A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 12. szám 2002/3
Fiatalok
Búcsú a Háztól
Interjú Bitay Zsolttal, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága titkárával
     T.K.: A tĺngagärdei háznak bizonyára sokak által ismert a története. Minden többször odalátogatóban pedig fel-felgyûlnek olyan ott történt történések, amelyek ennek a svédországi magyarok által szeretett házhoz az érzelmi kötõdést jelentik. Benned, aki  Borĺsban, tehát ugrásra élsz ettõl a háztól,  milyen szép vagy akár nem kellemes élmények sorakozódnak Tĺngagärde említésekor?
     B.Zs.: Természetesen mindkét élményfajtából jutott nekem, de ha végigtekintek az emlékeimen, talán a kellemesebbekbõl van több. Tĺngagärde nagyon szorosan kötõdik az ifjúságomhoz és a teljes svédországi életemhez. Svédországba 19 évesen kerültem 1992 karácsonyán. Tĺngagärdével egy héttel késõbb, szilveszterkor ismerkedtem meg és azóta is úgy él tudatomban, mint egy csodás talpalatnyi magyar föld a hideg északon.


A tĺngagärdei ház

     A Svédországi Magyar Ifjak Társaságát is itt alapítottuk 1994-ben és ez a ház adott otthont az eddigi 28 táborunk nagy többségének is. Társaságunk fényes eredményeket tudhat magáénak, ezek közé sorolnám a Tĺngagärdén megrendezett számos érdekfeszítõ elõadást, a nemzetközi táborokat, a Magyar Nagykövetséghez fûzõdõ baráti viszonyt, a Magyar Ifjak Világfóruma megalapításának kezdeményezését, koncertek, bálok szervezését és számos egyéb tevékenységet.
     Megvallom õszintén, kellemetlen emlékeim is vannak Tĺngagärdével kapcsolatban és ezek többsége onnan ered, hogy amíg az itt lezajlott táboraink mindegyike határozottan pozitív nyomot hagyott emlékeimben, addig az idõsebb szervezetek egy részétõl állandóan negatív a visszhang rendezvényeinkrõl. Számtalanszor ért már a vád, hogy túl vadak, zajosak, rendetlenek vagyunk, túl sok alkoholt fogyasztunk, törünk, zúzunk és rongálunk, ezért döntöttünk úgy 1997-ben, hogy a nyári szabadidõs táborainkat kivonjuk Tĺngagärdérõl és Jönköping mellett, egy a svéd egyháztól bérelt ház környékén rendezzük ezeket, félig-meddig sátortábor formájában. Ugyanakkor született meg a szándék a másik két táborunk kivonására is, de ehhez mostanig még nem sikerült megfelelõ helyet találni.
     A nagy lépést a szeptemberre tervezett õszi táborunk elhalasztása hozhatja, információim szerint az õszi táborra nem vehetjük igénybe a tĺngagärdei házat, mivel a legutóbb itt megrendezett tavaszi táborunkon állítólag nem viselkedtünk az elvárásoknak megfelelõen. 		     T.K.: A legutóbbi ott táborozásotokról elhangzott rágalmakat magam is visszautasítom, és tanúnak hívom kedves szakácsnõnket, aki nem mellesleg a halmstadi magyar egyesület elnöke, és kisegítõjét: mi a korosabbak nem tapasztaltunk semmi kifogásolni valót  viselkedésetekben. Ellenkezõleg: a Magyar Liget 2002/2-es számában írt beszámolómban dicsértem azt, hogy egyik-másik társatok kisebb rendellenességét sem néztétek el. A rágalmazókat ugye, leleplezni kell, nem pedig megsértõdve otthagyni a tĺngagärdei házat?
     B.Zs.: Én talán nem fogalmaznék ennyire erõsen, lehet, hogy nem kifejezetten rágalmakról van szó, annál inkább rosszindulatról. Nyolc éves létezésünk alatt megszokhattuk, hogy mi egy másfajta, szigorúbb elbírálás alá esünk, ha például egy villanykörte véletlenül a mi táborozásunk alatt ég ki, akkor általában azt halljuk vissza, hogy törtünk, zúztunk és romboltunk...
     Természetesen tudatában vagyok annak, hogy egy nagyobb tömeg táborozásakor elõfordulhatnak kisebb kellemetlenségek, rendellenességek annak ellenére, hogy legjobb igyekezetünk szerint mindent megteszünk ezek kiszûrésére. A gond abból is adódik, hogy bár ezt többször is szorgalmaztuk, a gyakorlatban nem történik meg a ház személyes átvétele és átadása, ahol mindkét fél megfogalmazhatná jogos elvárásait. Így ha hetekkel késõbb, akár miután már mások is használták a házat, elõkerül bármilyen rendetlenség vagy károsodás, mindig a SOMIT a legkézenfekvõbb bûnbak. Ez is mutatja, mekkora a gyanakvás, a rosszindulat irányunkban.
     Ez természetesen nyomot hagy a fiatalok lelkében is. Elgondolkoztató, hogy amikor borĺsi presbiterként az egyházdíj befizetésére szólítottam fel a fiatalokat, valaki nekem szegezte a kérdést: miért kellene a magyar egyházat támogatnunk, amikor a svéd egyház emberségesebben viszonyul hozzánk és ezzel közvetve többet segít magyarságunk ápolásában, mint a saját egyházunk.
     Szerencsére erre a kérdésre a tĺngagärdei kitagadásunk elõtt kellett válaszolnom. Ma nem tudnám rá a választ.
     T.K.: Mindazonáltal lesz õszi táborozás. Hol? Mikor? Milyen témával? Mik a szervezés nehézségei?
     B.Zs.: A vezetõség úgy értékelte: nagy az igény a táborok szokásos folytatása iránt és talán sikerült lehetséges alternatívákat találni a tĺngagärdei házra. Az egyik legvalószínûbb lehetõség egy Varberg melletti menedékház (vandrarhem). Valószínûleg nagy változást fog hozni a SOMIT életében, sok még a kérdõjel, még nem tudjuk, hogy mûködik a ház, jelen van-e a svéd személyzet, gördülékenyen fog-e mûködni a sütés-fõzés, elõadások megszervezése, stb. Bár még egy hosszabb tárgyalássorozat elõtt állunk, úgy tûnik, hogy kérdéseinkre a pontos választ csak akkor fogjuk tudni, amikor már kipróbáltuk ezt a táborozási formát. Itt emelném ki, hogy bár ebben a kérdésben a vezetõség sincs könnyû helyzetben, a tagságunk részérõl is kisebb áldozathozatalra lesz szükség. Elképzelhetõ, hogy a tábordíj valamennyivel több lesz, mint eddig, bár ezt igyekszünk tárgyalások útján kiküszöbölni. Mivel a házdíjat elõre kell majd fizetnünk, nagyon fontos lesz a fegyelmezett jelentkezés. Jelen pillanatban a szervezést legjobban az nehezíti meg, hogy váratlanul ért a tĺngagärdei elutasítás, ezért elkéstünk az õszi táborral és nem sikerült még olyan megfelelõ idõpontot találnunk, amikor a ház is szabad és a tábor nem ütközik egyetlen bál vagy egyéb rendezvény idõpontjával sem. Mint az lenni szokott, októberben elkezdõdik a bálok hosszú sorozata, ilyenkor vagy a szakácsaink, vagy a vezetõség tagjai foglaltak, de nem utolsósorban táborozókat veszítenénk a helyi események javára.
     Végezetül szeretném tagságunkat megnyugtatni, a SOMIT élén felelõs vezetõség áll, meg fogjuk oldani hirtelen jött gondjainkat, és a tagságot folyamatosan tájékoztatjuk a fejleményekrõl.


Bitay Zsolt felvétele