A dél-svédországi magyarok családi lapja
4. évfolyam 14. szám 2003/1
Fiatalok
A SOMIT Lapja 2. évfolyam, 4. szám, 2003/1
Mire jó a gyerek?
     2002 évet rekordévnek könyveltem el, abból a szempontból, hogy nagyon sok fiatal talált magának párt. Így hirtelen, öt derék magyar legényrõl tudok, aki nagy hirtelen "importra" adta a fejét, és mivel környezetében nem talált magának jó asszonykának valót, hát talált magának Erdélyben. A papírok beadva, ügyek folyamatban, néhányan már boldogan élik egy fedél alatt "mézesheteiket". Ifjúasszonyka, már az iskolapadban, szabadidõs program a bútorok nézegetése, tervezgetések. Közben össze-össze járogatnak ezek az "egy cipõben járó" párocskák. A központi téma természetesen az új élet. Mély empátia és összhang vibrál a levegõben. Megbeszélik, a holnap hogyanját és mikéntjét, tapasztalatokat cserélnek. Akarva-akaratlanul is jó tanácsokat adnak egymásnak. Olyan országban élünk, ahol az állam támogatja az egyént, az Életben indulókat, de azért vannak dolgok, amit nem "reklámoznak" és nem kopogtatnak be az ifjú pár ajtaján, azzal, hogy: "gyerekek sok szerencsét nektek, és azt tudtátok, hogy ilyen és ilyen segélyre, támogatásra jogosultak vagytok?" Hát az ilyesmiket jó megbeszélni egymás között.
     Ezek az elsõ apró lépések, mikor egy-egy új sejt születik, hiszen a család a társadalom sejtje. Mikor a fészekrakáson túljutunk, általában az utód a következõ megoldandó dolog. Vannak, akik, csak õsi példát követve, teszik, amit tenniük kell, mert ott az ideje, mert ennek ez a rendje. Van, aki mély érzelembõl, benne él a vágy, olyat alkotni, melyben a gének által benne lesz önmaga is meg az általa szeretett személy is. Ha ránéz majdani futkározó, játszadozó gyermekére, akkor látja, ez a kis jószág, ez tulajdonképpen MI vagyunk. Ha mindenki ez utóbbi elgondolásból illetve érzelembõl nemzene utódot, akkor körülbelül fele ennyi lakossága lenne a Földnek, mint amennyi most van.
     Egyszer osztályfõnökünkkel szabad beszélgetést folytatva érdekes, gondolatmenetbe keveredtünk. Összefoglalva: hogyan romlik a nép civilizációs színvonala? Gyorsan felvázolta. Amikor az ember az utód kérdésben is a mennyiséget és nem a minõséget tartja szem elõtt. Érdekes módon ( és ez minden népre jellemzõ, kisebb nagyobb mértékben) Az alacsonyabb intelligenciával, érzelmi szinttel rendelkezõ emberek 5-6 gyereket is felvállalnak, hisz sok fáradságába nem fog kerülni õket nevelni, oktatni, mert nõ az magától is az utcán. Azok az emberek viszont, akik rendelkeznek némi tudással, elõrelátással, igényük van arra, hogy gyermekükbõl Ember legyen. Nekik általában 1-2 utódjuk van. Gondoljunk bele, ez az 1-2 utód felnõ, jó esetben megtalálja (értelmileg, szellemileg) hozzáillõ párját. Mondom, "jó esetben"! Lesz 1-2 utódja. Míg a szegényebb oldalon (nem anyagilag értve) 5-6, akiksokkal könnyebben, megtalálják a hozzáillõket, és természetesen a szülök példáját követve, nagycsaládban lelik örömüket. Röviden és tömören fogalmazva, az egyensúly a szegényebb oldal javára, nem hogy egyenes arányban dõl, hanem exponenciálisan. És ez nagy skálával nézve, több emberöltõ, bizony nyomorúsághoz vezet. Jó példa erre? Afrika teljes egészében, Kína, Pakisztán.

     A szabad beszélgetés végére odajutottunk, hogy az egyén nem csak a következõ 30 évért felelõs, hanem az elkövetkezõ századokért is. Nézzünk csak végig a történelmen, hány és hány a maga idejében virágzó kultúra, civilizáció, nagyhatalom, mára már hátul kullog. Ha jobban beletekintünk történelmükbe, akkor bizony láthatjuk, hogy nem egy külsõ hatalom, hanem a belsõ lesüllyedés okozta vesztüket. Ha megnézzük a mai amerikai társadalmat, akkor talán látjuk, hogy csak 50-100 év kérdése az összeomlás. Semmitõl sem különb a többi régletûnt nagyhatalomtól. Meg amúgy is a természet rendje, a születés, fénykor, elhalás. És ez mindenre érvényes, legyen az társadalom, nép és egyén.
     Hát akkor próbáljuk meg késleltetni ezt a folyamatot, és nap mint nap, adjuk meg utódainknak, azt amire igényük van és amire teremttettük õket: szeretet, tisztelet.

     Ismeretlen szerzõ:

"Ha a gyerek szidalomban él, megtanulja az ítélkezést.
Ha a gyerek haragban él, megtanulja a harcot.
Ha a gyerek félelemben él, megtanulja a rettegést.
Ha a gyerek szánalomban él, megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyerek gúnyban él, megtanulja a szégyent.
Ha a gyerek féltékenységben él, megtanulja az irigységet.
Ha a gyerek szégyenben él, megtanulja a bûnbánatot.
Ha a gyerek bizakodásban él, megtanulja az önbizalmat.
Ha a gyerek megértésben él, megtanulja a türelmet.
Ha a gyerek helyeslésben él, megtanulja magát szeretni.
Ha a gyerek elismerésben él, megtanulja, hogy jó ha célja van.
Ha egy gyerek tisztességben él megtanulja az õszinteséget. Megtanulja, mi az igazság és a becsület.
Ha a gyerek biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha a gyerek nyugalomban él, megtanulja megtalálni saját békéjét.
A Te gyereked miben él? "

     Azt sem felejtsük el soha, hogy 20-30 év múlva a gyerekedre nézel, akkor tükörbe nézel, önmagad látod, aki úgy viszonyul hozzád, ahogy te magad megrajzoltad.
     Sok szerencsét fiatalok!
     SOMIT-tábor is lesz tavasszal, csak türelem
Szarka András