|
|
||
| A dél-svédországi magyarok családi lapja | ||
| 3. évfolyam 11. szám 2002/2 | ||
| Lundi Lap | ||
| Egy kezdeményezés folyatásáért: kellenek az iskolai nagyapák | Erdõs Irma emlékére 1929-2002 | |
|
Testvérlapunk a Lokaltidningen Lund (Lundi Lap) egyik számában érdekes kezdeményezésrõl olvashattunk arról, hogy minden iskola minden osztályának szüksége van egy nagyapára. Mégpedig egy-egy olyan, tapasztalt idõs emberre, aki nem tanár, nem pedagógus, ellenben valamilyen gyakorlati ember, mesterség ismerõje, utazó, tudományos ügyekben jártas, gazdálkodó, alkotó ember.
Kétségtelen, hogy az ilyen nagyapák valami mást tudnak vagy tudhatnak, mint a tanító nénik, a tanító bácsik, a tanárok, az iskolai pedagógusok. Olyasmit, aminek hiányával vannak az iskolák. Mi ez, ha nem, felismerése annak, hogy az utánunk következõk nevelésében nagyobb teret kell, hogy kapjon az életre való nevelés? Mi ez, ha nem, beismerése annak, hogy a svéd családokból kifelejtett nagyszülõk szerepe elhalványult, elsatnyult az utóbbi idõben, ennek pedig a sokoldalú-igényesebben: a mindenoldalú- nevelés látja kárát? Mi ez, ha nem beismerése annak, hogy az elnõisedett svéd közélet, a többnyire nõi irányítás és vezetés alatt álló svéd családi élet hátrányos egyoldalúsághoz vezethet az elkövetkezõ nemzedékek nevelésében. Tehát, szükség van a nagyapákra, mondom kissé önérzetesen, hiszen magam is nagyapa vagyok. És azt vállaltam, hogy megtanítom magyarul nemcsak írni, olvasni, beszélni, hanem magyarul gondolkozni, érezni és cselekedni mindkét unokámat, hogy különbözõségük ne hátrányukra, hanem elõnyükre legyen az elõbb-utóbb egyesülõ Európában. És, ha más, nálam jobb nem akad, akkor azt is vállalom, hogy a lundi magyarul tanuló negyvenegy gyermek iskolai nagyapja is leszek. Mert a svéd iskolai nagyapák szükségességéhez magától értõdõen hozzá kell rendelnünk, ha nem is az osztályonkénti, de legalább a településenkénti ,a városnegyedi magyar nagyapai szolgálatot is. Hogy mi mindenre jó a magyar , vagy a fél-magyar gyerekeknek az ilyen nagyapa, ezt nem nehéz kitalálni és felvázolni. Cselekvési tervét könnyen kidolgozhatjuk és az érdekeltekkel megvitathatjuk ezt a témát akár a Lundi Lap hasábjain is. Legyen ez a pár sor a kezdet. tk
Vitaindító: A dél-svédországi magyar idõsek házáért
Megeszem a svéd ételeket, de jobban ízlik a magyaros házi koszt. Nézem a svéd tévéprogramot, de mennyivel másabb a DUNA- televízió! Összejárunk svédekkel is, de számomra igazi örömet például a Tar Károly és Fodor Béla társasága jelenti. Nyilvánvaló hogy a magyarok között földieim kedvemre való, közöttük érzem magam legjobban! És ha most ez így van, idõvel ez csak fokozódhat. Gyermekeink, unokáink elköltöznek, a közeli vagy távolabbi rokonságunk lassan kihal, és az energiánkból is már csak a legfontosabb találkozásokra, a legközelebbi barátainkra marad valami, de az is egyre kevesebb. Sic transit gloria mundi - mondta egykor latintanárunk, felvillantva azt hogy így múlik a világ (és az ember) dicsõsége... De minden sebre van valami ír. Az egyedüllétet, az elidegenedést enyhíthetjük barátsággal, társulással, közös célok kitûzésével és megvalósításával. Ehhez kellene javaslat, terv, elõrelátás és józan megfontolás. Elgondolom, hogy ha az iskolás gyerekeknek szûkségük van a magyar tanításra és a felnõtteknek a magyar klubra, akkor a homogénebb csoportoknak fokozottan szükségük van a közös találkahelyre: az óvódásoknak a magyar ovira, a nyugdíjasoknak a magyar idõsek házára. Lakosztályok, közös konyhával és étteremmel, könyvtár, klub és tornaterem biztosítja majd a kellemes és- remélhetõen- tartalmas együttlét fizikai hátterét, míg az érzelmi tartalomért mi, a bentlakók, leszünk felelõsek. A. László Hozzászólást, véleményt, javaslatot szívesen várunk a szerkesztõség címére. AZ ITEK-Akadémia, a Lundi Román Kultúregyesület és a Lundi Lap Társasága rendezésében A HARMÓNIA-KÓRUS vendégszerepel Lundban Madrigálokat, ad capella- és kortárs zenei mûveket ad elõ több nyelven és szólamban a csíkszeredai Zeneiskola tanárainak kamarakórusa kedden, 2002 aug.13-án este 9 órakor a Vita Huset kultúrcsarnokban (Östra Torn, a 91-es busszal Linero felé, Uardavägen buszmegállónál) szerdán, 2002 aug 14-én este 7 órakor a Bibliotek Väster termében (Papegojalyckan, a 92-es busszal Värpinge felé, Lärkvägen buszmegállónál) Érdeklõdni Fodor Bélánál tel.320-427 vagy Ajtony Lászlónál tel.157-154 Az elõadások ingyenesek
Bölcsességtár
Nincs egyéb dics s érdem, mint az önérzet, s a mások mûvelõdése s boldogsága elõmozdítása s emelése tudatából eredõ beljutalom. Amíg csak egy megelégületlen van, addig senki tökélyes boldog állapottal nem dicsekedhetik. Bolyai János |
 1929 szeptember 8-án született Nyárádkarácsonyfalván. Kereskedelmi középiskolában érettségizett Marosvásárhelyen, Kolozsváron 1952-ben végezte a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fõiskolát. Negyedévszázadig a marosvásárhelyi Székely Színház tagja és a fõiskolai tanár. Már fõiskolás korában kiugró sikert aratott Csehov Sirály címû darabjának fõszerepében. Bródy Sándor Tanítónõjében a Flóra szerepét kétszázszor alakította. Játszott minden erdélyi színházban, de Budapesten is. Emlékezetes szerepei Bese Anna (Kós Károly : Budai Nagy Antal) , Roxan (Rostand: Cyrano de bergerac), Ellen (F. Wolf: Mamlock profeszor), Kicses Zsuzsika (Sütõ András: Tékozló szerelem), Szonya (Csehov: Ványa bácsi), Rachel (Gorkij: Vassza jeleznova) Tóthné (Örkény István: Tóték), Elektra (Gyurkó László: Szerelmem Elektra), Stella (Williams Tennesse: A vágy villamosa) Svédországban a Svea-Matea nevû társulattal színre vitte Gideon Wahlberg: Tolskallar och högfarsblasor (Bolond fejek, gõgös hólyagok) címû komédiáját, számos elõadói estén aratott sikert az itteni, de az otthoni és külföldi magyarság elõtt tartott elõadásain. Tüzet vegyenek (Tamási Áron novellájára alapozva), Nagyenyedi fügevirág (Sütõ András esszéje), Jónás könyve ( Babits Mihály poémája, eretnek ima ( Illyés Gyula versére azonos címû versére építve) voltak fõbb elõadásai. Lászlófify Csaba egy Márai regénybõl készült monodrámáját ajánlottafel a mûvésznõnek, amit hosszas mérlegelés után , betegsége miatt már nem vállalhatott. Svédországban megtartott elõadóestjei során, a sokoldalú képességekkel rendelkezõ mûvésznõ mély átéléssel tolmácsolta irodalmunk nagyjainak verseit és az erdélyi elbeszélõ irodalom remekeivel pedig különösen megdöbbentõ élethûséggel hozta elénk az erdélyi élet, az erdélyi ember jellemét, akaratáét, rendíthetetlen elhatározó erejét - írta róla Muhi János a lundi magyar egyesület alapítója Az élettárs búcsúja Drága feleségem, élettársam és legjobb barátom hosszas betegség után, melyet példás fegyelemmel viselt, május 2-n a trelleborgi kórházban istenben megnyugodva, imádkozva és mosolyogva, a kezemet fogva visszaadta lelkét Teremtõjének. Három évtized boldog szerelmét, gazdag mûvészi élményeit hagyta rám örökségül, melynek hû sáfára csak úgy lehetek, ha most már egyedül járom Erdély városait és falvait, és az általa annyiszor és olyan elragadóan szavalt versekbõl egy-egy idézettel beleépítem magam keresztyén mondanivalójába. Hátat fordítva a tudománynak, Isten dicsõségére szeretnék elõadásokat, prédikációkat tartani, az Úr megbízását teljesítõ erdélyi református magyarként nemcsak szerelmes feleségem, csillogó szemû párom, de tanítóm is volt, leolvasztotta lelkemrõl a jégcsapokat, amelyeket a modern világ ridegsége ráfagyasztott.. Megtanított szeretni a verseket, az irodalmat, és visszavitt nemcsak lélekben, de ténylegesen is Erdélybe, elhagyott Tündérkertembe. A színpadról emeltem le 1973-ban, amikor isten összehozott bennünket. Úgy gondoltam akkor, hogy tizennyolc év nyugatoskodás után nekem kéne hazatelepülnöm, de az okos politikus magyarok mindkettõnk érdekében jobbnak látták, ha Irma Svédországba jön. Így lett belõle svéd állampolgár. Valóban rengeteget áldozott a szerelem oltárán, otthagyta az általa annyira kedvelt színpadot, a nagyszerû erdélyi közönséget, a fõiskolai tanítást, és megpróbált mérnök-feleség lenni egy idegen országban, ahol aztán meleg tekintetével, kedves modorával lenyûgözte és felvillanyozta a svéd közönséget is. A verstanulás tartotta benne a lelket, a különféle elõadói körutazásokkal az irodalmi estekkel bejártuk Erdélyt, Magyarországot, a felvidéket, Németországot, még Amerikát is. Olyan ragyogó esze volt, hogy idõs korában, öt hét alatt megtanulta és mûvészien kidolgozta Babits Mihály Jónás könyvét, abban bíztam, hogy betegségébõl felépülve képes lesz "csahos ebként hajszolni az Úr nyáját." Ebben bíztunk valamennyien, akik életéért naponta imádkoztunk, istentiszteleti alkalmakkor megemlékeztünk róla. Az Úr, aki sorsunkat irányítja, másként döntött. Áldott legyen az Úr, és kérem, hogy adjon nekünk türelmet és alázatot, hogy bölcs döntését elfogadhassuk. Erdõs Irma hazatért, oda, ahova majd magam is követem, munkám végeztével. Dr. Bartha István
A Lundi Lap Társaságának halottja
Meghalt a mûvésznõ - örökre elhagyott minket Dél-Svédország nagyasszonya ERDÖS IRMA! A Lundi Lap Társasága saját halottjának tekinti, fejet hajt emléke elõtt, hatalmas mûvészi egyéniségének emléke elõtt. Most inkább értékeljük, mint amikor még itt volt közöttünk. Nagy színésznõ volt, elbûvölõ szavalómûvész, igazi kultúrszemélyiség és pedagógus. Most tudjuk csak igazából, hogy milyen sokat jelentett a marosvásárhelyi Magyar Nemzeti Színháznak, a Fõiskolának, az erdélyi színjátszásnak és a magyar kultúrának világszerte, s nem kevésbé itt, új hazájában, Svédországban. Köszönjük mindazt, amit nekünk jelentettél Irma! Itt Lundban kevésszer lépett föl, egészségi vagy más "állapotok" miatt. Nagy lelkének, "nagyasszony"- státusának túl kicsi volt a dél-svédországi magyar közösség, mûvészetének túl kicsi volt ez az egész Földkerekség! Ezért elment a Világmindenségbe, s talán még azon is túl. És nekünk, ittmara- dottaknak okulására idézem János atya szavait a Nicodémusok órája mûsorból: Nem fohászkodtam gyógyulásért halálos beteg édesanyám kórházi ágyánál! Honnan is tudhatná - akár egy pap is -hogy mi a jobb egy 75 éves haldokló rákbetegnek: folytatni a küzdelmet itt a Földön vagy ott fent az Égben. Vajon nem túl önzõ a mi imádkozásunk a beteg ittmara- dásáért, vajon nem birtoklási-megtartási vágyunk kifejezõje az Uram-kérlek-tartsd-életben fohászunk?! János atya arra, aki a legjobban tudja, hogy mi a jobb mindenkinek: az Úrra bízta a döntést ! Erdõs Irmának is jobb most ott, az Úr lábánál lenni. Onnan néz - és szeret - minket, egykori jó barátait, rokonait, mindnyájunkat. Ajtony László |