A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 11. szám 2002/2
Jelenidõ
Stockholm hétszázötven éves Az Ághegy két száma
Megjelent a világhálón az Ághegy elsõ száma

     Észak három Velencéje közül a Mälar-tó királynõje, szószerinti fordításban Cölöpsziget, ma világváros. Örülhet Birger nádor (Jarl) úr lelke a városháza tornyának tövében éppen hetven esztendõvel ezelõtt felavatott jelképes sírjában, hogy igyekezete nem volt hiábavaló. Az általa kijelölt vár, itt az északi szélesség hatvanadik és a keleti hosszúság tizennyolcadik fokán: fõváros. Svea anyó, a lábánál heverõ oroszlánnal együtt megfiatalodva sétál át ezen az évfordulón. Tacitustól tudjuk, hogy félszáz híján kétezer év óta a sveak népe kereste boldogulását ezen az északi tájon. De a Golf áramlat enyhítõ fuvallata, és a Mälar-tó édes vize bizonyíthatóan, még legalább ezer-kétezer évvel azelõtt otthont nyújtott az embernek. A vándormadaraknak is. A március végén ide érkezõ mezei pacsirtáknak, a seregélyeknek, az áprilisi menetrendû vadlibáknak, pintyeknek, barázdabillegetõknek, darvaknak. Hogy hányféle ember arcú "vándormadár" hazája ez a város, errõl bizonyára beszédes százalékszámok állnak mindenféle kimutatásokban. Magyarokról is többet tudhatnánk, ha valaki vagy valakik némi fáradságot áldoztak volna arra, hogy végiglapozzák az évenként újranyomtatott vaskos stockholmi telefonkönyvet. Hátha egyszer majd valaki arra is kedvet kap, hogy legalább az egykor itt élt, avagy a ma itt élõ híres embereinket összeírja. Az idelátogató, a hétszázötven éves kincsekkel rakott város utcácskáin, a parkvárosokat összekötõ, kitûnõ, gránitalapú, útjain, föld alatt és vizek fölött suhanó "banánjain" járva ezt a világvárost, mindenféle bõrszínû, soknyelvû és különféle mûveltségû emberek vidám kavalkádjána részese lehet.
     A magam kedvtelése, hogy ennek a városban az utcák, a terek, a vizek, a dombok neveit magyarra fordítom, és így teszem könnyebben megnevezhetõvé, otthonossá a magam részére. Tiszteletem és szeretetem e város iránt folytonosan növekszik, amikor a magyar tulajdonú Magyar Házba bekopogok, amikor például, ismerõsömmel arról tanakodunk, hogy talán már érdemes volna utazást tennünk a Karinthy koponyamûtétének dokumentumai körül. És akkor is, amikor leszállok a Hjusta felé igyekvõ földalattiról, a Tensta nevû állomáson, és a többnyelvûség dicséretének érzem, hogy magyarul is olvashatom: Testvériség. Még arra is csavarodik a gondolatom, hogy ez a felirat azért került éppen ide, mert itt, a közelben lakik kedves bátyám, Szente Imre, Berzsenyi díjas költõ, a Kalevala legolvasmányosabb fordítója. A hétszáz éves évforduló alkalmából se szeri se száma azoknak a "cölöpöknek", amelyekre ez az emberséges város épült, és az immár kétmilliónál több emberi élet oszlopaira szilárdan építhetõ, minden porcikájával a béke áldásait hirdetõ város sikeresen továbbépíthetõ.
     Egy-egy cölöpöt mi magunk is leverhetünk itt, hogy azt a hídfõt alakítsuk ki belõle, amely az emberi kapcsolatok láncaiból kialakítva, sajátos hídként szülõhazánkig ível. Ezen a hídon a minket befogadó svédek is könnyebben járhatnak majd, a közös Európa emberközelítõ szûkségei szerint.



LETTREPER OLOV ENQUIST
Stockholm

     Ez a város annyira fiatal, hogy még nincsen történelme. Vannak régi negyedei, de ez mit sem változtat azon, hogy - mondjuk csak ki - nincsen múltja. Pedig Stockholm a Skandináv-félsziget egyetlen igazi európai nagyvárosa. A hatalmas erdõségek mélyén az egykori alapítók emelte erõdítmény tökéletes egységben élt a természeti környezettel, de a hajdani rengeteg helyén ma már igazi nagyváros áll. Sokarcú város: aki déli irányból érkezik, egzotikusnak, különlegesnek találja, de a távoli Észak lakói számára a régi Stockholm maga volt Európa.
     Én a fenn Északon születtem és nevelkedtem. Óriási élmény volt számomra, amikor egy nyáron, valamikor a 40-es években, életemben elõször láthattam négert és igazi stockholmit . Mindketten egyformán mély benyomást tettek rám. A stockholmi egy motorversenyre érkezett Västerbottenbe. Erre a hírre a környékbeli falvak lakói tömegesen pattantak kerékpárra, hogy saját szemükkel láthassák. A messzirõl jött idegen egy kör után kiszállt a versenybõl. Azzal mentegetõzött, hogy meghibásodott a motorbiciklije. Mi addig sem tartottuk nagyra a fõvárosiakat, de attól kezdve mindannyiukat nyámnyila anyámasszony katonájának tartottuk. Az egybegyûltek csalódottan karikáztak haza.
     A külföldiek nem érthetik meg azt a különleges kapcsolatot, amely a svédeket fõvárosukhoz fûzi, hiszen abból indulnak ki, hogy Svédország erõsen központosított, modern állam. Márpedig alig egy évszázada az országot ezer meg ezer, egymástól elhatárolt apró falu alkotta, mindegyik külön sziget az áthatolhatatlan erdõrengeteg zöld óceánjában. Fent északon, Norrlandban (Svédország területének több mint kétharmada) az elsõ utak a nyugat-kelet irányú folyóvölgyekben alakultak ki; dél felé nem vezetett egy sem. Stockholm, ez az iskolai térképre rajzolt pontocska nem jelentett többet a számunkra, mint, mondjuk, Jeruzsálem.
     Svédország középpontjában keménykezû fejedelmek uralkodtak, de leghangosabb parancsaikat sem hallotta senki, szavuk elszállt az erdõk, tavak felett zúgó szélben. A központ erõsnek és elszántnak érezhette magát, de errõl az ország lakossága, óriási szerencséjére, mit sem tudott. Ebbõl az érdekes helyzetbõl aztán csupa jó származott. A vidékies fõváros tetszelgett az irányító szerepében, a többség pedig, tudomást sem véve a központ létérõl, függetlenül és szabadon élt. Minkét fél elégedett lehetett. Ekkoriban még Koppenhága volt a legjelentõsebb skandináv város. A svéd társadalom, amely ma a jóléti állam megtestesült utópiája, tulajdonképpen csak a 20. században alakult ki. Ezt a társadalmat is úttörõ telepesek hozták létre, akár az amerikait. Stockholm ízig-vérig 20. századi város, talán ezért olyan kihívó, olyan arrogáns. Fennen hirdeti azt, amire mindannyian olyan büszkék vagyunk: saját erõnkbõl építettünk fel mindent. Senki másnak nem tartozunk köszönettel. Az Északi Végeken igazi európai, egyben igazi svéd nagyvárost teremtettünk. A világon nincs még egy fõváros, amely hasonló szépségû természeti környezettel büszkélkedhetne. Strindberg volt az elsõ regényíró, aki könyveiben ( A vörös szoba, majd a Hemsö lakói) Stockholmról és a varázslatos szigetvilág szépségeirõl mesélt. Lehet, hogy éppen õ, az õ mûvei ébresztették fel a stockholmiak érdeklõdését saját környezetük iránt. Míg azelõtt a polgári körökben a fehér bõr, a kalapok árnyékolta arcocskák számítottak a szépség netovábbjának, hirtelen mindenki az ezernyi apró sziget napsütötte partjaira igyekezett. Pedig ezek az öblök, tengerszemek eddig is ott voltak, és csendben várták, hogy végre észrevegyék õket.
     A város történetében mégsem a polgárságé volt a döntõ szerep. Amikor a második világháború után a mezõgazdasági termelés felbomlott, és a gazdaság szerkezete átalakult, az addigi földmûvesek, gazdálkodók beköltöztek a városba. És mekkora boldogság volt számukra, hogy az ablakon kitekintve az elveszettnek hitt paradicsom: a fák, tavak, vizek köszöntötték õket. Így már könnyebb volt elviselni a számûzött-életet. Legtöbbjük a szíve mélyén még ma is parasztnak érzi magát. Fõvárosi lakosok lettek, de éppen úgy szeretik a természetet, mint egykori otthonukban. Otthon mindenkinek volt gondja a közös legelõkre, erdõrészekre, így aztán most is óvják, védik a közterületeket, a fákat, a vizek tisztaságát. Olyan napfényes, szellõs lakóhelyet, kristálytiszta vizekben bõvelkedõ várost teremtettek maguknak, amelynek sehol a világon nem akad párja. Svédország nagyon kicsi: nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy vidéken is kialakuljanak jelentõs kulturális központok, mint a nagyobb országokban. A kis államok, különösen, ha távol esnek Európa középpontjától, arra kell törekedjenek, hogy mindent meghalljanak, mindenrõl tudjanak. És el kell érniük, hogy a világ is odafigyeljen rájuk. Csak a nagy népek engedhetik meg maguknak, hogy ne értsenek, ne beszéljenek idegen nyelven. Amikor ezelõtt jó száz évvel létrejött Svédország, a földrajzi távolságokat a megtételükhöz szükséges idõ határozta meg. Bár már régen nem postakocsi szállítja az utasokat Stockholmból Rómába, sokan azt hiszik, hogy a két város azóta sem került közelebb egymáshoz. Pedig ma már az egyre gyorsuló közlekedés, a telefon és a fax korát éljük, úgyhogy az európai mûvelt központokat is másképpen tájoljuk be a térképen. Az új Európa egyik központja a Párizs-London-Amszterdam háromszögben van, a másik a hajdani Habsburg-birodalom szívében (München-Prága-Budapest-Berlin), a harmadik pedig valahol a Balti-tenger környékén található.
     Mert a kulturális nagyhatalmi álmok északon is éppen olyan fellengzõsek, szerénytelenek, mint a világ más tájain. A Balti-tenger partján Európa ragyogó kultúrközpontjainak gyöngysora húzódik végig: Koppenhága, Stockholm, Helsinki, Szent-Pétervár, Riga, Hamburg. A Baltikum Hanza-városainak egykori szövetsége új életre kel az egységes balti kultúrában. Ha a kulturális élet eseményeit statisztikai adatokként kezeljük, és számukat elosztjuk a lakosság lélekszámával, az eredmény azt mutatja, hogy sehol nincs pezsgõbb mûvészeti-kulturális élet, mint nálunk, Stockholmban. Egy átlagos péntek estén 54 színházban gördül fel a függöny, és ebbe nem is számítottam bele a mûkedvelõ csoportokat. A két óriásszínház, a Stadsteater és a Dramaten együttvéve tizenhárom elõadást tart repertoáron. Az állam mindkettõt bõkezûen támogatja. A Dramaten a világ élvonalában is az elsõk között van: itt maga Bergman rendez. De vannak itt koncertek, táncelõadások, kiemelkedõ filmesek, kiadók, mûfordítók, színvonalas sajtó... A sokféle lehetõséget számba véve elmondhatjuk: ez valóban a bõség zavara, kulturális téren Stockholm verhetetlen. A térségben kemény versengés folyik a kulturális vezetõ szerepért, hiszen a gazdag Ruhr-vidék sem akar lemaradni.
     Az utóbbi tíz évben Stockholm terjeszkedõ, gazdagságon és ambíción alapuló erõszakos kultúrpolitikája mintha még harciasabbá vált volna. És mindez miért? Talán hogy elfelejtsük titkos sérelmünket, talán hogy senki ne merjen átnézni a fejünk fölött, mert hát (sikereink ellenére) a lelkünk mélyén sértõdött vidékiek maradtunk: csak azért is megmutatjuk, hogy túlszárnyaljuk a városiakat. Idõközben a hajdani rengeteg tisztásai helyére modern nagyváros épült. Stockholm megõrizte egykori varázsát. Igaz, ártatlansága odalett, de ennek talán titkon örül is. Hangulata mintha a világháború alatti Casablancát idézné: a titkos szervezetek, felszabadító mozgalmak itt biztonságban elvegyülnek, terroristák, bûnözõk, titkos ügynökök, prostituáltak népesítik be a hátteret. Az éjszakai Södermalm-negyed nem holmi Manhattan-utánzat; sajátos ritmusú, jellegzetes, gyors, kíméletlen sodrásában kába drogosok és túlérzékeny lelkek bukdácsolnak tova...A nyugtalan lüktetésû forgatag elõbb magával ragad, aztán kivet magából. Olyan az egész, mint egy álmunkban látott szerelem filmjének meg-megszakadó képsora...
     Ha valóban meg akarjuk ismerni Stockholmot, elõbb a svéd társadalmat alapjaiban megrázó változásokat kell megértenünk. Mi volt eddig, mi jön ezután? Stockholm, a megvalósult utópia? A város már belefáradt ebbe a szerepbe, lassan eltávolodik Svédországtól, hogy újra önmagára találhasson. Stockholm a legskandinávabb város, de talaját szakadatlanul földlökések rázzák. Azt hiszem, évezredünk végén a többi európai nagyvárosban sincs másképpen. Mi Európában mégis egészen sajátos, dinamikus változási folyamatokat képviselünk. Új, egyre táguló határokat nyitunk a vén kontinens északi végein: az európai csúf új világ minden rútsága feloldódhat a Város természetes, tiszta szépségének szerelmes ölelésében.

    
Nagy Zsuzsanna fordítása



Máhr Géza: A család (bronz)
     Íme a nyomtatásra váró száztíz oldalas skandináviai magyar irodalmi és mûvészeti lapfolyam tartalomjegyzéke:
Tar Károly: Az ág hegyén 3
IRODALOM
Bartal Klári versei 4 - 13
Tar Károly: A torony (regényrészlet) 14 - 22
ÉSZAK HÍRNÖKEI
Kalevala - Szente Imre fordításában 23-30
Karl Michael Bellman két vidám verse 31-33
Tomas Tranströmer a Nobel-díj várományosa 34-43
Hans Alfredson novellája 44- 52
Valkeapää Nils-Aslak . Amikor voltunk 53-55
Alexandru Dohi két verse 56-58
Ingibjörg Haraldsdóttir versei 59- 62
RÜGYEK
László Patricia novellája 63-68
Bitay Zsolt versei 69- 71
PÁHOLY
Schapira Zoltán: A hagyomány és a korszerû küzdelme 72-77
Dusa Ödön színházi jegyzetei 78-87
JÁRKÁLÓ
Lázár Ervin: Mi mindebbõl a tanulság? 88-93
KÖNYVEK
Márton Zoltán: Modus vivendi 94-95
Tomas Tranströmer: 117 VERS 96
Ingibjörg Haraldsdóttir: Reykjavíki esõ 96
Tar Károly: Létszó 97
Magyarok Norvégiában 98
AKIK MELLETÜNK JÁRNAK
Sulyok Vince 99-103
Sólyom János 104
VENDÉGOLDAL 106
MEGJEGYZÉSEK 107-108
PRÓBÁLKOZÁS 109

A lapcím Pusztai Péter (Montreal) grafikus munkája. Az elsõ oldalon Deák Ferenc ( New York ) fotókompozíciója Ezt a lapszámot Dohi Alexandru (Stockholm) grafikáival, és Márton Zoltán (Stockholm) fényképeivel díszítettük

Elkészült az Ághegy második száma
(110-264 oldal)

Sulyok Vince köszöntése 113
IRODALOM
Sulyok Vince versei 114 -119
Szente Imre: versei 120-121
Szente Imre: Olvasás közben 123-126
Neufeld Róbert: A deszkalapon 127-132
Gulyás Miklós regényrészlete 133-147
Tar Károly versei 149-164
Zita néni: Svédcsavar 166-174
ÉSZAK HÍRNÖKEI
Hjalmar Söderberg: Jézus Barabbás 175-195
RÜGYEK
Csíkzsögödi Szabó Zoltán versei 197-204
M.Veress Mária: Szép halál 205-210
Bodoni-Lindh Anikó mûvei 211-214
PÁHOLY
Kovács katáng Ferenc: Kortárs dráma 215-221
JÁRKÁLÓ
Solymossy Péter: Svéd diplomáciai jelentések az 1956-os magyar forradalomról 222-240
AKIK MELLETÜNK JÁRNAK
Mindenütt otthon. Interjú Zsigmond Gyulával 242-244
LAPSZÁMUNK KÉPZõMûVÉSZEI
Benczédi Ilona 245-246
Kovács Ferenc 247
KÖNYVEK 248-260
MEGJEGYZÉSEK 261-262
PRÓBÁLKOZÁS 263

A lapcímet és a záró oldali fényképet Tiglezán József (Stockholm) készítette. Az elsõ oldalon Kovács Ferenc (Oslo) munkája. E számunkat Benczédi Ilona szobrászmûvész (Frösön ) munkáival, Kovács Ferenc (Oslo) festményeivel és grafikáival díszítettük.

Az Ághegy jövõje

     Amikor tavaly õsszel Stockholmban az írással foglalkozók mások által önkényesen válogatott kis csoportja elõtt felajánlottuk, hogy számítógépen bemutatjuk a skandináviai magyarok irodalmi és mûvészeti lapfolyamát, csak néhányan voltak rá kíváncsiak. Inkább azok, akik a konkurenciát látták benne. S ha már látták, kételkedésüknek adtak kifejezést, hogy lesz-e az Ághegynek folytatása. Most, amikor a harmadik számhoz gyûjtjük az anyagot, bizakodva hisszük, hogy a skandináv magyar alkotók sokféleségét összebékítve olyan mûhelyt teremtettünk, amelynek munkájában minden, az összefogást komolyan, anyagi haszonlesés és kivagyiskodás nélkül gondoló, a közösség érdekeit mindennél elõbbvalónak tekintõ igaz ember kedvét leli. Nem takargathatjuk, hogy csupán Svédországban két olyan irodalmi kezdeményezés van, amely nem egyesíteni akarja erõnket, hanem megosztani. Az Ághegy célkitûzéseihez híven, nyitott közösség, éppen ezért jó évvel ezelõtt felkért mindenkit az együttmûködésre, az elzárkózóknak felajánlotta lapunk vezetõ szerkesztõi, sõt fõszerkesztõi munkakörét is, de ezt nem fogadták el.
     Valószínûleg azért, mert a négy esztendeje megjelenõ Magyar Ligethez hasonlóan, az Ághegynek sincs anyagi támogatója, és még az erkölcsi támogatásáról sem biztosította - Magyarország stockholmi nagykövetén kívül - soha senki.
     Az Ághegy mégis él, mert élni akar. Mert a skandináv földön élõ nagyszámú, különféle irodalmi és mûvészeti ágakban tevékenykedõ magyar alkotóknak szükségük van erre az alkotómûhelyre, szükségük van valamiféle szervezettségre, nem az elkülönülés, hanem a jobb kapcsolattartás, és hídszerepük erõsítése végett.
     Az, hogy az Ághegy - az elkövetkezõ esztendõben esedékes könyv alakban való megjelenése elõtt - jelen van a világhálón a Magyar Emberjogi Alapítványnak, személy szerint budapesti képviselõjének Kott Ferencnek köszönhetõ. Az Ághegy jövõje így hát elkezdõdött.

Tĺngagärde

     Bizonyára ismerõs ez a Ház. A svédországi magyarok sok fontos közösségi döntésének színhelye ez az épület. Egyházi tulajdon, de mindazoké, akik itt a SZMOSZ ügyeinek intézésében, az anyanyelvápolás érdekében, a fiatalok és a gyerekek táborázása alkalmával idõnként birtokukba veszik. Tĺngagärde, Stockholm és legújabban Kristianstad magyar házas hely.


Bitay Zsolt felvétele

Levelek

     Az érdeklõdõ, a magát tisztelõ, a holnapot akaró ember közösségre vágyik. Összeállításunkban ezt bizonyító példákat, kapcsolat-teremtõ leveleket közlünk. A világhálón terjedõ ilyen ismeretségek egyik eszköze lehet lapunk is. Közvetlen környezetünkbõl kiindulva, kiterjeszthetõk ezek a kapcsolatok Svédországon túlra, a távolság már nem akadály. Akinek rokonságában is van már "Internetes-házasság" az nagyra értékeli ezt a lehetõséget, és segít abban, hogy az ilyen kapcsolatok kialakuljanak, hasznosan terjedjenek, állandósuljanak. Emberi természetünk igénye ez.
     Farkas Flórián a mikes_int@yahoogroups.com irányítója továbbította a következõ leveleket:

     Sziasztok mindnyájak!
Engem Tavasz Patriciának hívnak és 25 eves vagyok. Édesapám magyar, édesanyám bolgár. Idén fejeztem be sikeresen egyetemi tanulmányaimat a szófiai "Kliment Ohridski" egyetemen és hamarosan vissza fogok menni Magyarországra. Három évvel ezelõtt gyakorlaton voltam a Magyarok Világszövetségénél és azóta érdeklõdéssel figyelem a Magyarországon kívül élõ magyarok eletet. Szívesen kapcsolatba lépnék bárki magyarral, akivel jól el tudunk "beszélni" érdekes témákról! Üdvözlök abszolúte mindenkit!
     Patricia Tavasz ptavasz@hotmail.com

     Köszöntök Mindenkit...
...Budapestrõl, ahol élek, és elektronikus tananyagfejlesztõ vagyok egy oktatási nagyvállalatnál. Dolgoztam könyvkiadóban, reklám- PR ügynökségnél, most IT- ismereteimet gyarapítom. Tisztelettel ajánlom a mellékelt oldalakat: http://mek.iif.hu/ Magyar Elektronikus Könyvtár
http://www.mekka.hu/mek/mekka eBook kiadó, magyar nyelvû
http://www.e-nyelv.hu önmagáért beszél
http://www.startlap.hu gyûjtemény
     Minden jót kíván: Szép Ágnes      szep@okk.szamalk.hu

     Üdvözlet Mindenkinek!
Nevem Nab Zsuzsanna (eredetileg Tóth Zsuzsanna) és Hollandiában, Rotterdamban élek most már 12 éve. Human Resource Manager vagyok egy alapítvánnyal. Rendszeresen szoktam magyar útmutató oldalakat olvasgatni mindenfele magyar vonatkozású dolgokról. Örülök, hogy más külföldön élõ magyarok felõl is hallhatok. Ha esetleg vannak olyanok, akik további tippekkel tudnak szolgálni magyar vonatkozású útmutató oldalakat illetõen, azt nagyon szívesen venném. Esetleg én is tudok néhány tanácsot adni másoknak. Még egyszer üdvözlet, vagy sziasztok!
     Zsuzsa mnab@chello.nl

     Kedves Mikes International Olvasó!
Nagy öröm számunkra, hogy a Mikes International Newsgroup (Nemzetközi Hírújság ) oly sokakat vonz. . Elsõ számunkban megfogalmaztuk, hogy a világ magyarságának helyét, szerepét, küldetését szeretnénk elemezni, tudatosítani. Szerkesztõségünk, a félévszázada mûködõ Hollandiai Mikes Kelemen Kör hagyományaira építve kívánja ezt tenni világnézeten, származáson, napi politikán felülemelkedetten. Az általános kulturális megközelítést folyóiratunk, és kiadványaink nyújtják. Célkitûzésünk mûvelõdési lehetõséget biztosítani. Hírújságunk Hong Kong-tól Calgary- ig, Kolozsvártól Hágáig, Budapesttõl Stockholmig mindenütt jelen vagyunk. Tagjainkat arra kérjük és bátorítjuk, hogy a Mikes Kelemen Kör szellemében politikától és személyeskedéstõl mentesen bõvítsék sorainkat és eszmecseréinket. Ehhez a párbeszédhez kíván a Mikes Nemzetközi Hírújság szerkesztõsége minden tagjának sok sikert és szellemi élményt!
     A Mikes International szerkesztõsége:
mikes_int@yahoogroups.com

     Kedves Szerkesztõség!
Szobrász vagyok, 1996-ban Párizsban és New York-ban, 1997-ben Tokióban mutatkoztam be önálló kiállításon. Alkotásaim köz- és magángyûjteményekbe, közterületre kerülnek. Emberi alakokat készítek, viaszba mintázom, bronzba öntjük õket. Minden mûvem egy példányban készül. A világhálón láthatók munkáim: http://rs1.sze.hu/~mahrg Támogatókat keresek, akik segítenek nekem szobraim elhelyezésében.
     Üdvözlettel: Máhr Géza