A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Lélekgondozó
Bécsi karácsony Vallási fogalmak helyesírása
     Reggel összeszedve magam, elindultam a piacra, hogy karácsonyi fõzéshez bevásároljak. Végigsétáltam a burgenlandi és az alsó-ausztriai parasztok standjai elõtt melyek száma azért jócskán kevesebb volt a hideg miatt mint egyébként tavasszal és nyáron szokott lenni. Megnéztem a gyümölcsöket, a pirosan guruló almákat, zöldségeket és a karácsonyi asztali és fali koszorúkat. A piac is szinte ünnepelt, fenyõillatba burkolózott. Majd tovább mentem az állandó piacra, a húsos részhez, vettem pulyka- és csirkecombot, leveshez húst. Körüljártam a piacot néztem az árukat az embereket, és a piaci törzsközönséget akik a borozók melletti pultokat egykedvûen támogatták italukat hörpölve. Van aki bort ivott, van aki sört és volt aki a sörhöz valamilyen rövidet is lehajtott. Gyorsítónak. Ezzel nem csak a sör hatását akarták meggyorsítani, hanem számukra a földi kín múlását is. Borostásak és éhesek voltak, mert mindegyik majszolt valamit.
     Kimentem a sétáló utcába a Favoritenre. A szél egyre erõsebben fujt, a hó gyér pelyhekben szállingózott, de lehet hogy csak a szél kavarta fel a havat és szemtelenül vágta az arcomba. Kevesen voltak az utcán, ma még munkanap van, de már a munkahelyi ünnepek napja. A karácsonyi bódék nyitva csak egyik másik volt még bezárva. A metszõ szél áthatolt a kabátomon és körbejárta a derekamat, ez ellen egy jó házi puncsot ittam az egyik ilyenkor szokásos puncs és forralt bor árusító helyen. Majd lassan tovább bandukoltam, mert jól esett kicsit az utcán ténferegni. Ahogy nézelõdök a szél egy éneklés hangfoszlányait fújta felém. Elindultam a hang irányába a szelek útján és egyre erõsödött az ének meg a zene. Karácsonyi dalokat játszottak. Amint a metró aluljáróba értem hallom hogy tangóharmonika és furulya szól, mit szól! Zenél! Egyszer csak a Csendes éj ... hangjai töltötték be egyre erõsödõen az aluljárót, mintha csendben angyalok jöttek volna el. Csendesen szállt a zene és kedvesen szólt a furulya, majd elhallgatott és csak a tangóharmonikát lehetett hallani és egyszerre gyönyörû tiszta nõi énekhang szólalt meg. Csilingelõn, kedvesen. Stille Nacht! Heilige Nacht! Alles schläft; einsam wacht..... Megálltam és eltöltött a karácsonyi hangulat. Istenem, két vak játszott, egy nõ és egy férfi. A nõ furulyált és énekelt. Csendben élveztem ezt a földi csodát két vak oda varázsolta az ünnepet a szürke félhomályos aluljáróba. De az emberek rohantak, volt aki pillantást sem vetett oda, szaladt hogy elérjen még valamit a boltban. Az ünnep kiesett a talpuk alól. Majd a csodálatos ének utolsó hangja után odaléptem hozzájuk és valamennyi pénzt tettem a kitett tányérjukba, megérdemelték, mert könnyeket is eresztett aki furulyázott. Az öröm könnyeit, ezt mertem én remélni. De nekik nemcsak az év többi napja, hanem a karácsony is sötét marad., de a lelkük azt bizton érzem, fényes és derûs.
     Vettem én is egy kis karácsonyfát, és elindultam hazafelé. Mellettem a földalattiban egy idõsebb úr ült és azt kérdezte mennyi volt a fa? Jó darabig beszélgettünk. Azt mondta, milyen érdekes, hogy ilyenkor rohannak az emberek pénzt költeni. Hozzá tette csendesen megjegyezve, az év minden napjának ünnepnek kéne lenni - a legnagyobb meglepetésemre, mert ezt én is így szoktam mondani. Igen, válaszoltam és így folytatta: az emberek azt hiszik, hogy a szeretet megvásárolható. Sokan úgy hiszik, hogy a karácsony a lelkiismeret furdalás ünnepe. Az egész évi szeretetlenségüket most ebben a három napban akarják megváltani, vezekelni akarnak lelkiismeret furdalásukért. A lélek fájdalmát, az azon ütött sebet nem gyógyítja be a talmi hiteltelen szeretet. A lélek mindig ünnepelne. Az ember nem.
     Így értünk oda, ahol az utastársam boldog karácsonyt kívánva leszállt. Amikor kilépett  a metróból, nem sietett azonnal tova, megállt, visszanézett és rám pillantott. Tekintete összeszaladt. ö fehér szakállát végigsimogatva ellépett az emberek sokaságában.
Aszalós Sándor

Római magyarázatok: A kereszténység gyõzelme, vagy a pogányság dekadenciája? Konstantinusz és az államvallás kialakulása; Történelmi áttekintés

     A birodalom egységbe tartása érdekében a rómaiak különféle eszközökhöz folyamodtak. Ilyen volt az útrendszer kiépítése a közlekedés megkönnyítéséért, a jog kiterjesztése és nem utolsó sorban a vallási elem. A vallási elem mindig a legjobb eszköznek bizonyult, hogy egy ország határain belül a különbözõ népeket és a különbözõ kultúrákat egybe olvassza. így születik meg Rómában a Pantheon, ahol - azonkívül hogy minden isten számára biztosítottak helyet - a központban mégis a császár szobra állt. A császár a Krisztus utáni idõszakban már nemcsak Isten fiának hívatta magát, hanem õ maga volt az istenség. Ezt bizonyítja az, hogy a császárok számukra kijáró vallási kultuszokat írtak elõ abban a meggyõzõdésben, hogy a közös hit egy felsõbb elvben egységben tartja a birodalmat.
     Diokléciánusz amikor önként lemondott a trónról megingatta a tömeg hitét a császár istenségében. Felvetõdött ugyanis a kérdés: "hogyan mondhat le egy isten?". Diokléciánusz e tette megalapozta a kereszténység késõbbi gyõzelmét a pogányság felett. így tehát Konstantinusz 312-ben, amikor gyõzelmet aratott Maxenciusz pogány császártársa felett, a hagyomány szerint a katonák pajzsára már Krisztus monogrammát tûzte. Licinusz felett aratott gyõzelme után amikor Konstantinusz végképp a Római Birodalom egyetlen császárává lett földi politikai egyeduralmát a kereszténység egy isten hitével próbálta megerõsíteni: mint ahogy egy Isten van a mennyekben, ugyanúgy egyetlen császárnak kell lennie itt a földön is. Ezenkívül még több olyan motívumot vett át a kereszténységbõl, ami megkönnyítette számára az átállást a tetrarchiáról (négy császár uralma) a monarchiára (egyeduralom). így például a birodalmi pénzveretéskor Isten fiaként tünteti fel magát.
     324 után, politikai egyeduralma kezdetén lemond a pogány császároknak kijáró pontifex maximus fõpapi címrõl, de helyében felveszi "a kívülállók püspöke" titulust szemben az egyház rendes püspökeivel, akik tulajdonképpen "a bentlévõk püspökei voltak. Több vélemény is született arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen Konstantinusznak mi volt a szándéka ezzel a titulussal. Egyesek szerint ez a cím Konstantinusz missziós tevékenységére utal, vagyis a kereszténységre téríteni mindazokat, akik a kereszténységen kivûl vannak. Mások szerint ezzel a titulussal Konstantinusz meg akarta alapozni a keresztény császárok azon hatalmát amely kiterjed az Egyház minden egyes tagjára beleértve a püspököket is  A császárnak hatalma van minden egyes keresztény felett , még akkor is, ha ezek az Egyház tagjainak vallják magukat. Tisztelte ugyan az Egyházat, de nem mondott le ezen titulusával a hívõk feletti hatalmáról.
     Kétségtelen, hogy Konstantinusz több olyan dekrétumot adott ki, melyek az Egyház javát szolgálták és nagyban hozzájárultak a kereszténység gyõzelméhez a pogányság felett. 313-ban a Milánói Ediktummal visszaszolgáltatta a keresztényektõl elkobzott épületeket és javakat. A pogány világban a vallás fogalmához hozzátartózott, hogy a pogány fõpapok bizonyos privilégiumot élveztek. Konstantinusz ezt a gyakorlatot a pogány világból átültette a keresztény világba, és így, bizonyos elõjogokat biztosított a keresztény papoknak és püspököknek.
     Konstantinusztól kezdõdõen a császárok beleavatkoztak az egyház életébe. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 325-ben a Nicea-i zsinaton Konstantin nyomására leszögezték Húsvét ünneplésének pontos dátumát. A birodalom egységének az érdeke megkívánta a vallási ünnepek egységesítését a birodalom egész területén.
     Ugyancsak Konstantinusz  uralkodása alatt született meg a politikai teológia, amely megpróbálta teológiailag is megalapozni a császárok befolyását az Egyház életébe. Euszebiusz politikai teológiája a keresztény császárságban - Konstantinusz birodalmában - Krisztus látható, földi birodalmát vélte felfedezni. Sõt mi több, ez a gondolat annyira radikális formát öltött, hogy egyesek azt vallották (például Oroziusz), hogy mindenki eretnek, aki a birodalom határain kívül él. Ezen teológiai tételeknek a drámai következménye mindenekelõtt az a téves felfogás volt, hogy - Krisztus birodalmához hasonlóan - a Római Birodalomnak is addig kell növekednie, amíg az egész világot a hatalma alá keríti.
     Konstantinusz, azáltal, hogy a keresztény vallásban felismerte saját egyeduralmának és birodalma politikai egységének megszilárdítási lehetõségét, nagyban hozzájárult a kereszténység végsõ gyõzelméhez a pogányság felett.
Timár Zoltán

Dr. Békássy N. Albert hatvan éves

     A rohanó ember! Egyike azoknak, akik életigenlõ, életet és hitet szolgáló rohanásukban magukkal vonzanak másokat. Sokunkat, akik  amikor pillanatra õ is megáll, hálásan köszönik néki mindazt, amit a legjobbak közös ügyéért tett. Azt, hogy példamutatásával erõt ad a kitartásra, a senki által, csakis az általunk elvégezhetõ  aprómunka szükségességére. Amely sohasem lehet nyûg, elodázható fölöslegesség, ha a legapróbb is, mert örömünk forrása. Mert a másoknak szerzett öröm örömteremtésünk lényege. Ez az istenes ember elsõdlegesen a legrettenetesebb betegség, a gyermekek rákbetegségeinek kutatását végzi megfeszített erõvel, de a saját apróságaitól is megtakarított idejében a nyugat-európai reformátusok lelki gondozói munkájának irányítását is magára vállalja. Szégyenkezve mondom, hogy lapunk fõmunkatársaként nyaggatásaimat is elszenvedi, de segít mindenben.  Hogy kereken hatvan esztendõs! Bizony mondom, hogy irigylem fiatalságát. és tanulságul írom ide magamnak is: a munka nemcsak nemesít, hanem fiatalít, megtart és boldogít. Isten éltessen doktor úr!
(T.K.)
      Tulajdonképpen nem kellene gondot okoznia, az akadémiai helyesírás szabályai körültekintõen foglalkoznak a köznevek és a tulajdonnevek írásával. Könyvek, folyóiratok mindennapos gyakorlatában azonban az egyházi ünnepek és bizonyos vallási fogalmak helyesírása gyakran eltér a szabályostól, kételyeket támaszt iskolásokban, felnõttekben.
     Közneveket - szimbólumként - költõk és írók is írtak/írnak nagy kezdõbetûvel. Nyilvánvalóan lehetséges ez vallási fogalmak esetében is, így elfogadható szimbólumként az élet Kenyere és a Lélek Itala kifejezés. A szeplõtelen fogantatás szószerkezet (eseményként) viszont kisbetûs, de Szûz Mária kijelentésében: én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás, már szimbolikus, egyben tulajdonnév értékû, a nevét helyettesíti, tehát nagy kezdõbetûs. A nagy kezdõbetûvel írt Egyház írásmód helyesírásilag nem (legfeljebb ritkán lehet) indokolt. Köznévként ugyanis keresztény hívek (valamelyik) közössége (másik jelentése szerint valamennyi hívõ lelki közössége, használatos "egyházközség" jelentésben is; régen "templom" jelentésben is ismeretes volt, irodalmi mûben ma is elõfordul). Sokak számára a nagy kezdõbetû bizonyára a maguk vallási közösségéhez fûzõdõ érzelmi kapcsolódását jelzi, ezért (esetünkben) a katolikus egyházról szólva a fõnevet nagy kezdõbetûvel írják, éreztetve, hogy ez számukra más, mint az egyház fogalma általában. Zavart okoz az Ige nagybetûs írása. Példázom az útmutató (hitoktatási módszertani könyv) szövegeibõl: "... megértsék Jézus Igéjét (vagyis: tanítását); "... ugyanazokat az Igéket (vagyis ugyanazt a tanítást) hallgattuk"; "Az Isten Igéje, jobban mondva annak tartalma, Isten kommunikációja, melyben családjának nagy titkait nyilatkoztatja ki, vagyis az Isten Igéje elbeszéli az üdvtörténetet." (E szó másutt - helytelenül - nagy kezdõbetûvel is elõfordul: üdvtörténet.) Az ige szó/fogalom (a nyelv logikája szerint) a példákból kitetszõen: tanítás. Ezekben a szövegekben ezért a fogalmat feltétlenül köznévnek érezzük. A tanítás fogalmát valószerûsíthetjük a következõ mondatból is, amely a szentmise elsõ részére, az evangéliumból vett olvasmányokra vonatkozik: "Jelen van az Ige liturgiájában (ez a szentmise elsõ része) mint Ige, vagyis mint Isten Igéje."
     A fentebbi mondatból azt következtethetõk tehát, hogy a szentmise ezen részében olvasható (hallható) "Jézus Igéje" (tanítása), amely egyben "az Isten Igéje" (közlése is). Csakhogy a Szentírásban János evangéliuma szerint: "Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige; õ volt kezdetben Istennél" (Jn. 1,14). Ezek a mondatok az Ige fogalmát személlyel azonosítják, az Istennel, illetõleg a megtestesült Jézussal. Személyre vonatkoztatva, nevüket helyettesítve viszont nyilvánvalóan a nagy kezdõbetûs írás a helyes. A problémákról és a buktatókról egyházi személyek véleményét is megkérdeztem. Az ünnepek és a többi idézett fogalom helyesírásában egyetértettek a helyesírási szabályzattal, némelyek eltérõ gyakorlatát régi szemléletmód túlélésének tartották. Az ige ~Ige írásmódja tekintetében az evangéliumban foglalt teológiai fogalom (Logosz) fordításával magyarázták a gondot. Az arám/görög nyelvû Bibliát (latinra, magyarra) fordító által talált (használt) nyelvi kifejezés - Verbum, Ige - és a nyelvi kategória - verbum, ige - egyezésébõl következik ugyanis a nyelvi/helyesírási gond. Az ige (hangsor, szó) jelentése a fentiekbõl eredõen esetenként teológiai tartalmat közvetít, s ezért magyarázatot is igényel, így a fentebb már idézett mondatban - "Jelen van az Ige liturgiájában, mint Ige, vagyis mint az Isten Igéje" - az ige szó nemcsak a szertartásrend tanító részét jelöli, hanem ugyanakkor magát a tanító Krisztust is. "Az Ige liturgiája" szószerkezetben nyelvtanilag tulajdonképpen köznév (a határozott névelõ is ezt tanúsítja, következésképp kis kezdõbetûvel kellene írni (a mondatmásodik része azonban személyesíti, tehát a megtestesült Ige = Jézus, aki a szertartás tanító részében, illetõleg magában a tanításban (ezzel azonosan) személyként is jelen van. A fogalom teológiai és köznapi értelemben való használatának ez a kettõssége és az ebbõl eredõ helyesírási gyakorlat - úgy érzem - átgondolásra érdemes, esetenként magyarázatra szorul.
Bura László


Jó az úr! Dr Békássy N Albert, a Nyugat-európai Magyar Református Lelki gondozó Szolgálat lundi lakosú világi elnökének üdvözlõ beszéde Párizsban

Áldás - Békeség Testvéreim az úr Jézus Krisztusban, Hölgyeim és Uraim!  "érezzétek és lássátok, hogy jó az úr! Boldog az az ember, aki õbenne bízik." (Zsolt 34, 9.)
     A Kárpát-medencén túli hatalmas Európai szórványreformátusság - a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat képviseletében jöttem közétek, hogy a párisi gyülekezet fennállásának 75. évfordulóján Veletek ünnepeljek. Amikor sok szeretettel tolmácsolom Nt Tóbiás Attila lelkészi elnök társam köszöntését, biztosítlak Benneteket, hogy ma lélekben Veletek itt ünnepel a majd 100 szervezett gyülekezetben élõ jó 80-ezres ún. nyugati reformátusság Prágától - Európa közepétõl nyugaton Londonig és északon Svédország-Norvégiától, a dél-németországi Münchenig.
     A felolvasott Igébõl elõször a mögötte lüktetõ boldog indulat kap meg: mintha összecsapná a kezét a csoda felett, úgy hangzik: "érezzétek és lássátok, hogy jó az úr! Boldog az az ember, aki õbenne bízik." Két mély alapérzés születése ez: a HÁLA és a BIZALOM.
     A szemetekbõl HáLA csillog, hálát érzek szívetekben és hálával áldozok Urunknak én is, hogy e jubileumi alkalmat megértük és együtt ünnepelhetünk. Amint végignézlek Benneteket, e csillogó szemû sereget - a hála tölt el egymásért is. Háromnegyed évszázad alatt mennyiszer változott az ittlevõk arca és hány meg hány arc tûnt itt fel ill. tûnt el?! De az itt szolgálatot teljesítõket - kedves szolgatársakat és áldott emlékû hitvalló elõdeinket - mégis, mindig ugyanaz a hû és áldott arcok kisérték. Hála, egyedül Istennek. Õ adott mindent és õ tartotta meg ajándékait. Köztetek járt angyalai és most is itt levõ áldott lelkû testvéreink a bölcsõtõl kezdve a koporsóig vigyázták a templomotokban énekelt zsoltárokat. Az Õ nevében álltatok a szent jegyek kiszolgáltatására az úrasztala elé és vallottátok meg amit elrontottatok, ám ugyanakkor hittel újra indultatok a megjavított jövõbe kapaszkodva. Emlékeztek, úgy-e a csapások alatt - az Atya kezébe kapaszkodásra is, amikor a keserû órákban egy friss sírhoz támolyogtatok. De Mennyei Atyánk legnagyobb jótéteménye mégis az volt, hogy édes anyanyelvünkön hozzánk szólva elvezetett az igaz ismeretre. Kijelentette elõttetek a nevét, rajtatok a Krisztusban könyörült. Hajléka mindig nyitva állt, hogy hozzámehessetek és elõtte leboruljatok. Helyet adott Néktek a királyi vendégségében. Bizony, fáj is a szívünk - ha kevesen éltek ezzel a drága kiváltsággal. De ujjongjatok, ha csak egy percre is letelepedhettek az Õ zsámolyánál, a Kereszt lábánál. Mindez a BIZALOM- nak a kezese és záloga. A hála: a visszafele nézõ bizalom. A bizalom pedig: az elõretekintõ hála. Isten megmarad annak, aki öröktõl fogva volt! Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Amint itt állok, hull az emlékek sugárzó zápora. Ti - a gyülekezethez tartozó földi vándorok érezzétek meg amit Péter apostol közvetít 1 Péter 2, 9 "Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket." Isten megáld azzal, hogy mind nagyobb szükségetek lesz egymásra és mind több szolgálatot tehettek egymásnak. Amikor az egyik fázik, melegség a másik szívében lesz található. Mikor egyiknek a szeme sír, a vigasztalás selyemkendõje a másik keze ügyébe esik. Ha egyik kérdez, a másik lesz a tanács s ha az egyik erõtlen, a másik az erõ. Mindenek felett azonban Krisztusban nyújtja felétek Isten sok ajándékát. új és újabb kijelentéseket ad magáról: titokfejtõ idõk következnek rátok. Benne új és újabb erõket mutat meg Isten, hogy e világ szerinti elfogyatkozásotok Isten szerinti gyarapodás lesz. A mostani ünnep, de fõként az örök íge adjon erõt mindnyájunknak a jelen terheinek elhordozásához, a jövõ feladatainak hûséggel és örömmel való végzéséhez, hogy az elkövetkezendõ idõkben is Isten népeként hirdessétek az úrnak hatalmas és csodálatos cselekedeteit. A népek közösségébe épülve továbbra is álljatok ki az egyetemes magyar református közösségért, tartsátok meg a magyar lélek sajátos szépségét. Maradjatok meg Isten népe közösségében. Kívánom, hogy erõfeszítéseitek kicsinységében is naggyá lehessetek úgy, hogy magyar népünkön keresztül is, de bárhol a világban, az örökkévaló dicsõsége érjen a szívekbe. Úgy legyen, ámen.


Dr. Békássy N. Albert gyerekei körében


Dr. Békássy N. Albert