A dél-svédországi magyarok családi lapja

3. évfolyam 11. szám 2002/2

Olvasmány
Zita néni: Kaland a metróban

Reggel fél nyolc. Az ajtók záródnak, apró zökkenéssel indulunk. Általában nem szoktam egy megállóért leülni, ma mégis lezökkenek az egyetlen üres helyre. A következõ megállóig három perc. Bent jártunk az alagútban, amikor az orromat rég nem érzett bûz csapta meg. Egy pillanatig azt hittem, hogy megint a torreádorszagú hármas troliban ülök. (Egyszer nem bírtam szó nélkül, és megjegyeztem: - Valaki baromfit szállít. - Amire az elõttem álló megfordult. - Tehenet uram, tehenet!)      A steril, szagtalan környezetben sokként hatott az alattomos gáztámadás. Nem vagyok szakértõ, mégis játszi könnyedséggel azonosítottam a menüt: - Pácolt lazac, brokkoli körítéssel, kaporral és kis petrezselyemmel. (A zabpehelybe aprított banán, körte kizárva. Az hangos.) A svéd iszonyodik a konfliktustól, nem pattan fel vérben forgó szemekkel, hanem fapofával zötykölõdik a bûzfelhõben. Tekintetem a Metró újságba menekítettem, és igyekeztem én is közönyös arcot vágni. Mind hiába, a hírek lángoló betûs fõcímbe tömörültek: KI SZELLENTETT?      Nem vagyok halvérû, nem fogok passzívan szenvedni! Kihasználom a hátralevõ pár percet, és kiderítem, ki volt a tettes. Sherlock Holmes-nak - "Elementary, my dear Watson." - és Poirotnak - "Yet the explanation is quite simple, mon ami." - gyerekjáték lenne. Miss Marplenak biztos eszébe jutna az egyik unokatestvére, aki a paplan lebegtetésével vívott ki magának elismerést szerte Devonshirében.      Óvatosan a körülöttem ülõkre sandítok. Mozdulatlan arcok, nem árulnak el semmit. A mellettem ülõt nem látom, de vasalt nadrágja kizárja a gyanúsítottak listájáról. Szemben egy molett nõ ül, mereven bámul ki a sötétbe, vagy csak a tükörbõl studírozza útitársait. Nincs idõm hosszabb elmélkedésre, tekintetem csinos, szõke nõre siklik. Áh, kizárt dolog. Pedig õ is megszabadul valahogy a nyomástól.      Az okot kell keresni, a motívumot. Mi válthatta ki a társadalom és jóérzés elleni bûntettet. Csak az újságban olvashatott olyasmit, amitõl elernyedt a körkörös izomzata. A tõzsde már régóta kipurcant - milyen találó kifejezés - arra már rá sem szellentenek. A sporthírek lennének? Áh, nem, teljesen mindegy, hogy a két Williams nõvér közül melyik nyeri a teniszt? A nõi hoki válogatott 2-1-re verte a finneket. Nézzük csak? Egyikünk zsebébõl sem kandikál ki vodkásüveg.      A váltók csattogásából következtetve közel járunk az Egyetemhez. Az idõ sürget. Itt már csak egy beismerõ vallomás segíthet. A tettes felfedi magát, és elõrelép. - "Én voltam." - Mindenki bólogat, a delikvenst bilincsbe verik és elvezetik...      Álmodozásomból az ajtók zaja riasztott fel. Felpattantam, és a befelé igyekvõk közt utat törtem a szabadba. Az újságot betuszkoltam a táskámba, és elindultam a mozgólépcsõk felé. Hirtelen furcsa érzésem támadt. Felnéztem.      A guruló metró ablakából szemrehányó tekintetek meredtek rám. Tiglezán József (Stockholm) felvételei: Lélegzetek - görög levegõben