A dél-svédországi magyarok családi lapja
2. évfolyam 9. szám 2001/5
Lundi Lap
Az elnöknõ levele A szerkesztõ megjegyzése
    Kedves és mélyen tisztelt lundi magyar ajkú társak!
Legutóbbi küldeményünket, amelyben szüreti bálra hívtunk vacsorával és élõzenével (?) (úgy, ahogyan többen is kérték) kb. 230 címre küldtük ki. Ebbõl mindössze 3 (HÁROM!!!) személy jelentkezett. Mi erre a bálra a legnagyobb lelkesedéssel készültünk (felbátorodva a színházi elõadás óriási sikere után), termet foglaltunk (ami nem a legegyszerûbb feladat itt Lundban) 1200 koronáért zenészeket hívtunk Göteborgból 4500 koronáért, tombolára vásároltunk stb.
     Lemondani mindezt elég kellemetlen feladat (?) volt, szomorúan és csalódottan kellett tudomásul vegyük, hogy a lundiaknak ez a fajta szórakozás nem kell. Hát ezt is megtanultuk!
     Az október 27-re kihirdetett 56-os megemlékezési ünnepélyre s csupán 1o személy jött el (hogy mit is gondolhatott / érezhetett az elõadó e kis csoport láttám?!?) Úgy látszik már a saját történelmünk sem érdekel! Mellesleg szeretnénk megemlíteni, hogy szeptember 1-én, egy pár (?) nagyon lelkes tag családostúl kiálltunk a térre és lángost sütöttünk / árultunk azért, hogy egy kis plusz bevételt biztosítsunk az egyesületnek, amivel majd több és jobb rendezvényt tudjunk mindannyiunk számára szervezni.
     A legnagyobb elismerés munkánkért a tömeges részvét (?) rendezvényeinket, ami sajnos olykor bizony botladozik, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nálunk miért nem megy, hol hibázunk, mi az a más, ami kell?
     A végkonklúziót (?) levonva, ezután aki bálba óhajt menni, érdeklõdjön a szomszéd egyesületeknél (Malmö, Helsingborg, Kristianstad), akikkel mi testvéri kapcsolatban vagyunk. Együttmûködésünk célja mindenkinek jobb és kellemesebb idõtöltést nyújtani, magyarságunk megerõsítése és fenntartása végett.
     Aluuan Gabriella





ÚJRA MEGNYÍLT

A LUNDI MAGYAR KLUB


Minden kedden, csütörtökön (10-14 óráig) és szombaton (12-16 óráig) nyitva a klub

Havram Tóni vár benneteket.

Gyertek minél többen, sok mondanivalónk van
Gyermekeknek játszóhely, olvasóhely, videó.
Kávé és sütemény olcsó árán
     A fenti írásban megfogalmazott kérdést bárki könnyedén megválaszolhatja. Megtettük többen is, de nem akadtunk meghallgatókra. De - a tudás anyját is felemlegetve - azért kell egyet s mást most is elismételnünk, mert minden ilyen kérdés a közösségre mutat, azt elmarasztalni igyekszik, amit vissza kell utasítanunk.
     Az, hogy a lundi magyarok elidegenedtek az egyesülettõl nem annak a nyolcszáz körüli magyarnak a hibája, aki e városban és a környékén lakik. Az elmúlt hat évben nem kerültek olyan vezetõk az egyesület élére, akik a közösségért vállaltak volna munkát. Tisztelet a kivételnek csak olyan vezetõket érdemeltünk, akik abban a meggyõzõdésben mûködtek, hogy a közösség alájuk rendelt tömeg, amely köteles követni õket, akkor is, amikor elfelejtettek vagy képtelenek utat mutatni.
     Ezt világosan mutatja az a tény is, hogy a színházi elõadásra kétszáznyian, a vezetõség rendezvényeire alig néhányan mennek el. Mutatja ez ugyanakkor azt is, hogy a vezetõk baráti köre sem érdeklõdik a saját endezvények iránt vagy olyan kicsi a vezetõk baráti köre, hogy ez megkérdõjelezi vezetõi mivoltukat is. Merthogy a lundi egyesületnek is elsõsorban baráti körnek kellene lennie. De nem az, hanem néhány személy magamutogatásának, címkórságának az áldozata. Megírtuk már, hogy ezt a hét tagú vezetõséget az elmúlt évben tizenegy, azelõtt pedig az öt tagú vezetõséget tizenhét többnyire erre az alkalomra felbíztatott ember választotta A nyilvántartás szerinti legalább száz magyart már ne érdekelte, hogy kié a "hatalom". Miért nem érdekelte õket? Azért, mert évekre visszamenõleg képtelenek szakítani azzal a régi felfogással, hogy az egyesület nem lehet csupán színházi vagy elõadói alkalmakat szervezõ iroda, hanem olyan "Lundi Magyar Társaság", amelyben mindenkinek alkalma van valamivel hozzájárulni a közösségi együttlétek célszerûségéhez, kellemes hangulatához, ahol senki sem érzi magát alacsonyabb rendûnek, mint a más, ahol számítanak ötleteire, igyekezetére. Az ma már nem lehet magyar együttlét, ahol a társaság legalább két részre oszlik: hallgatókra és vezetõkre. Fizetõ nézõkre és elõadókra Szólókra és azokra, akiknek meg sem adják a lehetõséget a szólásra.
     A megosztottságnak a következménye, hogy a tagság (a számok elemzésébõl kiderül, hogy az elmúlt hat évben negyedére csökkent a tagsági díjat fizetõk száma, a tevékeny tagok száma pedig egy kézen megszámolható) nem kíváncsi a vezetõségre. A fiatalok közül egyetlen egy sem. Annál is inkább, mert éveken át többek között olyanok is magukhoz ragadták a vezetést, akik saját gyermeküket nem voltak képesek magyarul megtanulni. Az egyoldalúan nõi a vezetés sem vonzza a tagságot. A hangadók változtatásellenessége pedig minden bizonnyal taszítja. Nem véletlen, hogy az egyetlen férfi vezetõ az, aki valóban baráti körré kívánja szélesíteni az egyesületet és a szépen beindult, de "megfúrt" klubtevékenység újraindításával foglalkozik. Nem elegen tudják, hogy lundban focikör is mûködik, amelynek ugyancsak õ a lelke. És ez a kör függetlenül a magyar egyesülettõl évek óta jól mûködik. Tagjainak száma ma már nagyobb mint az egyesületé.
     Mit akar hát a lundi magyar? Tömören szólva: mást! Otthont akar, nem holmi papucsdiktatúrát! Társaságot akar, nem holmi "fórumot", amelyen kivagyiskodók ágálnak.
     Hat évvel ezelõtt még másfélszázan, kellemes szórakoztak a Katalin bálon Az idén hárman jelentkeztek, és nem volt bál. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy az egyesület feloszlatta önmagát. Újra kell, újra lehet - most már a nulláról kezdeni.