|
|
||
| A dél-svédországi magyarok családi lapja | ||
| 4. évfolyam 14. szám 2003/1 | ||
| Koppenhágai Lap | ||
| 4. évfolyam 10. szám 2003/1 | ||
| Üdvözlet Dániából | ||
|
Nem éppen újdonság a Hamvas Béla Klub látóköre, hiszen több, mint tíz éve szinte minden hónap egy szombatján megnyílik a szabad fórum, de - hála az Égnek! (vagy, amint tetszik;-) mind világszerte (pl. Szociális Fórumok), mind pedig otthun (pl. polgári körök) egyre nagyobb érdeklodés mutatkozik civil közösségképzõ módszerek iránt. Ez itt egy - a témakeringetés elsõ látásra talán roppant egyszerûnek tûnõ alapszabályait hosszan csiszolt - minimál próbálkozás. Lehet, hogy nehezen hihetõ, de az otthuni népfõiskolai és egyéb munkáink során kiderült, hogy elég sokan bizony nehezen bírják már azt is, hogy mindenkit végighallgatunk (aki csak szólni kíván;-) és lankadatlan odafigyelésünkkel segítjük azt, aki éppen beszél. Itt is akadt olyan, aki rosszul lett attól, hogy úgymond 'mindenki hülyeségét végig kellett hallgatnia'. Szerencsére ezek kivételek. Sajnos azonban a részvételre alapozott látókörök is azok általában. Pedig tapasztalatunk szerint - legalább minimális - következetes személy és közösségépítõ gyakorlás nélkül nem épül, és nem virágzik semmilyen TÁRSadalom. Szerencsére egyre többen jönnek rá földszerte, hogy az államapparátusok, és politikai pártok leginkább a globálisan mohó kajmántõke kiszolgálói többnyire egyre inkább, nem pedig a polgárok képviselõi - sajnos. Nos azok figyelmébe ajánljuk megint egyszer e rövid beszámolót, akik tenni akarnak valami kicsit legalább MAGukért, a családjukért, és a gyerekeik jövõjéért. Íme a legutóbbi látókörrõl szóló rövid beszámoló:
Látókör mottó: Úgy vagyunk mi evvel a 'tanácskozással', mint az a bizonyos legendabéli indián törzs, amely meghívott egyszer egy fehér embert egy ilyen alkalomra. A leírás szerint nagyon 'látókörös' módon megkeringettek néhány kérdést a tûz körül. Volt, aki álmát mesélte el, volt, aki véleményét mondta, volt, aki csak hümmögött... Eszegettek, iszogattak, pipázgattak közben, azután szépen elköszöntek. A vendég megrökönyödve kérdezte az utolsót, hogy de hát most mi lesz a problémákkal, mit határoztak, stb. Mire a vendéglátó kicsit csodálkozva azt válaszolta, hogy de hiszen mindannyian tudják, hogy mit kell tenniük. Nohát megen fordult egy év. 2003 február 8-án du. 3- tól elkezdõdött az ez évi elsõ látókör, ippeg 'elegendõ' résztvevõvel. (Akik biztosra mondták, hogy jönnek részben elmaradtak, akiket nem is reméltünk, felbukkantak - amint ez általában lenni szokott!;-) 
Lázár Ervin Járkáló
Bartókot hallgattunk egy rövid ideig elõször, szokás szerint elnökünk, Kovács László Béla válogatásában. Majd egy tibeti nevet felvett magyar szerzetes magyar népmese elemzéseibõl hallottunk részleteket, hogy a megfelelõ mesés hangulatba jöjjünk a 'Mérték és értékrend' téma megkeringetéséhez. Már az elsõ hozzászólások felvetették a valóságban a mese, mesében a valóság alapkérdéseit. F. Ildi (akit különösen szívesen láttunk végre viszont ismét, súlyos, vétlen autóbalesete után - remekül nézett ki!;-) azzal indított példul, mostanában azon tûnõdik, hogy kamasz fiukat talán 'szolgálni' kéne elküldeni, nehogy ellustítsa az otthoni ellátás... Hááát, nem tudjuk a fiatalúr álláspontját e kérdésbendeha a meseperspektívákat nézzük, talán nem ártana neki;-) De, hogy még inkább mesés hangulatba kerüljünk Kriszta elhozta legfiatalabb tagunkat, a csak néhány hónapos, csöppnyi (ámde máris határozott!;-) Péterkét bemutatni. Igen ám, de aludt a lelkem, és így a büszke dán apuka vigyázta a közösségi ház udvarán. Így is jó volt üdvözölni - õket! Visszaülve azután még jobb hangulatban emlegettük fel a közelmúlt talán legfontosabb eseményét a Porto Allegre-i csodát! A global civil megmozdulást, sõt mozgalmat, amitõl hosszúúúú távon talán várhatjuk, hogy lassan, békésen, sõt, demokratikusan a pénztekerészek, lakájaik és katonáik kezébõl kiveszi majd 'világháborús' eszközeiket, és így a javíthatatlanok nyugdíjas otthonaikban ólomkatonákkal vívják meg csatáikat, és babszemekben tõzsdéznek majd (Kop-kop-kop!:-) Kiosztottuk nyomtatásban is a Politiken helyszíni beszámolójának, valamit Arundhati Roy indiai íróno 'kiáltványának' fordításait. (Ez utóbbi - angolból - elnökünk, László fordítása kivételesen, - de nem kevésbé köszönve!;-) Voltak persze szkeptikus hangok is, az 'ember önzo állat' (is) nem éppen bíztató perspektívájáról értekezve. Erre persze felmerült a Dalai Láma egy itteni látogatásának egy általunk hallott fordulata, miszerint: "Az ember önzo, nem baj, csak tudja, hogy mi is az, ami igazán jó neki, és a többieknek is!" Van fontosabb kérdés? Ugye nincs. Ezúttal is érintettük, hogy mi is lenne az a néhány alaptétel, amiben talán kivétel nélkül meg tudnánk egyezni, ha... Egy-két példa: Senki senki helyett semmi lényegeset nem tudhat. A lehetõ legszerényebb anyagi fogyasztásra beállni. Hm?! |
Megemlékeztünk még a Doni hadsereg pusztulásáról, a 'belsõ internetrõl', beszéltünk arról, hogy miként is lehetne talán válogatós vásárlással, illetve nem-vásárlással befolyásolni a politikát, stb. No és hosszan forgattuk a nagyon is küszöbön állónak tûnõ 'olajos terrorista ellenes világháború' (vagy mi az ördög?!) elõl való kitérés lehetõségeit. Sajnos 'katonai szakértõnk', F. Laci kis, ámde, mint többnyire, igen érdekes, és információ-gazdag elõadásának nyomán többek között meg kellett állapítanunk, hogy a német. francia 'háború ellenesség' mögött álló érdekcsoport is sokkal inkább a korábbi olajos különalkuk hasznáért oly 'karakán', mintsem az emberiesség nevében.
Talán az egyik legfiatalabb tüntetõ, a 'mi' Péterkénk, Kriszta mamával.
De - dacára egy kis, talán az ajánlottnál személyesebb pengeváltásnak, a személyesség mibenlétét, és fõként eszköztárát tekintve a keringetés vége felé - mégis inkább ünnepi volt, és maradt a légkör, mint nyomott. Az, hogy a vacsorára maradtak is finom, és még mindig elég olcsó ételt ehettek a 'kafeteriában' természetesen jót tett a búcsúértekezésnek . is, pakolás, és a hozott könyvek nézegetése, újabb népzenei CD-ékkel ismerkedés közben. Viszont látásra márciusban! (Örv.) * Ezen anyagok sok más rdekessggel egytt olvashatk a honlapunkon: http://hjem.get2net.dk/hamv.laz Utóirat: Minden különösebb szervezkedés nélkül a látókör résztvevõinek jó része, aki csak ráért, kiment az ausztráliai magyar újságíró Csapó Endre által az '56 óta elsõ igaz globális civil megmozdulásnak nevezett világ béketüntetés helyi változatára, az amerikai követség elé. 
Itt már az angol nagykövetség felé vonul a tömeg tovább (majd a Parlament elé). Az elõtérben a talán leghangosabb ifjú tüntetõ, a hat éves magyar Ginkgo.
Kicsit vitatkozgattunk - mobiltelefonon - hogy hányan is lehettünk. Nos, az elvonulást jó 3/4 óráig figyeltük (innen. ahonnan ez a fotó készült), és még nem volt vége! Katonai szakértõnk, F. Laci szerint kb. 6000-en lehettünk. Mások szerint megvolt az 10.000 is. Az biztos, hogy amint a követség elõtti egyik szónok, az '56-os Szocialista Néppárt elnöke Holger K.N. fogalmazott, régen láttunk már a városban ilyen egyöntetûen elszánt, és ekkora demonstrációt. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle ember, jó hangulatban, együtt menetelt.. Szerkeszti: Lázár Ervin Járkáló (ham.laz@get2net.dk)
|
|