A dél-svédországi magyarok családi lapja
4. évfolyam 14. szám 2003/1
Lélekgondozó
Római magyarázatok
Kor 12, 12-14. 27-31a
Lk 7, 11-17

     "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" (Lk 7, 14) A mai evangéliumban Krisztusnak megesik a szíve egy özvegyasszonyon, aki egyetlen fiát készül eltemetni. "Ne sírj!" Ne sírasd gyermekedet, hisz hamarosan viszontláthatod. "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
     Az emberi fájdalom nem hagyja érintetlenül az Ember Fiát. Az evangélium hirdeti, hogy Isten az ember segítségére siet. Az emberi történelembe inkarnálódott Isten nem leli örömét az emberi fájdalomban, a halálban, az elmúlásban. Az élet felfoghatatlan kincs. Az Ember Fia védi az életet. A Megváltás mûve az életre összpontosul: az emberi élet értéke új dimenziót kap benne.
     Isten adja és védi az életet. Az életigenlés felülmúl mindent. Az ember kapja az életet, de gyakran megsemmisíti. A jelenkor förtelmes, embertelen tömegpusztításai azt mutatják, hogy az ember számára nem érték az élet. A XX. század tömegmészárlásai (sajnos) nem tanították meg az emberiséget arra, hogy az életet védeni kell. Vietnám, Észak-Korea, afrikai háborúk, ázsiai véres konfliktusok, Jugoszlávia szétesése, szeptember 11-ei New York-i események, Afganisztán és egészen frissen az iraki konfliktus arra figyelmeztetnek minden felelõsége tudatában lévõ embert, hogy az agresszió és a gyûlölet tovább mélyül - jelenleg "globalizált" szinten. A politikusok és a befektetõk saját érdekeikért politizálnak. A szenvedõ tömegek csak arra jók, hogy egyesek mediatizálhassák az "emberi jogokért folytatott háborúk" maszkja alatt lejátszódó imperialista katonai beavatkozásaikat. Az emberi élet védelme és a természet védelme összefonódik egymással. Az emberi életet nem lehet védeni, ha a világ ökológiája összeroppan. Ennek ellenére Johannisburgban a jelenlegi ökológiai helyzetért felelõs országok egyáltalán nem képviseltették magukat. "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" (Lk 7, 14) Krisztus példát adott az emberi élet védelmére. A gazdaság globalizációjával párhuzamosan "globalizálódik" a felelõsség is. A háborúk és a környezetszennyezés felelõtlen emberek tevékenységének eredményei. Az életigenlõ Isten követõi nem lehetnek a halál szerelmesei. A jelenlegi helyzet egyre jobban sürget arra, hogy energiánkat az élet védelmébe állítsuk.

ApCsel 8, 1-8
Jn 6, 35-40

     "De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
     Érdekes megjegyzés ez ebben az evangéliumi szakaszban. Úgy gondolom, hogy ez ránk még inkább vonatkozik, mind Jézus korára. Az ember nagyon nehezen akarja "észrevenni" az igazságot. "Látásában" sztereotípiái, redukált világszemlélete, becsvágya, információhiánya gátolja meg. Azt lát, amit akar. Viszont ez nagyon ritkán képezi a valóságot.
     Vegyük például a jelenlegi magyarországi helyzetet. Az emberek negyven évig láttak dolgokat, tapasztaltak terrort, éreztek megaláztatást. Mégis azt hiszik, hogy mindazok, akik ezeket végrehajtották, visszatérve, jobbak lesznek, mint azelõtt voltak. Az emberek nagyon nehezen szakadnak el a "biztonságtól". A vérengzõ Ferenc-Józsefet képesek voltak éljenezni. Csak néhány "Arany János" akadt, aki Edward királynak merte nevezte a diktátort. 		     A politika mindannyiunk feladata. Nincsen egy "elit" réteg, amelyre rá lehetne ezt bízni. "Legyetek egyszerûek mint a galambok, de ravaszak, mint a kígyók". Gondolkodni, érvelni és dönteni sztereotípikus elõítéletek nélkül nem egyszerû, de annál inkább nagyszerû feladat. Az egyház szociális enciklikái sorra hívják fel a figyelmet a politikára, mint minden keresztény ember feladatára. A létbiztonságot, jogbiztonságot és közbiztonságot nem kampányplakátok mosolygó, korrupt politikusai fogják megvalósítani, hanem komoly politikai programok?
     "De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
     A veszteség egyéni, a gyõzelem közös. A szemünket használjuk a látásra és a fülünket a hallásra. Talán számunkra fontosabb ez most, mint valaha.

ApCsel 9, 1-20
Jn 6, 52-59

     Saul üldözi a keresztényeket. Nem tudja felfogni, hogy "valami" fontosabb lehet, mint a leírt törvények. Milyen lehet egy olyan Isten, aki jön és egyszerûen semmibe veszi a "szent betûket"?! Ilyen Istent és a benne hívõ embereket üldözni kell. Nehogy azt higgyük, hogy Pál fordulatával a kereszténység gyõzött ezen szemléletmód fölött. A Páli-fordulat az "embert" a "törvény" felé helyezi ugyan, de a történelem folyamán maga a kereszténység is gyakran visszaesett a Saul-szindrómába. Elég ha a Karamazov-testvérek "fõinkvizítorára" gondolunk. "Miért tértél vissza?" - kérdezi a fõinkvizítor az újra megtestesült Istentõl. A "törvények" kísértik az emberiséget. Ez természetes, hiszen nélkülük elég nehéz lenne élni. A baj akkor kezdõdik, amikor fontosabbakká válnak a törvények az embereknél. "A törvény van az emberért és nem az ember a törvényért". Ezzel az igazsággal az emberi rendszerek csak ideig-óráig tudnak valamit kezdeni. Aztán a Páli-fordulat után újra kezdõdik a Saul-szindróma.
     A nagyinkvizítorok, a saulok - örökérvényûek. Fõ jellemzõjük, hogy semmit sem tudnak kezdeni saját szabadságukkal, ezért nem nézik jó szemmel másokét sem. Vasmarkú imperátorok, õrült rendszerek, buta korlátozások harcoltak az emberi szabadság ellen. A harc még nem dõlt el?
     A Páli-fordulat sok nagy pszichológusnak kedvenc témája. Az ember megunja korlátait és kitör belõlük. Már aki vállalja mindazt, ami az ilyen kitöréssel jár. Kieslowski lengyel filmrendezõ Dekalógusa jut eszembe. Az egész sorozat (a mózesi törvények) hétköznapi történetekre épül fel, ahol a szereplõk megtapasztalják azt, hogy tulajdonképpen a pillanatnyi döntéseik határozzák meg életüket. A szituációk minden pillanatban egy más lehetõséget ajánlanak. "Saul" vagy "Pál" az emberi választáson alapszik. A morális gõzfelhõ nem ment meg minket attól a pokoltól, amely etikai csõdjeinket követi. Az ördögi kör hamar elharapózhat az ember életében. Az isteni abszolútumot az emberi relatívumra kell lefordítanunk. Ez az etika aláaknázott terepe, ez a "Saul" és "Pál" pokoli harca: (újra)választani soha nem késõ.
Szakács Ferenc Sándor