A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 11. szám 2002/2
Lélekgondozó
Látva lássátok

     ApCsel 8, 1-8 Jn 6, 35-40 "De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36) Érdekes megjegyzés ez ebben az evangéliumi szakaszban. Úgy gondolom, hogy ez ránk még inkább vonatkozik, mind Jézus korára. Az ember nagyon nehezen akarja "észrevenni" az igazságot. "Látásában" sztereotípiái, redukált világszemlélete, becsvágya, információhiánya gátolja meg. Azt lát, amit akar. Viszont ez nagyon ritkán képezi a valóságot. Vegyük például a jelenlegi magyarországi helyzetet. Az emberek negyven évig láttak dolgokat, tapasztaltak terrort, éreztek megaláztatást. Mégis azt hiszik, hogy mindazok, akik ezeket végrehajtották, visszatérve, jobbak lesznek, mint azelõtt voltak. Az emberek nagyon nehezen szakadnak el a "biztonságtól". A vérengzõ Ferenc-Józsefet képesek voltak éljenezni. Csak néhány "Arany János" akadt, aki Edward királynak merte nevezni a diktátort. A politika mindannyiunk feladata. Nincsen egy "elit" réteg, amelyre rá lehetne ezt bízni.
     "Legyetek egyszerûek mint a galambok, de ravaszak, mint a kígyók". Gondolkodni, érvelni és dönteni sztereotipikus elõítéletek nélkül nem egyszerû, de annál inkább nagyszerû feladat. Az egyház szociális enciklikái sorra hívják fel a figyelmet a politikára, mint minden keresztény ember feladatára. A létbiztonságot, jogbiztonságot és közbiztonságot nem kampányplakátok mosolygó, korrupt politikusai fogják megvalósítani, hanem komoly politikai programok... "De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36) A veszteség egyéni, a gyõzelem közös. A szemünket használjuk a látásra és a fülünket a hallásra. Talán számunkra fontosabb ez most, mint valaha.

     Szakács Ferenc Sándor

A Bibliáról

Magyar Hírlap Online-ból

     A kereszténység szent könyve a Biblia. Azt mondják, hogy ez a világ legtöbbet olvasott könyve. Pedig nem könnyû megérteni és igen könnyû félreérteni. Mert nem egységes. Évszázadokon keresztül íródott és igen sokan írták. Különbözõ korokban és különbözõ céllal. A könyv elsõ része az ún. Ószövetség. Ez tulajdonképpen Izrael története és tartalmazza a zsidó vallás törvényeit. Egyben ez a zsidó "Biblia". A legrégibb részei valamikor a Kr. e. 9. században keletkezhettek. Az elsõ bizonyítható írásbeli megfogalmazás Kr. e. 621-bõl származik. Ekkor vezette be Józsiás király Júdeában az ún. deuteronómiai reformot, mert megtalálták Mózes törvénykönyvét a templom renoválása folyamán. Ma már persze tudjuk, hogy ezt a könyvet nem Mózes írta, hanem Józsiás megbízásából egy papokból álló bizottság. Egy kicsit összepiszkolták, hogy réginek tûnjön, eldugták és utána diadallal megtalálták. Véletlenül. Ezzel tették azután kötelezõvé a Jahve-kultuszt egész Júdeában. Mert ennek a "megtalált" törvénykönyvnek a rendelkezései szerint kiirtották az összes többi kultuszt. (2. Kir. 22.) A babilóniaiak Kr. e. 587-ben elfoglalták Jeruzsálemet és lerombolták a templomot. A vezetõréteget elcipelték Babilonba fogságba. Itt készült el azután a törvénykönyv, a Tóra, végsõ, ma is érvényes megfogalmazása. A deuteronómiai reform könyvét átírták és kiegészítették. A Jahve-kultusz szellemében átírták az egész addigi történelmet is. Ez a keresztény Biblia elsõ része. Ezt a "Bibliát" ismerte és használta Jézus is. Ennek az alapján prédikált és ezt idézte. Hívõ zsidó volt, csak a szöveg értelmezésében tért el a szadduceusoktól és a farizeusoktól.
     Elsõsorban a mózesi törvények etikai és szociális betartását követelte, szemben a papok kultuszimádatával. Természetesen Pál is ismerte a zsidó vallás alapokmányát, hiszen teológiát tanult Jeruzsálemben és maga is farizeus volt. õ azonban nem Jézus magyarázatát követte, hanem egy egészen új magyarázatot vezetett be. Levezette a prófétákból, hogy Jézus a Jahve által megígért megváltó (messiás), aki nemcsak Izraelt, hanem az egész világot megváltotta. Ezért nincs többé szükség a mózesi törvények betartására, egyáltalán a zsidóságra. Vége van a zsidóság kiválasztottságának: Isten (már nem Jahve) új szövetséget kötött Jézusban az egész emberiséggel. Ezért kapta késõbb a zsidó Biblia az Ószövetség elnevezést a keresztény Bibliában. De egyelõre még nem létezett Újszövetség és a Pál által alapított pogány keresztény gyülekezetek is az Ószövetséget használták Bibliának. Csak természetesen a Páli értelmezésben. A helyzet ennek ellenére egyre tarthatatlanabbá vált. Szükség volt egy saját Bibliára. Ebbõl a szükségbõl született meg az Újszövetség, mintegy ellenbibliaként. Már Pál életében kézrõl kézre adták a gyülekezetek Pál leveleit. A kutatás kiderítette, hogy olyan levelek is futottak Pál neve alatt, amelyeket nem õ írt. De 70 után megszülettek a Jézus-életrajzok, a ún. evangéliumok is. Egyre több levél és evangélium járt gyülekezetrõl gyülekezetre és ezzel egyre jobban szaporodtak az ellentmondások. Mert az emberi fantáziának nincsenek határai. Sokan "javítottak" az írások lemásolásánál a szövegen. Ha ez vagy az nem tetszett.
     Mások meg egyenesen kitaláltak újabb dolgokat. Végül a 2. században szükségessé vált az írások leszûkítése és kanonizálása. Meg kellett hivatalosan állapítani, hogy melyik írás érvényes a dogmatikai kérdések eldöntésénél. Hosszú és véres viták után végre megszületett az Újszövetség. Ezzel feleslegessé vált a zsidó Biblia. Most már volt keresztény Biblia. De kidobni nem lehetett, hiszen Jézus is ezt használta és Pál folyton erre hivatkozott. Így kötöttek egy kompromisszumot: a zsidó Biblia lett az Ószövetség és az újabb iratokat Újszövetségnek nevezték. Azzal a megkötéssel, hogy minden hitkérdésben az Újszövetség a döntõ, ha ellentmondásról van szó. Ez igen fontos, mert ellentmondás akad bõven. Magában az Újszövetségben is, hát még a kettõ között. Ezzel elkészült az, amit ma Bibliának nevezünk. A keresztények számára ez a könyv Isten kinyilatkoztatását tartalmazza. Emberek írták ugyan, de tollukat a szentlélek vezérelte. Nem a maguk gondolatait írták le, hanem Isten kinyilatkoztatását. Ez a felfogás igen megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi a Bibliával való objektív, tudományos foglalkozást. Mert a kutatás eredménye eleve adott. Nem lehet Pálnak a korabeli felfogásnak ellentmondani, mert akkor Isten akaratával száll szembe kritikus. Az õ szava pedig örök és nincs alávetve az idõ változásainak. Aki mégis használja az értelmét és a történelmi tudását, az eretnek. És természetesen el fog kárhozni, mert a mennybe csak a hívõk kerülhetnek. Mondja a Biblia. Ezzel bezárult a kör. Ennek ellenére érdemes foglalkozni a Bibliával, mert rendkívül értékes történelmi dokumentum. De szükség van hozzá alapos történelmi ismeretekre is, mert különben hamar tévútra kerül az olvasó. És ha érdemi eredményeket akar valaki elérni a Biblia-kutatás terén, akkor semmiképpen sem szabad isteni kinyilatkoztatásként kezelnie ezt a dokumentumot.
     (Figyelõ)


     "Tedd, hogy haragodat legyõzze a szeretet: a benned élo rosszat a jóság, az önzésedet a nagylelkûség, hamisságodat az igazság. Mert a gyûlöletet sohasem fékezheted meg gyûlölettel. A gyûlölet egyetlen orvossága a szeretet."
     S. Buddha