A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Lundi Lap
5. évfolam 32.szám 2002/4
Az 56-os forradalom emlékezve Határok nélkül (LIFS)
Lehetne helyi magyar rádiónk
     Zsúfolásig telt teremben a száznál több érdeklõdõ (a malmöi magyarok például küldöttségben jelentek meg, de voltak ott más környékbeliek és sok-sok ismeretlen is), a szó szoros értelmében, a falnak szorította a rendezõket: alig maradt hely az elnökségi asztalnak. Egy órán keresztül hallgathattuk az ünnepi szónok, Wittner Mária fejedelmi többesét: "Mi nem bocsátunk meg", "mert ezek kisajátították...


A zsúfolásig megtelt klubban

     Engedtessék meg Wittner Máriának hogy szívbõl gyûlölje azokat, akik elítélték, megkínozták, börtönbe zárták 56-os forradalmi tevékenysége vagy talán utólagos disszidálása miatt. De azt hogy miért gyûlöli most is, szinte fél évszázad elteltével, a mai magyar kormányt, ezt én nem tudom megérteni. Magyarország ma NATO-zik, Európázik, globalizál, de sajnos még mindig kuruc - labanc maradt, az átkos megosztottság zsákutcájából nem tud kiutat találni. Mert elképesztõ az, hogy Novodomszki éva, az m2 tévébemondója gyászruhába öltözve mondta a híreket a szocialista választási gyõzelem napján. Ez csak kabaré, de az már egyenesen lesújtó, hogy a vesztesek nem restellik 56-ot politikai ütõkártyának használni, osztogatják, értelmezik és bojkottálják a megemlékezéseket.
     S ebbõl nekem már elegem van. én egyesülésért, összefogásért fohászkodom. Mert a valóság az, hogy ennek a cirkusznak - a kivizsgálásoknak, az átvilágító bizottságoknak, az újraértékeléseknek,  a viszálynak és a pártütésnek mi, a kisemberek isszuk meg a levét !!!
     Miért játszunk "politikásdit" olyan fontos témákban, mint a Széchenyi-terv, a Nemzeti Színház, a "volt-nincs" Magyarok Világszövetsége vagy a "Státusz-törvény" ? Az eredmény az, hogy a magyarországi pártok harcmezejévé váltak már a külföldi magyar egyesületek is, nem kevésbé a SMOSZ, amely jogainkat elszántan védõ elnökünkkel az élen parádésan kivonult az MVSZ - bõl. Ha nem jön se a magyar állami támogatás, se a hõn vágyott funkciók,  a magyar intézmények jól fizetett állásai, akkor úgy érezzük, hogy a Világszövetség "elhanyagolja a nyugati magyarság éGETÕ problémáit". Talán ide is kerül egy magyarevõ Funar vagy a maroshodáki bunyósok, mindnyájunkat agyon üssenek? Hát ilyen égetõ problémák nem fenyegetik a nyugati magyarságot. Legfeljebb az történhet, hogy nem mi - néhány tízezer nyugaton élõ magyar - fogjuk megmondani a tízmilliós anyaországnak, hogy miként kell magyarnak lenni s már nem leszünk olyan nagyon fontosak csak fontoskodók...
     A megemlékezésen a hallgatóság kérdéseire még fél óráig Wittner Mária folytatta a "Mi és Õk"-et, de végül aztán elkezdõdhetett a TÁNC.
     Lehet hogy a balkánhoz, a törökhöz, Kongóhoz közelebb állunk, mint azt gondolnánk. Pontosan ezt a szellemet hozta el ide Svédországba Wittner Mária ünnepi szónokként. Számomra sajnos nem volt ünnepi a hangulat - ellenkezõleg - csak acsarkodást, bosszúvágyat, a MI és az ÕK közötti sánc mélyre ásóinak lihegését éreztem.
Csángó zene és tánc

     És ez igazi volt.  Õszinte, mesterkéletlen és tiszta. A négytagú vendég együttes valóban imponáló volt vak-félénkségében a hetvennégy éves mesterhegedûs Zerkula János, ízes-rámenõs kópéságában a táncoló-konferáló Sára Ferenc.


Zerkula János és társai

     Az ahogyan elõadták az õsi nótákat és a gyímesi csángó-magyar táncok virtuóz darabjait. Õk valóban "csak tiszta forrásból" meríthetnek! Felvillanyozták a nézõket és lelkesítettek. Elsõsorban minket, magyarokat, de a lundi Forrás néptánc-együttes svédjeit is. Sõt olyan ritka madarakat is, mint Henriksson Katalint is, aki az ünnepi szónok videó-lefilmezése  után még talált erõt a többiekkel egybekarolva önfeledten lejteni a - hogy is mondjam - eléggé balkánias gyímesi körtáncot. Jó volt az egész: szervezés, nézettség, a muzsika és a tánc.

Képzõmûvészet

     Volt még egy figyelemreméltó momentum: lundi látogatása alkalmával egy budapesti festõmûvész Kenéz Ágnes Olivia kiállította képeit.


Kenéz Ágnes Olivia

     A budai Mûvészeti Gimnázium tanáraként magabiztosan bemutatkozó és hagyományos stílusban festõ mûvésznõ jó kritikákkal és kiállítási katalógussal érkezett hozzánk. Képein a velencei csatornák és hidak, varázslatos tájak, de érdekesek a lundi, ködös városképei is. Kiállítása értékrenddel emelte az ünnepi rendezvény színvonalát. Az, hogy nem talált munkáira vevõt inkább az általa okozott meglepetésnek, és túlságosan is harsogó mûvész-temperamentumának rovására írható.
Írta és fényképezte: Ajtony László
      Újraéledt a Lundi Bevándorló Egyesületek Szervezete. Kibõvült székhellyel és új erõkkel próbálja szárnyait az új-régi együttmûködési egyesület. Az önkormányzat (kommun) végre-valahára könyörületének eredményeként hathatós segítséget kap a LIFS. Így indulhatott havonta megjelenõ új lapjuk az Övergränser (Határok nélkül), valamint internetes honlapjuk www.lifs.org címmel.



     A legnagyobb szenzáció viszont a rádióadásuk, melyet a helyi AF-rádió 99,1 Mhz(FM) hullámhosszán sugároz. így például (ha kicsit zavaros is a programidõk beosztása) szombatokon 14-18 óra és vasárnap 14-23 óra között a görög, az iraki, a kurd, a chilei és a bosnyákok szervezetének adását hallgathatjuk. Ideje volna megszólalnunk magyarul is...

Mikulás bábszínházzal

     Az idén a Mikulás november 30-án, 16 órakor jön a Felnõttek iskolájának (Vuxenskola) nagytermébe Stora Grĺbrödersgatan (Nagy szürkebarátok) utca 13 szám.



     A SMOSZ meghívására a Kolozsvári Bábszínház Kejfeljancsi Komédiás Kompániája szolgáltatja a mûsort.

Kérés

     A lundi egyesület vezetõsége kéri   tagjait, hogy a gyorsabb és korszerûbb tájékoztatás  érdekében a

 gabici@yahoo.com

címen jelentkezzenek. Az egyesület munkájával kapcsolatos észrevételeiket és ötleteiket is szíves fogadja.
    A villámposta használatával az egyesület megtakaríthatja eddigi tetemes a bélyegkiadásait.

Lapszemle: A Híradóról és más egyebekrõl

     Húszéves múltra tekint vissza a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja a Híradó. A régimódi "sárga lapot" felújították, csinos fotókkal, színes nyomással folyóiratosították és új szerkesztõvel látták el. Szebb is és modernebb is, de az általános benyomás az, hogy a Híradó egésze nem tudott, vagy nem is akart megújulni.



     A szerkesztõ - tudvalevõleg - abból szerkeszt, amit másoktól kap. Kivétel az amit maga ír és aláír. Csak annyit tehet a laphoz amennyire tapasztalatából, tudásából futja. így a szeptemberi számban például írt egy vezércikkszerûséget az integrációról-asszimilációról Svédországban. Méghozzá derekas, szabatos svéd nyelvezetben. Aláírás hiányában feltehetõleg ugyancsak újvári Tünde ír / tudósít / illusztrál a címlapon és további három oldalon (a lap egynegyedében) a forradalom itteni és hazai vonatkozásairól, valamint egy 56-os témájú gimnáziumi rockopera Stockholmból. új a szerkesztõi penna - új hang, bennem reménységet kelt és izgalommal várom újabb írásait.
     A tartalom a folytonosság jegyében, most is langyos-vegyes: Széchenyi életmûve, a magyar néptánc története, a gyímesi kórház szomorú sorsa (egy-egy külön oldalon) vegyül az egyesületi- és külföldi hírek kavalkádjával. Nem rossz, de távolról sem jó. Semmilyen visszhang a vezércikk témáira, nincs véleménycserére hely, vitasarok, levelezõ-rovat. Minek is volna, hiszen a Híradó továbbra is egy parányi csoportnak szócsöve, a félprofi- vagy csak jól bevált cikkezõk és jelentésírók színpada, prédikációk gyûjteménye. Veress Zoltán például a SMOSZ közgyûlésén kirohan, mint Zrinyi (és a Híradó közli ezt három oldalon) hogy "Kárpátalján, Erdélyben, a Fel- és Délvidéken szórványosodunk, csángósodunk s ebbõl az állapotból gyakorlatilag nincs visszafordulás az öntudatos kisebség státusába"(puff!), és akinek nem szükséges a magyar igazolvány az egy "dölyfös ostoba"(puff-puff!!). S az aki a Parlamentben nem tudja értelmezni a nemzet fogalmát, hát az csak "cinikus kozmopolita" vagy "internacionalista-moszkovita dinoszaurusz" (ezt is puff-puff-puff  lelõtte!). Hát így kapjuk a leckét, kitanítanak miként gondolkozzunk, mit szeressünk és mit utáljunk!
     Ugyanilyen kemény a hang Bihari Szabolcs és Papp László írásában, melyben ismertetik hogy...egyszerûen kiléptünk a Magyarok Világszövetségébõl!! Az MVSZ ugyanis mindinkább a Kárpát-medencében élõk felé fordult, "teljesen elhanyagolva a nyugati magyarság éGETÕ problémáit. Mert Szabolcs elnök és T. társai gigászi harcuk és lobbyzásuk ellenére sem akarták megérteni az otthagyott Világszövetségben, hogy nem a Romania Mare pártja jelenti az igazi problémát, hanem például a svédek vagy az angolok. S ezért ide Svédországba kell a komoly anyaországi támogatás: egy-két új konzulátus, magyar kulturális intézetek-lehetõleg itteni alkalmazottakkal, s fõleg egy svédmintájú új alapszabály- és szerkezeti javaslat, lehetõleg néhány jólfizetett állással megspékelve !!! S ha ez nem jött be nekünk, hát akkor mi kiléptünk!
     Mint árva olvasó, noha tudom, hogy Göran Persson statsminister többször jön ide Lundba látogatóba, mint a SMOSZ elnöke és vezetõsége az itteni magyarokhoz, mégis nekem a Híradóban Bihari Szabolcsot kell olvasnom, könyököléseit támogatnom és a Szövetségben uralkodó látszatdemokráciát megtapsolnom!
     Hát én ezt nem teszem.
     A szerkesztési formáról nem sok jót mondhatok. A cikkek tagoltság nélkül, lepedõnyi terjedelmükkel nehezen emészthetõk. Nincsenek alcímek, kiemelések, sorszámozás, betétes- illusztrációk, melyek olvasmányosabbá tennék, például a három oldalas Veress-cikk apró betûs sorözönét. Ha olvasom a Metro-t  (itt svédül, Pesten magyarul), élvezem  változatos tartalmát és formai szerkesztettségét: a rövid híreket, a fotók, az interjúk változatosságát, de  elemzéseit is, a véleménykutatásokat s azt, hogy az olvasók is szóhoz jutnak a levelezési rovatban. Mert ilyen a mai korszerû lap. Példát vehetne róla a Híradó csupa hozzáértõbõl álló szerkesztõbizottsága.
Ajtony László