A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Lundi Lap
5. évfolyam 31. szám 2002/3
Választunk A csíkszeredai Harmónia Svédországban
     A szavazás. 2002 szeptember 15-én Svédország polgárai szavaznak. Mi helyi-önkormányzati (kommunfullmäktige), a Skane-tartományi (landstingsfullmäktige) és a parlamenti (riksdagsledamöter) képviselõket választunk. Választhatunk két nagy és nyolc-tíz kisebb párt által javasolt politikusok közül.
     SZEMÉLYI SZAVAZÁS: valamelyik személyre voksolunk és beixeljük a neve elõtti kockát.
     LISTÁS SZAVAZÁS, amikor nem ixelünk hanem egyetértünk azzal a felsorolással amelyet az illetõ párt javasolt a listán.
     A pártok. A szavazáskor az általunk kedvelt párt három szavazólapját (sárgát, kéket és fehéret) választjuk. Leigazoljuk magunkat a szavazóhelyiségben, betesszük a lapokat a borítékba és bedobjuk az szavazóurnába (legtöbbször csak egy rossz kartondoboz). Ennyi! A pártok között nincs nagy különbség. Mindenik keményen harcol jóléti társadalmunk megmentéséért, nagyon akarja a hatalmat és a politikus-fizetéseket is persze. Ígéreteikben sincs hiány. Lelkesítõ jelszavakkal teli már a hócipõm, csak azt nem tudom elképzelni, hogyan válthatók mindezek valóra!? És már többször kiderült, a gyõztes pártok megmagyarázták, hogy az ígéretek azok inkább célkitûzések, ha nem megy, hát nem megy. Így harcolnak és harcolunk például a betegellátás javításáért, de a várakozási idõ egyre hosszabb az egészségügyi intézmények listáin. Jobb iskolát akarunk, de egyre kevesebb a képzett tanár. Több munkahelyet akarunk, de sokkal több a leépítés. A nemzetgazdaság betegségeit, az állam a programokkal, átképzéssel, továbbtanulással vagy különbözõ látszatalkalmazásokkal gyógyítgatja. Ilyen a mai világ! És "globalizált"! Svédország, sokkal többet áldoz a köznépre, mint akármelyik más állam a "globalizált" világban Itt biztosabb a betegsegély, a szociális támogatás, a továbbképzés, a lakás, a fogyatékosok-, az öregek ellátása, a menekültek befogadása. Jobban ügyelnek itt a környezetre és a bûnözés tízszer kevesebb, mint pél- dául az USA-ban. Csakhogy minden pénzbe kerül, amit a mindinkább versenyképtelen és tökéletlen svéd gazdaság egyre nehezebben teremti elõ. Ki bírja sokáig fizetni több százezernek az évekig húzható munkanélküli segélyét?! És annak a százhúszezer, egy évnél hosszabb betegszabadságon lévõnek a fizetésére mibõl telik? Hát még annak a negyvenezer balkáni betelepültnek sokéves ellátására?! A pénzt így csak állandó drágítással, speciális díjakkal, parkolási- és gyorshajtási büntetésekkel, és mindenekelõtt a képtelenül magas adózással igyekeznek elõteremteni. És ha nincs elegendõ pénz az államkasszában, akkor nem lesz több tanár az iskolákban, sem több ápolónõ a kórházakban, se több állás a közjó érdekében. Egyszerûen: nincs pénz az új alkalmazottak fizetésére. S ha már ez van, hát ezt kell szeretnünk, és ezért szavazunk. Szinte mindegy, hogy kire-mire...
     Az ígéret szép szó... A választási kampány alatt a pártok fogadkoznak, vitatkoznak, felhívásokat gyártanak és ígérgetnek. De ritkán tartják be, amit ígérnek. De ez nem az õ hibájuk. Merthogy ilyen az élet. A kapitalizmus undorító, mert durva és igazságtalan - mondta valaki. De az a helyzet, hogy az emberiség még nem talált ki valami jobbat. Várjunk míg újra születik egy Marx és egy Engels, egy Gandhi vagy talán... Rózsa Sándor?! Addig is itt van a mi jó kedélyû miniszterelnökünk Göran Persson, aki szelíd humorral "aszongya":
     NEM ÁLLÍTOM HOGY KORMÁNYUNK BRILLIÁNS, MINISZTEREIM SEM TARTOZNAK A LEGFELSÖBB INTELLEKTUÁLIS ELITHEZ, ÉS KÜLÖNÖSEN SZÉPEK SEM VAGYUNK ...
     Legalább ezért elmegyek szavazni, õt választom és a szociáldemokratákat.
    
Ajtony László


Újra itt vannak a marosvásárhelyiek!


     A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége szervezésében Dél -Svédországban is bemutatja

Görgey Gábor
Komámasszony, hol a stukker?

címû komédiáját.

Az 1997-98-as évadban Marosvásárhelyen bemutatott elõadás sikerét meghívott színházi szaktekintélyek biztosították: Gali László Jászai Mari-díjas rendezõ, Pilinyi Márta díszlettervezõ és Harák Judit jelmeztervezõ.
Utaztatásuk a szereplõk kis létszáma miatt vált lehetõvé.

Cuki, az alvilágból: Ferenczy István Szentgyörgyi-díjas mûvész
A méltóságos: Nagy József
K. Müller: Kárp György
Kiss az intellektuel: Tatai Sándor
Márton, a vidéki: Györffy András

     Lundban 2002 szeptember 13-án, 19. 00 órakor, a fäladsgardeni iskola dísztermében lesz az elõadás.
Jegyek:
Tagoknak: 80 korona,
másoknak 100 korona,
7-18 éves gyerekeknek 50 korona.

     Ennek a kamarakórusnak a története néhány sorba belefér. Három esztendõvel ezelõtt azért alakult, mert "hiányzott a város mûvelõdési életébõl". Honlapjukról (www.harmonia.go.ro) megtudhatjuk, hogy vezetõjük, Gergely-Simon Ibolya éppen három éve fejezte be egyetemi tanulmányait, és visszatérve egykori iskolájába, a csíkszeredai Nagy István Mûvészeti Líceumba, fiatal zenetanár társaival és más zenekedvelõ pedagógusokkal együtt alakította kórust. Részt vettek a helyi Városnapok, a Régi zenei fesztivál, a Karácsonyi koncertek és más kórusfesztiválok rendezvényein.
     Mûsorukat folyamatosan gazdagítva a 15. századtól napjainkig terjedõ egyházi és világi mûvekbõl alkotják, hangsúlyozottan ápolják zenei hagyományainkat. Jártak már külföldön, de ez az elsõ hosszabb, európainak is nevezhetõ turnéjuk. Svédországba az ITEK vezetõjének, Fodor Bélának és az eskilstunai Simó József zenetanár meghívására jöttek.
     - Budapesti, drezdai és eskilstunai fellépésünk után Lundban három alkalommal léptünk fel - meséli Antal Rozália.
     A Vita Huset csarnokában Pitoni, Venosa Monteverdi, Hr. Schütz, Deák -Bárdos György, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Járdányi Pál, Anders Öhrwal, Lucian Niresteanu, Bárdos Lajos és Birtalan József mûveket adtak elõ. A nöbbelövi Idõsek otthonában rövid mûsorral kápráztatták el a népes hallgatóságot, ugyanaznap estén pedig Bibliotek Väster termében mutatkoztak be, ahol a közönséget néhány helyi magyar érdeklõdõt is felfedezhettünk. Svéd nyelvû bevezetõt Ajtony László mondott.
     (Itt kell szólnunk arról, hogy a kamarakórus sajnos nem a helyi magyar egyesület vagy az országos szövetség kezdeményezésébõl érkezett városunkba. A tartalmas és színvonalas hagyományápolásra kiéhezett svédországi magyarok önálló kezdeményezéseit (a vendégek önzetlen szállásadóit) meg kell becsülnünk, mert például a lundi egyesületen kívül állók immár többszörösen többen vannak, mint az egyesület tevékenynek mondott tagjai, (számuk immár mindössze tucatnyi), de a szervezeten kívüliségükkel járó anyagiak hiánya sem akadályozza õket abban, hogy valóságos ténykedésekkel egészséges irányba befolyásolják az itt élõ, mintegy nyolcszáz magyar megmaradásért folytatott minõségi küzdelmét)


A Harmónia kamarakórus


Utazás az összhangért

Kisinterjú Gergely-Simon Ibolyával, a Harmónia karvezetõjével
     -Ha jól értettem énekkaruk európai körútjával együttesük nevét kívánják öregbíteni?
     - Háromhetes utazásunk, állandó együttlétünk, fellépéseink és a közbe iktatott sûrû próbáktól azt várom, hogy az eddiginél is inkább összekovácsolja kis közösségünket. Közben pedig utazunk, látunk, szórakozunk, kellemesen töltjük nyári vakációnkat. Olyan felemelõ élményekben van részünk, mint például a rendkívüli akusztikájú eskilstunai templomban, ahol az eddigieket meghaladó olyan átéléssel, emelkedett lélekkel énekeltünk, hogy megkönnyeztettük a hallgatóságot. Jó lett volna ezt az elõadást rögzítenünk, hogy következõ Cd-lemezünkre is rákerüljön. A lundi dómban is szívesen vették alkalmi fellépésünket. Lundi szereplésünk a csíkszeredai Szalay Zoltán népzeneszakértõnek és Fodor Bélának az ITEK elnökének évek óta kialakult, több alkalommal is gyümölcsözõ kapcsolattartásának az eredménye.
     - Merre visz a továbbiakban hazatérõ útjuk?
     - Bérelt autóbuszunkon Dániába tartunk, ahol Nykřbingban szerepelünk. Aztán Németország következik: Luxhaven, Frankfurt, Karlsruhe. És végül a svájci Riehen. Bizonyára nem lesz könnyû, hiszen akármilyen élménydús az utazás és kellemes a vendéglátás, a hosszú út kissé fárasztó is.
    
L.P