|
|
||
| A dél-svédországi magyarok családi lapja | ||
| 4. évfolyam 14. szám 2003/1 | ||
| Iskola | ||
| Haza, a magasban Magyar nemzetismeret I-II. tankönyv |
Egy nagyapa feljegyzései | |
|
A magyar nemzetismereti tankönyv a nyugati világ országaiban, szórványban élo nemzettársaink, a magyarul tudó és tanuló tíz éven felüli diákok és tanítóik számára készült. A színes képanyagban és illusztrációkban gazdag tankönyv - amely az Oktatási Minisztérium pályázatán elsõ díjat nyert - két kötetes, de egységes egészet alkot. Áttekintést ad a magyar õstörténet rejtelmeitõl a nemzeti tulajdonságok és jelképek világáig; a Kárpát-medence magyar népétõl és tájaitól, a Föld déli féltekéjén, vagy Észak-Amerikában és Nyugat- Európába élo magyarokig; a sok kis fejezetben tárgyalt magyar történelemtõl, a világhírû mûvészek, tudósok és sportolók nemzeti panteonjáig, a magyar nyelv és az irodalmi mûvek szépségeitõl, legjelesebb alkotóink portréjáig. E kiadvány a magyar nemzet határokon átívelo egyesítését, kultúrájának átörökítését, identitásának erõsödését, a közösségi kapcsolatok építését is szolgálja. Mivel rendkívül vegyes formák között, eltérõ szintû magyar nyelvtudással, különféle iskolákban tanulnak majd e tankönyvbõl a külhoni magyar diákok, a szerzõk igyekeztek egyszerûen és világosan fogalmazni, a
fejezeteket jól tagolni, s rengeteg színes képpel, térképpel segíteni a megértést, az eligazodást. E tankönyv tartalmazza a sokat hangoztatott nemzeti minimum követelményeit, s alkalmas segédeszköz a magyar diaszpóra új szellemi honfoglalásához.
Mádl Ferenc köztársasági elnök úr 2003. január 10-én küldött levelében írja: " ..ez a hiánypótló kiadvány egyedülállóan összetett történelmi, irodalmi, mûvelõdéstörténeti, honismereti szemléletmódjával, áttekinthetõ szerkezetével hasznos olvasmányául szolgál azoknak, akiknek készült: a külhoni magyar diákoknak." A tankönyv szerzõi: Alföldy Jenõ- Bakos István- Hámori Péter- Kiss Gy. Csaba Bírálta: Vekerdi László történész, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa és Dr. Péntek János nyelvész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora Véleményezték: Lukácsffy Kristóf tanár (Finnország), Wurst Erzsébet oktatásszervezõ (Ausztria) A B/5 formátumban megjelent 200, illetve 208 oldalas tankönyvek ára Magyarországon kötetenként 1530 Ft, a két kötet együtt: 3060 Ft + a postaköltség. Ára külföldön: kötetenként 10 euró, a kettõ 20 euró + postaköltség Megrendelhetõ: ANTOLÓGIA Kiadó és Nyomda Kft. 6065 Lakitelek, Felsõalpár 3. Telefon: (36)76/549-021, Fax: (36) 76/549-021, Számlaszám: Lakiteleki Takarékszövetkezet 52000018-12100035
Még egyszer
A hétvégi iskoláról Az idegenbe szakad magyarok minden földrészen sikerrel alakítottak és mûködtetnek hétvégi iskolákat. Nálunk is áldásosan mûködik Stockholmban. Hol lehet még ilyen iskolánk? Ott, ahol több olyan magyar értelmiségi él, akit be lehet vonni az oktatásba és a nevelésbe. Egyetemi városok, kutatóközpontok vidékén. Mert ott mindig találni véglegesen vagy ideiglenesen megtelepedett magyart. Miért fontos a hétvégi iskola? Azért, mert a svéd tanügy felügyelheti a magyar oktatás színvonalát- így olyan, amilyen -, de a közösségé összeálló magyarul tanítók egymást segíthetik, kiegészíthetik, javíthatják! Ha jót akarnak a magyar egyesületek: minél elõbb kezdeményezniük kell a hétvégi iskolákat. |
Ma megegyeztünk unokámmal, hogy mindhalálig tanítom anyanyelvére, õ meg apanyelvére tanít engem. Mondtam, hogy õ elõnyösebb helyzetben van, hiszen nyugdíjasként napokig nem kell megszólalnom svédül, tehát rám fér az okítása. Második elemista, de már eszmélése óta egyenlõ félként fogadtuk el egymást játékban, okoskodásban, mindenben, Öregedõ csontjaim félelmetes ropogása ellenére próbálok vele lépést tartani, de amióta egykapus focicsatáink rendre az õ gyõzelmével végzõdnek, tudom, hogy néhány év múlva testi és észbeli állapotára való tekintettel, fel kell néznem rá. Tulajdonképpen ezért jöttem Svédországba. Szóval, azt tapasztalom, hogy jól tettem, amikor felnõtt emberként kezelem. Ez lesz az alapja további magyarra tanításomnak. Különben túl vagyunk az elsõ osztály anyagán, írni, olvasni tud magyarul. S mert sikerült érdeklõdését felkeltenem, játszva, heti kétszeri negyedórában megtanulta a magyar zsinórírást, az olvasásban a pont és a vesszõ, a kérdõ- , a felkiáltó-, a párbeszéd -,az elválasztó- , és az idézõjel szerepét, a szótagolást, a magán- és a mássalhangzókat. Nagy segítségemre volt ebben a Nemzeti Tankönyvkiadó Olvasókönyve és olvasási munkafüzetei. A rövid, féloldalas majd oldalas meseolvasmányai és a munkafüzetek jó leckebeosztása, az érdeklõdést keltõ kérdések és rajzok segítettek abban, hogy a magyar tanulásra szánt rövid idõben unokámat elkerülte a kötelezõ tanulás unalma, kevés kivételtõl eltekintve nem kényszeredetten, hanem könnyedén, játékosan tanult magyarul. Azt hiszem nagyon fontos az, hogy kedvvel tanuljon.
Ehhez már évekkel azelõtt tisztáztuk, hogy a svéd nyelvtudása mellett az anyjától örökölt magyar nyelv kincs, olyan többlet, amire büszke lehet. Erdélybõl valók vagyunk, ahol nemcsak többségi környezetben, hanem még akkor is, ha csak egyetlen román volt közöttünk, tanácsos volt abbahagynunk a magyarnyelvû társalgást, hogy ne sértsük a csak egy nyelvet beszélõt. Itt Svédországban, az emberséges kisebbségben is meg kell értetnünk gyermekeinkkel már kisgyermek korában, hogy magyarul beszélni nem bûn. Sokszor, amikor az óvodából elhoztam fiú unokámat, vagy amikor mostanában lányunokámért megyek, a családi megegyezés alapján magyarul beszélünk. Érdeklõdve közelítettek ilyenkor a svéd csöppségek, egyik-másiknak utánozni kerekedett kedve, kipróbálták a nekik furcsán hangzó szavakat, érdeklõdtek jelentése felöl. A nyíltság légkörében unokáim büszkék arra, hogy társaiknál többet tudnak. Nem a nemzetiség büszkesége ez, hanem a tudásé. Unokáim úgy magyarok, hogy egyben svédek is. Az sem baj, ha ez fordítva igaz. Elképzelem milyen ferde útra vinném õket, ha anyanyelvtanulásukat az õsi magyar vér- és rögvalóságra épített különbségükre, a mellveregetõs zászlólengetés gyakorlatára alapoznám. Osztály-nagyapó Jó kezdeményezés a svéd iskolákban az, hogy minden osztálynak legyen nyugdíjas-nem tanár, nem tanító, nem nevelõ-, hanem akármilyen más mesterségû nagyapója, aki sûrûn találkozik az osztály tanulóival és helyettesíti a nem tudni hová tûnt ?, sosem volt? vérszerinti nagyapákat. Városonként - ahol magyarok is élnek - sürgõsen szükség volna magyar nagyapákra is. Magyar egyesületek! Ilyenekkel foglalkozzatok! |
|