|
|
||
| A dél-svédországi magyarok családi lapja | ||
| 4. évfolyam 14. szám 2003/1 | ||
| A szerkesztõ asztala | ||
| Tõled is függ az Ághegy | Jönnek a magyarok | |
|
Tõled is függ, hogy megjelenik-e az Ághegy, a skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti antológia?
Az Ághegy antológia kiadását tervezzük! Kérjük, támogasd és segíts minél több támogatót gyûjteni a skandináv országokban, de másutt is, ahol a skandináviai magyar alkotok munkájának és hídszerepének kiteljesítése érdeklõdésre számíthat. A befizetett összegnek megfelelõen, példányt/példányokat küldünk majd az Ághegy hatszáz oldalas és számos színes mûvészeti mellékletet tartalmazó kötetébõl. Irodalmi és mûvészeti lapunkat már az induláskor nyomtatásban is elképzeltük. Most eljött az ideje hogy az Ághegy öt számát összesítve, a skandináviai magyarok alkotók irodalmi és mûvészeti alkotásait kötetbe foglalva kiadjuk. De ez immár meghaladja kisközösségeink erejét és a felvállalt önkéntesség kereteit. Ezért az olvasókhoz, barátainkhoz fordulunk segítségért. Nagyobb arányú anyagi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a szükséges nyomdai munkát kifizethessük. Legalább 250 támogató egyenként 15-20 eurós (ennek megfelelõ svéd korona) hozzájárulásával 500-1000 példányt rendelhetünk. Anyagi haszonra nem számítunk, a szerkesztést és nyomdai elõkészítés egy részét is magunk végezzük, a szerzõi díjról pedig lemondtunk. Kérünk tehát minden kedves olvasót, minden irodalmat és mûvészetet támogató barátunkat, hogy szíveskedjék a támogatásra szánt összeget mielõbb a szerkesztõ e célból nyitott PG-konto 404 86 10-2 számlájára átutalni. A támogató nevének és címének feltüntetésével biztosítja, hogy kiadványunkat postacímére megkapja. Ha nem sikerül a nyomtatáshoz szükséges költségeket összegyûjtenünk a befizetett összeget visszaküldjük. Bõvebb felvilágosítással a szerkesztõ szolgál.
Tar Károly, az Ághegy szerkesztõje, Balogh Ilona, pénztáros
Minden magyar - minden magyarért!
A Kossuth-emlékzászlót az Magyarok Világszövetsége Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján, 2002. szeptember 19-én Monokon, Kossuth szülõfalujában bocsátotta ki, és adományozta meg vele a falu közösségét. Még aznap, Kossuth emigrációs éveinek egyik legemlékezetesebb helyszínén, Washingtonban, a Capitoliumban az MVSZ átadta a Kossuth-emlékzászlót az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának. Ezt követõen egymás után jelentkeztek magyar közösségek a Kárpát-medence különbözõ vidékeirõl, Kossuth-emlékzászlót igényelve. Szeptember 21-én Gyergyócsomafalván tizenkét székelyföldi település és az MVSZ egyik tagszervezete vett át Kossuth-emlékzászlót. Október 13-án, Magyarvalkón tíz kalotaszegi település magyar közössége és egy újabb MVSZ tagszervezet jutott Kossuth-emlékzászló birtokába. Minden zászlóátadás ünnepélyes külsõségek között zajlott, és mind a zászlóátadóknak, mind a zászlóátvevõ küldöttségeknek maradandó élményt jelentett. A zászlóigénylõ közösségek vallomása szerint az MVSZ Kossuth-emlékzászlaja szimbolikus erõvel bír, és pótolja a millenniumi országzászlót, melyet sok külhoni magyar közösség igényelt, de tekintettel az országzászló állami felségjel mivoltára, külhonban csupán egyházi közösségek kaphatták meg. Az MVSZ Elnöksége tudatában van annak, hogy egyedül egy civil szervezet adományozhat külhonban nemzeti szimbólumokat, anélkül, hogy más államot provokálna tettével. Az MVSZ Kossuth-emlékzászlaja nem állami, hanem nemzeti szimbólum. Ezért az MVSZ Elnöksége támogatja, hogy minél több magyar közösség jusson Kossuth-emlékzászló birtokába. A zászlóadományozó mozgalom kibontakozásának legnagyobb akadálya az emlékzászlók költségeinek fedezése. Az MVSZ közismert pénzügyi válsága miatt nem vállalhatja, a Kárpát-medencében külhonban élõ, zászlóigénylõ közösségek legtöbbje pedig nem képes a zászló költségeit fedezni. Egy zászló költségei 100 USD-t tesznek ki. A több mint ötven zászlóigénylõ közösség közül csupán a székelyföldiek tudták a költségeket önerõbõl fedezni. A többi település esetében szerencsére jelentkeztek támogató magánszemélyek és intézmények, akik kifizették egy-egy zászlóigénylõ közösség zászlaját. A villámposta elõnyeit élvezve a MVSZ sajtószolgálatának híreibõl megtudhatjuk, hogy a számos településnek és egyesületnek van már Kossuth- emlékzászlaja. Svédországban tudtunkkal nincs ilyen egyesület. És annak ellenére, hogy a svéd-magyarok számos esetben támogattak szûkös körülmények között élõ magyar közösségeket- nem vesznek részt a Minden magyar minden magyarért mozgalomban. Lundi, malmõi, kristianstadi, helsinborgi, göteborgi és más távolabbi vidékeken élõ magyarok fogjatok össze! Legyen magyar zászlótok! Legyen a Kossuth nevével fémjelzett zászlótok, amely alatt az összefogást gyakorolhatjátok. Még most sem késõ. Szeptember közepéig tart a mozgalom. |
Egy esztendõ múlva a magyarországiak munkát vállalhatnak az Európai Unió országaiban. Svédország azok közé az országok közé tartozik, ahol szívesen látják a vendégmunkásokat. Máris számosan kérték szerkesztõségünk segítségét munkát keresõ pincérek, cukrászok, szakácsok, fémipari munkások, és a számítógépes munka sokféle területén szerencsét próbálók. Még nem tudják, hogy itt sem kolbászból fonják a kerítést, nem irigylésre méltóak az élelmiszerárak, a lakás sem olcsó . De akit a szerencséje valamely felfelé induló szakágazatba vezet az jól jár, a fizetés ott sokszorosa az otthoni hasonló munkakörökben dolgozók bérének. Szóval, elõreláthatóan jönnek majd a magyarok, számunkat, a mostani felbecsülések szerinti harminc ezret, több ezerrel is növelhetik. Jó ez nekünk? Persze, hogy jó!
Egyik írótársam, amikor Erdélyben együtt szenvedtük a nagyromániás pöffeszkedõk harsogásait, bólogatva azt mondta, bárcsak Debrecennél vagy Szolnoknál volna a román-magyar határ. Megrökönyödésemet látva így vigasztalt: Akkor aztán többen lennénk magyarok itt Erdélyben! De a mieink nem akarják elfoglalni a skandináv vidéket, hanem tanulni, európai levegõt szívni jönnek ide. Ne tessék azt gondolni, hogy ez olyan könnyen fog menni! Az izgága, harsogó törtetõ magyar jobb, ha otthon marad. Itt senkinek nem emlegetik az anyját, a gépkocsizók nem rázogatják egymás felé az öklük, itt csendes a szó, nem kívánnak "szórakozni" egymással az emberek. Mindebbõl az is következik, hogy jövevényeink az itt huzamosabb ideje lakó magyarokra vannak és lesznek utalva. Mi segíthetünk nekik, hogy könnyebben alkalmazkodjanak a helyi szokásokhoz, segíthetünk a nyelvtanulásban, a tájékozódásban és minden más egyébben. Például a szabadidejük hasznos eltöltésében is. Cserébe pedig elvárjuk, hogy jelenlétükkel frissítsék, színvonalában emeljék az egyesületeinkben folyó nem éppen sokféle tevékenységet. Jönnek a magyarok! És erre fel kell készülnie minden svédországi magyar egyesületnek. Végiggondolható miféle és hányféle teendõ adódik majd az elkövetkezõ évben. Ötletek kellenek, keretek, amelybe beilleszkedhetnek a jövevények. Az elõrelátók már gondoltak is ezzel, amikor Stockholmban a Magyar Köztársaság Nagykövetségének támogatással klubot alapítottak a Svédországban munkát vállalt magyarok számára. Többnyire értelmiségi pályát választottak, kutatók, doktorandusok, diákok világhálós összekötetésérõl van szó, akik idõnként személyesen is találkoznak, hogy megbeszéljék gondjaikat, ismerkedjenek egymással. Ilyen klub kialakítását kezdeményezte lapunk is, hiszen itt délen is éppen elegen dolgoznak, és tanulnak honfitársaink. De huszonvalahány villámposta címre küldött kérdõívünk válasz nélkül maradt. Mégis hisszük, hogy az egymásmegismerésre az elkövetkezõkben egyre nagyobb lesz az igény kisközösségek kialakítására., Biztosra vehetjük, hogy az itt élõ és dolgozó magyarok számának növekedésével olyan kisközösségek jönnek majd létre, amelyekben kellemesebbé válnak majd mindennapjainkat, elviselhetõbb az otthon megszokottak idõleges hiánya. 
Senki sem próféta a maga hazájában! De azért illik tudnunk, hogy nekünk zászlókészítõnk is van. A malmöi Albert Ilona méltán kiérdemelte a Zászlós Ica nevet. Munkái, különféle zászlóit fél világ dicséri.
Nyílttér
A szerkesztõ ezúton mond köszönetet mindazon egyesületeknek és intézményeknek, barátainak, munkatársainak, ismerõseinek, akik a Magyar Kultúra Napján " A magyar kultúra külföldi szolgálatáért" indoklással a Magyar Kultúra Lovagja cím elnyerése alkalmából szóban és írásban gratuláltak és jókívánságaikkal erõsítették meg hitében, hogy önzetlen szolgálatát a közmûvelõdés területein a továbbiakban is folytassa az általa alapított dél-svédországi magyar családi lap valamint a skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyam nemes célkitûzéseinek megvalósítása érdekében. |
|