 |
|
Ötvenhat |
A forradalom és szabadságharc félévszázados évfordulójára a svédországi magyarság, költségeket nem kímélve, nagyszabású ünnepélyekkel készül. Tíz nappal október 23 előtt Bromöllában, másnap Göteborgban, harmadnap pedig Stockholmban egyenként három és félórás lesz a műsor (lásd a 12 oldalon), amikor a meghívott előadók és az ünnepi műsorban fellépő művészek próbálkoznak majd, ünnepi hangulatot varázsolva feloldani, és feledtetni velünk mindazt, ami otthon és a határokon túl is, a kivételesen szép szeptemberi őszt beárnyékolva, a magyar polgárság kiemelten fontos ünnepéhez méltó várakozás kegyes hangulatát, a mindig piszkos politika arcátlanságaival kíméletlenül szétfoszlatva és a magyar összefogás várva várt lehetőségét újból elszalasztva, nemzeti érzéseinket lelombozva, ismételten torokszorító keserűséget okozott. Ünneprontó ünnepvárás lett a részünk. Nem ezt érdemeltük.
A Lundban élő Drab Károlynak féltve őrzött ereklyéje egy, a harcokban megtépázott, füstös, lyukas nemzetiszínű zászló, amely ötven esztendővel ezelőtt a szabadság eljövetelének reményében lobogott a budapesti utcákon, a hősies harcokban. Megbeszéltük, hogy eljött az ideje annak, hogy újra zászlórúdra erősítve megmutassuk a világnak.
Nemrég a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége vezetőinek tĺngagärdei gyűlésén azt javasoltam, hogy fényes és a SMOSZ minden pénzét felemésztő ünnepségeinken túl, legyen ez az ünnep nemcsak minden svédországi magyaré, hanem a megszokottnál másabb módon, a minket befogadó svédeké is.
