A svédországi támogatók jelentkezzenek
     Tamás Máriánál
     Granitv. 42 B/3tr, 135 46 Tyresö, Stockholm
     Tel 08-712 59 31, tamas.maria@telia.com

Egy régi sír

     Tisztelt Tar Károly úr!
Annyira megsokasodtak a feladataim éppen a Halottak Napja miatt, hogy ígéretemet csak késve tudom teljesíteni. Elküldöm a szórólapunkat, amelynek szövege nagyjából megfelel a két év utáni helyzetnek is. Az ott jelzett két kripta befedése után, pénzhiány miatt, más, kisebb költségû munkálatokat végeztünk mint például a ledõlt sírkövek felemelését, az eladott sírok köveinek megmentését, azáltal, hogy máshol állítottuk fel õket, elvadult, gazos területek kitakarítását, sírok megváltását, feliratok, rácsok újrafestését stb. A gyermek-munka mellett komoly, fizetett munkaerõvel híres helyszíneinket rendbe tétettük., egyszóval mentjük ami még menthetõ, sürgõsségi sorrendben. A másik anyag tartalmazza az alapítvány létrejöttének indítékait, célját és kifejezi a legfontosabb eredményét is, az utánunk jövõ nemzedék történelem-szemléletének a helyretételét, múltsiratás helyett a jövõ útjainak megtalálását.
     A mi gépünkön a képanyagot elküldeni nem tudom, de rövidesen megoldom azt is. A Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubja pártfogásába vett. 2001. Október 19-én, Vásáry Tamás hangversenyt szervezett megsegítésünkre Mádl Ferencné fõvédnöksége és Glatz Ferenc védnöksége alatt,. bevezetõt mondott Jókai Anna. Az így begyûlt pénzbõl megerõsítettük és bekerítettük Jósika Miklós síremlékét, rendeztük a gróf Mikó Imre emlékmûve körüli területet E hó 11-én lesz a köszönõlevelek és emléklapok ünnepélyes átadása, amelyen meghívott elõadóként a most elküldött beszédet fogom felolvasni. Elnökünk Dr. Gaal György, neves városkutató és Házsongárd -szakértõ, ugyancsak a Tudósklub meghívására ez év júniusában tartott vetítéses elõadást híres temetõnkrõl. Legszámottevõbb a svédországi magyarok folyamatos reánk figyelése és segítsége volt. Már kezdettõl megelõlegezték bizalmukat és ez igen nagy segítséget jelentett indulásunkkor. önbizalmat, anyagi és erkölcsi erõt adott munkánk folytatásához, kiterjesztéséhez. Minden adományozónak kértük és kérjük a címét, mert minden adományt, elnöki és igazgatói aláírással, megköszöntünk és a jövõben is meg fogunk köszönni. újságban azért nem írhatunk részletesen az adományozókról, mert a Házsongárd ma is rejtett hadszíntér, saját céljaink elérését akadályoznánk egy kis sajtó-dicsekedéssel. Tamás Györgyben megbízunk, mindig nagy ügyszeretettel közvetített és segített.
     Egyelõre ennyit tudok írni, küldeni, de rövidesen kiegészítem a képanyaggal. Ha van még kérdése, arra is szívesen válaszolok. Köszönjük érdeklõdését, tisztelettel:


     Az idén emlékeztünk Kölcsey Ferenc halálának 160., Ady Endre születésének 125. évfordulójáról. Nevük nemcsak az évfordulók kapcsán kerülhet egymásmellé, hanem szülõfalvaik közelsége okán is. Merthogy Szõdemeter és Ady Endre (régi nevén érdmintszent) alig félórányi autózásra esik egymástól. Bendel József tasnádi alpolgármester családja társaságában látogattunk el mindkét helyre ezen a nyáron.

A Kölcsey emlékmûnél

     Szõdemeteren alig néhány család magyar lakik, de kicsiny templomuk mellet háborítatlanul áll a gyakran piros-fehér-zöld koszorúval díszített szerény szobor, amit az elmúlt években emelt a nagy költõnknek méltán kijáró emlékezés.
     Ady Endre szülõfalujában pedig éppen az évfordulós ünnepségre készülõben láttuk az egykori Ady-kúria két kicsiny emlékházát. A költõ édesanyja egykori hûséges gondozójának Kovács Katalinnak a helyében, mesélõs kedvû menyét, Szabó Erzsébetet találja a látogató.
     Ady édesanyja 1937. november 25-én halt meg. A családból Ady Lajos 45 táján, Ady Lajosné pedig 56-ban. Ady Lõrinc is itt van eltemetve. Az anyai ágon volt itt még rokonuk. Anyósom tizenhét évig gondozta Ady szüleit. Amit tudok, tõle hallottam. Itt született Ady, ebben az elsõ helyiségben. Kicsi szoba. Nem voltak magas emberek. De azért is alacsonyak a falak, mert valamit süllyedtek  az eltelt idõben. Itt volt az ágy, a kanapé. Most újra berendezés elõtt áll a múzeum. Ezelõtt itt álltak üveges szekrényekben, az anyakönyvi kivonatok az iskolai bizonyítvány és más iratok. Nyáron valamivel több a látogató, de folyamatosan jönnek rendre a különféle iskolák diákjai, a turisták. Egy nyest is látogatja mostanában a helységet. A kéményen jöhetett bé, láttam egyszer, a nyitott ablakon távozott...

Ady Endre Múzeum

     Az új ház mutatósabb, kisnemes háza, szépen berendezett. A tárlókban régi újságok, könyvek, fényképek. Itt a Tasnádi Járási Bizottság telekkönyvi bejegyzése alapján azt is megtudja az ember, hogy az özvegy Ady Lörincné, Pákai Béla tasnádi ügyvédhez, a költõ diáktársához fordult, hogy átírassa a ház tulajdonát -  ragaszkodó hûségének jutalmaként - Kovács Katalinra, azt is kikötvén, hogy a szerzõdés sorai közé, mint mementót Ady: Kis, falusi ház címû versét is belefoglalja. A huszonöt négyszögölös belsõségi területen álló nádfedeles zöldzsalus házikóban, egy ködös õszi napon látta meg a világot Ady Endre.

     "Fehér falak, szõke gerendák,
     Csöndes, bús, falusi házunk,
     úgy-e, ha mi titokban vagyunk,
     Nem komédiázunk?"

     Megírta ezt, mint helyi szenzációt az egykori Tasnádi Közlöny is. Az új ház belsõ, girlandos tapétákhoz hasonló festése a húszas évek elején készülhetett.- Nemrég újították, tasnádi mesterek egy hétig rajzolták, egy hétig sablonokat készítettek a régi minták szerint. A berendezésekrõl annyit, hogy amikor meghalt Ady, az anyja ezt mondta Anyósomnak: " Na Katica most még elmegyek Pestre, de amint hazajövök azon percben megveszem neked a bútort." Aztán a sors úgy hozta, hogy   nem vethette meg, mert meghalt ott Pesten, és  ott el is temették. Bemondta a rádió, de Ady Lajosné hazajött és elmesélte, hogy meghalt a mama. Õ mondta: - Katica ott a kis ház beköltözhetsz és választhatsz magadnak a bútorokból. Egy tanárnõ, Bakos Istvánné Kágyánból, aki itt született, és hazajárt, leírta ezeket a történéseket 1967-ben és megjelentette a Korunk címû folyóiratban.
     - Ez a ház 1953. október 31-én leégett. A szomszéd sütésre készült és pozdorjával annyira megtömte a kemencét, hogy az kirobbant és leégett mindkét ház. Anyósom azt mondta , hogy azt már õk nem csinálják vissza.. Hát akkor mi legyen?  Anyósom ismerte Papp Aurélt, a festõmûvészt, Ady Endre gyerekkori játszótársát. Hozzá fordult tanácsért. úgy egyeztek meg, hogy anyósomék kapnak egy házhelyet. Elõször, itt a két ház között, kimérték. Az istálló alapja már ki volt ásva, amikor azt mondta Aurél bácsi, hogy nem lesz jó, ha elválasztják a két házat. Odébb építettek aztán házat anyósomék. ötvennyolc árnyi helyet kaptak. Az is az Ady-portából való. "Tégla-bont", "cserépbont" kaptak azzal segítették õket, hogy olcsóbban jussanak építõanyaghoz...
     és még egy igaz történet:
     - Az öregúr, Ady Lõrinc Lompértból való volt Szilágyságból, Kolozsváron volt a gimnáziumban, de hazaszökött. Azt mondta neki akkor az apja, na nem baj kisfiam, kell nekünk a munkáskéz, és nem küldte vissza az iskolába. Ezért késõbb nagyon megharagudott az apjára. Mindig emlegette: "A vén gazember hagyta egy gyerekészre, hogy ne menjek az iskolába, és nem küldött vissza . Szidta csúnyán. Megfogadta, hogy újságot és írószerszámot  nem vesz a kezibe, mivel, hogy az apja nem küldte iskolába. Mindenki úgy tudta, hogy az öreg írástudatlan. Számolni fejben számolt, nem vett ceruzát a kezibe. Behozta a postát, és anyósomnak azt mondta: "Na, nesze te lány, olvasd, de minden betût elolvass!". és aztán ezért akarta, hogy Ady Endre végezze el az iskolát! Nem baj, ha tekergõ is lesz vagy újságíró, de végezze el a jogot, hogy ne szidja õt halála után.
     Ady, ha tehette minden  karácsonyát otthon, szülõfalujában töltötte. Gondolatban mi is ezt tesszük. Amikor egyszer Párizsban érte a karácsony ezt írta:
     "Harang csendül,
     ének zendül,
     Messze zsong a hálaének,
     Az én kedves kis falumban
     Karácsonykor
     Magába száll minden lélek

Megrendelhetõ:     laszlo.sall@swipnet.se