálam. A két hónapos Dragan, a három hónapos Teodóra, az öt hónapos Adrianna, és az egyéves Aleksandar.
Te jó ég! Hát ők még mindannyian pelenkásak! Hogy lehet ezt győzni?-- Eredetileg a szabadkai Népjóléti Központtól óvodás vagy iskolás korú gyerekeket kértem, de mivel egészségügyi nővér a hivatásom, rábeszéltek a pólyásokra. El tudja képzelni milyen az, amikor egy piciny, tehetetlen gyerek magára marad? Nincs édesanyja, családja, nincs egyetlen ember sem, aki megfogná a kezét... Úgy tartom, hogy minden gyereknek joga van anyára. S ha a sors úgy hozta, hogy valamilyen oknál fogva nem lehet az édesanyjával, esélyt kell adni arra, hogy pótanyánál, családi elhelyezésben nevelkedjen. Mindenki tudja milyen mostohán hangzik a szociális otthon, az árvaház fogalma. Aranyosak ezek a gyerekek. Csak tudni kell velük bánni. Érzéssel, szeretettel kell őket kezelni.
Mennyivel járul hozzá az állam anyagilag a gyermekek neveléséhez?-- Nevetséges összeget kapunk. A nálam levő korosztály, 4944 dinárt kap fejenként. Úgy tudom az iskoláskorúakat ennek kétszeresével dotálják. Ebből nemigen futja mindenre. Előfordult például, hogy a szociális gondozónő elhozta a gyereket, átadta és kész. Egyetlen rékli, rugdalódzó nélkül. Szerencse, hogy tapasztalatom van bőven. A semmiből is feltalálom magam, s ha kell tűzbe megyek ezekért a gyerekekért. De valaki az illetékesek közül azért elpirulhatna miattuk. A magukra hagyott gyerekek ügyével nálunk nemigen foglalkoznak.
Akkor mégis hogyan boldogul?-- Ha kell kilincselek, követelek. Sajnos nem mindenki hajlandó mondanivalómat végighallgatni. Voltak olyanok, akik azt vágták a fejemhez, minek nekem négy gyerek, ha nem tudom őket eltartani. De vannak megértő emberek is. A Sojaprotein önként támogatja ezeket a gyerekeket, az Adra Humanitárius Szervezettől gyermekágyakat kaptam. No, meg az ismerősök is elhozzák a kinőtt babakelengyét. Tudja, a saját négy gyerekemet önállóan neveltem tisztességes emberekké. Már három unokám is van. Biztos, hogy nem a pénz motivált a pótanyáskodásra, hanem a törődés, amelyet gyermekkoromban Vizmeg Júlia nagynénémtől láttam-tanultam. Ő Ürögön majdnem negyven évig vállalta a szülői felügyelet nélkül maradt fejlődésben visszamaradt gyermekeket. Egy fiú, Gorán örökre nála maradt. Most ő viseli gondját idős nevelőanyjának. Még egészen pici korában mondogatta, a mamát szereti a legjobban a világon, s nem fogja őt elhagyni soha...
Beszélgetésünk közben felsír az egyik csöppség.
-- Dragan folyton éhes. Ő egy rendezetlen körülmények között élő anya negyedik gyermeke. Hogy ki az apja, a mai napig nem derült ki. Sanyikát, azaz Kolompár Aleksandart, a bogár szemű, roma kisfiút, tizenöt és fél évesen, leányfejjel hozta világra az anyja. Van egy hároméves bátyja, Ernő, akit a nagymama nevel. Sándort már nem tudta vállalni. Borzasztóan nézett ki ez a gyerek, kórházi kezelésre szorult. Enni sem volt hajlandó, csak köpködött... Most már önállóan eszik, és napok kérdése, mikor tanul meg járni. A pici Adrianna fejlődésben visszamaradt anya gyermeke. Ennek következményét még nem tapasztaltam a gyermeken. Szépen fejlődő kislány ő is, és Teodóra is.
És a korábbi gyerekek?-- Volt nálam egy hercegovinai kisfiú, annyira megszerettük, hogy örökbe akartam fogadni. Kérvényemmel azzal az ürüggyel utasították vissza, hogy az örökbefogadást csak házaspárnak hagyják jóvá. A védencemet hamarosan örökbe is fogadta egy palánkai házaspár. Viktor, a kis hercegovinai magyar apukát kapott. Volt itt még egy roma gyerek, a hároméves Danijela. Róla órákig lehetne mesélni. Nehezen kezelhető, enyhén szólva kissé vad volt. Elhatároztam, hogy fokozottabban foglalkozom vele. Mindenhova húztam magammal. Egy nap a postán, amíg a tolóablaknál intézkedtem és egy percre elengedtem a kezét, Danijela aprópénzt koldult össze a jelenlévőktől. Kínszenvedés volt ennek a gyereknek megmagyarázni a dolgokat. Génjeiben volt az "éppazértis". Aztán sok türelemmel, simogatással megszelídült. Egy nagyon rendes házaspár fogadta örökbe, és Danijela szófogadó, kedves kislánnyá vált.
Tartja velük a kapcsolatot?-- Valamennyiükkel tartom a kapcsolatot. Sanyika első születésnapjára meghívtuk a "gyerekeimet".
Ki tud mozdulni egyáltalán a négy gyerekkel?-- Most már, amióta örököltünk két ikerkocsit, igen, de csak akkor, ha valaki segít. Általában a lányommal viszem őket sétálni. Eléggé körülményes őket pl. orvoshoz vinni. Ezt is szóvátettem a Népjóléti Központban. Miért ne hozhatnának egy rendeletet, miszerint szükség esetén az orvos házhoz jönne? Az igazság, hogy az újvidéki szociális központban nem eléggé szervezett a munka. Úgy tűnik, kisebb községekben jobban együttműködnek a pótanyákkal, sőt időnként szülői értekezletet hívnak össze, ahol megvitatjuk a felmerülő gondokat, a napi teendőket.
Van mit csinálni egész nap. Nem fárad el?-- Nincs időm azon gondolkodni, hogy belefáradtam-e vagy sem. Hajtok előre, azt tudom, hogy nem szabad lustálkodnom, betegnek lennem.
Meddig csinálja?-- Ameddig az erőm kiadja. Optimálisan hat gyermeket tudnék vállalni, de alapvető feltételek, a társadalom támogatása nélkül azért ezt sem lehet huzamosabb ideig csinálni. Ha folyton a családi elhelyezés előnyét hangoztatják, akkor mindent meg is kell tenniük annak érdekében, hogy az sikeresen működjön -- mondta végezetül a pótmama.
Dragan közben kiszívta a cumisüveg tartalmát, s álomba merült. Rózsa asszony óvatosan a kiságyába tette. A szobából hallani lehetett, a négy emberke egyenletes szuszogását...
Bóka Lídia
A SZERETET ÜNNEPÉN
Sok kéz...
Látogatóban a Kelemen családnál Bácsfeketehegyen
"Betlehemi gyermek, világ megváltója!
Karácsonyfánk őt hirdeti, emlékezzünk róla!
A gyertyafény kialszik, ég a hitnek fénye.
Jézusunkban el nem fogyhat szívünk szent reménye."László -- akit Lacinak (9) szólítanak --, a család trónörököse, ahogyan édesanyja a minap ottjártunkkor mondta -- szavalta a karácsonyi verset advent 4. vasárnapján Bácsfeketehegyen, a református templomban az ünnepi műsorban. A népes családból Renáta (10) is szavalt: "Mikor hirtelen a keleti égen fényes csillag gyulladt ki a nagy messzeségben..."Hugaik; Hargita (6), Krisztina (8), nővéreik; Mária (13), Júlia (14) és Ildikó (16), anyu és apu pedig izgultak, szorítottak nekik. A Kelemen szülők, Erzsébet és László hét gyermeket nevelnek nagyon szerény körülmények között. A házban nincs víz, fürdőszoba... Sorolhatnánk a hiányzó dolgok lajstromát, de most mégsem ezt tesszük. Valamiből ebben a családban mégis sok van. Abból, amiről manapság olyan gyakran megfeledkezünk rohanó világunkban. Vagy, ha mégsem, akkor inkább siránkozunk, hogy kevés a gyerek. A népességkutatók pedig félreverik a harangot...
Gyermekáldás és szeretet. Ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. A megpróbáltatásokban a komoly -- életveszélyes -- élethelyzetekben olyan erő, amelyet csak az ismerhet meg, aki átéli. A Kelemen családnak többször is tapasztalnia kellett. Először a családfenntartó, majd Hargita, a legkisebb leányka került kritikus állapotba.
-- Szerényen, de szépen élünk! -- és ezt elmondta számtalanszor, mert a kilátástalannak tűnő helyzetben is alakulhat valahogy. Csüggedni nem szabad, de szólnunk kell hangosan arról, ha sérelem ér bennünket.
-- Mindig van, aki meghallgat, s vannak jóakaratú emberek -- mondta Erzsébet anyuka. -- Sokat segített az Izida Anya- és Gyermekvédő Társaság és Papp Julika, az elnök. De a családunk is támogat bennünket. Apósommal együtt, az ő házában élünk, ő fizeti a villanyt. Anyósom külön él, de férjével Bordás Andris bácsival együtt úgy segítenek, ahogyan tudnak, de a férjem öccse Géza is. Erzsébet és László több mint egy évtizede házasok. A gondok László súlyos, munkahelyi, jogilag nem eléggé egyértelmű balesetével -- a Feketics Mezőgazdasági Vállalatban -- kezdődtek négy évvel ezelőtt. Ennek leírása egy külön történetet igényelne. Négy csigolyája sérült meg, amikor felborult a traktor. Egy évig gyógykezelték, három évvel ezelőtt operálták meg. A műtét után minden utókezelés nélkül kiírták könnyebb munkára, de nem sokáig lehetett portás, mert újabb gondok jöttek.
-- Gyorsan le akartak rázni bennünket, azt hitték, ha szegények vagyunk, "dudukok" is vagyunk, mert nem tudunk megfizetni valakit, hogy intézze az ügyünket. De miből fizessünk, amikor nekünk sincs elég. A júniusi fizetés 60 százalékát szeptemberben kaptuk meg, karácsony előtt két héttel kaptunk 10.000 dinárt, talán nyaralási pótlék címén Laci vállalatától. Mondták is, hogy most hat hónapig semmire sem számíthatunk. Kérdés az is, mi lesz újév után.
A gyerekekről véget nem érnének a történetek, mondják a Kelemen szülők mosolyogva. Hiszen náluk mindig történik valami. Ha rajtuk múlna, kifordítanák a gyerekek a házat a sarkából. Olykor van is rumli, csak gyorsan el is pakolnak, mert van egy előnye is a nagy családnak: Sok kéz, hamar kész.
-- Ildikó, a nagylányunk a család jobbkeze. Valójában sokat és mindenben segít -- dicséri anyukája. -- Négy gyerek jár iskolába, kettő pedig nagyóvodába. Krisztinának gondja van az s és az r betűvel, így, tanácsadásra maradt még ebben az évben az óvodában. Itt viszont más probléma adódott. Két hónapja már nem mehetnek óvodába, mert nem tudjuk kifizetni az uzsonnájukat. De ez még nem minden. Ha nem uzsonnáznak, akkor is ki kell fizetni az óvodában az 560 dinárt valamilyen hozzájárulás címén!? Mondanom sem kell, különben is küszködünk mindennel, hiszen hol ez, hol az kell az iskolában is.
Hargitánk történetét külön szeretném elmondani: Egyéves volt, amikor elfakadt a vakbele, az orvosok nem vették észre. Sürgősen Újvidékre kerültünk, ott megoperálták. A cérna kiszedése közben a kinyílt sebet a nővér(!) összevarrta, ennek következtében sérvet kapott, ezt csak két év múlva, három éves korában vették észre. Szabadkán megoperálták, ott összevarrták a vékonybelet a vastagbéllel... Egy évre rá egy reggelen a sivalkodására ébredtünk. Gyorsan a verbászi kórházba vittük, de ekkorra már deréktól lefelé szinte teljesen meg volt feketedve. Újvidékre utalták, ott 50 centit eltávolítottak a vékonybeléből. Hargitánk három napig eszméletlen állapotban volt. Aztán a hosszú felépülés következett. Hat hónapig feküdnie kellett, hat hónapig speciális székben kellett lennie, és csak úgy étkezhetett, mint a kisbabák. A községtől akkor kaptunk Papp Julika közbenjárására egy kis segítséget, 3000 dinárt, kétszerre. Egy üveg infúzió 4500 dinárba került. Ezt a harmadik műtétnél Magyarországról szereztük be. Hargita ezt követően nagyon sokáig rá sem tudott nézni a fehér köpenyre.
Hát így élünk, szegényesen, lassacskán. Ez így igaz, Erzsi -- mondja Kelemen asszony Farkas Erzsébetnek, az Izida titkárának, akinek kíséretében látogattuk meg a családot. -- Tény, hogy nagyon kevés pénzből, külső támogatás nélkül élünk. Az iskolától sem kapunk semmilyen engedményt. Pedig mondták, a harmadik gyerek már ingyen kaphatja az uzsonnát. Ebből se lett semmi. A legnagyobb gond mégis az óvoda. Jó lenne, ha a kislányok mehetnének óvodába, de ott egyre azt mondogatják, van miből fizetni, kapjuk a családi pótlékot. Valóban, lemaradással, de kapjuk, összesen 3500 dinárt a hat gyerek után! De nem csak uzsonnára kellene a pénz!
A család másik nagy gondja a víz... Ezen azt hisszük, sokat segíthetne a község is, ha egy kicsit utána számolnak. Mert ez nem csak megértés, hanem számadás kérdése is!
-- Több mint 3000 dinár a víztartozásunk -- szól közbe László. -- A vizet a faluban negyedévenként, családtagonként fizetjük. Ilyen a megállapodás. Ha elfogyasztjuk a vizet, ha nem. Mi is ugyannyit fizetünk, mint aki nagyban foglalkozik jószágtenyésztéssel, kertészettel.
-- Negyedévenként 960 dinárt kellene fizetnünk -- veszi át a szót Erzsébet. -- Ebben az évben még nem fizettünk semmit. Nincs miből. Volt már eset, amikor bíróságra adtak bennünket. Pontosan akkor, amikor Lacit megoperálták, amikor a betegbiztosítótól kaptuk a fizetést. A bírósági végzés alapján a betegbiztosítóban levonták a beteg utáni járulékból az össz költséget. A 750 dinár tartozás helyett, 2100 dinárt, a bírósági illetékekkel együtt. A feketicsi helyi közösségbe mentünk panaszra, de nem sokat ért. Most is ettől rettegünk. Már voltunk szólni, hajlandóak vagyunk annyit fizetni, amennyit elhasználunk, vagyis, hogy szereljenek fel vízmérő órát. Még a börtönbüntetést is megemlítették. Mondtam, zárjanak be, de akkor mi lesz a hét gyerekkel? Idénymunkát a beteges férjem mellett csak én vállalhatok. Dolgozok is, amikor csak lehet, hogy legyen egy kis pénzecskénk. Lesz karácsonyunk is, feldíszítjük a tavalyi műkarácsonyfát, és valami apróságot is hoz alá a Jézuska, ha jók lesznek a gyerekek.
-- Jók leszünk! -- ígérik kórusban a kisebbek.
Stanyó Tóth Gizella
A SZERETET ÜNNEPÉN
A kis Zsuzsi is népzenére ébred
A Szabó családhoz igyekezve, a Temerinen áthaladó főúttal párhuzamos utcába fordulunk be. Becsöngetünk a széles utca egyik volt sváb parasztházába. Az előszobába lépve, a jobb sarokban egy nagybőgő fogad bennünket. Az ebédlőasztal sarkán kiterített újságon szorítóba illesztett hegedű. Régi vitrines szekrénysor, a tetején köcsögök és még egy hegedű. A sarokban kemence. Az ágyon puha báránybőr és pirosssal hímzett párnahuzat. Többek között egy magyar címeres és egy korondi tányér van a falon. A függönnyel elválasztott ajtó fölött csengettyű jelzi érkezésünket. Délelőtt van. Annamária és András fogad bennünket. Azért találjuk őket otthon, mert délutáni váltásban mennek iskolába. Annamária 10 éves, András 8. Zsuzsi 20 hónapos és a szobában alszik. Anya csak elszaladt valahova, mindjárt itt lesz, apa pedig az állatokat rendezi a hátsó udvarban, mondják.
Szabó Árpád és Gabriella életének központi szerepét a három gyerek tölti be. Életterük kialakításából, az őket körülvevő tárgyakból azonnal kiderül, hogy a hagyományőrzés, a népzene határozza meg életvitelüket. És nincs is olyan személy a vajdasági népzenei életben, aki ne ismerné a Szabó családot. Gabi szervezi a Szólj, síp, szólj!, és a Kőketánc vetélkedőket, hogy csak a legtömegesebbeket említsük, újabban pedig három gyerektánccsoportot és egy énekcsoportot vezet a helybeli művelődési egyesületben. Árpit mint a Batyu népzenei együttes tagját ismerjük. De ő is foglalkozik gyerekekkel, hegedülni tanítja őket otthonában. Vidékre is eljár, most Szenttamáson van egy diákja.
Egy zenész családban nem megy csodaszámba, hogy saját gyerekeik is meg tudják szólaltatni a hangszereket és táncolni is járnak. Már a kis Zsuzsi is a népzene hallatán táncra perdül. Semmi sem véletlen, mindhárman egészen kicsi koruk óta járják anyjukkal a táborokat.
Hamarosan Gabriella is megérkezik. Általában így zajlanak a délelőttök, mondja, mindig akad valami elintéznivaló.
-- A legbiztosabb pont az életünkben az, hogy a gyerekek iskolába járnak. A többi változó. Szabadúszók vagyunk, egyikünk sincs munkaviszonyban. Az éppen adódó feladatoktól függően osztjuk be a napot. Előnye, hogy azt csináljuk, amit kiválasztunk, vagy amit kitalálunk. Hátránya, hogy így nincs álladó és biztos bevételünk. Mérlegelve azonban lehet, hogy nem érné meg lekötni magunkat azért a fizetésért, amit egyes helyeken kapnak. Átlagban mi is összeszedünk annyit, és közben azzal foglalkozunk, amit szeretünk. A gyerekcsoportokkal rendszeresen dolgozok. Alelnök vagyok a Szirmai Károly Művelődési Egyesületben. Emellett a temerini rádióban kéthetente váltakozva vezetem az iskolai és a népzenei műsort. Eddig még nem gondoltam így bele, de életritmusomat az év ünnepei határozzák meg. Mert évszaktól és ünneptől függően szervezek foglalkozásokat, műsorokat a gyerekeknek, a gyerekekkel. Legutóbb a gyermekhétre készültünk egy kézműves foglalkozással. Csuhéból készítettünk babákat és töklámpásokat. Nagyon élvezték a gyerekek. Nekik hordtam szét most a szimbolikus ajándékot. Majd a Mikulás-napi rendezvényre volt nagy hajtás, a számlákat majd csak eztán kell rendeznem. Karácsonyra a tájházban szeretnénk egy rövid műsort szervezni. Januárra farsangnyitó táncházat tervezünk, kivételesen nem csütörtökön, hanem kedden. A magyar kultúra napját is meg fogjuk ünnepelni. Aztán itt a tavasz, indulhat a Szól, síp, szólj!, a Kőketánc körüli szervezőmunka. A szavalóversenyt is jó lenne újra megszervezni. Nyáron a táborok következnek sorra. Időközben pedig zajlik a szokásos élet. A három gyerek körül mindig akad tennivaló. És mindig van egyéb elfoglaltság is, ami szaladgálással, szervezéssel jár.
Az udvarból Árpád is előjön, néhány szójaszárat tesz a ház központi fűtőkazánjába, átöltözik, és leül közénk. Befejezte az állatok körüli munkát. A hátsó udvarban van az aprójószág és 11 birka.
-- Azért kezdtük el őket nevelni, mert nem tudtunk mit kezdeni a hátsó kerttel. Ajánlották, tartsunk birkát, az lelegeli a füvet, a gazt és még egy kis haszon is lehet belőle. Megszerettem őket és megmaradtak a birkák. Van egy kis kos, nemrég két kisbárány is született, és remélhetőleg lesz még. A zenélésből nem lehet megélni. Egy kis földünk is van, de rájöttünk, ez nekünk nem megy. Eddig csak ráfizetés volt: vagy megeszi az egér, vagy elveri a jég, vagy épp a miénk nem terem ahogyan kell. Jövőre bérbe adjuk.
A háziasszony kávéval, süteménnyel kínál bennünket. A szokásos karácsonyi, az ünnepre jellemző száraz, csokoládés, mandulával gazdagon megszórt sütemény minden dicséretet megérdemel. A hagyományokat, ünnepeket nem csak a családban igyekszik megőrizni, ápolni. Mert vannak olyan ünnepek, melyeket nem csak a családon belül, hanem a közösségben is meg lehet ünnepelni. A környezetének, elsősorban a gyerekeknek szeretné ezeket a hagyományokat, a közös együttlét örömét átadni. Ünnepek előtt -- ahogyan ő fogalmaz --, "beindulnak az agytekervényei".
-- Előfordul, olyannyira belemélyedek a tervezgetésbe, annyira lefoglal a szervezés, hogy nem jut idő arra, hogy itthon is megteremtsem azt a meghitt hangulatot, amit szeretnék. Itt a legfrissebb példa. Szerdán, karácsony böjtjén délben kiállítást nyitunk a tájházban. Tíztől kettőig biztosan ott kell lennem, mert a tanítónők váltásra hozzák majd a gyerekeket. Így én, a karácsony böjti előkészületeimet nem tudom elvégezni. Igaz, osztályaikkal az én gyerekeim is eljönnek. És ahogy más, úgy a saját gyerekeimnek is szervezem, mert máskülönben nem történne semmi és akkor ők sem mehetnének sehova. Azt sem döntöttük még el, hogy karácsony estéjén hol leszünk. Valahol otthon, mert a nagyszülőknél is otthon vagyunk. Most már nem tervezünk előre, most az a terv, hogy nincs terv, mert az utolsó pillanatig változhatnak dolgok. Egy programszervezőnek, három gyerekkel mindig valami közbejöhet.
Időközben fölébredt Zsuzsi, a család legfiatalabb tagja. Nem sír, egyedül bújik elő a szobából. Előbb apja ölébe ül, majd minden feszélyezettség nélkül velünk is barátságot köt. Már gagyog, közli, nyuszikat álmodott. Koránál fogva ő még nem táncol anyja néptánccsoportjában, de Annamária és András a próbára és az anyjuk szervezte táncházba is eljár. András emellett hegedűn, Annamária, furulyán és más fúvós hangszeren játszik, apja őt is megtanította hegedülni, tavaly pedig egy évet zongorázott.
Minden második héten van táncház. Eleinte egyszer játékos, egyszer zenés táncház volt, de minden egyes alkalommal annyi gyerek összejött, hogy megpróbálják kivitelezni, hogy az elkövetkezőkben mindig legyen zenekar. Temerinben, 1986-tól 1991-ig rendszeresen volt táncház. Akkor is Gabi szervezte, habár még csak 17 éves volt. Akkoriban újították föl az ifjúsági otthont és Papp Imre, a helyi közösség titkára segítette anyagikkal, mert az volt a cél, hogy a gyerekeket és fiatalokat odavonzzák. Következtek a háborús évek. De tavaly szeptember óta, újra rendszeresen van táncház. Pályázatok útján sikerült egy kis pénzt biztosítani, mert a bevétel csak a zenekar költségeinek a felét fedi. Most a szenttamási Szökős muzsikál és Lukács Imre tanítja a táncot. A nyolcvanas évek végén Lackó Illés Szabadkáról járt táncot tanítani és Zentáról jött a zenekar. Vajdaság minden területéről jártak ide csütörtökönként.
Egy időben a Batyu is itt húzta a talpalávalót. Így ismerte meg Gabriella a becsei Árpit, aki a zeneiskolában kezdett el muzsikálni, majd 1983-ban kérték fel, hogy a Batyuban is játsszon. Befektetéssel járó szórakozás, amihez pénz kell, mondja a népzenész és hegedűjavító Árpi. Azóta a zenekar minden tagja családot alapított, megélhetés után kell nézniük és nehéz összehozni a közös zenélést. A több mint húsz évig működő zenekar gyakorlatilag megszűnt. -- Hangszereket középiskolásként kezdtem el javítani. Általában ismerősök hozzák el hegedűiket. Asztalos a szakmám, amit azért választottam, mert hangszerkészítő szerettem volna lenni, és mivel sajnálatos módon nálunk nem volt erre iskola, így nem tanulhattam ki ezt a szakmát. De az ott tanultak most nagyban hozzájárulnak a hangszerjavításhoz.
Megjegyzem, bátorság fölvállalni három gyereket, akkor is, ha ma már nem számítanak kirívó példának. Bizonyos szempontból bátorság, mondja Árpád, de ellensúlyozza az a boldogság, amit a három gyerek nevelése nyújt. Majd hozzáteszi, hogy még az sem biztos, hogy a háromnál megállnak. Erre Gabi csak nevet.
Szántó Márta
A SZERETET ÜNNEPÉN
Karácsonyi gyermekrajzok
A karácsony az az ünnep, ami hangsúlyozottan a családhoz kötődik. Békéje, csendje, gyertyafényei az összetartozás érzését erősítik. Éppen emiatt erőpróba az elvált szülők gyermekeinek. Ezekben a családokban az ünnep méltóságának megadása a szülő gyermeke iránt érzett szeretetének mércéje.
A pszichológusok munkájuk során rengeteg érzelmeikben sérült gyermekkel találkoznak. Sérüléseiket a számukra megmagyarázhatatlan felnőtt (szülői) magatartás okozta. Frusztrálódtak a családi viták, veszekedések kapcsán. Bűntudatuk lehetett a feszült légkör miatt. Váláskor tovább sérülhettek, ha a gyermekelhelyezés körül vita volt.
Válás után átértékelődik a szülői szerep. A naprakész gondoskodást és a következetes nevelési folyamatot az a szülő vállalja nagyobb felelősséggel, akinél a gyermeket a bíróság elhelyezte. A gyermek harmonikus fejlődése szempontjából ideális lenne, ha a két szülő naprakész kommunikációt folytatna az érdekében. A gyakorlatban sajnos csak ritkán van így. A szülők nem beszélnek egymással, a gyermek is hallgat. Bűntudata lenne, ha szülei előtt egyiknek a másikról véleményt kellene mondania. Az ünnep előtt még több feszültséget hordoz a csend.
Talán nem haszontalan, ha meghallgatjuk és megszíveljük annak a pszichológusnak a tanácsát, aki ilyen helyzetben lévő gyermekekkel végzett kísérletet. A gyerekeket megkérte, rajzolják le, hogyan szeretnének ünnepelni karácsonykor! Minden esetben két rajz készült. Az első a karácsonyfa körül, az ajándékok mellett az a család, amelyikben a gyermek mindennapjait éli. A másodikon a karácsonyfa alatt csak az ő ajándéka mellett az a szülő (általában egyedül), akitől külön él. Mindkét rajz a gyertyagyújtás pillanatát idézi. A gyermekek a rajzokat nagyjából egységes szóbeli kiegészítésekkel magyarázták: karácsonyeste otthon vannak. Ennek az estének a legszebb pillanata került a rajzra, amikor ki-ki megkapja a fa alatt lévő ajándékot. Az ünnep a következő napok valamelyikén a másik szülőnél folytatódik. Tudjuk, hogy a másik család már egyszer ünnepelt, mégis igényük van a gyertyagyújtás meghittségére a másik szülő oldalán is.
A gyerekek karácsonyt váró rajzai alátámasztják a joggyakorlatban alkalmazott láthatások rendjét. Az a gyermek is így rajzol, aki első karácsonyára készül csonka családban. A pszichológus javaslata, hogy szerencsésebb, ha a külön élő szülő az ünnep második napját választja a láthatásra. A karácsonyestében nincs benne a következő napi készülődés izgalma. Zavartalanabb lesz a másik szülővel eltöltött idő is.
Ha a szülők nincsenek beszélő viszonyban egymással, nem bölcs dolog a gyermeket faggatni arról, hogyan zajlott az ünnep a másik családban. Ami számára fontos, azt kérdés nélkül is elmondja. A kérdésre úgy válaszol, amilyen feleletet véleménye szerint a kérdező szülője elvár. Vagy nem válaszol, de hallgatása idegességgel, feszültséggel lesz teli.
A CSÍKSOMLYÓI KEGYHELY FÉNYE
Fehér karácsony a Hargitán
Ha december elején a Csíki-havasok és a Hargita tájain havazni kezd, fehér karácsonyunk lesz -- mondogatják elégedetten a székelyek.
Havazik, hát hóban, fehér tájban indulhat neki az ember az erdélyi hegyeknek. Megkeresni azt a nem nagy, nem is kicsi fenyőt, amely egy érintésre megremeg, és lehullatja magáról a puha bundát. Hófehér gallérral, behavazott kucsmával, járatlan csapásokon lehet most bandukolni az erődben. Szarvasok és medvék, farkasok és őzek vágta ösvények vezetnek tovább. A karácsonyfás ember pedig elcipeli otthonába a kiszemelt fát, hazaviszi az örömet.
A csíksomlyói kegyhely téli fénye messzire világít a sötét éjszakában. Olyan szép múltja, történelmi és kulturális jelentősége van a templomnak, a klastromnak, a mindkettővel szoros kapcsolatban álló intézményeknek, szokásoknak, mozgalmaknak, hogy szinte külön fejezetet képeznek Csík vármegye történetében.
A Kis-Somlyó lábánál álló ódon templom a katolikus székelység régi szent helye -- a nyugati kereszténység egyik legkeletibb őrhelye. Mily sokan gyűltek itt össze évszázadokon át, bemutatva hódolatukat Mária, Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk előtt.
A szentélyben, a főoltáron fényár övezi Mária kegyszobrát. Fel-felhangzik az ének a csodatevőért: Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak. A hársfából faragott, 2,27 méter magasságú szobor Máriát ábrázolja, karján a kis Jézussal. Fején nehéz korona, arca mosolygós.
Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek, békesség költözik az otthonokba. Meggyújtják a gyertyákat. Mennyből az angyal... Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... A közeli Csíkszeredából éjféli zarándoklat indul a csíksomlyói Ferenc-rendi Mária-kegytemplomhoz. Százak meg százak kelnek útra gyalog vagy autóval az éjféli misére s még előtte a betlehemi játékra. A jászol a kis Jézussal a Szent Ferenc-oltárnál áll. A gyerek- és ifjúkorú szereplők évszázados rigmusokkal üdvözlik az újszülöttet.
Az éjféli szentmise után megtisztult lélekkel indul otthonába a tömeg. A fiatalok egymásba kapaszkodnak, csúszkálnak a havas, jeges úton. Vidám magyar szó, kacaj tölti meg az utcákat. Hazatérve -- régi szokás szerint -- terített asztalhoz ül a nép. Töltött káposzta párolgó illata kelti az étvágyat. Vége az adventi böjtnek. Megeszik, miként a helyi tájszólás ejti, a Mária radináját. Somlyó hegye immár sötétbe burkolózik. Komor fenség. Csupa titok és várakozás. Őrzi az emberek örömét.
KARÁCSONYI UTAZÁS
Karácsony Salzburgban
Nagy pelyhekben hull a hó. Az emberek a rájuk borult sötétségben meleg kabátokba burkolózva igyekeznek a Salzach folyó partján álló kis kápolna felé. Ezen a helyen hangzott fel először, 1818 szentestéjén az oberndorfi segédlelkész, Joseph Mohr és az orgonista, Franz Xaver Gruber karácsonyi dala, amelyet azóta megtanult az egész világ: Csendes éj, drága szent éj...
Az oberndorfi Csendes Éj-kápolnánál szenteste öt óra tájban ma is, mint minden évben, több nyelven felhangzik a kereszténység legszebb éneke. Ilyenkor néhány varázslatos percig úgy tűnik, hogy végre békesség uralkodik az egész földön. Ám nemcsak itt, hanem Salzburg tartomány más falvaiban is megemlékeznek a két dalszerzőről. Az utóbbi település lakói és vendégei az éjféli ünnepi mise után közösen keresik fel a feledhetetlenné vált egykori segédlelkész sírját.
Már hetekkel karácsony előtt különös hangulat uralkodik az egész tartományban. Csendes idő -- így nevezik itt az adventet, amikor pompásan illatozik a főtereken a sült alma és a forralt bor a színes karácsonyi vásárokon. A hideg évszak beköszöntével, amelyet itt -- jogosan -- fehér évszaknak neveznek, kezdetét veszi a síszezon is. A legmenőbb sí- és szánkóterepek közé tartozik a slazburgi Amadé a maga 30 kötélpályájával és síliftjével, és a 350 kilométernyi terepszakaszával. A téli sportok szerelmeseinek közekdvelt célpontjai a 2941 méteres Magas-König lábánál fekvő, vonzó üdülőhelyek: Műhlbach, Dienten és Maria Alm. De a grossarltali régió is egyre híresebb télisportközponttá válik, különösen a gyermekes családok kedvelik.
KARÁCSONYI NOSZTALGIA
Eleink képes karácsonya
Sokan gyűjtik a múlt humoros, bájosan giccses képes nyomait, az egykori képeslapokat. De vajon milyen lehetett a legelső karácsonyi üdvözlet?
Buday György grafikus, aki maga is szenvedélyes gyűjtő volt, művészettörténeti munkájához szerette volna föllelni a legkorábbi hiteles példányt. Rá is talált, a lap 1843-ból származik. J. C. Horsley az év karácsonyán küldte barátjának, a harmincöt éves Henry Cole-nak. A kép szélein az alamizsnaadást és a könyörületességet jelképező jeleneteket, a középső, fő részen egy jómódú polgári családot láthatunk. Míg a felnőttek a képről kitekintve, pohárral a kezükben köszöntik a lap címzettjét, a gyerekek finomságokat majszolnak. Horsley az angol dajkarímek modorában versikét is írt a lapra:To His good friend ColeWho's a merry Young soulAnd a merry Young soul is he-- and may he be for years to come!
hoo-ray!
Mely szabad fordításban körülbelül annyit jelent:Jó barátjának, Cole-nakAki vidám, fiatal lélekÉs maradjon is ilyen derűs fiatalnak-- az elkövetkező esztendőkben is Éél-jen!
KÉTKRAJCÁROS KEDVESSÉG
Magyarországon az első képeslap a postai levelezőlapok bevezetését előíró rendeletek nyomán, 1869. augusztus 25-én jelent meg. A díjjegy két krajcár volt. (Egy helyi és távolsági levél öt krajcárba került, így a képeslap jóval népszerűbb üzenetközvetítővé vált.) A lapokat kibocsátó előrelátóan rögzítette: "A postaintézet a közlés tartalmáért nem felelős."Az első világháború időszakából, csodálatos módon igen sok karácsonyi képeslap maradt fenn. Az üdvözleteken császári és királyi katonák bogrács mellett melegednek, sátorban kuporognak, bajtársuk sírjára borulnak, bontogatják az otthonról kapott csomagot, vagy éppen az "ellenséggel" fognak kezet. A háttérben angyal, a kedves, a feleség, vagy az otthon maradt szerettek figyelnek aggódó tekintettel. Mindenki hazavágyik, mindenkit hazavárnak.
ANGYALOK LECKÉJE
Karácsonykor az angyaloknak van a legtöbb feladatuk. És hogy mindenhová mihamarabb eljussanak, felhasználják a modern kor vívmányait is: utaznak repülőgépen, vonaton, vagy akár harckocsin, az angyalcsemeték pedig felhőn heverészve, mikrofon segítségével dicsérik a Kisded születését. Az angyalokon kívül a képeslapok leggyakoribb szereplői a gyerekek: leselkedők, mosolygósak, bájosak, ártatlan tekintetűek. Az aprónép mellett a törpék is feltűnnek. A feldíszített erdei fenyőt pedig az erdő "kedves, szelíd" állatai: őzek, mókusok, nyulak, madárkák állják körül.
a népi ihletésű lapokon magyaros népviseletbe öltözött legények kukucskálnak be csinosan felöltözött leánykák ablakán, vagy éppen cifraszűrös pásztorok viszik sejtelmes mosollyal arcukon a feldíszített fenyőfát.
Nem ritka, hogy egy lapon a lelkes alkotó a karácsony összes szimbólumát igyekszik felvonultatni: az előtérben pásztorfiú lépdel elgondolkozva, a háttérben havas táj, gémeskúttal, előrébb Krisztus-szobor, a legény feje fölött feldíszített fenyőág.
BOHÓC FARKASHÁTON
A karácsonyi lapok elmaradhatatlan képei a Kisded születését ábrázolják. Kis Jézus a jászolban, az angyalkákkal, a három királyokkal, sőt, magyaros népviseletbe (!) öltözött látogatókkal.
Aztán vannak olyanok is, amelyeknek semmi közük a karácsonyhoz. Év vége előtt azonban azokra is rányomtatták a Boldog karácsonyi ünnepeket! szöveget, hiszen karácsonykor mindent el lehet adni... Vajon mit kívánhatott az, aki farkas hátán lovagló, sárga ruhás Pierrot bohócot küdlött karácsonyi jókívánságként?!
Itt maradt képek a múltból. Így kicsit újra velük lehetünk. Velük örülhetünk, tűnődhetünk, aggódhatunk.
Velük, akik a jókívánságokat küldték, akik vitték, és akik újra és újra elolvasták.
Kosztolányi Dezső írta 1916-ban: "A karácsonyi üdvözlet felszított remény, biztatás az élethez, szembeszállás a fergeteggel."(Rapcsányi László: Karácsony régi képeslapokon című könyve alapján)
Mit jelent a karácsony-szó?
Minden nyelven saját neve van ennek a keresztény ünnepnek, és valamilyen formában minden elnevezés kötődik Jézushoz vagy az ő születéséhez. Az angol Christmas szó Krisztus nevét idézi, a francia Noel és az olasz Natale a születésre utal, míg a német Weihnacht szent éjt jelent.
A magyar karácsony szónak szláv eredete van, bár pontosan nem meghatározható, hogy melyik is az eredeti.
A korcsun szó -- mely lépést jelent -- a téli napfordulóra és az új évbe való átlépésre utal, de semmi nyoma Krisztusnak vagy a születésnek. Ugyanígy a kracsun vagy kerecsun is csak napfordulót, esetleg karácsonyi, ünnepi kalácsot jelent.
De hogy mégse maradjon ki a fogantatás vagy születés ebből az egyértelműen erre épülő ünnepnek az elnevezéséből, a magyar nyelvészek a következő elméletet kedvelik: Több kultúrkörben a madár a fogantatás jelképe, emlékezzünk csak az ősmagyarok és Emese történetére a turullal. Márpedig a turul Magyarország nyugati határain túl már nem fészkel, ráadásul másik hivatalos neve kerecsensólyom, így szívesen eredeztetik karácsony szavunkat ebből a jelképből. Ha hozzátesszük, hogy a keresztény valláskörben a fogantatást mindig egy szárnyas lény -- legyen bár angyal, galamb, vagy más madár -- üdvözli, lehet ebben az elméletben igazság, sőt, néhány régi településünk (Kerecsend, Karácsond) nevének alapját is ehhez kötik.
KARÁCSONYI SZOKÁSOK
Karácsonyi népszokások
Minden nép ünnepköréhez más és más szokások, hagyományok kötődnek. A magyarság évszázadok során igyekszik őket apáról-fiúra átörökíteni, hogy az utókor is élvezhesse.
A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő...) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: "Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen."A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb, többszereplős, dramatikus népszokása a karácsonyi ünnepkörben. Tulajdonképpen pásztorjáték, azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a három királyok (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A betlehemezők, általában férfiak, legények vagy gyerekek betlehemet visznek magukkal. Ez fából, papírból készült jászol, melyben a szent család figuráit és a jászolban fekvő állatokat ábrázolják. A dramatikus játék részei a bekéredzekedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Állandó szereplők a pásztorok (külön megemlítendő az öreg pásztor) és egy angyal, illetve bizonyos vidékeken Heródes. Az erdélyi betlehemes hosszabb terjedelmű misztériumjáték, több szereplővel. Általában megjelenítik Szűz Máriát, Szent Józsefet is.
A magyar népi hagyományban Szenteste napján csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Szintén nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet vagy életvizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Az éjféli mise alatt a pásztorok egyes vidékeken körbejárták a templomot, és zajkeltéssel (ostorcsattogtatás, kürtölés...) igyekeztek a gonoszt távol tartani. A mise után a gazdák megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen, illetve az állatoknak is különféle mágikus erővel bíró ételeket adtak (pl. szentelt ostyát, piros almát...), hogy egészségesek maradjanak.
Tudja-e karácsonyról, hogy...?
...mikor bukkant fel a betlehemi csillag az égbolton?
A történészek és a teológusok évszázadok óta vitatkoznak rajta. Legutóbb egy brit tudós állította, hogy a csillag nem üstökös volt, hanem egy nova, amely ezerszer fényesebben ragyog, mint bármely hagyományos csillag. Az OD Aquilae nevű nova Krisztus születése előtt 5 évvel, márciusban volt Izraelben látható. A legtöbb kutató az időponttal többé-kevésbé egyetért, a csillag feltűnését Kr. e. 4--7 közé teszi.
...mi a legkedvesebb karácsonyi énekünk?
Világszerte az Ausztriából eredő Csendes éj. Eddig már 300 nyelvre fordították le.
...miért csomagoljuk be az ajándékainkat?
Azért, hogy meglepetés legyen. Ezáltal a civilizált országok embere azt sejteti: nem egyszerű árucikket ad valakinek.
...miért eszünk éppen karácsonykor annyi csokoládét?
Mert egykor ritkaságnak számított, s köznapokon a jobb módúak sem engedhették meg maguknak. Alapanyaga a kakaóbab, amely Dél-Amerikából jön. Egyébként már 10 dkg csokoládé elegendő ahhoz, hogy agyunk boldogsághormona mozgásba induljon és jobban érezzük magunkat.
...miért szeretjük annyira a különleges karácsonyi illatokat?
A vegyészek 250 fajta aromát mutattak ki az ilyenkor szokásos süteményféleségekben. Ezek is a boldogság hormonunkra hatnak.
KARÁCSONYI SZOKÁSOK
Buon Natale, Christmas és Befana
Azt már tudjuk, hogy nálunk melyek az ünnephez kötődő babonák, szokások. Nagyjából az angol szokásokat is ismerjük, hiszen a filmekben nem egyszer láttuk, hogy a kéményen keresztül érkező Father Christmas, azaz Télapó hozza az ajándékokat, és a kandallóra akasztgatott zoknikba rejti őket. Karácsony reggelén bontogatják ki a csomagokat, és ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet: a sült, töltött pulykát, és a karácsonyi pudingot, miközben egyenes adásban közvetítit a tévé a királynő hagyományos karácsonyi beszédét. Nézzük más népek hogyan ünnepelnek!
Finnország
A finneknél a karácsony december 23-án kezdődik, még nem ünnepléssel, hanem munkával. Este miután a gyerekek lefeküdtek, a szülők előkészítik a másnapi ételeket, rendet, tisztaságot varázsolnak mindenhová.
24-én reggelinél a család körbeüli az asztalt. Hagyományosan fahéjas tejberizs a reggeli, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben, ha fiatal lány az illető, akkor közeli férjhezmenetelre számíthat.
A finnek természetközelisége és mély humánuma mutatkozik meg abban a szép szokásban, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat. A karácsonyi vacsorára ők is nagy gonddal készülődnek. Miközben a gyerekek türelmetlenkednek, a felnőttek glöggöt (fűszeres forralt bor) isznak, amelyben mazsola és mandula is rejtőzik. Régi hagyomány szerint 24-én délben Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít. Természetesen ezen a napon sem hagyják ki a szaunát.
A karácsonyi vacsora tradicionális északi ételekből áll: A heringet üvegfúvó módra általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával. Mézes, gyömbéres süteményekkel zárják az étkezést. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manók is jóllakhassanak, ha épp arra járnak. Karácsony első napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásokra, barátok köszöntésére 25-én kerítenek sort.
Olaszország
Olaszországban a karácsonyi időszakban gyakran rendeznek dudás fesztiválokat. Különösen a déli tartományokban kedvelt ez a szokás, amikor a "zampognarik", a hegyi pásztor dudások leereszkednek a hegyekből és dudaszóval köszöntik a közelgő ünnepet, Jézus születésének napját. A karácsony is erről kapta nevét "Natale", azaz születés. Nagyon kedveltek Olaszországban a betlehemi jászol különféle ábrázolásai. Nápolyban és a déli régiókban az emberek 24-én éjjel templomról templomra járnak, csak hogy láthassák a kis Jézust. A karácsony esti vacsora az olaszoknál hagyományosan hal, amelyből többféle is kerül az asztalra. Rómában például az angolna a legkedveltebb. A vacsorát mindig a híres "panettone", a karácsonyi kalács zárja.
Olaszországban a mi Mikulás-napunknak megfelelő ünnep január 6-ra, azaz vízkereszt napjára esik. Az ajándékokat az olasz gyerekek nem a cipőjükbe, hanem zokniba, harisnyába vagy ezt utánzó színes zacskóba kapják. A Mikulás olasz kollégája a rossz gyerekeknek nem virgácsot, hanem széndarabkákat hoz. Persze ez a gyakorlatban sohasem fordul elő, hiszen rossz gyerek nincs. Van azonban "szén" cukorból, ezt már találnak a harisnyákban.
Az ajándékokat egy jóságos boszorkány a kötényéből osztogatja, a neve Befana, és bizony asszonyság. A gyerekek előző este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana jól lakhasson, ha arra jár. Ezt általában a szülők szokták suttyomban elfogyasztani. Január 6-án reggelre pedig megjönnek az ajándékok is, amelyek általában finom csoki és karamella.
Lengyelország
Lengyelországban a karácsony elsősorban keresztény (katolikus) ünnep, de természetesen családi jellege is igen erős.
Egy nagyon szép szokással kezdődik a karácsonyi ünnepkör a lengyeleknél. 24-én este az eget kémlelik kicsik és nagyok, arra várva, hogy meglássák az első csillagot. Ez Lengyelországban a Betlehemi csillagot jelképezi, melyet ők Gwiazdkának neveznek. Aki először észreveszi a legelső csillagot, ezt kiáltja, ekkor a családtagok köszöntik karácsony ünnepét és egymást.
A karácsonyi böjt szellemében karácsony vigiliáján, azaz 24-én éjfélig nem esznek húst. Az ünnepi asztal alá szalmát és szénát terítenek, arra emlékeztetve, hogy a kis Jézus jászolban született. Érdekes babona, hogy a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülni, ellenkező esetben szerencsétlen lesz valaki közülük. A hagyományos ételek közül nagyon kedvelt a céklaleves, a mákos kalács és a hal. Készítenek erre az alkalomra kompótot is 12 féle gyümölcsből, megemlékezve Jézus 12 apostoláról. Ha befejezték a vacsorát még maradnak az asztalnál a házigazda jelére várva, hogy egyszerre álljanak fel, ugyanis aki először kel fel az asztaltól, az fog a jövő évben a legelőbb meghalni, tartja a közmondás.
Karácsonyfát a lengyelek is állítanak természetesen, a népművészetben gyakorta mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel ékesítik.
Karácsonykor énekesek járnak házról-házra, szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik őket. Az éjféli misére együtt megy a család. Nagy a hagyománya a templomokban a betlehemi jászol, a szopka ábrázolásának.
Írország
Az írek karácsonya hagyományosan ötvözi az ír katolikus szokásokat, a kelta pogány valamint az anglikán protestáns hagyományokat. Az írek lakásaikat az ünnep közeledtével gondosan feldíszítik. Az ablakba örökzöldekkel ékesített gyertyákat állítanak, általában hármat. A gyertyák a szent családnak mutatják az utat az éjszakában, a hármas szám pedig a szentháromságra (atya, fiú, szentlélek) utal. Az asztalra karácsony előestéjén kenyeret, tejet készítenek, az ajtót pedig nem zárják be. Ezzel fejezik ki vendégszeretetüket. Mária, József a kisdeddel bármikor betérhetnek, ha elfáradtak és megéheztek a hosszú úton.
A gyerekek nagy izgalommal forgatják az adventi naptárakat, a felnőttek pedig szorgosan készülődnek a karácsonyi vacsorára. Fenyőfát az írek is állítanak, annál is inkább mert a téli napéjegyenlőség alkalmával szakrális szerepet játszó örökzöldeket a kelták terjesztették el. A gyerekeknek Írországban is Christmas Father hozza az ajándékot karácsony éjjelén a zoknijukba. Az írek katolikus szokás szerint éjféli misére is mennek.
A karácsonyi vacsora angol beütéseket mutat. Az asztalra általában pulyka, sonka, áfonya szósz és lángoló, brandyvel bolondított plum puding kerül.
25-én István napján aztán kezdetét veszik a nagy utcai népünnepélyek. Ilyenkor az emberek, főleg a fiatalok maskarába öltöznek, és különféle tradicionális szereplőkkel vidám jeleneteket adnak elő.
ÍZ-LELŐ
Heti menü
PÉNTEK
Húsleves, töltött káposzta, sütemények
SZOMBAT
Sárgarépás póréleves, krumpli pékné módra savanyúsággal, gyümölcs
VASÁRNAP
Marhahúsleves, főtt hús krumplipürével és fokhagyma mártással, sütemény
HÉTFŐ
Zellerkrémleves, gombapörkölt galuskával, gyümölcs
KEDD
Magyaros krumplileves, stíriai metélt, gyümölcs
SZERDA
Korhely lencseleves, malacpecsenye oroszsalátával és savanyúsággal, főtt virsli/kolbász tormával, aprósütemények
CSÜTÖRTÖK
Savanyú malacleves, malacpecsenye almás vöröskáposztával, kávékrémtorta
KORHELY LENCSELEVES
Hozzávalók: 40 dkg lencse, 10 dkg füstölt szalonna, 2 közepes fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 40 dkg vegyes leveszöldség, 1 karcsú póréhagyma, 4 szál zellerzöldje, 6 szegfűszeg, só, szemes bors, 2 babérlevél, 40 dkg burgonya, 4 pár füstölt virsli, 2 ek. liszt, 4 dl tejföl, citromlé.Elkészítése: A hagymát finomra vágjuk, a leveszöldséget és a pórét vékonyan felkarikázzuk, a zellerzöldjét felaprózzuk. Teatojásba zárjuk a fokhagymát, a szegfűszeget és 10--20 szem borsot. A felkockázott szalonnát aranybarnára sütjük, zsírjában megfonnyasztjuk a hagymát, rádobjuk a leveszöldséget, a pórét és a zellerzöldjét, néhány percig pirítjuk. Hozzáadjuk az előző este beáztatott lencsét, a babérlevet, a teatojást, ízlés szerint sót és annyi vizet, hogy jócskán ellepje. Lassú forralással 15 percig, félpuhára főzzük. Meghámozzuk, és kisebb kockára vágjuk a burgonyát, majd a leveshez adjuk, és az egészet puhára főzzük. A virslit 5 cm--es darabokra aprózzuk, végüket keresztben bevágjuk. A lisztet elkeverjük a tejfölben, behabarjuk vele a levest, és összeforraljuk. Kidobjuk a babérlevelet és a teatojás tartalmát, végül a leveshez adjuk a virslit, és további 5 percig főzzük. ízlés szerint utánasózzuk, borsozzuk, citromlével savanyítjuk.
SAVANYÚ MALACLEVES
Hozzávalók: 50 dkg malachús vagy malacaprólék, 2--2 db sárgarépa és fehérrépa, 1 csokor petrezselyem, 1 db zeller, 1 fej vöröshagyma, 1 tojás, citromlé vagy ecet, ételízesítő, pár szem bors, só.Elkészítése: A húst a répákkal, a petrezselyemmel, a zellerrel és az apróra vágott hagymával megfőzzük. Ételízesítővel, sóval és borssal ízesítjük. Amikor a hús megpuhult, a levest átszűrjük. A tojást kikeverjük fél citrom levével vagy néhány csepp ecettel. A levest lassan öntjük a tojásra, közben állandóan kevergetjük. Ezután visszatesszük a felaprított húst és a zöldségeket a levesbe. Tálaláskor adhatunk mellé tejfölt is.
MALACPECSENYE ALMÁS VÖRÖSKÁPOSZTÁVAL
Hozzávalók: 1,5 kg bőrös, kicsontozott malaccomb, só, bors, 1 nagy fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 ágacska rozmaring, 1--1 kk. szárított kakukkfű és majoránna, 1 ek. csípős paprikakrém, 1 dl száraz fehérbor, 2 ek. olaj; a körethez: 1,2 kg vöröskáposzta, 1 közepes fej hagyma, 4 dkg vaj, só, bors, 1 ek. cukor, 4 ek. vörösborecet, 4 savanykás alma, 1 citrom leve.Elkészítése: A malaccombot bedörzsöljük egy kevés sóval, borssal, és bőrös felével lefelé tepsibe fektetjük. A hagymát vékony gerezdekre vágjuk, és a rozmaringgal együtt a hús mellé dobjuk. A fokhagymát áttörjük, összekeverjük a szárított zöldfűszerekkel és a paprikakrémmel, majd a comb húsos oldalára kenjük. Meglocsoljuk az olajjal, aláöntjük a bort, aztán alufóliával betakarjuk, és a 180 fokra előmelegített sütőben puhára pároljuk. A körethez a káposztát megtisztítjuk, és vékony szálakra gyaluljuk. A hagymát finomra vágjuk, majd üvegesre fonnyasztjuk a vajban. Rádobjuk a káposztát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a cukrot, a borecetet, 1 dl vizet, és fedő alatt puhára pároljuk. Az almákat meghámozzuk, nem túl apróra felkockázzuk, beleforgatjuk a citromlébe, és a káposztához keverjük. Fedő nélkül, hogy a leve is kissé elpárologjon, további 10--12 percig főzzük, végül utánasózzuk, borsozzuk, és tálalásig melegen tartjuk. A megpuhult malaccombot kivesszük a sütőből, és megfordíjuk. Bőrét mélyen bekockázzuk, majd visszatesszük a sütőbe, 200 fokra kapcsolunk, és a pecsenyelé tetején összegyűlt zsiradékkal gyakorta megkenegetve, pirosra sütjük. A húst tálra rendezzük és bevonjuk a leszűrt pecsenyelével. Petrezselyemmel, salátalevéllel díszíthetjük. További köretként hasáb- vagy hagymás tört burgonyát kínálunk hozzá.
KÁVÉKRÉMTORTA
Hozzávalók a tésztához: 12,5 dkg margarin, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 ek. rum, 1 kk. reszelt citromhéj, 3 tojás, fél kk. fahéj, 20 dkg liszt, 5 dkg gusztin, 2 kk. sütőpor; a töltelékhez: 10 dkg étcsokoládé, 2 ek. neszkávé, 1 ek. kakaó, 10 dkg porcukor, 10 dkg margarin, 4 dkg vagdalt mandula, 1 tojás; a díszítéshez: 12,5 dkg marcipánmassza, 10 dkg porcukor, 10 dkg vagdalt mandula (dió, mogyoró), 12 db csokoládéfenyő (marcipánból, csokoládéba mártva); a pralinéhoz: 5 dkg csokoládé, 2 ek. felaprított mandula.Elkészítése: A margarint habosra keverjük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a rumot, a reszelt citromhéjat és egy csipetnyi sót, majd tovább keverjük, mindaddig, amíg a cukor teljesen elolvad. Beleadjuk egyenként a tojásokat, végül a fahéjat, a gusztint, valamint a sütőporral elkevert lisztet. A tésztát egy sütőpapírral kibélelt 26 cm-es átmérőjű tortaformába öntjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük. A tortát rácsra borítjuk, és hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük a krémet: a csokoládét darabokra tördeljük, egy tálba tesszük, hozzáadjuk a neszkávét, 2 evőkanál forró vizet és állandó keverés mellett mérsékelt lángon felolvasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a kakaót, a porcukrot, a margarint, a mandulát és a tojást, és jól összekeverjük. A tortát vízszintesen három részre vágjuk. Az alsó lapot megkenjük a krém harmadával, rátesszük a második lapot, ezt is megkenjük a krémmel, beborítjuk a harmadik lappal, majd a maradék krémmel bevonjuk a torta tetejét és oldalát. A marcipánt összegyúrjuk a porcukorral (zöld színű ételfestéket is tehetünk bele), majd kb. 26 cm-es átmérőjű körré nyújtjuk és a tortára borítjuk. A torta oldalát felaprított mandulával (dióval, mogyoróval) szórjuk meg, a tetejét pedig kirakjuk a csokoládéfenyőkkel. A torta közepére halmozzuk a pralinékat, amelyet úgy készítünk, hogy a csokoládét gyenge tűzön felolvasztjuk, hozzáadjuk a felaprított mandulát, és kihűtjük. A masszából 9 golyót formálunk.
ÍZ-LELŐ
A szilveszteri svédasztalra
Szilveszterkor vagy vendégségbe megyünk, vagy mi magunk várunk vendégeket. Egy azonban bizonyos, az év utolsó napját már nem szoktuk a konyhában tölteni. A háziasszonyok előre elkészíthető ételekkel-italokkal, a házigazda pedig italkeverő tudományával kápráztatja el a vendégeket. Ezért célszerű hidegkonyhai ételekkel megrakott büféasztalt összeállítani, amelyről mindenki kedvére falatozhat.
TÖLTÖTT SERTÉSDAGADÓ
Hozzávalók: 1 kg dagadó, 2 zsemle, 2 db tojás, 20 dkg darált sonka, 20 dkg gomba, 1 fej hagyma, só, bors, majoránna, 3 ek. zsír, kis tej.Elkészítése: A tejbe áztatott és kinyomott zsemlyét összekeverjük a sonkával, a tojással, és a szeletekre vágott gombával, melyet előzőleg a finomra vágott hagymával zsírban megpároltunk. Sót, borsot, majorannát adunk hozzá, és egy kanál zsírt. Ezzel a jól összedolgozott masszával megtöltjük a közepén szétnyitott dagadót, annak nyílását bevarrjuk, és kizsírozott tepsibe helyezzük. Megsózzuk és kevés vizet aláöntve sütőbe tesszük. Folytonos öntözgetés mellett, szép pirosra sütjük. Hidegen felszeleteljük és salátalevelekkel kibélelt tálra rendezzük.
VIRSLIS LENCSESALÁTA
Hozzávalók: 25 dkg lencse, 2 db babérlevél, 2 dl tejföl, 3 dkg mustár, 1 db citrom, 2 dkg porcukor, 1 lilahagyma, 1 pár virsli, 2 db főtt tojás, bors, só.Elkészítése: A hideg vízbe áztatott lencsét leszűrjük, gyengén sós, babérlevéllel ízesített hideg vízben feltéve puhára főzzük. Ügyeljünk arra, hogy a lencseszemek ne főjenek szét, mert így az elkészült saláta kevésbé lesz gusztusos. A megfőtt lencsét leszűrjük és felhasználásig a hűtőszekrényben tartjuk. Keverőedénybe tesszük a tejfölt, a mustárt hozzáadva habverővel simára keverjük, citromlével, cukorral, borssal, sóval finomra vágott hagymával ízesítjük. Az így elkészített öntetbe keverjük a jól lehűtött lencsét és a karikára szelt virslit. Tálaláskor főtt tojáskarikákkal díszítve helyezzük az asztalra.
SÓS RUDACSKÁK
Hozzávalók: 20 dkg vaj, 40 dkg liszt, 2 tojás, 2 ek. tejföl, só, köménymag.Elkészítése: A lisztben elmorzsoljuk a vajat, hozzáadunk egy tojást, a tejfölt, sót és jól összegyúrjuk. A tésztából cipót formálunk, tányérra rakjuk, letakarjuk egy konyharuhával és 2 órára hűtőszekrénybe tesszük, majd nyújtófával ujjnyi vastagságúra nyújtjuk. Éles késsel ujjnyi széles, és kb. 10 cm hosszú csíkokra vágjuk, és a tetejét felvert tojással megkenjük. Amikor megszárad, újból megkenjük, megszórjuk sóval elkevert köménymaggal és kisütjük. Aki nem szereti a köménymagot, reszelt sajttal, szezámaggal, vagy mákkal szórja meg a rudacskákat.
VIRSLI BUNDÁBAN
Hozzávalók: 1 kg mélyhűtött leveles tészta, 5 pár virsli, 2 tojás, szezámmag, mák.Elkészítése: A tésztát szobahőmérsékleten felengedjük, kinyújtjuk és olyan téglalapokra vágjuk, hogy a félbevágott virsliket bele tudjuk tekerni. Miután a virsliket beletekertük, egy-egy tésztába, sütőlemezre rakjuk úgy, hogy a tészta illesztése alulra kerüljön. Ezután fél óráig pihentetjük, közben a sütőt előmelegítjük. Sütés előtt a tésztát megkenjük felvert tojással, megszórjuk mákkal, szezámaggal és kb. 1/4 óra alatt készre sütjük.
SZILVESZTERI BÓLÉ
Hozzávalók: 1 üveg őszibarackkompót, egy üveg magozott meggybefőtt, 4 alma, 2 narancs, 4 banán, 4 kivi, cukor, vaníliás cukor, szegfűszeg, fahéj, 1 dl Brandy, 1 üveg bor, 2 üveg pezsgő.Elkészítése: A friss gyümölcsöket megtisztítjuk, nagyjából egyenletes kockákra vágjuk, beletesszük a bóléstálba, hozzáöntjük a felaprított őszibarackkompótot, majd levével együtt a meggyet is. A Brandyben elkeverjük az ízesítőket és ráöntjük a gyümölcsökre. Hűtőben néhány órán keresztül (egy éjszaka is lehet) érleljük, hozzáadjuk a bort, és közvetlenül fogyasztás előtt a behűtött pezsgőt is. A pezsgőt részben vagy teljes egészében kiválthatjuk hideg szódavízzel, szénsavas szőlőlével vagy gyerekpezsgővel.
KORTYOLDAL
Bor az asztalon
Azon felbátorodva, hogy Magyarországon a borkultúra egyetemi stúdium tárgya -- például Gödöllőn, a Szent István Egyetemen --, így karácsonykor az említett stúdiumból nyert ismereteket felhasználva, néhány tanácsot merészelünk adni: az ünnepi fogásokhoz, milyen bort adjunk.
Az ünnepi ételekhez ünnepi italokat is kínálunk. Egy több fogásos ebédhez, vacsorához nemcsak egy bor jön számításba, hanem 3-4 féle is, lehetőleg a legteljesebb harmóniában az ételek ízével.
A rómaiak korából származik az az intelem, hogy fehér húst fehér-, vörös húst vörösborral legjobb fogyasztani. Nem ilyen régi a mondás, de makacsul tartja magát, hogy átkozott a hal a harmadik vízben, mindenképpen bort kíván, zamatos, minőségi, száraz fehérbort -- chardonnay-t, olaszrizlinget, hárslevelűt, rajnai rizlinget. Minél gazdagabb ízekkel dolgozzuk fel a halat, annál jobb minőségű száraz fehérbort adjunk hozzá. Kőbe vésett szabályok itt sincsenek, mert a csípős halászlé egyenesen kivétel, ahhoz jobban ízlik a vörösbor.
Az ünnepi ebéd gyakran étvágycsináló aperitiffel kezdődik. Makacs magyar hiedelem töményet adni étkezés előtt, holott az alkohol nem serkenti fel a várható jó ízekre a gyomornedveket, hanem eltompítja, szemben az alacsony alkoholtartalmú, enyhén savas vagy éppen kesernyés, fűszeres száraz borokkal. Alkalmas aperitif még a száraz sherry, a száraz szamorodni, a száraz vermut. A franciák, mint legjobb étvágycsinálóra, a száraz pezsgőre esküsznek.
A bort vékony falú, felfelé szűkülő, tiszta, száraz talpas pohárba töltsük, a fehérbort kisebb, a vörösbort nagyobba. A pohár kétharmadánál többet ne töltsünk, hogy meg tudjuk mozgatni benne a bort, s az illatok szabadon áramolhassanak.
A testes vörösborokat egy órával a fogyasztás előtt nyissuk ki, hogy kellőképpen átszellőzhessenek. Általában palackból töltünk, kivéve, ha üledékes öreg borunk van -- aminek persze semmi hibája, joggal lehetünk rá büszkék --, akkor a bort szaknyelven szólva dekantálni kell, ami annyit tesz, hogy óvatosan áttöltjük a palackból kancsóba vagy egy szélesebb szájú másik üvegbe.
A hőmérsékletnek is hatása van az ízrekre. Az aperitifként kínált fehérborok ideális hőmérséklete 6--8 Celsius-fok (a pezsgőé is), az aszúboroké 9--11 fok. Étkezéshez a fehérborokat legjobb általában 10--12 Celsius-fokosan, a vörösborokat 14--18 fokosan kínálni.
Mit mivel?
Előételekhez alacsony alkoholtartalmú, nem túl jellegzetes, de élénk savú, száraz fehérborok illenek.
A leveseknek is van borkísérője. A krémleveseké a sherry, száraz szamorodni, a többié valamely lágy, de zamatos, alacsony alkoholtartalmú fehérbor. Kivéve a csülkös bablevest, amelyhez kifejezetten a fűszeres vörösbor való.
Sertéshúsokhoz (a kevésbé fűszerezettekhez) élénk fehérbor illik, de a fűszeres sültekhez már keményebb vörösbor (kékfrankos, pinot noir) vagy jó minőségű fehérbor (ezerjó, hárslevelű, juhfark). A pörkölthöz kadarkát adjunk, a sonkához könnyű rozét vagy száraz vörösbort, a töltött káposztához minőségi száraz fehérbort, a kocsonyához fűszeres fehérbort, az újévi malacsülthöz minőségi fehérbort (furmint, chardonnay, rajnai rizling).
A borjúhús ízértékeit leginkább az illatos, zamatos fehérborok növelik, de egy jó sülthöz adhatunk könnyű vörösbort is.
A marhahúshoz, bárányhúsokhoz zamatos, nemes vörösborok illenek (pinot noir, merlot, cabernet).
A szárnyasoknál meglehetősen vegyes az igény, attól függően, hogy fehér vagy barna húsú szárnyasról van szó, s hogy mennyire zsíros az étel. Csak példaként: sült csirkéhez, nem túl zsíros, fiatal kacsához zamatos fehérbort -- traminit, hárslevelűt, olaszrizlinget -- adjunk, vagy könnyű vörösbort -- oportót, kadarkát. A paprikás csirkéhez egy karakteres kékfrankos, a sült libához fűszeres száraz fehérbor (rajnai rizling, hárslevelű, chardonnay, pinot blanc) illik.
A vadhúsok közül a fácánhoz könnyebb, szarvashoz, őzhöz, vaddisznóhoz, vadlibához, vadkacsához testes, zamatos vörösborok valók (merlot, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon).
A desszertek kísérői: édes, illatos fehérborok, édes pezsgő, tokaji aszú, édes szamorodni.
Házi likőr karácsonyra
A vendégeket házilag elkészített itallal köszönteni külön megtiszteltetés. Egyszerű, a boltinál olcsóbb, pillanatok alatt elkészíthető likőröket kínálunk.
BAILEY'S KRÉMLIKŐR
Hozzávalók: 6 púpozott ek. porcukor, 3 púpozott. ek. capuccino por, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojássárgája, 2 dl Wiskey (markáns lesz), vagy Baccardi-rum (lágyabb lesz), vagy egyszerű rum (kommersz lesz), 3 dl tejszín.Elkészítése: A tejszín kivételével a hozzávalókat simára keverjük, majd átszűrjük. (A szűrőben maradt zúzalékot nyugodtan kikanalazhatjuk, már nem lesz rá szükségünk.) Az átszűrt levet a tejszínnel -- mindig egyirányban keverve -- összeöntjük. Turmixgépben is elkészíthetjük. Üvegekbe töltjük, és jól lehűtve fogyasztjuk.
CSOKILIKŐR
Hozzávalók kb. 1,5 literhez: 1 l tej, 40 dkg cukor, 2 tasak Čokoleva, 3 rúd főzőcsokoládé, kakaó, 4 dl rum.Elkészítése: A tejet felforraljuk a cukorral, majd amikor forr, belekeverjük az egy kevés tejjel feloldott Čokolevát, és az ízlés szerinti mértékben vett kakaót (aki nem szereti az intenzív kakaóízt, el is hagyhatja). Egyet forralunk rajta, majd mérsékelt tűzön sűrűsödésig főzzük. Langyosan belekeverjük a rumot, palackokba töltjük és már fogyaszthatjuk is. Hűtőben sokáig eláll. (Ha egyáltalán marad belőle, az első kínálás után!)
EGY KIS LIKŐRTAN
Egykor szerzetesek és patikáriusok -- gyógyírt keresve különböző bajokra -- állították elő az első likőröket, hogy a keserű gyógyfüvekből készült orvosságokat a betegek számára elviselhetővé tegyék egy kis méz és cukor hozzáadásával.
Ma már a különböző alkoholtartalmú likőrök a koktélkészítés nélkülözhetetlen alapanyagai. A hozzáadott italok erősítik vagy gyengítik az alaplikőr erősségét. Pl. konyakkal készült tojáslikőr kellemes frissítővé válik, ha 4 cl-jét, hosszúitalos pohárban, feltöltjük citromos limonádéval, és 1--2 jégkockát is teszünk hozzá.
TÖRTÉNELEM A TÁNYÉRON
A szaloncukor története
A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint "a szaloncukor a karácsonyi ünnepkörhöz kötött, meghatározott szemnagyságú élelmiszer-készítmény, amelyet két végén rojtozott selyempapírba és színes fóliába, szemenként, pillangósan csomagolnak." A szaloncukorra büszkék vagyunk, becsben tartjuk, hiszen magyar eredetű és jellegzetesen magyar édesség. A szaloncukor a több, mint másfél évszázados múltjával a két világháború között lett keresett édesség, gazdasági tekintetben a felívelést az ipari gyártás hozta meg. Az ötvenes évektől évtizedekig a fondant volt a közkedvelt nálunk, majd egyre több új ízzel kísérleteztek. Ma nemcsak az árubőség és a széles választék jellemzi az édesipart, hanem a fogyasztókért vívott kemény verseny is.
Báró Podmaniczky Frigyest (1824--1907), a neves politikust, írót találóan nevezték Budapest vőlegényének. Mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke sokat tett Budapest európaivá válásáért, külföldön is elismert fejlődéséért. Naplója és úti beszámolói számos, a főváros, de a művelődés történetéhez is sok, kevéssé ismert adattal gazdagítják tudásunkat. Tőle tudjuk -- de más források is megerősítik --, hogy Podmaniczky báró édesanyja a hazájából, német földről hozta hozzánk a karácsonyfaállítás szokását. Hamar híre szaladt, és utánozni kezdték. Ez még a reformkor idején, 1828-ban történt.
Eleinte gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, papírból kivágott ékességeket, süteményeket (pl. a mára elfeledett pasziánszot, száraz tea mellé valókat, tojáshabból készített figurákat stb.) akasztottak a karácsonyfára. Csak a 1800-as évek végétől terjedt el a szaloncukorkészítés, és a vele való karácsonyfadíszítés. Jókai még "szalonczukkedli"-nek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német Salonzuckerl szóból ered. Kezdetben egyszerű cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak selyempapírba, majd színes sztaniolba. A budapesti Vendéglátóipari Múzeum ma is őriz régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megcsodálhatunk egy "ricselő gépet" is. Ez tulajdonképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal lehetett berojtozni. Hajdanvolt híres budapesti és vidéki cukrászdákban az inasoknak volt tiszte működtetni. 1891-ben jelent meg Hegyesi József "magyar-franczia szakács és vállalkozó" A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: "szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák..."A szaloncukor Magyarországról terjedt el, és igen nagy becsben tartották Erdélyben és a Felvidéken. Sokan meg sem ették, évekig őrizgették az újabb és újabb ünnepre, mások csak a papírjára vigyáztak, abba csomagolták a következő évben a saját maguk főzte szaloncukrot.
A cukrászok mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízure, burkolatúra. A kiválasztott fajták elegáns csomagokban kerültek a vásárlókhoz. (A kiszállítást is a cukrászinasok végezték. Egy kis ünnepi borravaló ütötte érte a markukat.) A híres cukrászdákban nagy mennyiségű szaloncukrot készítettek az ünnepek előtt, volt, hogy naponta 25--30 kg csokoládét is felhasználtak. A pozitív formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták. A papírgyárak közel 1000 (!) fajta sztaniolpapírból biztosítottak választékot a díszítéshez. A papírra angyalkákat ragasztottak, és már lehetett is a karácsonyfára akasztani. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét.
A századfordulótól megindult a cukorka- és csokoládégyárak tömegtermelése. A háziasszonyok eleinte idegenkedtek a gyári készítményektől, de a fokozatosan javuló minőség, az egyre elegánsabb csomagolás, és főleg a széles körű választék (valamint a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb ár) gyorsan tömeges érdeklődést eredményezett. A cukrászdák a későbbiekben már csak az egyedi és különleges (marcipános, zselés, gyümölcskocsonyás stb.) szaloncukrokat készítették és árusították. Az első és a második világháború körüli elszegényedés, a gazdasági válság arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonyfadíszeket, fára fölfüggeszthető édességeket és szaloncukrot is. Újra divatba jöttek a mézes készítmények, a tojáshabbal gyártott díszek, de formáltak krumplicukorból, aszalt gyümölcsök segítségével figurákat, sőt édességeket melasz, sütőtök és sárgarépa felhasználásával is.
Karácsony a konyhában
Az ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. Falun a ház leginkább tiszteletben tartott bútordarabja mindig is az asztal volt. Megteríteni csak ünnepeken szokták. Karácsonykor piros csíkos terítőt tettek az asztalra. A karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott; ezért később sütő- vagy vetőabrosznak használták.
Az asztalra és az asztal alá helyezett tárgyak közül legáltalánosabb a gabona, a terménymagok, a szalma és a széna voltak. A magvak a következő év bő termését biztosították; a baromfinak is adtak belőle, hogy több legyen a tojás. A széna és a szalma a betlehemi jászolra emlékeztette az embereket. Karácsony után az állatok alá tették, vagy megetették velük, hogy egészségesek és szaporák legyenek.
Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a foghagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhárítására, sőt jövendöltek is belőle, hogy ki lesz beteg a következő évben; a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt.
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Ez városi hagyomány, és bécsi eredetű, hiszen rántva kell fogyasztani, és ez az elkészítési mód onnan terjedt el. Persze ennek az ételnek is van mágikus jelentése, magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. A karácsonyi lakomából az állatoknak is adtak, állítólag ez szerencsét hozott nekik. Az asztalon maradt morzsát vízkeresztig összegyűjtötték, akkor kivitték a szőlőbe és szétszórták, hogy az új évben jó legyen a termés. Gyógyításra is használták a karácsonyi morzsát, parázsra szórva füstjével beteg gyermeket, állatot gyógyítottak. Sok helyen nem szedték le az asztalt, éjjel is ott maradt az étel, hogy a család majd bőségben éljen, és az éjjel betérő Jézuska találjon ennivalót.
Szinte minden étellel és étkezéssel kapcsolatos hagyomány, hiedelem az ősi pogány időkre nyúlik vissza. A karácsonyi szokásoknak ez a területe őrizte meg legtisztábban, hogy a karácsony a téli napforduló idejére, az egykori új év kezdetére esik. Ezek a hagyományok tele vannak a jövőre vonatkozó egészségi, gazdasági, az emberek életére és körülményeire kiható babonákkal.
Az ünnep idején nem hiányozhatnak az asztalról a sütemények sem. Szinte elmaradhatatlan a korábban már említett beigli, emellett nagyon elterjedt a mézeskalács is. A mézeskalácsot már hetekkel az ünnepek előtt megsütik, a különböző figurákkal a karácsonyfát is szokták díszíteni. Aki elég ügyes, akár egy egész kis mézeskalácsházikót is alkothat.
TEST ÉS LÉLEK
Ünnepi trakta egészségesen
A bensőséges hangulatú szenteste és az óévbúcsúztató szilveszter egyik élménye az ünnepi vacsora, hogy ne is szóljunk a nagy traktákkal járó év végi vendégjárásról. Ilyenkor az asztal az egyébként szűkösen élő családoknál is megtelik finomságokkal, amelyek mindenki gyomrát próbára teszik. Mire ügyeljen a cukorbeteg, hogy elkerülje a problémákat, és párosíthassa a kellemeset a szükségessel?
A korszerű étrend ma már sok mindent engedélyez a cukorbeteg számára, ami a régebbi diétás előírások szerint tiltott volt. Ez több szabadságot jelent, de az ünnepek sem jogosítják fel a diabéteszest a szabadosságra, a szénhidrát- és energiabevitel ésszerű korlátainak figyelmen kívül hagyására. A korlátok betartásában igyekszünk segítséget nyújtani az alábbaikban, a karácsonyi/szilveszteri étkezéssel összefüggő néhány tanáccsal és szokással.
A jellegzetes ünnepi ételek sora, a hagyományos karácsonyi asztal számos régi szokást, ősi hiedelmet megőrzött. A kérdés: hogyan tehetjük a kínálatot kis változtatásokkal a cukorbeteg számára "fogyaszthatóvá", s egyben a család többi tagja számára is egészségesebbé, anélkül, hogy a megszokott ízek elvesznének.
A családok többségénél a karácsonyi vacsora elmaradhatatlan étele a hal, viszont arra ritkán gondolunk, hogy a babona szerint a halpikkely, a "halpénz" a gazdagságot jelenti. A halászlé gyakorlatilag szénhidrátmentes és alacsony energiatartalmú, ezért a cukorbetegek nyugodtan fogyaszthatják. A rántott hal köreteként viszont ne majonézes krumplit, inkább hagymás-ecetes burgonyasalátát kínáljunk számukra. A hagyománytisztelők karácsonykor sertéssültet is tálalhatnak, mivel a disznó előre túr, aki tehát a pecsenyéből eszik, az a jövő esztendőben sikeres lesz. A sülthöz párolt zöldségeket, vöröskáposztát is tegyünk a burgonya vagy a rizs mellé. Ősi babona, hogy ilyenkor szárnyas egyáltalán nem kerülhet az asztalra, mert a baromfi hátrafelé kapar, ami pedig rossz előjel. Ezt a baljós vélekedést azonban napjainkra sokaknál legyőzte az angolszász divat követése, így a töltött pulyka már nálunk is egyre népszerűbb. Mivel a gesztenyés töltelék és a szalonnás tűzdelés nagyon megnöveli az étel energia- és szénhidráttartalmát, ezért a cukorbeteg sok salátával egye, és ekkor ne fogyasszon desszertet.
Ma már kevesen tudják, hogy karácsonykor mákos tésztát, mákos gubát enni jó házasságot jelentett. Az étel diétásan is elkészíthető, ha a mákot fruktózzal keverjük. A fruktóz, más néven a gyümölcscukor jól alkalmazható egyéb sütemények készítéséhez is. A háziorvosok receptre felírhatják és a gyógyszertárakban kiváltható. Persze ha a cukrot helyettesíthetjük energia- és szénhidrátmentes édesítővel (krémek, töltelékek, habok), akkor ne használjunk fruktózt, hiszen ezt is mérni és számolni kell, mint a szorbitot. A diabéteszesek számára az alacsonyabb vércukoremelő hatásuk miatt ugyan előnyösek lennének a vajas-krémes sütemények, de a magas energiatartalom miatt mégis inkább a rétesek, a gyümölcs- és túrótorták javasolhatók.
A diós, a mákos és újabban a gesztenyés bejgli ugyancsak a karácsony süteménye. A diabéteszesek számára a tölteléket készíthetik a már említett fruktózzal. A felhasznált anyagokat mindig célszerű lemérni és feljegyezni, s amíg sül a tészta, kiszámolhatják az egész rúd szénhidráttartalmát. A háziasszonyoknak -- más süteményekre érvényesen is -- azt tanácsoljuk, ha a finomság elkészült, és nem akarják az egészet rögtön felszeletelni, jelöljék bevágásokkal a szeletek mennyiségét, mert csak így határozható meg viszonylag pontosan egy-egy szelet szénhidrátértéke. Különben a bejgli és egy csésze finom tea önálló vacsoraként is ajánlható.
Ha az ünnepek alatti vendégjárás során a diabéteszest cukorral készült édességgel kínálják, nem követ el bűnt, ha elfogadja, de feltétlenül előzze meg az esetleges kellemetlen következményeket sok folyadék ivásával, több mozgással és a szükséges plusz inzulinnal. Elsősorban a normál testsúlyú, gyors inzulint használó diabéteszesek számára engedi meg a korszerű diétás szemlélet kis mennyiségű cukor időnkénti elfogyasztását, lehetőleg szilárd ételben.
A cukorbetegek kellemes ünnepeinek alapvető feltétele a kiegyensúlyozott anyagcsere-állapot, amelyhez a gyógyszerek által nyújtott segítség mellett alapvetően hozzájárul az örömöket nem korlátozó mértékletesség, és az ilyenkor sem mellőzhető rendszeres mozgás.
Lakoma után
Ilyenkor karácsony- és újévtájt szólni kell az ünnepi, túlzott mennyiségű étel-ital fogyasztása miatt fellépő panaszok, tünetek kezeléséről is.
Amennyiben a bölcs önmérséklet határain túllépünk, általános rossz közérzet, teltségérzet, esetleg hányinger, hányás, émelygés, majd kis idő múltával hasi görcsök, epegörcs, hasmenés is megronthatja az ünnep hangulatát. Ilyenkor egy jó séta is segíthet -- lehetőleg kísérővel -- a jobb közérzet elérésében, valamint szükség lehet a házi patikában megtalálható görcsoldók, fájdalomcsillapítók, az emésztést elősegítő tabletták, gyógyhatású szerek és készítmények bevételére.
A jól előkészített vagy filézett halszeletekben is találhatunk szálkákat, azok befúródhatnak az ínybe, felsérthetik a száj-, garatnyálkahártyát, vagy szerencsétlen esetben -- szinte kizárólag az Y-szálkák -- elakadnak nyelés közben a torok- és garatrészen. Mindenki megnyugtatására szükséges kihangsúlyozni, hogy ezek a szálkák szinte sohasem okoznak fulladást. Igen kellemetlen ugyan a garatban az idegen test érzése, ami köhögést, öklendezést, sőt erős nyálzást is okozhat. Az esetek nagy százalékában azonban kenyérbél, krumpli vagy egyéb körítés nyelése továbbsodorja azt, bizonytalan, kaparó érzést visszahagyva a nyálkahártya felületes sérülését követően.
Amennyiben a szálka jobban elakad, vagy beékelődik, nyelési próbálkozásokra nem szűnik az idegen test érzése, a nyálzás és öklendezés, ügyeletes orvoshoz kell fordulni.
Karácsonyi népbetegség -- az ünnepi stressz
A karácsony közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk. Ajándékvásárlás, karácsonyfa- és díszbeszerzés, "kinek nem vettem még ajándékot"-érzés, a takarítás, az ünnepi sütés-főzés, a vendégfogadás levezénylése és még sorolhatnánk. A béke és a szeretet ünnepe mára hektikus, csillogó-villogó, idegpróbáló stresszforrássá változott. Bár sokan nem veszik komolyan az ünnepek stresszteremtő szerepét, a pszichológusok szerint a karácsonyi stressz korunk egyik valós kórtünete.
A legtöbb feszültséget ilyenkor kétség kívül a karácsonyi rohanás okozza bennünk. Az ajándékvásárlás, sütés-fozés, a fabeszerzés mind-mind erősíti bennünk a szorongást. Az üzletközpontokban és plázákban összezsúfolódott feszült emberek között nehéz nyugodtnak maradni.
Meghittség vagy megterhelő életélmény?
A karácsony elsősorban a meghittségről, az együttlétről és a szeretetről szól, az emberek nagy része azonban mára már feladatként, sőt teherként éli meg az ünnepet. Emiatt rettentően nagy nyomás nehezedik ránk ilyenkor, hiszen a feladat sikertelenségétől való félelem frusztrációt és stresszt okozhat.
Ahogy egyre közelednek az ünnepek, a lépten-nyomon felbukkanó karácsonyi vásárok és ünnepi kirakatok ösztönzésére egyre többet vásárolunk, mindenhonnan árad felénk a fogyasztás üzenete. Karácsonykor ünnepi hangulatot szeretnénk teremteni magunk köré, a meghittséget azonban nem lehet átváltani pénzre és ajándékokra.
A karácsony mára megterhelő életélménnyé vált, meghittség helyett ugyanis frusztrációval, rohanással és idegeskedéssel telnek az ünnepek. A karácsonyi feszültséget az is erősíti, hogy a családok gyakran nem együtt ünnepelnek, hanem egyik helyről rohannak a másikra, hogy mindenkit meglátogassanak, mindenhol eltöltsenek egy kis időt. Az ilyesfajta karácsonyi gyorsvizitek szintén stresszt okozhatnak.
Az iskolai, a munkahelyi karácsonyok a pszichológus szerint szintén károsak lehetnek. A sorozatos ünneplés miatt ugyanis elveszíti jelentőségét saját, otthoni karácsonyunk. Ha már az ötödik karácsonyfát látjuk, úgy érezzük, a sajátunk már nem ad ünnepi hangulatot.
Csökkentsük a karácsonyi stresszhatásokat!
Tegyünk hosszú sétákat a szabadban, kerüljük el a városi forgatagot! Kerüljük el a zsúfolt bevásárlóközpontokat! Az ünnepek alatt szakítsunk időt magunkra is! Óvakodjunk a túlköltekezéstől! Gondolkodjunk el azon, hogy vajon a karácsonyi készülődés örömet, vagy feszültséget okoz bennünk. Ha úgy érezzük, jókedvvel tölt el minket az ünnepi készülődés, akkor hagyjuk, hogy ez az érzés motiváljon bennünket! Ne feledjük, a karácsony azért van, hogy pihenjünk, és együtt legyünk a szeretteinkkel, ne vegyük túl komolyan a külsőségeket!
TEST ÉS LÉLEK
Ünnepi étkezési tanácsok
Az ünnepi lakomák közepette ne feledkezzünk meg szervezetünk karbantartásáról, egészségünk megóvásáról sem. Az evés-ivásnak, vendéglátásnak ne egészségünk lássa kárát!
Gyomorpanaszok
Mindenekelőtt: a lázas sütés-főzés közepette ügyeljünk arra, hogy hozzátartozóinknak, barátainknak mit adunk, és arra is figyeljünk, milyen és mennyi étket veszünk magunkhoz.
Van, aki -- ilyenkor is -- szinte bármit ehet, a gyomra mindent elvisel. Az érzékeny gyomrúaknak viszont a legártatlanabbnak tűnő ételek elfogyasztása is fájdalmat, puffadást, teltségérzetet okozhat, ezért gyakran van gyomorégésük. Ezt leggyakrabban a zsírban sült ételek, a majonéz, a hüvelyesek, a frissen sült kenyér, a füstölt ételek, édességek, erős fűszerek, a kávé, a citrusfélékből készült gyümölcslevek, a kóla, a tömény szeszes italok és a fehérbor válthatja ki. Ilyenkor fogyasszunk zsírszegény, fehérjedús ételeket, és az egy-két nagy étkezés helyett együnk inkább többször, de alkalmanként kevesebbet. Ugyanezt kell tenni teltségérzet és hányinger esetén is. A bőséges étkezés, a szeszes ital az arra hajlamosaknál köszvényes rohamot is kiválthat. Ekkor tilos a belsőségek, húsfélék, kávé, tea, kakaó, csokoládé, téli hüvelyesek, paraj, gomba fogyasztása.
Az ünnepekkor nem nehéz betartani, hogy elegendő időt szánjunk egy-egy étkezésre, és ilyenkor arra is lehetőségünk adódik, hogy a nagy evés-ivás után rávegyük magunkat egy kiadós sétára, ahelyett, hogy közvetlenül az étkezés után az ágyban heverésszünk...
Bármekkora súllyal nehezedik rá az otthon tüsténkedő háziasszonyokra az ünnepi készülődés okozta izgalom, ne feledjék, a pszichés megterhelés is görcsökhöz, gyomorpanaszokhoz vezethet.
Alkoholfogyasztás
A nagy dínomdánom közepette természetesen senki sem mélázik azon, hogy hány gramm tiszta alkohol fogyasztása vezet egy-másfél évtized alatt mintegy ötvenszázalékos gyakorisággal a májcirrózis kialakulásához, már csak azért sem, mert a rendszeres alkoholfogyasztás jóval nagyobb mértékű rizikótényező, mint az alkalmankénti kilengés.
Ugyanakkor tudnivaló, hogy pl. Magyarországon az elmúlt évtizedek alatt az egy főre jutó tiszta alkoholfogyasztás fokozatosan emelkedett, jelenleg 12 l tiszta alkohol/fő/év. Ez idő alatt ezzel párhuzamosan emelkedett a cirrózisos halálozások száma.
Az alkohol által bekövetkező májkárosodást három jól meghatározott kórképre oszthatjuk: zsírmáj, májgyulladás és májzsugorodás. Ez utóbbi megbetegedés arányszáma volt a legmagasabb Magyarországon világviszonylatban a 80-as évek közepén. Emellett az alkoholnak szerepe van a primer májrák kialakulásában is.
A fenti tényeken ne csak most rémüldözzünk, hanem az elszomorító adatok intsenek minket önmérsékletre, óvatosságra az ünnepek során, és persze azt követően is.
KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK
Angyaltan
Nincs vita. A karácsonyfát minden gyereknek a Jézuska hozza. A felnőtteknek is, ha jól viselkednek. De mit csinálnak az angyalok? Ez már kicsit bonyolultabb. Annyi bizonyos, hogy például segítenek a Jézuskának hozni, díszíteni a karácsonyfát, csomagolják, pakolják az ajándékokat, ezt mindenki tudja. De hogy azon túl mi is van ezekkel a segítőkész égiekkel?!
Próbáltunk kérdezősködni: mit csinálnak az angyalok az égben? A válaszok természetesen nem a legilletékesebbtől valók.
Szentek-e az angyalok?
Nem. A szentek emberek, az angyalok csupán szellemlények. Bennünket akár szentté is avathatnak (de vigyázat, a pokolban is végezhetjük), angyalok azonban sohasem lehetünk.
Léteznek-e angyalok?
Egyesek szerint, aki kételkedik ebben, az eleve pokolra való. A művészek viszont rábólintanak erre a kérdésre. És általában mások is. Főleg, ha valakit megsegített az őrangyala.
Ki "készíti" az angyalokat?
Isten. Szabad akaratuk van, akár az embereknek, sőt kételkedhetnek is. Így válhatnak bukott angyalokká.
Hányféle angyal létezik?
Vannak szeráfok (a legmagasabb rangúak), kerubok (a mennyország őrzői), arkangyalok (Isten követei), őrangyalok és még sokan mások.
Mit esznek az angyalok?
Semmit, még az istenek eledelét sem. Testük ugyanis levegőből és fényből áll.
Láthatók-e az angyalok?
Csak úgy, mint Isten.
Fiúk vagy lányok az angyalok?
Kiskorukban fiúk, utána pedig egyik nemhez sem tartoznak.
Hány angyal létezik?
A Biblia szerint "tízezerszer tízezer". A középkori német tanító, Albertus Magnus, 399.920.004-et számolt össze.
Mindenkinek van őrangyala?
Igen.
Hogyan lehet velük találkozni?
Pozitív gondolkodással és jó cselekedetekkel.
Sebezhetők-e az angyalok?
Igen. A néphit szerint, ha fogakkal felfelé teszünk le egy gereblyét, akkor kiszúrjuk vele az angyalok szemét. A fokára állított kés a végtagjaikat vágja szét, az ég felé bökött ujjal pedig akár meg is ölhetjük őket.
Hírnökök
Az angyal szó a görög angelosz kifejezésből ered, ami annyit jelent: hírnök, küldött.
A zsidó és keresztény tanítás szerint a négy főangyal együtt az angyalok vezérkara.
Gábriel az Ótestamentumban Dániel látomásait magyarázza, az Újtestamentumban többek között hírül viszi Máriának, hogy áldott állapotba kerül. Ez az angyali üdvözlet.
Mihály (Mikáel) az angyalok fejedelme, Izrael népének védelmezője, később az angyali seregek vezére, aki legyőzi az ördögöt jelképező sárkányt.
Ráfael szembeszáll a gonosz erőkkel, a démonokkal. Fő feladata a gyógyítás, ezért az orvosok és gyógyszerészek oltalmazójának mondják.
Urielt, a negyedik arkangyalt a héber Biblia nem említi, de az abba fel nem vett ószövetségi könyvek (az apokrif iratok) és a néphagyomány az angyalok negyedik vezetőjeként tartja számon.
Csendes éj, szentséges éj!
Karácsony este apró fények gyúlnak a feldíszített karácsonyfákon, és itt is, ott is felhangzik a Csendes éj (Stille Nacht) jól ismert dallama, amelyet az osztrák Alpokban, Oberndorfban hallottak először, 185 évvel ezelőtt. Azóta szinte már minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg a szerzőikről: Joseph Mohr segédlelkészről és Franz Xaver Gruber kántortanítóról.
Egy kép a múltból: 1818 szentestéje. Esik a hó. A falu polgárai a Szent Nikola-templom karácsonyi miséjére gyülekeznek. Az öreg orgona néhány nappal előtte felmondta a szolgálatot. A fiatal katolikus segédlelkész, Joseph Mohr és jó barátja, a szomszédos Arnsdorf kántortanítója, Franz Xaver Gruber azonban gitárt szerzett, így e világi hangszer kíséretében hangzik fel legelőször az ének: Stille Nacht, heilige Nacht... A hívek feszült figyelemmel hallgatják a pap népi ihletésű versét és a szívhez szóló dallamot, amit Gruber komponált hozzá. A szerzőket boldoggá tette a siker. Arról fogalmuk sem lehetett, hogy a dal majd világsikert arat.
Az osztrák eredetű költemény bejárta az egész világot, és számos különböző változatot ismerünk belőle. A
http://silentnight.web.za/translate/index.html
nevű honlapon több mint 100 nyelven, több száz fordítást gyűjtöttek össze a világ különböző országaiban élő emberek. A nyilvánvaló német, angol, olasz stb. nyelvek mellett találkozhatunk itt eszperantó, zulu, katalán, sőt, klingon fordítással is.
Természetesen magyar nyelven is megtalálhatjuk, sőt több változatban is elolvashatjuk a Csendes éj örökbecsű sorait.
ÁLLATVILÁG
Tegyük macskabiztossá a karácsonyfát!
Karácsony van, a lakást feldíszítettük, és ott tündököl a szoba közepén a csillogó-villogó fenyőfa is. Minden évben nagy gondot fordítunk arra, hogy karácsonyfánk csodálatos legyen a rajta függő díszekkel, csillogó girlandokkal, és a színes szaloncukrokkal. Idén nézzük a karácsonyfát egy macska szemével. Csillogó izzók, fényes díszek, egy vaskos törzs, amin fel lehet mászni, és egy tökéletes rejtekhely, ahonnan rá lehet ugrani a gyanútlan emberekre! Melyik macska tudna ellenállni egy ilyen "játszótérnek"? Nézzünk néhány módszert arra, hogy ezen a karácsonyon megmaradjon a fánk is, és a cicánk is boldog legyen.
Amikor kiválasztjuk a fát, gondoljunk arra, hol lesz majd biztonságban. Ne tegyük ki a macskánkat annak a csábításnak, hogy egy kisasztalra állítjuk, ahonnan könnyen leverheti. Lehetőleg ne a macska alvóhelye közelébe tegyük, mivel nem fog neki tetszeni, ha meg kell osztania kedvenc helyét egy fával, és valószínűleg mindent el fog követni, hogy nemtetszését kifejezze. Leginkább a fa fogja megszenvedni, ha a macskánk nem boldog. Győződjünk meg róla, hogy a fa stabilan áll a földön, és nem fog eldőlni. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a fa állva marad akkor is, ha a macska játszik is egy kicsit az ágakkal.
Ha nagy a fa, nem kizárt, hogy a macskánkat fenn találjuk majd a tetején, a csúcs mellett. Hogy eltérítsük macskánkat a mászástól, rögzítsünk egy keménypapírból készült széles tölcsért a fa törzse köré. A tölcsér keskeny végét támasszuk a törzshöz úgy, hogy a széles vége lefelé álljon. Győződjünk meg róla, hogy mindez elég magasan van a törzsön, hogy a macska ne tudjon felugrani, és fölötte belekapaszkodni a törzsbe. A tölcsér visszatartja majd a macskát attól is, hogy a törzsön élesítse a karmait.
A karácsonyfa alatt érdemes rendszeresen porszívózni, hogy alatta ne legyenek lehullott tűlevelek. A tűlevelek kellemetlenségeket okozhatnak, ha befúródnak a kis talppárnákba, és ugye karácsony napján senki nem szeretne állatorvoshoz rohangálni. Azt is figyelembe kell venni, milyen díszeket használunk. Soha ne használjunk üveggömböket, ha macskánk is van. Ha "lepofozzák" őket, könnyen eltörhetnek, aminek veszélyes következményei lehetnek. Persze ha nagy a fa, ezeket az üvegdíszeket feltehetjük a legmagasabb ágakra. Arra figyeljünk még oda, hogy az alsóbb ágakon csak fából, textilből, és egyéb törhetetlen anyagból készült díszek legyenek, a biztonság kedvéért.
Ne díszítsük a fát angyalhajjal, mivel ez arra csábítja a macskákat, hogy megfogják és megrágcsálják, azonban súlyos problémát okozhat, ha bejut az állat emésztőrendszerébe. A girlandot is jobb, ha nem tesszük az alsóbb ágakra, mivel a macska könnyen lehúzhatja, és magával ránthatja az egész fát! A karácsonyfa-izzókat szintén nagyon kedvelik a cicák, bár a folyamatosan égő változat kevésbé izgatja fel őket, mint a villódzó fajta. Akármilyen égőket is használunk a fán, a kábeleket fontos megfelelően elrejteni.
Nincs annál dühítőbb, mint besétálni a nappaliba, és azt látni, hogy a macskánk éjszaka tönkretette a szép karácsonyfát. De ha megkísértjük a macskát egy megmászható, csillogó fa csodáival és gyönyöreivel, ki is okolhatná őt? Itt van hát a karácsony, próbáljuk a dolgokat a macskák szemével látni és az őket érő kísértéseket a minimumra csökkenteni!
ZÖLDÖVEZET
A magyal
Angliából érkező karácsonyi üdvözlőlapokon a nálunk már hagyományosnak mondható lucfenyős képek helyett elsősorban a magyal (Ilex aquifolium), ez az örökzöld, szúrós levelű, ragyogó piros bogyójú növény látható.
Többnyire amerikai előfordulású, illetve Európában Dél- és Nyugat-Európa bozótosaiban, cserjéseiben gyakori, hazai erdeinkben nem él, inkább parkokat, kerteket díszít. Hoffman-Wagner 1903-ban napvilágot látott botanikai munkája ugyan még említi, hogy hegyi erdőkben is terem, de hozzáfűzi, hogy "hazánkban egyedül Arad megyében, Zimbró környékén".
A fa erősen elágazó, tíz méter magasra is megnőhet. Levelei bőrneműek, fényesek, hullámos szélűek, egyenetlenül öblösen és tövisesen fogazottak. 1--3 virága a levelek hónaljában fejlődik. A csészelevelek négy, vagy ritkán több metszetűek, a párta szintén ennyi. Mélyen hasított, fehér vagy vöröses színű. Kétlaki fa, virágainak illata kellemes, nem túl erős. Bibéje 2--20 karéjú. Csonthéjas termése ugyanannyi különálló csonthéjjal fejlődik. A hívogató külső ellenére termése nem fogyasztható, mérgező. Korábban a népgyógyászatban is használták; fiatal leveleit láz és reuma ellen fogyasztották. Kérgéből ragadós madárlépet készítettek.
A magyalfélék családjába tartozik a magas C-vitamin-tartalmú, serkentő hatású maté (Ilex paraguayensis). A belőle készült teát jezsuita teának hívják, mert több száz évvel ezelőtt jezsuita misszionáriusok figyeltek fel használatára Dél-Amerikában. Akkoriban a skorbut ellen a leghatásosabb védelemnek bizonyult a matétea. Koffeintartlma nagyjából megegyezik a teáéval. Ma a maté Dél-Amerika legkedveltebb serkentője, népszerűbb, mint a tea, vagy a kávé. Gyakran a kenyérbe is belesütik.
A magyal rendkívül kemény, fehér, finom erezetű fája az asztalosok kedvence. Faesztergályos, faberakásos munkáknál előszeretettel dolgoznak vele.
Bár az angolszászok jellegzetes karácsonyi dísze, eredetileg valamelyik ókori római isten szent fája lehetett, olyan istené, aki az erdővel szoros kapcsolatban állt. Legvalószínűbb, hogy Silvanus fája volt. Az ír mondavilágban a természet örök megújulását jelképezte a magyal, ahol páncélos zöld lovag képében jelenik meg karácsonykor Arthur király udvarában, kezében magyalággal és pallossal.
Amíg Magyarországon pünkösdi királyt választanak, addig a régi rómaiak a téli Saturalia ünnepen Rex Saturalist kiáltottak ki uralkodóvá, akinek jogara magyalág volt. Egy heti "uralkodás" után jelképes ceremónia közepette fejét vették. Így vagy úgy, ma már nálunk is a jellegzetes karácsonyi növények között találjuk, asztaldíszek, koszorúk, csokrok kedves kiegészítője, ünnepi hangulatunk mind inkább elfogadott része.
HANG-KÉP
A bécsi újévi koncert vétele
Az előttünk álló esztendő első napjának legünnepélyesebb eseménye kétségkívül a bécsi újévi koncert. Természetesen egyben a legnézettebb tévéműsor is, hisz a legutóbbi kimutatások szerint több mint száz országban közvetítik, több mint egymilliárd néző számára.
Az újévi hangverseny immáron fogalom. Egyszeri, megismételhetetlen, melynek hangulatában ott van a bizakodás, a szilveszterezés jóleső fáradtsága a televíziók előtt koradélben tespedve, eszegetve-iszogatva. Szinte gyermekkorunk óta különös ünnep mindannyiunk számára, melyet velünk együtt, egyidőben milliárdok néznek Európától Japánon át az Egyesült Államokig az egész világon.
Az újévi koncert -- bár ma már mindenütt rendeznek ilyet, újabban egyebek közt Újvidéken is -- valójában csak bécsi lehet. Egy csöpp csoda, egy csepp íz a monarchia XIX. századvégi utánozhatatlan, utolérhetetlen hangulatából.
A prímet mindig a keringők viszik, melyeket a világ talán legjobb zenekara, a Bécsi Filharmonikusok adnak elő, aktuális vendégkarmesterük pedig minden alkalommal a legnagyobb nevek egyike. Nem lesz ez másként alig több mint egy hét múlva sem.
S mint minden esetben, a koncert fénypontja ezúttal is a Kék Duna-keringő lesz. A ráadás pedig az elmaradhatatlan Radetzky-induló, amelynek ütemére az éjszakai ünneplésről megmaradt pezsgőt illik, újabb koccintásokkal fűszerezve, kihörpinteni.
Idősebb olvasóink bizonyára még fekete-fehér tévéjükön nézték a közvetítést, amelyet Helga Vlahović, a zágrábi stúdió tüneményes bemondónője közvetített. Azóta persze sokat fejlődött a technika, így ma már alkalmunk van rá, hogy odahaza is akár a koncertterem hangélményének megfelelő színvonalon élvezhessük a hangversenyt.
Hogyan? Ebben segítünk ma olvasóinknak!Bevezetőként, hogy értsük a lényeget, le kell szögeznünk: egy ilyen adás esetében a tévé előtt ülő személy számára a hang élménye egyenértékű (hacsak nem fontosabb!) a képpel.
1. számú ábránkon a legegyszerűbb lehetőséget látjuk. Ha ún. mono tévékészülékkel rendelkezünk, érkezzen a kép (hang) tetőantennáról, kábelről vagy műholdról, a zenekar hangját mindössze egy kis teljesítményű hangszóróból, egyetlen pontból kisugározva halljuk majd. Az eredeti hangzáshoz képest -- szabad becslés szerint -- nem több mint 10 százalékos hangélmény...
Sokkal jobb helyzetben vagyunk, amennyiben tévénk sztereó (de nem ún. kéthangszórós, ami még nem sztereó!). Ebben az esetben a műholdról vett adás sztereóban fog megszólalni. A kábeltévés adások általában monóban jutnak el készülékünkhöz, így a hangvisszaadás is mono lesz, de legalább két nagyobb teljesítményű hangszórón. A földi adások közül a belgrádi mono, a zágrábi és a pesti ellenben már sztereó technikában sugározza a bécsi eseményt.
De menjünk tovább! 3. számú rajzunkon egy nagyszerű lehetőséget mutatunk. Amennyiben olyan szerencsénk van, hogy egy újabb gyártmányú, jobb márkájú tévével dicsekedhetünk, akkor eláruljuk: ezek legtöbbjének hátoldalán ún. RCA hangcsatlakozási kimenetet találunk. Ha a tévét egy RCA (másik nevén: chinc) kábellel, amely 6. ábránkon látható, a HiFi-toronyra csatlakoztatjuk (lehetőleg az AUX feliratú csatlakozóhüvelyekre), akkor a koncert kísérőhangját már a torony hangdobozain élvezhetjük.
Egy további lehetőséget láthatunk 4. rajzunkon. Feltéve, hogy műholdról vesszük az adást, a műholdvevő hangkimeneteléről a HiFi-toronyra vezetjük a hangot. Ez esetben még akkor is pazar hangélményben lesz részünk, ha tévénk mono kivitelű!
Létezik-e még nagyszerűbb megoldás? Természetesen!
Vannak olyan -- persze drágább -- HiFi-készülékek, illetve erősítők, melyek ún. surround, vagyis olyan hangot keltenek, amely körbeveszi a tévé nézőjét. Az összekábelezés lényegét 5. ábránkon mutatjuk. Ugyanitt látható (az ábra jobb, alsó részében), hogy a tévénéző előtt három hangdoboz ontja a hangot: egy középütt, egy-egy meg a jobb és a bal oldalon. A koncertterem mélységérzetéről a két hátsó hangdoboz gondoskodik. Az ilyen erősítők (HiFi-készülékek) elektronikus úton még akkor is nagyszerű koncertterem-élményt keltenek (például a taps nem csak elölről, hanem a hátunk mögül is hallatszik), amennyiben az adás a hagyományos sztereóban érkezik.
(Megjegyzés: a surround hangzásnak nagyon sok fajtája ismeretes, de lényegében mindegyik ugyanazt csinálja -- körkörös hangot kelt.)
Tudunk további lehetőségeket is, ám ezek már lényegesen drágábbak, összetettebbek, ezért ismertetésüktől ezúttal inkább eltekintünk.
Végül hadd tegyük hozzá, hogy a nálunk elérhető földi adók közül Belgrád, Zágráb és Budapest közvetíti az eseményt. Műholdról ugyanezek, valamint várhatólag a SAT-1 német adó. Kábeltévékbe is rendszerint ezeket játsszák be.
A fent leírtak maradéktalanul alkalmazhatók a január elsején este, a Duna Televízió által közvetített budapesti Interoperett Gála vételére is.
Kép és szöveg: Horváth Gábor
MINDENFÉLE SZERKENTYŰK
Bécsi koncert: biztos ami biztos
A szemközti oldalon olvashatókhoz igazítottuk mai rovatunkat. Tegyük fel, hogy január elsején szép, havas reggelre (vagy inkább délelőttre!) ébredünk és kedvünk kerekedik, hogy az év első napját hétvégi házunkban töltsük. Igen ám, de mi lesz a bécsi koncerttel? Talán csak nem mondunk le egy ilyen eseményről?
Persze, hogy nem, ha van egy úgynevezett kisképernyőjű tévékészülékünk (1. ábra), amelyet az autó hátsó ülésére téve magunkkal vihetünk. Az általában 13--15 centiméter képátlójú készülékek zöme ugyan fekete-fehér képet szolgáltat, de ilyen körülmények között ez is megteszi. Persze léteznek színes katódsugárcsővel szállított kicsiny tévék is. Ezek ára természetesen nagyobb, mint amazoké. Amíg egy fekete-fehér kis tévét már 2000--3000 dinárért is megkapunk (legtöbbször a kínai boltokban), addig egy 14 centis színes tévé legalább a kétszeresébe kerül.
Legyen a kép szürke vagy színes, a készülékhez hálózati adapter is jár. A műsort -- szükség esetén, és a kiviteltől függően -- akkumulátorról vagy megfelelő méretű elemekkel is megtekinthetjük.
Attól tartunk, hogy a szilveszteri muri fáradalmai következtében átalusszuk a közvetítést? Nos, erre is van ellenszer: egy rádiós ébresztőóra (2. ábra)!
A teendőnk a következő: az órába előző este -- még tiszta fejjel! --, bepötyögtetjük az ébresztés időpontját, vagyis a déli tizenkét órát. A következő műveletként arra a rádióműsorra állítjuk a készüléket (Pest, Belgrád, Zágráb), amelyik közvetíteni fogja a Bácsi Filharmonikusok ünnepi hangversenyét.
Ezek után már semmi gond: a készülék a megadott időpontban önműködően bekapcsolódik, és amikor beint a karmester, fel fog ébreszteni bennünket.
S íme egy harmadik -- egyáltalán nem új, ezért csak emlékeztetőnek szánt ötlet: a fejhallgató. Ha ugyanis nem mindenki rajongója az efféle műsoroknak (rendszerint az ilyen alkalmakkor illő hangerő miatt), úgy Önnek azért nem kell lemondania a páratlan élményről: csak dugjon a tévé megfelelő csatlakozóhüvelyébe egy jobbfajta fejhallgatót (3. ábra)! Ekkor aztán úgy felhangosíthatja a Radetzky-indulót, hogy akár repesztheti a dobhártyáját, akkor sem szólnak a többiek!
H. G.
EGY KIS HUMOR
Gyermekek levelei Istenhez
Kedves Isten!
Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?
Bill***Honnan tudtad, hogy Te vagy Isten?
Catherine***A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?
Marine***Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?
Mark***Ilyennek tervezted a zsiráfot vagy csak véletlenül alakult így?
Norma***Ahelyett, hogy hagyod, hogy az emberek meghaljanak, és mindig újakat kelljen csinálni, miért nem tartod meg azokat, akik most vannak?
Jane***Ki rajzolja a határokat az országok köré?
Nan***Az állatok is Téged használnak, vagy van nekik valaki más?
Nancy***Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
Neil***Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad vagy sokat kellett törnöd a fejed?
Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
Lois***Az rendben van, hogy több vallást teremtettél, de nem zavarodsz néha össze?
Arnold***Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?
Donny***Te tudsz a dolgokról, mielőtt feltalálják őket?
Charles***Komolyan gondoltad, hogy csak azt szabad tenni másokkal, amit magunknak is szeretnénk? Ha igen, akkor megvígasztalom a kisöcsémet.
Darla***Amikor az első embert készítetted, az is úgy működött, mint mi?
Tom***Nagypapa azt mondja, hogy Te már akkor is voltál, amikor ő kisfiú volt. Milyen régi vagy?
Jack***Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam.
Joyce***Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.
Johny***Kérlek, tegyél még egy ünnepet karácsony és húsvét közé.
Ginny***A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem nem fogod bántani.
A barátod (nem mondom meg, ki vagyok)
***Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit. Utánanézhetsz.
Bruce***Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van és kaptam injekciót is.
Janet***Hogy lehet, hogy régen annyi csodát műveltél, most pedig nincs egy se?
Seymour***Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom.
Denise***Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakkészletem.
Raphael***Azt szeretném, ha nem lenne bűn és azt szeretném, ha nem lennének háborúk.
Tim***Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna.
Nálunk ez működik a bátyámmal.
Larry***Szeretném, ha pont olyan lennék, mint Apu, csak egy kicsit kevesebb szőrrel.
Sam***Várom a tavaszt, de még mindig nem jött. Ne felejtsd el!
Mark***Értem nem kell aggódnod, mindig jól körülnézek.
Dean***Szerintem a fűzőgép a legnagyobb találmányod.
Ruth***Néha még akkor is gondolok rád, amikor nem imádkozom.
Elliot***Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.
***A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
Marsha***Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
Mickey***900 évig szeretnék élni, mint az a pasas a Bibliában.
Szeretettel: Chris***Hogy vagy? Jól? Én is jól vagyok. Anyukámnak 5 lánya és egy fia van. Én vagyok az egyik.
Nancy***Sosem érzem magam egyedül, amióta hallottam Rólad.
Nora***Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.
Donna***Ha nem hagytad volna, hogy a dinoszaurusz kihaljon, nem lenne országunk. Jól csináltad.
Jonathan***Szeretlek, mert mindent megadsz, amire szükségünk van, de miért úgy találtad ki, hogy meg kell halnunk?
Daniel***Fantasztikus, hogy a csillagok mindig jó helyre kerülnek.
Jeff***Szerintem senki sem lenne jobb Isten, mint Te. Csak azt akartam, hogy tudd. Nem csak azért mondom, mert Te vagy Isten.
Charles***Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a naplementét, amit te készítettél. Klassz volt.
Eugene
