A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Történelem
Geiger László: Svéd történelem... (4)
(kivéve az unalmas részeket)		 Gusztáv Vasa és fiai
     A vesztes háború miatt elégedetlen svéd fõurak 1364-ben elüldözték Magnus Erikssont, és a koronát Magnus sógorának, a német Mecklenburg-i Albrektnek ajánlották fel, akit az Uppsalától 10 kilométerre délre fekvõ Mora-kövénél (a kõépítménynek ma már nyoma sincs) még ugyanabban az évben királynak kiáltottak. A svéd címer Albrekt királytól származik: kék mezõben három, gúlába rakott, sárga korona. Nem volt eredeti ötlet, a lovagromantika aranykorában a tetõtõl talpig begalvanizált lovagokat azonosító, pajzsra festett címerekben sûrûn elõfordult a három bibliai király hagyatéka, a három korona. (Albrekt koronáit a dánok is megkedvelték, és az 1613-as Knäred-i békekötés alkalmával megegyeztek a közös használatban.)
     Hĺkon halála után fiatal özvegye, Margit Valdemarsdotter került a norvég trónra, aki apja után a dán trónt is örökölte. A falkenbergi csatában (1389) a svéd ellenzék - Margit hatékony támogatásával - legyõzte a stockholmi német polgárság támogatását élvezõ Albrektet, és hûséget esküdött Margit királynõnek. A Kalmarban megtartott találkozón (1397) az északi országok képviselõi megszavazták a három királyi dinasztia egyesülését. A "kalmari unió" célja a német gazdasági- és katonai expanzió megakadályozása volt. Az immár dán-norvég-svéd Margit uniós királynõ örökösének, az akkor 15 éves pomerániai Erik királyt választották.
     Súlyos adók, kegyetlenségek, a nép lefegyverzése jellemezték Margit (1397-1412) és XIII. Erik (1412-1439) uralmát. A svéd fémipari központokat nehéz csapásként érte a Hansa-ellenes politika. Az általános elégedetlenség a német származású parasztvezér, Engelbrekt Engelbrektsson vezette mozgalomban (1434) csúcsosodott ki. A zavargásokat kihasználva a Karl Knutsson Bonde (VIII. Károly) vezette fõurak vették át a hatalmat. Azt, hogy zavaros idõk voltak, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Károly több menetben (1448-1457, 1464-65, 1467-1470) uralkodott.
     1470-ben német párti Sten Sture lett Svédország kormányzója, akinek a dánokkal, és az unió svéd híveivel, a földbirtokos tanácsurakkal kellett megküzdenie. A Stockholm közepén fekvõ - azóta jelentõsen megcsonkított - brunkebergi magaslat erdõvel benõtt gerincén megvívott csatában (1471 október 10-ikén) Sture csapatai legyõzték az I. Keresztély király vezette - és a Vasa és Oxienstierna svéd fõurak támogatta - dán hadsereget. Több mint ötszáz év távlatából a svéd-dán háborúnak elkönyvelt ütközet lényegében a bányaiparban és külkereskedelemben érdekelt Dalarna-i bányászok és stockholmi polgárság, valamint a marhatenyésztést és a tejtermékeket elõnybe helyezõ Uppland-i gazdák összecsapása volt.
     I. Keresztély ötezer fõnyi serege a hegycsúcsot uralta, míg Sten Sture csapatai a mai ĺhlens City nagyáruház felöl támadtak. A döntõ összecsapásban, melyre a Klara-templom mellett került sor, I. Keresztély megsebesült, és a dán sereg a mai Kungsträdgĺrdenen át a Skeppsholmen mellett kikötött hajók felé menekült. A beszállás nem volt zökkenõmentes: hatszázan lelték halálukat a Strömmen vizében. A siker idõleges volt, a három királyság koronáját megint dán király, I. János (1481-1513) örökölte.
     1480-ban Stockholmba érkezett a könyvnyomtatás tudományával a német Johan Snell. Mûhelyét a Riddarholmenen fekvõ szürkebarátok kolostorában rendezte be. Az elsõ Svédországban nyomtatott könyv - "Dialogus creaturarum moralizatus", latin fabulagyûjtemény - 1488-ban jelent meg. A kulturális élet egy másik jelentõs vívmánya is ebbõl az idõbõl származik: Tydecke lõporgyártó mesternek a lõpor nyersanyagainak összekeveréséhez fõzött pálinkájáról kiderült, hogy másra is kitûnõen alkalmas. (Sok haszna nem származott belõle, mert a gyártás monopóliumát 1490-ben egy Kort Flaskedragar nevezetû ember szerezte meg.)
     A svéd fõurakból, papokból, és polgárokból álló ellenzék függetlenségi törekvései az idõsebb Sten Sture fia, az ifjú Sten Sture (1512-1520) fõúr vezetése alatt folytatódtak, mindaddig, míg II. Keresztély dán király, a svéd trón törvényes örököse 1520 január 19-ikén, a jelentõs német támogatás dacára, Bogesund mellett legyõzte a svéd hadsereget. Kristina Gyllenstierna, Sten Sture fiatal özvegye hõsiesen védte Stockholmot, és csak az általános amnesztia feltételével kapitulált. II. Keresztély a stockholmi Nagytemplomban svéd királlyá koronáztatta magát, és ezzel helyreállította az uniót. Uralmának biztosítására, 1520 novemberében, hitszegõ módon kivégeztette a nemzeti párt Stockholm várába csalt vezetõit, közel száz elõkelõ dignitást
     A "stockholmi vérfürdõvel" befejezõdött a középkor. 		     A stockholmi vérfürdõ után egy fiatal fõúr, Gusztáv Eriksson Vasa állt a Lübeck, a hatalmas Hansa-város támogatta svéd szabadságharc élére. A dalarnai szabadparasztokból és lübecki zsoldosokból álló hadsereg rövid idõ leforgása alatt felszabadította Svédország nagy részét a dán uralom alól. A sikereken felbuzdult svéd országgyûlés elõbb kormányzóvá, majd 1523 június 6-ikán királlyá választotta a 27 éves Gusztáv Vasát. A három skandináv állam szövetsége véget ért.
     Akármilyen kemény adót vetett ki Gusztáv Vasa a svéd népre, nem volt elég a lübecki adósság törlesztésére. Ekkor érkezett haza német földrõl a fiatal Olaus Petri, tarsolyában Luther radikális tanaival: "Az egyház tulajdona a népé!" Gusztáv Vasa a Västerĺsban összehívott országgyûlésen (1527) kierõszakolta a katolikus vallás betiltását, a protestáns tanok hirdetését, és az egyháznak a korona fennhatósága alá helyezését. Az egyházi birtokok egy részét a nemesség kapta, mely aztán szívvel-lélekkel helyeselte a reformáció behozatalát.
     Gusztáv Vasa nem elégedett meg a Luther jelszavával lefoglaltatott egyházi vagyonnal, amint valamelyik fõúr megtollasodott, hazaárulás vádjával kobozta el annak javait. úgy kormányozta az országot, mintha az a birtoka lett volna. Mindenbe beleszólt, alattvalói életét számtalan értékes útmutatással keserítette Vérbe fojtott minden megmozdulást, megtorolt minden hûtlenségre utaló jelet. A hitbuzgó dalarnaiak háromszor is felkeltek adómániás királyuk ellen, de mindannyiszor kegyetlenül leverték õket. Az engedetlenségre szítókat elfogták, levágott fejüket gúlába rakva tették közszemlére. (Nem kizárt dolog, hogy olvasta Machiavelli mûvét, az Il Principét (1513). - "Csalni, és orgyilkossággal dolgozni!" - volt abban az idõben a diplomáciai kódex egyik legfontosabb tana. Ezt a gyakorlatot foglalta elméletbe Machiavelli, ezt sajátították el a kor Európai nagyhatalmainak uralkodói: V. Károly, I. Ferenc és VIII. Henrik.)
     535-ben, egy áprilisi napon, Stockholm egén egyszerre több nap ragyogott. Gusztáv Vasa leghûbb fegyverhordozója, Olaus Petri szerint a ritka jelenség politikai változások, jövendõ revolúciók elõhírnöke volt. A jelképes üzenet megtette a hatását, nem telt belé sok idõ és az uralkodó trónusa alá helyezett puskaporos hordóval próbáltak végezni zsarnokkal. Néhány nappal a kijelölt idõpont elõtt az egyik összeesküvõ, Hans Vindrank, felöntött a garatra, és elkotyogta a tervet. (Nem az utolsó eset a svéd történelemben.) Gusztáv Vasa vaskézzel sújtott az összeesküvõkre. Haragja a látszólag ártatlan Olaus Petrit sem kerülte el. Gusztáv Vasa ugyan nem tisztelte az általa reformált egyházat, de ilyen nyílt lépésre még õ sem merte rászánni magát, ezért - "Nem gondoltam komolyan" - alapon megkegyelmezett a halálra ítélt Petrinek, és régi elv-társát visszahelyezte a Nagytemplom papjának tisztjébe. A kedélyek megenyhültek, a rendek az 1544 évi országgyûlésen megerõsítették protestáns hitüket, és elismerték svéd korona elsõszülöttségi jog szerinti örökölését. Gusztáv Vasának köszönhetõen a svéd királyok azontúl nem választással, hanem örökösödés útján kerültek a trónra.
     Gusztáv Vasa elsõ két házasságából tíz gyerek született: öt fiú és öt leány. Az öt fiúból három király lett: XIV. Erik, III. János és IX. Károly. A lányok közül Cecília volt a legszebb. éléseszû, forróvérû fruska volt, imádta a lovagi tornákat követõ táncot. Tizenkilenc éves korában Erik bátyja rajtakapta egy nõbolond német herceggel. A "csábítót" lekapták a tíz körmérõl, és a dulakodás hevében - állítólag - megszabadították a meggondolatlan cselekedetért felelõs testrésztõl. Cecília hiába sikoltozott versenyt lovagjával, az attól kezdve hátat fordított a szebb nemnek, és élete hátralevõ részét kertészkedéssel töltötte. A hírbe hozott Cecíliát az apja vette kezelésbe. A nevelõ szándékú fenyítés nem volt éppen fájdalommentes, de Gusztáv halála napjáig tagadta azt, hogy kitépte volna a lánya haját.
     Gusztáv Vasa családi élete magán viselte vérbõ, kolerikus jellemét. Elsõ felesége, Sachsen-Lauenburg-i Katarina civakodás közepette bekövetkezett háztartási balesetben hunyt el, a második, Margareta Lejonhufvud 38 éves korában mondott búcsút az árnyékvilágnak. Az 52 éves Gusztáv öreg napjainak felvidítására felesége húgának a leányát, a tizenhat éves Katarina Stenbockot vette maga mellé. Az esküvõ celebrálására felkért püspökök felháborodottan utasították vissza a megtisztelõ feladatot. Végül, mint minden munkára, erre is akadt jelentkezõ. A moralizáló püspökök pedig töprenghettek azon, hogy vajon mikor kapják vissza az állásukat.
(Folytatása következik)