A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Jelenidõ
Az utazó Magyar Online
     Ha úgy vesszük, hogy életünk egy nagy utazás, akkor én is egy utazó vagyok aki kiszállt egy állomáson, aminek neve Svédország. Ide vetett az élet és volt alkalmam megismerni ezt a mikrokozmoszt, az itt élõ fajtámbelieket, a helyieket és egyéb nációkat. Jelentéktelen tagja lettem egy szervezetnek, amely tulajdonképpen a magyar fiatalokat tömöríti. A neve SOMIT (Svédországi Magyar Ifjúsági Társaság )
     A SOMIT-ot, ha jellemezni kéne akkor azt mondanám, hogy az a vegyes táraság, amely azért van, mert ugyanazt az anyanyelvet beszéli adott korhatáron belül, egyébként semmi közös nincs a tagokban. De miért is lenne? Hiszen az Úr gondoskodott róla, hogy minden embert egyedi példányban gyártson, olyanok vagyunk, mint az ujjlenyomat. Szóval, a SOMIT eddig az évi 3-4 alkalmi találkozóit Tĺngagärde-n tartotta az Egyház jóvoltából, ugyanis a tĺngagärdei ház az Egyházé.
     Ez nem így lesz idén õsszel, mivel az egyház (kis betûvel írom, mint nemecsek) úgy gondolja, hogy ott nem az egyházi erkölcsi normákkal összeegyeztethetõ tevékenység folyik. Ez igaz! Nincs képmutatás, álszentség, felsõbbrendûségi érzés, meg világmegváltói gondolatok. A fiatalok nagyokat buliznak, ital is kerül az asztalra, cigaretta is van bõven, zene meg mindenféle minõségben. Másnap elõadásokon vesznek részt, és ha alkalom adja, akkor istentiszteleten. Ez utóbbi talán egyszer, ha elõfordult, a jó öreg anyaszentegyház megerõltette magát, és minden igyekezetét beleadta, hogy jó pásztor módjára õrködjön a magyar fiatalok szellemi világa felett. Jahh! Hát hol vannak azok az idõk, amikor Jézus ment a hívek közé? Ma már a híveknek kell a plébános meg tiszteletes urakhoz menni, ha lelki megnyugvásra, kis szellemi útmutatásra van szükségük.
     Hát igen! A jó öreg egyház, semmit nem változott az évszázadok során, csak éppen vesztes lett az állammal vívott örökös hatalmi harcban. Ennek eredményeképpen demokratikus társadalmi rendszerek is születtek. Aj, micsoda szerencse, hogy így történt, egyébként ugyanott tartanánk, mentális tekintetben, ahol a muzulmán államok.
     Gyermekkoromban vasárnaponként én is ott voltam a templomban meg vallásórákon, és hittem mindent, amit a Tiszteletes úr mondott és mesélt, hitem nem is annyira Isten felé forduló volt, mint inkább a pap felé. Miért is ne hittem volna, és miért is ne csodálattal néztem volna a papra, amikor azt láttam, hogy a becsületben megõszült paraszt bácsikától kezdve a mindenki fölött hatalmaskodó párttitkárig bezárólag, alázattal és tisztelettel van a pap iránt.
     Aztán jött a tinédzserkor, amikor lázadni "illet" minden fennálló rendszer ellen, ez alól az egyház sem volt kivétel. Nekifogtam, elolvastam én a Bibliát, és csak ámuldoztam, hogy micsoda egy terjedelmes olvasmány, és micsoda óriási spirituális üzenete van az ember számára. Igen, ámuldoztam, mert addig, húsvétkor, karácsonykor, szinte mindig ugyanazt a részt ragadta ki a pap a Bibliából, és kifejtette ama kis töredék üzenetét. Ami természetesen szép és jó volt, de elcsépelt, miután az ember már oly sokszor hallotta. Felvetõdött bennem egy nagy kérdõjel: Tulajdonképpen mi is az egyház, mint intézmény? Mi célt szolgál?
     Az egyház feladata lenne a népet felemelni, a feltétel nélküli szeretetre tanítani, a nemzetet összetartani. Tulajdonképpen úgy kéne viszonyulnia a mindennapi emberhez, mint jó szülõ a gyermekéhez. Utat kéne mutasson, oktasson, az életre felkészítsen, és szellemi útravalóról gondoskodjon. De mindenekelõtt példásan kéne viselkednie, hiszen köztudott, hogy a gyermek soha nem azt fogja csinálni, amit mondunk neki, hanem lekopírozza a mi viselkedésmintánkat. Nézzük csak meg a ma emberét, mire is tanított minket a "Szürke Eminenciás apukánk" az évszázadok alatt. Rávett minket hogy menjünk el a szentföldre, öljünk és raboljunk Isten nevében, mert a szentföldet most másként gondolkodók, más vallásúak lakják és ez gyalázat. Most le van döbbenve a nyugati keresztényvilág, mikor ugyanezzel a fanatizmussal találkozik napjainkban. Csak nyugalom, még mindig jól állunk, a kelettel való versenyben, jóban-rosszban elõttük járunk néhány száz évvel.
     Amit még tanultunk: a családon belüli viszály, a pápák és az ellenpápák kíméletlen véres népet nyomorgató harca, olyan pápát is jegyez a történelem, aki elõtte kalóz volt és egész élete egyetlen jócselekedete az volt, hogy meghalt. Megtanultuk még azt is, hogy igenis a pénz a legfontosabb a világon, és hogy ezt szentesítsük, rányomjuk a pénzre "Mi Istenben hiszünk" né' csak még egy amerikai dollárt. (Ha valaki mocskolni akarta Isten nevét... hát nekik sikerült, egy világi egyház sem tiltakozott ellene.) A kereszténység hajnalán pénzt adni kölcsön kamatra megvetett szégyenteljes dolog volt, ezért csak a zsidók ûzték a "bankáros" szakmát, ma már van Vatikáni bank is! Irigykedve néz a keresztény a zsidóra, mert õk tartják kezükben, ami mindig is az övék volt (mert mi adtuk a kezükbe) - a világ pénzügyeit.
     Számos és számtalan negatív példát fel tudnék még hozni az egyház ellen amit "utazásaim" során tapasztaltam, de miért tenném? Hiszen voltak jó dolgai is az egyháznak. Megtanított írni és olvasni minket, halandókat! Nézzük csak azokat a népeket, ahol az egyház okosabban mûködött, a saját hatalma fenntartásának érdekében. Csak nagy késõn kapott az orosz, román, szerb stb.... könyvet a kezébe. Mai napig meglátszik a lemaradás, nem gazdaságilag, civilizációs szinten.
     Mi magyarok? Nem is tudom, megkeseredett széttagolt nép, szakértõje a testvérháborúnak, széthúzásnak, még ezer év után sem tudjuk ki volt a jó! István vagy Koppány? Igazság csak egy van, pontosabban a legfelsõbb igazság. Az olyan, mint a piramis csúcsa, ahogy haladunk felfelé az alapoktól sok szempontot használunk, és sok szempontból forgatunk meg egy kérdést. Aztán feljebb lépünk és magasabb, felsõbbrendû szempontok alapján mérlegelünk, így kizáródnak az alacsony rendû szempontok, mint például az elõítélet. Így haladunk és fejlõdünk, és lépünk egy-egy fokkal feljebb, míg felérünk a csúcsra, ahonnan szemünk elé tárul komplexitásában is a táj amirõl azt hittük addig, hogy a világ egyetlen oázisa, egy kis oázis, most látjuk, hogy a nagy sivatag kis jelentéktelen része. Bizony-bizony, sok oázis létezik még, és mindegyik vizét megkóstoltam, létezik még tiszta forrás a miénken kívül, ott vannak a hinduk, a buddhisták, a mohamedánok, valamennyi, õsirata az Isten feltétel nélküli szeretetét üzeni.(Az hogy az ember hogyan használja ezeket az iratokat saját, önös célra, ez egy külön regény.)
     Hát a svédországi magyar egyház: még mindig az alapoknál tart? Aki cigizik, iszik, fiatal és bohém nem jó keresztény! Erre tudok egy jó példát: Churchill mindennap bevágta a napi konyakját, rengeteg szivart elszívott, ellenben Hitler sem nem ivott, sem nem cigarettázott, sem nem nõzött, de romba döntötte Európát. Teljesen józanul csinálta! Kiirtott néhány millió embert! Churchill?! Bölcsességgel, kis konyakmámorral és nyugodt kitartással, nem hagyta a népét veszni, hagyta inkább Pearl Harlbort pusztulni (a brit titkosszolgálat még idõben tudott a támadásról, de hallgatott) és talált Európának egy megmentõt.
     Szóval, hol is tartunk? Milyen magasságon ítélünk meg egy embert? A mindennapi dolgai azok, amik minõsítenek egy embert? Hányszor mos fogat, iszik-e vagy sem, cigarettázik-e vagy sem, mennyire "erkölcsös" életet él-e? Nem az a magasabb szellemi szempont, hogy mit képes tenni ez az ember az embertársaiért? A népéért?
     Hmm! István vagy Koppány? Mi a tét? A túlélés vagy a hitünk? A túlélés István, a hitünk meg Koppány.....a csonka piramis. És apáink választottak... de a lelkükben maradt "kegyes õsanya, kegyes Vízanya, kegyes Földanya..." Ami igazán fájlalni való, nincsenek már sámánjaink csak "igaz" keresztény papjaink. Akik a fiatalságban, nem is keresik a jót, a megmenthetõ és felerõsíthetõ jót, csak a rosszat, az egyháznak nem tetszõ dolgot. Szellemi és mentális szürke hályog ez. Az Egyház nem a bölcs, szelíd útmutatóm, hanem a kitagadó büntetõ ember, akit öregségére minden fia magára hagy.
     A zsidó kabalisztikában a hatágú csillag az ember jelképe, mai néven a "Dávid Csillag" ami tulajdonképpen két egymásba fordított egyenlõ oldalú háromszög. A csúcsával felfelé mutató háromszög jelképezi a szellemi, mentális pozitív törekvést, "az istenkeresést" a "felhúzó erõt". A csúcsával lefelé mutató háromszög, az a negatívum, az anyagba való süllyedés, a korlát, a szellem lesüllyedése, a sátáni erõk, amikor elveszünk a mindennapok kis harcaiban, amikor nem látjuk a fától az erdõt. Nagyon is jól van szimbolizálva az ember: mi vagyunk középen, félúton a mennyország és pokol között. Meg van bennünk az Isteni jóság, és az ördögi önzés. Legjobban ezt az ember a kisgyermeknél figyelheti meg, aki egyaránt képes mindenét megosztani társaival, de kíméletlenül át is gázol riválisán. De õ még gyerek, "nyersanyag". Nekünk szülõknek lenne a feladatunk, öt megmunkálni, és felerõsíteni benne azt a bizonyos felfelé mutató háromszöget.
     Örömmel vettem tudomásul, hogy vannak azért idõsebb bölcs emberek is, akik még hisznek a fiatalokban és szívesen mutatnak utat, ha erre felkérik õket. Van szemük látni a jót egy fiatalban, és igyekeznek a "nyersanyagot" legjobb tudásuk szerint csiszolgatni.
     De ki is vagyok én ?! Csak az Utazó, aki kiszállt a vonatból, megnézte a helyieket, látott és hallott aztán megy tovább, mert újabb megnézni való városok és emberek vannak még hátra.
Malmö, 2002 szeptember 8.
Szarka András
Hogyan maradjunk magyarok? (1.)

     Rendkívül hasznosnak tartunk minden olyan kérdést, amelyek válaszra kényszerítenek. A Magyar Online kérdése ilyen. Szemelgetünk - részleteket közlünk - a válaszokból.

Magyarnak lenni: emberként cselekedni

     ... Amíg gyermekek vagyunk, magyarságérzésünk nem fejlett, s felnõtt korunkban is attól függ, mennyire vagyunk érzékenyek például a hazaszeretetre. Kifejlõdése ezer dologtól függ: család, környezet, személyes belsõ tartalom. S amint eljövünk otthonról, akkor (talán évekkel késõbb) jár át bennünket az érzés: magyarnak születtem. S egy furcsa vákuum keletkezik belül. A dolgokat csak elmúlásuk után kezdjük igaz értéküknek megfelelõen kezelni.
     S az idõ elõrehaladtával a megvilágosodás is erõteljesebb, s a gyönyörûséges honvágy csak hosszú évek után kezdi mardosni a lelket. Ez az adott ember belsõ felépítésétõl határtalan mértékben függ, mert ismerek olyat, aki nem hogy tisztelné magyarságát, hanem minden elkövet, hogy eltitkolja, sõt szégyelli.
     Magyarnak lenni annyit jelent, mint Tenni. Ehhez én egy másik összetevõt adnék: Embernek lenni ... s annak megfelelõen cselekedni.
     ... Magyarnak lenni ritkaság külföldön, mert összehasonlíthatóan sokkal kevesebben vagyunk mint más nemzet. Nem fájó, vagy takargatni való érzés, hanem mint a mágnes, körülvesz, felemel, bátorságot ad mindenhez. Kell, hogy tartozzunk valahova. Erre mindenkinek szüksége van, akár bevallja, akar nem. (Akik eltitkoljak magyarságukat, annak oka van, arról most nem írok...)
     ... Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a magyar ember? Épp olyanokkal, mint bárki más. A kérdést pontosítva: Milyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik a magyar ember? A válasz ez lehet: rendkívüli szívósággal, becsületességgel. Persze, az adott ember belsõ tartalmaitól függõen. Általában ez jellemzi a külföldön élõ magyar embert. Maradjunk-e meg magyarnak, erre a kérdésre azt válaszolom, hogy feltétlenül, hiszen fogyatkozunk, bel- és külföldön, s a kimutatások azt mutatják, hogy fogyatkozásunk feltartozhatatlan. Bizonyító erejû könyvek alapján a magyarság nem kétezer éves, múltja szinte az emberiség létrejöttével egyidõs. Ezt nem tudjuk bizonyítani, s nem is szükséges, de a feltétlen tiszteletet ébreszt, szeretet hazánk, kultúránk iránt. Kell, hogy egymás felé forduljunk, otthon és külföldön, kell hogy segítõ kezet nyújtsunk rászoruló honfitársainknak, mindenkinek. Ezzel tehetünk legtöbbet magyarságunkért, ezzel lehetünk Igaz Emberek.
Bab
      Nemrég a Magyar Online szerkesztõsége terjedelmes hírlevében hívta fel magára a figyelmet. Itt az ideje, hogy mi is részletesen bemutassuk ezt a Kárpát medencén kívül élõ magyarokról és magyarokhoz szóló hírforrást, újságfolyamot, amelynek alapvetõ célkitûzése azonos az elõbb a Lundi Lapban majd a Magyar Ligetben általunk is meghirdetett: tudnunk kell egymásról gondolattal. Dicséretes, hogy ehhez a vállalkozáshoz pénz is került. A mi igyekezetünk kezdetektõl fogva lelkes emberek közremûködésével, minden anyagi támogatás nélkül zajlik. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy lapunk része ennek a nagyszerû vállalkozásnak, hiszen segítségével jutunk az áhított nagyobb nyilvánossághoz, ahhoz, hogy rólunk is tudjanak szerte a világban. A Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja és az Ághegy címû skandináv irodalmi és mûvészeti lapfolyam ezért ajánlja olvasói figyelmébe ezt a világhálós kapcsolatot és kéri, hogy kapcsolódjanak be sokféle hasznos tevékenységébe.
     "Hírlevelünk a megszokottól eltérõen terjedelmesebb - szeretnénk honlapunkat új tagjainknak is bemutatni, másrészrõl pedig válogatást közlünk a MagyarOnline.net Forum témáiból. (Ezúton kérjük a MagyarOnline.net Baráti Közösség minden tagját, kapcsolódjon be a Forumban kialakuló gondolatcserébe!)" - olvassuk a http://www.magyaronline.net szerkesztõségi levelében. Érdemes végigolvasni ismertetõiket, amelybõl álljon itt néhány részlet:

A Magyar Online szervezeti ismertetõje:

     Argentína: Dél-amerikai MAGYAR HIRLAP HungArgenNews
     Ausztrália: Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség - AUZMSZ Blacktown-i Magyar Nyugdíjasok Szervezete, Magyar Élet, Melbourne-i Magyar Televízió Egyesület , Ausztráliai Hagyományõrzõ, Ifjúsági- Diák- és Kulturális Szövetség - HÍD
     Belgium: Leuveni Egyetemi Magyar Diákegyesület - LEMDE
     Ciprus: Ciprusi-Magyar Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társasága
     Finnország: Finnországi Magyarok Egyesülete, Finnországi Magyar Gyülekezet
     Franciaország: Balaton szolgáltató iroda
     Hollandia: Hollandiai Magyar Szövetség, Most Magyarul!
     Izrael: A Magyar Nyelvterületrõl Származó Zsidóság Emlékmúzeuma
     Kanada: Arany János Hétvégi Magyar Iskola ,Montreali Magyar Iskola, Független Magyar Rádió Toronto, Magyarok Nagyasszonya Egyházközség
     Németorszag: Freiburgi Magyarok Baráti Köre, Német-Magyar Társaság 1970 Frankfurt am Main, Ulmi Magyar Kultúregyesület - ULMKE, Berlini Magyarnyelvû Protestáns Gyülekezet, FL Intercoop Ubersetzungs- und Dienstleistungs GmbH Semmelweis Orvos-, Fogorvos-, és Gyógyszerésztársaság.
     Svédország: Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja, Ághegy, skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyam
     Új-Zéland: Magyar Szó.
     Amerikai Egyesült Államok: Clevelandi Magyar Múzeum, Kossuth Ház Klub, Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör, New York-i Magyar Színház, Rochesteri Magyar Club, Amerika Hangja, Amerikai Magyar Szó, Friss Hírek Magyarul TV, Hungarian Magazine Extra TV HUNGARORAMA, Magyar Napló, Nyugati Hírlevél, Független Magyar Presbiteriánus Egyház - Las Vegas.

     Várjuk magán-, üzleti, szervezeti honlapok, levelezõlisták és hírlevelek készítõit, ismerõit, hogy a Kárpát-medencén kívüli magyar internetes jelenlétet bemutató WebVilág! rovatunkba bemutassuk. Célunk egyben bemutatni a Kárpát-medencén kívüli összes magyar szervezetet, könyvtárakat, a rádió- és tévéadásokat, újságokat, közölni ezek programjait, ismertetni rendezvényeiket is.
     A Magyar Online várja a magyar szolgáltatásokat bemutató rovatába, ahol magyar éttermeket, fordítókat, ügyvédeket, orvosokat és egyéb szakmák képviselõit, vállalkozásokat ismerteti.

Pályázat

     A MagyarOnline.net pályázatot hirdet a Kárpát-medencén kívül élõ magyarok részére. A pályázat kiírásában részt vesz a Kanadában kéthetente megjelenõ Magyar Krónika.
     1.A magyar közösségem és én!
     2. Mit jelent magyarnak lenni?
     Pályázat helye: a MagyarOnline.net Forum MagyarOnline.net Pályázat. A pályázati munkák terjedelme 3-4 gépelt oldal, alatta szükséges közölni a pályázó teljes nevét, életkorát és lakóhelyét.
Beküldési határidõ: 2002. november 30.
A pályázat lezárása után címlapunkon szavazási rendszert indítunk.
Az elsõ díj 100 USD. MagyarOnline.net Évkönyvet, és trikót kap mindenik téma elsõ három helyezette. A bekapcsolódó szervezetek, kiadványok további különdíjakat is felajánlanak: Magyar Krónika (Kanada), Független Magyar Rádió Toronto, a HID (Ausztrália), Magyar Liget, és Ághegy Szerkesztõsége (Svédország), American Hungarian Panorama (USA), Magyarody Szabolcs(Kanada).

Hírek

     Készül a MagyarOnline.net Évkönyv, amelyben interjúk, riportok, portrék, fényképes riportok 2002 a kiemelkedõ magyar eseményeirõl, szervezetek bemutatója, válogatás a pályázatra beérkezett írásokból, a fórumból, irodalmi és mûvészeti antológia, részletek munkatársunk, Ferencz Zsuzsanna Kik ügyei címû egyperceseibõl és szórakoztató rovatok sorakoznak majd. A várhatóan 19.00 USD áru könyv elõjegyezhetõ a magyaronline@yahoo.com, szerkesztoseg@magyaronline.net címen.

     MagyarOnline.net Chat - Magyar idõ szerint, minden este a világ számos országából népes társaság cseveg. A kaliforniai H. Andrea elkészítette a fotóalbumukat: http://ourworld.cs.com/forumsmemoiren/mocsalad.htm
     MagyarOnline.net KiKi - Több, mint huszonegyezer tagja van a világ minden országából. Kizárólag személyi lapok és adatok listázására szolgál név, helység, foglalkozás, hobbi alapján.
     Az Általános Beszélgetõ Fórum témáinak címeibõl: Receptgyûjtemény rosszkedv ellen, Szórakozottság , Új vagyok - Debreceniek, Kicsit nosztalgiázunk is... , Ki merre járt a nagyvilágban?, Ez is, az is... kötetlen témák, gondolat töredékek, Jó itt lenni, Budapest, Budapest... , Kolozsváriak, ide!!! , Duna-Fekete-tenger Csatorna építõinek kárpótlás? , Emberi hibák , A legérdekesebb álom, Mentalitás - névhasználat, család, karrier... , Mit szóltok a romániai népszámláláshoz? Választás, Funar, Kolozsvár polgármestere.

     December végén, és 2003 január elsõ hetében, Adelaideben rendezik a 12. Ausztráliai Magyar Kulturális Találkozót. A szervezõ Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség képviselõivel a MagyarOnline.net Forumában, Ausztrália címszó alatt rendszeresen közöljük a találkozó tudnivalóit, a szervezõk válaszait az érdeklõdõk kérdéseire és javaslataira.
     A találkozóról a MagyarOnline.net munkatársai riportokban számolnak be. A találkozó honlapja: http://go.to/talalkozo

Hogyan maradjunk magyarok? (2.)

     Rendkívül hasznosnak tartunk minden olyan kérdést, amelyek válaszra kényszerítenek. A Magyar Online kérdése ilyen. Szemelgetünk - részleteket közlünk - a válaszokból.

Magam is veszteséghalmaz vagyok

     Aki Európában él, annak nyilvánvalóan egyszerûbb és olcsóbb is az anyaországgal való kapcsolattartás. Gyereket, ha van igénye erre, könnyebben küldheti "haza" nyelvtanulás vagy rokonlátogatás céljából. Ahhoz, hogy magyarul beszélhessek, nincs feltétlenül szükségem Berlinben magyarnyelvû környezetre, mert 70 perc alatt Budapesten lehetek, ahol nyelvi igényeimet kielégíthetem.
     ... Mégis közelebb hoz a nyugati magyarhoz a sorsközösség érzése az idegenben. Azt az igényemet, hogy helyzetembõl adódó problémáimat megbeszéljem egy hasonlókat átélt embertársammal, csak az itteni magyarok körében tudom kiélni. Ez az otthoni magyaroknak ismeretlen, tehát idegen, sõt bizonyos mértékig érthetetlen is. Ezek a diaszpórában óhatatlanul keletkezõ gondok a legtöbb esetben hasonlóak és az elmúlt 50-100 évben a mindenkori történelmi idõtõl, generációtól többnyire függetlenek voltak, sõt generációnként ismétlõdnek. Ezek között szinte elsõ helyen szerepel a másodgeneráció magyarságtudatnak kérdése... Tudomásul kell venni, hogy a magyarságtudat ápolása másként jelentkezik a kivándorló nemzedéknél, mint az ott született kétnyelvû és születési helyét anyaországként megélõ következõ generációnál. õk otthon érzik magukat, nincsenek diaszpórikus élményeik, sem beilleszkedési gondjaik, tehát a nyelv ápolása nem automatikus igényük. Az lenne szomorú, ha nem így lenne. Ha ennek ellenére megtanulják az elõdök anyanyelvét, az nem a saját igényük, kényszerük, hanem a szülõk igénye és fáradhatatlan, munkájának eredménye.
     ... Okosan tesszük, ha utódaink magyartudását nem megköveteljük, hanem elsajátításra ajánljuk, hozzájuttatjuk õket az anyanyelvünkön elérhetõ sikerélményekhez. Ennek mikéntjét magunknak kell kitalálnunk, megtapasztalnunk. Dõreség Magyarországról hívott elõadóktól várni a receptet a megoldáshoz, hisz nekik nincs ilyen gondjuk. Szomorúnak tartom, hogy a következõ generáció már nem vagy rosszul tud magyarul. Ennek ellenére óvakodnék attól, hogy tragikus veszteségrõl beszéljek.
     Magam is veszteséghalmaz vagyok. Ha körülnézek felmenõim között, bizony-bizony szégyenletes módon meg kell állapítanom, hogy nem beszélek sem görögül, sem szlovákul, sem szerbül. Németül tudok, de ez sem bajor, illetve dunai sváb dédanyáim érdeme. Hát, így vagyunk mi itt a Kárpát-medencében. Férjem a család másik nagy veszteséghalmaza: berlini létére az anyanyelvén kívül megtanult ugyan a kedvemért magyarul és folyékonyan beszél angolul, de elveszett az õsök szempontjából, mert nem tud sem lengyelül, sem litvánul, ahogyan a nyugat-porosz anyai és kelet-porosz apai nagyszülei otthon beszéltek. Ennek tükrében szinte felsorolhatatlanok Zsófi lányunk veszteségei.
     De komolyra fordítva a szót: ki-ki igénye szerint igyekezhet megtanítani ivadékait a maga anyanyelvére. ...Újabb magyar beházasodási hullám híján az unokák valószínûleg már nem fognak magyarul beszelni. ... A diaszpóra és annak specifikus gondjai újratermelõdnek. De nem az emigráció gyermekeiben, hanem az újonnan érkezettekben.
     A folytatást illetõen hagyni kellene a fiatalokat érvényesülni, ha már kineveltük vagy megtaláltuk õket. Látni kell, hogy a mai világban a dolgok egyrészt megfoghatatlan sebességgel változnak, másrészt az innováció = siker=infrastrukturális tudás a fiatalok (25-35 évesig) kezében van, akik más nyelven, más eszközökkel, más normákkal kommunikálnak. ...
     Van jövõ mégis, hisz ameddig vannak idegenben élõ magyarok, addig lesz igény az összetartozás kifejezésére is.
Tisztelettel és szeretettel a távoli Európából:
Pompery Judit