A Vasának a kor hajóépítésének hiányos elméleti ismereteiből eredő katasztrófája nem tántorította meg a nagyravágyó Gusztáv Adolfot tervei végbevitelében. 1630-ben 130.000 kitűnően fegyverzett és mintaszerűen fegyelmezett katonával meghódította Pomerániát és Mecklenburgot, majd Berlinnek tartott, hogy sógorát, György Vilmos brandenburgi választófejedelmet megnyerje az ügynek. György eleinte vonakodott, mire Gusztáv Adolf ágyúkat szegeztetett a palotának, és György készséggel aláírta a szerződést.
   Időközben a katolikus liga seregei, Tilly és Pappenheim vezérletével 1631 májusában elfoglalták és feldúlták Magdeburgot, a protestantizmus végvárát. A protestánsok ekkor utolsó reménységük, Gusztáv Adolf mögé sorakoztak, és szeptember 17-én, Breitenfeld mezején (Lipcsénél), legyőzték a diadalokban megőszült, addig veretlen Tilly hadseregét, és Gusztáv Adolf bevonult, az akkorra már százezres főnyi hadserege élén a védtelen Münchenbe. Nyitva állott előtte Bajorország, és az osztrák tartományok.
   Ferdinánd császár szorult helyzetében a sokáig mellőzött Wallensteinhoz fordult, aki hosszas előkészületek után, 1632 novemberében Lützen mezején csapott össze Gusztáv Adolf seregével. A napokon át tartó csatából a svédek kerültek ki győztesként. Elfoglalták a császáriak zászlóit és ágyúit, és Wallenstein seregét csúfos futásra kényszeríttették. Gusztáv Adolf nem érte meg a csata végét. A csata hevében - és a sűrű ködben - túl közel lovagolt egy császári vértes-ezredhez, és több golyótól találva halálosan megsebesült.
   Gusztáv Adolf éppen német földön tartózkodó özvegye, Maria Eleonóra aranyba foglaltatta férje bebalzsamozott szívét. Gusztáv Adolf tetemét gyászoló hívei hazavitték Svédországba. Stockholmba érkezve Maria Eleonóra kétszemélyes koporsót rendelt, minduntalan felnyittatta férje koporsóját, és közel két éven át késleltette férje temetését. Az államtanács, élén Axel Oxenstiernával, jobbára Maria Eleonóra bizarr kívánságaival foglalkozott. Miután lebecsülő módon nyilatkozott a svédekről, a hideg időjárásról, a nyálkás sziklákról, a felbosszantott gyámkormány a hisztérikus özvegyet Krisztina nevelésére alkalmatlannak nyilvánította.
   A kétségbeesett Maria Eleonóra 1640 nyarán Dániába szökött, kiváló okot szolgáltatva az újabb svéd-dán háborúhoz. A Lennart Torstensson és Gustav Horn vezette szárazföldi erők 1643-ban - ki tudja hányadszor - elfoglalták a déli tartományokat. A sikert a svéd-holland flotta diadala tetőzte be, mely 1644-ben megsemmisítő vereséget mért a dán hajóhadra. Csak a francia és holland érdekek akadályozták meg azt, hogy a svédek teljesen eltiporják Dániát.
   Gusztáv Adolfot kiskorú leánya, Krisztina, az utolsó Vasa-uralkodó követte a svéd trónon. Krisztina azonnal békét kötött Dániával (1645 Brömsebro). Kihasználva a békeidő adta lehetőségeket, vallon kovácsok érkeztek Liége környékéről, akik a forradalmasított magnúm-módszer-rel világhírt szereztek a svéd vasipari termékeknek. A hollandok Amsterdamot használva mintául felépítették Göteborgot, és Louis De Geer holland üzletember létrehozta a rabszolga-kereskedelemmel foglalkozó Svéd Afrikai Társaságot. Az 1641-ben, érdemei elismeréseként nemesi rangra emelt de Geer volt az egyedüli, aki hollandul mondott beszédet a svéd országgyűlésben. 1645-ben megjelent az első svéd újság - Ordinari Post Tijdender, mely Post och Inrikes Tidningar címmel azóta is rendszeresen megjelenik
   Időközben Carl Gustaf Wrangel hadvezér a franciákkal szövetkezve fosztogatta Dél-Németországot. Számtalan kincset küldött haza az éppen épülő Skokloster kastélyába. Szárnysegédje, Kristoffer von Königsmark 1648-ban bevette Prágát, kifosztotta Hradcany várát, és a Harmincéves háború legnagyobb zsákmányára tett szert. (Az "Ezüst bibliát", a Codex argenteust ma is az Uppsalai egyetemi könyvtárban őrzik.) Néhány hónapra rá megkötötték a wesztfáliai békét. A Harmincéves háború alatt hozott áldozatok nem voltak teljesen hiábavalóak. A béke diplomáciai szinten nagyhatalommá emelte Svédországot. A tetemes kártérítés mellé területi gyarapodás is járt. A wesztfáliai béke részleteinek finomítására, a végső megbeszélésre, Nürnbergben került sor. A tárgyalásokon a Karl Gustaf pfalzi gróf, a későbbi X. Károly Gusztáv elnökölt. A záróbanketten 128 fogást szolgáltak fel, aranyozott oroszlánfejből bor csurgott az épület előtt összegyűlt szájtátókra. Éjfélkor harminc muskétás vonult be, és Carl Gustaf Wrangel vezényszavára a mennyezetbe lőttek. Régen tudták a módját...
   A műveltségéről, éles eszéről, messze földön híres Krisztina királynő, fiús viselkedésével kirítt a környezetéből. Céllövésben, lovaglásban versenyre kelt a férfiakkal, ennek ellenére legszívesebben a tudományok művelésével foglalkozott. Számos kérője akadt, de mindnyájukat visszautasította. - "A szív szerelemre teremtett! De a szerelem és a házasság jóformán összeférhetetlen." - "Az emberek azért házasodnak meg, mert nem tudják, hogy mit csinálnak." - "A házasság örömei nem egyenlítik ki annak kellemetlenségét." - sorolta aforizmaszámba menő kifogásait. Tény, hogy amikor megszületett, először mindenki "fiút" kiáltott, és csak aprólékos vizsgálat után rendelték vissza a kürtösöket a palota ablakából. "Észak Minervája" számos tudóssal levelezett; udvarába meghívta kora híres gondolkodóit. Rövid ideig "Cogito ergo sum" Cartesius, azaz René Descartes (1596-1650) is Stockholmban tartózkodott. (A hideg és nedves éghajlat kikezdte a francia egészségét. A Fredrik Adolf templom udvarában temették el. Porait 1666-ban szállították haza Franciaországba.)
   1650-ben Svédországnak 850 000 lakosa volt, közülük 12000-en éltek Stockholmban. Az 1649-es év termése elpusztult, éhínség, elégedetlenség uralkodott az országban. Krisztina ebben az évben koronáztatta meg magát, és, hogy országa mégse maradjon trónörökös nélkül, rávette a rendeket, hogy unokabátyját, a pfalzi Károly Gusztávot fogadják el utódjául. A rekordhosszú koronázási menet a Stockholm északi részén, a központtól öt kilométerre fekvő Jakobsdal - ma Ulriksdal - kastélyából indult. Az elsők már a Nagytemplomhoz értek, de az utolsóknak még nem sikerült beállniuk a sor végére. Hat hófehér paripa húzta a királynő hintóját, ezüst patkóik csattogtak a Storkyrkobrin-ken - a templomhoz vezető, enyhén lejtős úton. Krisztina ezüst trónon ülve fogadta az ország főurainak hódolatát. A Nagytéren bor folyt a szökőkútból, a palota ablakaiból pénz hullott a mámorban kúszó alattvalók közé. Négy év múlva, 1654-ben, Krisztina királynő, az Uppsalában egybegyűlt rendek előtt lemondott Károly Gusztáv javára a trónról, és áttért a katolikus hitre.

   A protestáns világ vezető alakjának, Európa egyik nagyhatalmának uralkodójának katolikus hitre való áttérése számtalan spekulációra adott okot. Kétségkívül intellektuális határozat volt: Krisztina idejében mindent, ami az irodalomban, festészetben, szobrászatban és zenében új, és nagy volt, katolikusok alkották a katolikus országokban, melyekkel összehasonlítva Svédország barbár ország volt. Az is lehet, hogy az Európában zsákmányolt, és Svédországban betiltott könyvek "fertőzték meg a lelkét". - Veszélyes dolog könyvet lopni! - mondta egy híres "Krisztina-kutató". - Valaki még elolvassa őket


   A gyámkormány, majd Krisztina uralkodása alatt a nemesség mértéktelenül meggazdagodott. A kor leggazdagabb főura, Magnus Gabriel de la Gardie kancellár tulajdonában több mint ezer uradalom, és kastély volt, többek között Karlsberg, Ulriksdal és Drottningholm. Az 1655-ben tartott országgyűlésen a papi és polgári rend elfogadta a X. Károly Gusztáv által szorgalmazott "redukciót", az elszegényedett korona elidegeníthetetlen, de mégis elidegenített birtokainak visszaszolgáltatását. A nemesi rend kénytelen volt beleegyezni, de a király hatalmát korlátlanná tevő törvény kivitele elé annyi akadályt gördített, hogy az csak jóval később, 1680-ban öltött testet.
   1655 június 15-ikén a svéd hadsereg lerohanta az utolsó Vasa ivadék, János Kázmér király országát, és X. Károly Gusztáv Lengyelország királyaként ünnepeltette magát. Szövetségesével, II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel együtt birtokolta Lengyelországot, kiváltva ezzel a nagyhatalmak haragját. A megmentést Dánia háborús üzenete jelentette1657-ben. X. Károly Gusztáv szégyenkezés nélkül hagyhatta el Lengyelországot. A svédek Németországon keresztül indultak Dánia felé. Elfoglalták Dánia déli országrészét, majd Jylland szigetéről a Kis-Belt csonttá fagyott jegén átkelve meglepték a zord időjárás miatt ostromra nem számító Koppenhága védőit.
   III. Frigyes dán király sietve beleegyezett a roskildei béke (1658) előnytelen feltételeibe. Dánia megint elvesztette Skĺnet, valamint a Kattegát melletti Hallandot és Blekingét. A siker csúcsán álló 37 éves X. Károly Gusztáv tüdőgyulladást kapott, és 1660 február 13-ikán, Göteborgban elhunyt. Halálos ágyán fogalmazott végrendeletében fiának, a négyéves Károly fiának felnőtté válásáig, hattagú gyámkormányra bízta az ország vezetését, melynek tagjai az elnöki szerepet betöltő, két szavazatra jogosult özvegy, Hedvig Eleonóra, Carl Gustaf Wrangel birodalmi tengernagy, Magnus Gabriel De la Gardie birodalmi kancellár és a holland származású Herman Fleming birodalmi kincstáros voltak. A X. Károly halálhírére hazasiető Krisztinát udvarias hidegséggel fogadta az alkalom tiszteletére egyesült lutheránus front. Elkeseredett tárgyalások után, tekintélyes apanázs ellenében örökre lemondatták a svéd koronáról. Krisztina csalódottan tért vissza szeretett Rómájába. A Tevere jobb partján fekvő Palazzo Riarioban lakott, könyveket és műtárgyakat gyűjtött - gyűjteménye magvát a prágai rablásból származó több tucat értékes festmény képezte - királyi akadémiát alapított az olasz nyelv tisztaságának megőrzésére. Öregkorára kistermetű, kövér anyóka lett, csinos kis szakállal a tokáján. - "Az öregség a halálnál is borzasztóbb." - mondogatta. 62 éves korában halt meg. Nagy pompával temették el a Szent Péter bazilikában. - "Az ember állandóan a boldogságot keresi, azt, amit nem lehet megtalálni ebben az ócska, komisz világban." A protestánsok legnagyobb hősének lánya a katolikus egyház legszentebb templomában, a Szent Péter katedrálisban várja a feltámadást.
   A "Stockholm Banco" 1611-ben - Európában először - bankjegyeket bocsátott ki. A nehéz rézlemezeknél sokkal könnyebben kezelhető papírpénz hamar népszerű lett. Az, hogy a pénz értéke összefüggésben állhat a bankjegyek kibocsátásának mértékével, akkoriban fel sem ötlött. 1688-ban az emberek megrohanták a bankot, kitört a pánik, és a bankjegyek premierje botrányba fúlt. A csődöt mondott bankot átvette a kormány, és a Birodalom Rendjei Bankja néven üzemeltette tovább. 1670-ben királyi "varázsló-bizottság" alakult, mely felszólította a papokat, készítsenek névsort a boszorkánysággal gyanúsított személyekről. A boszorkány-hisztéria 1675-ben érte el a csúcsot, egyedül az észak-svédországi Härnösandban 71 személyt végeztek ki. (Az utolsó "boszorkányt" 1704-ben végezték ki, majd 1779-ben eltörölték a törvénykönyvből a boszorkányság büntetését.) 1672-ben a rendek által korlátlan hatalommal felhatalmazott XI. Károly átvette a gyámkormánytól a hatalmat. Némi erőszak alkalmazásával keresztülvitte a régóta esedékes redukciót, majd XIV. Lajos francia király támogatásának a tudatában nekilátott az időközben ismét dán kézbe került svéd területek visszaszerzéséhez. A tengeri ütközetekben a svédek rendre alulmaradtak, a svéd hajóhad "koronája, a Kronan is odaveszett. 1676 decemberében a hajóhad nélkül maradt XI. Károly betört Skĺneba, és Lund mellett találkozott a téli táborba vonult dán sereggel. A harci rendben felsorakozott seregek egymást szemmel tartva indultak a Lundtól hét kilométerre fekvő, stratégiai fekvésű Szélmalom-csúcs felé. Eleinte csak araszolva, aztán mind sietősebben, a végén eszeveszett rohanással. Elsőnek a svéd lovasság jobb- és a dán lovasság balszárnya érkezett meg. Nem várták meg, amíg a gyalogosok is utolérik őket, hanem azon nyomban egymásnak estek. Az összecsapásból a svédek kerültek ki győztesen, és Károllyal az élükön, a közeli folyóba kergették a menekülő dánokat. Nagyon meg lehettek elégedve, mert órákon át nézték a zajló jégtáblák között küszködő dánok haláltusáját Ezalatt a két hadsereg zöme a bevezető ágyúpárbajt vívta. Déli 11-kor az ágyúgolyók elfogytak, és a két sereg összecsapott. Az eredménnyel egyik fél sem volt elégedett, ezért ebédszünetet tartottak. A szünetet kihasználva, elküldték Erik Dahlberget, a zseniális hadmérnököt, keresse meg Károlyt és a lovasságot. Az erőre kapott hadak megint egymásnak estek. Egy óra múlva megint szünetet tartottakA számbeli fölényben levő dánok délután háromkor utolsó rohamra indultak. A muníció elfogyott, ember ember ellen harcolt. Ekkor érkezett meg Károllyal az élén a lovasság. A svédek átvágtak a meglepett dán seregen, és egyesültek a gyalogsággal. A dánok harci rendje felbomlott, menekült, aki amerre tudott. Az ezután következő mészárlással véget ért az Északi országok történetének legvéresebb ütközete: 4000 svéd és 5000 dán katona vesztette életét.