A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
A szerkesztõ asztala
Százesztendõs a kolozsvári Mátyás szobor A SZMOSZ Anyanyelvünk Nyelvápoló Közössége
     Fadrusz János világhírû Mátyás-szoborcsoportját - az ezer éves Magyarország évekig tartó ünneplése keretében - 1902. október 12-én országos ünnepségen leplezték le . Húsz esztendõvel azelõtt, Nagy Lajos unitárius tanár és esperes a városi közgyûlés elõtt indítványozta a szobor felállítását. Pályázatot írtak ki, amelyre hét alkotás érkezett.
     Ötvennéhány évvel ezelõtt még magam is láttam a Mátyás király szülõházában kiállított pályamunkák kicsinyített mását, és mert a közelben laktunk, minden este megcsodálhattam az utcára nézõ ablakon át, az Igazságos emléktárgyai között, a király óriási csizmáit. Azóta is büszke vagyok arra, hogy a királlyal egy városban születtem.
     Az évszázados hagyományként élõ Mátyás-kultusznak sokszor és sokan próbáltak gátat vetni a városidegen betolakodók. Különösképpen ma is. Éppen ezért dicséretes minden, ami a szûkagyú hatalom ellenében cselekedve méltóságunk ünnepévé avatja ezt az évfordulónkat is. Murádin Jenõ nemrég, tehát idejében megjelent Fadrusz könyve, amelyhez Lászlóffy Aladár írt elõszót, hozzánk is elhozhatja dicsõséges történelmünk és az ilyen csakazértis-ünnep hagyományõrzõ hangulatát

A Mátyás szobor és a kolozsváriak

     Kedves Károly!
     Azzal a kéréssel fordulok hozzád, hogy küldjed el, az általad ismert Kolozsvárról és Erdélybõl elszármazott, személyeknek az e-mail címét. Természetesen, ha ez nem titkos, vagy amennyiben úgy értékeled, hogy nem veszik rossz néven az illetõk, hogy majd én felkeresem õket. A lényeg az lenne, hogy bizonyos kiadványokat megrendelés alapján, elküldenénk számukra. Például most jelent meg, a Mátyás-szobor leleplezésének 100. esztendejére egy szép album, amit küldéssel együtt, számításaink szerint, 25 euroért, eljuttathatnánk. De ugyan így elküldhetnénk a Kolozsvár 1000 éve címû, városunkról szóló tanulmánykötetet is, hozzávetõleg ugyan azon az áron. Számunkra is jól jönne, ha ezek a kötetek nyugati magyarjaink könyvtárában is megjelenne. De más jellegû szolgáltatást is vállalnánk, amit itthon kellene intézni, elõre megállapodva a megrendelõvel, stb. Persze egyben véleményedet is kérném, hogy szükség lenne-e a nyugati magyarok részére ilyenszerû szolgáltatásra. Ne haragudj, hogy ilyesmivel terhellek, de próbálkozunk, hátha haszonnal jár.. Válaszod és tanácsod várva, baráti üdvözlettel:
Dáné Tibi


     A kolozsvári Mátyás-szobor ünnepléséhez miként is csatlakozhatnánk mi kolozsváriak, erdélyiek és hagyományõrzõ svédországi magyarok, mint azzal, hogy például meghozatjuk a Fadrusz János munkásságát is bemutató könyvet. Ezért gyorsan összeírtam itteni kolozsvári ismerõseimet. Azokat, akiknek van, és azokat is, akiknek nincs villámpostacímûk.
     Íme:
Balogh Ilona ilona.b@telia.com
Benczédi Ilona i.benczedi@spray.se
Bernát Tibor és Enikõ bernat.t@ebox.tninet.se
Bitay Zsolt bitay@home.se
Csapó István spg216s@tninet.se
Csíki Levente lcsiki@hotmail.com
Dusa Ede eddie@o2media.se
Dusa Ödön dusa.odon@chello.se
Fábián Mihály fabiantravel@chello.se
Hegedûs Zsolt zsolt@hungary.org
Köble Edith edith.koble505@student.lu.se
Márton Anna annusi@swipnet.se
Márton Zoltán marton_zoltan@hotmail.com
Shapira Zoltán zoltanshapira@yahoo.com
Tamás György és Mária tamas.emkes@chello.se
Tar-Bengtsson Zsuzsanna zsuzsa.tarbentgsson@zet.se
Tiglezán József tiglezan@hotmail.com
Újvári Tünde tunde.ujvari@telia.com
Veress Zoltán, Magda mazol.veress@delta.telenordia.se
És:
Ágopcsa Mária, Ágopcsa László, Bíró János, Benyõ Krisztina, Bernát Béla, Csöregi Erzsébet, Dohi Sándor Fülöp Éva, Fülöp István, Kiss Zoltán, Köble Ferenc Köble Mária, Láng Gusztáv ifj, László Katalin, Lörincz Dezsõ, Móritz László, Tamás Gábor, Tamás Mária, Tóth Ildikó.
     Nyilvánvaló, hogy a névsor hiányos, hozzávetõleges számításom szerint a skandináv országokban élõ kolozsváriak száma több száz, a Svédországban élõ erdélyiek száma pedig több ezer. Csupán Lundban nyolcszáznál több magyar lakik, Malmõben mintegy két-háromezer, Svédországban körülbelül harmincötezren vagyunk. Többségünk, fõként az ötven évet még be nem töltöttek javarésze: erdélyi.
     ("Népszámlálásunkra" idejövetelem idején is igény volt, de véghezvitelére azóta, tehát évtizede nem került sor. Így van ez máshol, mindenféle egyesületekben is, ahol csak mondvacsinált cél a tagság demokratikus részvétele a közügyekben, ahol a vezetõségnek nem igazán érdeke a tagság növelése, mert a nagy létszám sokféle igényt és sokféle másságot is jelent, így aztán nehezebben kormányozható, a bebetonozottsághoz szokott vezetõségek igyekeznek saját baráti körükre korlátozni a tagság létszámát és a régi alapszabályok segítségével a toborzás helyett a kirekesztés gyakorlatát állandósítják. Pedig összeszámlálásunk már csak azért is rendkívül fontos, mert a svéd hivatalok nem tesznek különbséget az Erdélybõl érkezett nemzetiségek között, volt vagy megtartott állampolgárságuk alapján románnak könyvelik el az erdélyi magyarokat is, közvetve megrövidítve ezzel egyházi és mûvelõdés-támogató állami juttatásaikat is.)
     A kolozsváriak összeszámlálása a Magyar Liget szívügye.
     Budapesten (régen a Vígadóban, az idén a Stefánia Palotában) minden évben megrendezik a kolozsváriak találkozóját. A vigadalomra ötszázan, az idén pedig hétszáznál is többen voltak. Innen két ötletünk: Az egyik az, hogy legyen végre kolozsvári találkozó otthon, kincses városunkban. Hadd lássa az évtizedekig mesterségesen messzirõl jöttekkel felduzzasztott város, hogy embertelen kisebbségbe szorított õslakói gondolnak szülõföldjükkel, a világ minden részébõl idõnként, ha rövid idõre is, de hazatérnek, hogy jelenlétükkel a város hagyományainak továbbéltetésére biztassák a csüggedõket. A másik javaslat pedig a következõ: Ideje volna idõnként megrendezni a svédországi kolozsváriak találkozóját is, ahol akár az évenkénti csoportos Kolozsvárra látogatás mikéntjét is meg lehetne beszélni, szervezni.
     Ilyenformán biztosíthatnánk a kolozsváriak jövõbeni otthoni találkozóinak visszhangos, tehát otthoni ügyeink serkentését is elõsegítõ sikerét.
     Tapasztaltam, hogy bárhova is kerülhetünk a világban, mindenütt kolozsváriak maradunk. Büszkén valljuk helyi érdekû hazafiságunkat, amelynek értelme értékeink védelme. Ne nézzük tétlenül a nemzeti értékeiket túlbecsülõk rombolását,. Idõnkénti jelenlétünkkel idézzük vissza városunk európai hangulatát, polgári életének, erkölcsének értékeit, a civilizált élettõl fémjelzett egykori "kincses várost".
     Visszatéréseinknek értelmet így adhatnánk, hasznából mi magunk is nyernénk: feltöltõdve a szülõföld nyújtotta érzésekkel könnyebben viseljük majd a befogadó ország lelki megpróbáltatásait, mindent, ami itt jó és követni való észrevétlenül átültethetnénk a újdonságra, ésszerûségre mindig is szomjas erdélyi világba. Lehetnénk, ha nem is híd, de olyan komp, amely két világ között emberhez illõ életvitelt közvetít.
     Megér ez a gondolat akár egy hivatalosan bejegyzett, új felfogásban alakított, egy célt követõ, valóban demokratikusan szervezett, okos és széthúzásmentes, új svédországi magyar társaságot.
     Egyébként, éppen Kolozsváron kezdeményezték, hogy a világhálón tartsuk egymással a kapcsolatot:
     A szerkesztõség várja minden kolozsvári jelentkezését .Elektronikus levélben és hagyományos postán válaszolunk minden jelentkezõnek. 		     Elõzõ számunkban jelent meg az a levél, amit a SZMOSZ és a Közösség elnökének küldtem, hogy a májusi közgyûlésén, ahova nem volt módomban elmenni, vita tárgyává tegyék három javaslatomat. A hétvégi magyar iskoláztatás kiterjesztését, svéd mintára a magyar osztály-nagyapa bevezetését és a Közösség segítségével megjelentethetõ második könyv lehetõségeit ajánlottam mindnyájuk figyelmébe. Szeptember elején Nilsson Gyöngyvér az Anyanyelvünk elnöke újabb találkozóra hívott Tĺngagärdébe. Mi a teendõ? Tudom már. Újra és újra szóvá kell tennem a közösségeink számára hasznos javaslataimat. Kérem olvasóinkat, hogy a 2002/2-es számunk 4. oldalán megjelent levelemhez szíveskedjenek hozzászólni. Addig is levelemet újra és újra megküldöm választott elöljáróinknak, hiszen, tisztségükkel a válaszadás kötelességét is vállalták és mert minél elfoglaltabbak annál inkább szükségük lehet az emlékeztetésre.
     Lapzártakor érkezett az alábbi levél, amely megerõsíti sokak véleményét: Rend a lelke mindennek!
     Kedves Károly!
     Elnézést, hogy csak most válaszolok leveledre, de a SMOSZ közgyûlése rengeteg elfoglaltsággal járt, utána pedig egy kellemetlen vírusos fertõzés "vont ki a forgalomból". A kérdésedre a válaszom, hogy a májusi anyanyelvi találkozónak csak a közgyûlési részén vettem részt, azon a részen ahol szakmai dolgokat tárgyaltak (a Te javaslatodat is) ott nem.
     Megkérdeztem Gyöngyvért, hogy tárgyalták-e a javaslatodat és a válasz az volt, hogy igen. Ígéretet kaptam tõle, hogy intézkedik, hogy a nemrég hitelesített jegyzõkönyvet (a szabadsági periódus miatt késett meg) elküldjék Neked is.
Üdvözlettel: Bihari Szabolcs


A csángókért

     Folytatjuk Wennesz Lászlónak, a Svéd -Magyar Segélyszervezet vezetõjének elõzõ csángóvidéki úti beszámolóját.
     Mi autóbuszunknál gyülekeztünk pontosan félnyolckor, ahogyan a csángók mondják hétsfélkor és csatlakoztunk a kacsikai kegytemplomhoz vezetõ körmenethez. Többen is velünk jöttek a csángók közül, gyönyörû népviseletükben. A körmenet elején zászlójukat vitték. Könnyes szemmel alig tudtuk elolvasni a rajta lévõ feliratot. SZENT ISTVÁN GYERMEKEI-PUSZTINA. És énekeltünk úgy, ahogyan csak a határokon kívül élõ magyarok tudnak énekelni: messze áradóan, szeretettel díszítve, csángósan zengedezve. S mi mást énekelhettünk volna ilyenkor, mint a Székelyföldön született és csángóföldre kimenekített lorettói litánia népének-változatát, az Angyalok királynéja, tiszta Szûz címût. Nemcsak tizenkét szakaszát énekeltük végig, hanem a tizenharmadikat is, amely a leginkább a csángómagyaroké: A csángóknak királynéja, tiszta Szûz. Az csak természetes, hogy ez szólt a legszebben, a legcsángósabban.
     Közben felértünk a dombra a kegytemplomhoz. Ezután még két egyházzenei csoda következett. Az énekeket a legõsibb magyar közösségi éneklési módon zengtük, az elõéneklõ ember vagy asszony diktálta soronként, a tömeg megismételte. Aki még nem énekelt így életében, az nem is sejti, hogy milyen a közösségi éneklés lendülete, csodája. Bármiféle hangszeres kíséret fölösleges ilyenkor. A szentmise Kyrie-tételét gregorián dallamon, latinul énekelte az egész ünneplõ közönség. A gyímesbükki plébános, fõtisztelendõ Simon Jakab lelkesítette prédikációjával a csángómagyar zarándokokat. A szentmise közben elénekeltük a pusztiniak búcsús énekét is, az Ó Szent István dicsértessél kezdetût: Boldogságos Szûzanyánknak, mint magyarok Asszonyának/ Föláldoztad Hazánkat, szentelted Koronánkat/Kérünk mint apostolunkat, és elsõ királyunkat/Szent István nézz mennybõl le, szép magyar népedre. A szentmise után kivonultunk átadtuk helyünket a lengyeleknek. A kegytemplom elõtt továbbénekeltünk, és azt kívántuk egymásnak, hogy egy esztendõ múlva újra találkozzunk.
     Wennesz László és P. Jáki Sándor Teodóz bencés írása végén a következõ jó tanács áll: Senkinek nem ajánljuk, hogy a csángómagyarokkal foglalkozzék, mert az abbahagyni nem lehet, csak megerõsödni benne. Mi már tudjuk ezt, hála érte a jóságos Istennek és a kegyelem-közvetítõ Szûzanyának.

Dicséretek

A költõ levele:

     Kedves Károly, köszönöm minden küldeményedet és gratulálok új könyvedhez, melyet Csáky Zoltán is oly meleg szavakkal üdvözölt a Duna-tévében. Ami a Ligetet és az Ághegyet illeti, az alapgondolat (családi és tollforgatókat összefogó lap ötlete) jó, de vältozatlanul hiányolom a kritikai rostálást és a "sajtóhibák" nagy tömegének kiirtását. Nyári (ez a jelzõ most az egyszer helyénvaló)
Üdvözlettel: Sz. Imre


     A Szülõföldünk rádió június 25. adásában Vécsei Antónia köszöntötte a Világhálón megjelent Ághegy címû skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapot.

A nagykövet levelébõl:

     Tisztelt Szerkesztõ Úr!
     ... Engedje meg, hogy ezúton is gratuláljak az egyelõre még csak a kibernetikai térben létezõ, de a hídépítés gondolatát már e virtuális valójában is jól szolgáló kiadványhoz.
     Az információs technológia forradalmának ellenére mi azért alapvetõen mégiscsak a Gutenberg-galaxis polgárai vagyunk, különösen az idõsebb nemzedékhez tartozók. Számukra, számunkra igen fontos lenne, hogy a lap, könyv alakban, azaz, polcra tehertõ, kézbe vehetõ formájában is hozzáférhetõvé váljék. Hasznos dolognak tartom, tehát, hogy a Szerkesztõ Úr most ez ügyben tájékozódik; ígérhetem, hogy nagykövetségünk e cél elérésében lehetõségeihez mérten igyekszik majd segíteni, hiszen ezt minden Svédországban megjelenõ, tartalmában igényes, politikailag mértéktartó és a helyi magyar közösség kötõdéseit erõsítõ kiadvány esetében kötelességünknek tartjuk. Az olvasónak oly sok szép percet ajándékozó lapszámot még egyszer õszintén köszöni, Szerkesztõ Úrnak további sok sikert, jó egészséget kíván:
Dr. Szõke László, nagykövet.


A kolozsvári Szabadságból

     A Koós Ferenc Alapítvány és a Phoenix Könyvüzlet jóvoltából, július 22-én, Tar Károly hármas könyvbemutatójára került sor... Végezetül a szerzõ beszámolt a svédországi magyarság nemzeti öntudatának megõrzéséért tett munkásságáról.
     Hangsúlyozta, hogy Tamásinak igaza van, amikor azt mondja, hogy azért van az ember e földön, hogy valahol otthon legyen benne, de hozzátette, hogy ez az otthon az anyanyelvben van.
     Tehát a megmaradást számunkra nyelvünk megõrzése, ápolása biztosítja, akár idegen honban is...
Oláh Levente